Németország Szociáldemokrata Pártja

Németország Szociáldemokrata Pártja (németül: Sozialdemokratische Partei Deutschlands, SPD) a legrégebbi ma is létező politikai párt Németországban és a világ egyik legrégebbi pártja, amely 1863-ban jött létre. Több mint 600 000 tagjával Németország legnagyobb tagságú pártja.

Németország Szociáldemokrata Pártja (Sozialdemokratische Partei Deutschlands)
Mottó: Mehr Zeit für Gerechtigkeit (Több időt az igazságra!)
Adatok
Elnök	Saskia Esken Lars Klingbeil
Frakcióvezető	Rolf Mützenich
Alapítva	1863. május 23.
Székház	Willy-Brandt-Haus 10963 Berlin, Wilhelmstraße 141.
Ifjúsági tagozat	Jusos
Pártújság	Vorwärts
Tagok száma	443.000 (2017)
Ideológia	szociáldemokrata
Politikai elhelyezkedés	balközép
Parlamenti jelenlét	Bundestag: 206 / 736 Tartományi parlamentek képviselői: 469 / 1 884
Nemzetközi szövetségek	Szocialista Internacionálé
Európai párt	Európai Szocialisták Pártja
EP-frakció	Szocialisták és Demokraták Progresszív Szövetsége
Hivatalos színei	vörös
Weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Németország Szociáldemokrata Pártja (Sozialdemokratische Partei Deutschlands) témájú médiaállományokat.

A párt a munkásmozgalomban gyökerezik és korábban markánsabban szocialistaként definiálta magát. (Ma is tagja a Szocialista Internacionálénak.) A legutóbbi időkben, Gerhard Schröder vezetése alatt, neoliberális jegyeket is felvett és ideológiájaként a szociáldemokráciát vallja. Az SPD 35 évnél fiatalabb tagjait a Jusos ifjúsági szervezet tömöríti (Jungsozialisten in der SPD, azaz „Ifjúszocialisták az SPD-ben”).

Elnevezése

Bevett magyar neve a Német Szociáldemokrata Párt, ami nem csak rövidsége miatt terjedt el, hanem azért is, mert a rendszerváltás előtti Magyarországon az MSZMP politikai álláspontja az volt, hogy távol kell tartani az országot a belnémet politikai vitáktól, amik az elnevezésekben is megjelentek. Ezért volt – keletnémet tiltakozás ellenére – az NDK állampártjának a hivatalos magyar neve Német Szocialista Egységpárt a pontosabb Németország Szocialista Egységpártja helyett, vagy Nyugat-Németország bevett magyar neve Német Szövetségi Köztársaság a Németországi Szövetségi Köztársaság helyett.

Története

A köztársaság előtt (1863–1918)

Ferdinand Lassalle

Az SPD 1863. május 23-ától számítja történetét: ekkor alapította Ferdinand Lassalle az Allgemeiner Deutscher Arbeiterverein (ADAV, Általános Német Munkásegylet) nevű pártot.

August Bebel és Wilhelm Liebknecht az 1869. augusztus 7. és 9. közt tartott Eisenachi kongresszuson hozta létre a Sozialdemokratische Arbeiterpartei nevű pártot (Szociáldemokrata Munkáspárt, amely 1875-ben (május 22–27., Gotha) egyesült az ADAV-val Sozialistische Arbeiterpartei néven (Szocialista Munkáspárt).

August Bebel

Wilhelm Liebknecht

1878-ban Otto von Bismarck kancellár az antiszocialista törvényekben törvényen kívül helyezte a pártot forradalompártoló és monarchiaellenes nézetei miatt, de 1890-ben ismét legalizálták. Ugyanebben az évben tért át a párt a Sozialdemokratische Partei Deutschlands (SPD) névre, amit máig használ.

Egyéni képviselőként politikusai még akkor is választhatóak voltak, amikor a párt illegális volt, így a párt egyre erősebbé vált, sőt 1912-re az SPD lett a legnagyobb parlamenti erő (de a császári Németországban ez nem jelentett jogot a kormányalakításra).

A betiltásra a párt radikalizálódással reagált: 1891-ben elfogadott erfurti programja keményebb volt az 1875-ös gothai programnál: az ország fő iparágainak államosítását követelte. Eduard Bernstein pártideológus anti-marxista nézetei és a Bebelt követő pártvezető Friedrich Ebert politikája a későbbiekben mégis növelte a párt lojalitását a császár és a birodalom iránt, így az SPD támogatta a Németországot az első világháborúba vezető politikát.

A pártszakadás

1917 januárjában a háború ellenzőit, köztük Rosa Luxemburgot, Karl Liebknechtet és Hugo Haaset kizárták a pártból. Az elszakadók külön pártot alapítottak (Unabhängige Sozialdemokratische Partei Deutschlands vagy USPD, "Németország Független Szociáldemokrata Pártja). Az USPD egyik szárnya volt a Liebknecht, Luxemburg és Clara Zetkin alapította, forradalmat sürgető Szpartakista Liga.

A német novemberi forradalom során 1918-ban Ebert a birodalmi hadsereg oldalára állt a felkelőkkel szemben. November 9-én Németország kancellárja lett (majd 1919 februárjában őt választották a weimari köztársaság első elnökévé).

Weimari Köztársaság (1918–1933)

A forradalmat ellenző SPD és az 1918 decemberében jórészt az SPD-t elhagyó politikusok által alapított, a forradalmat támogató német Kommunista Párt (KPD) egymás elkeseredett politikai riválisaivá váltak.

Az SPD idomult a német háborús vereség után létrejött Weimari Köztársasághoz, sőt annak egyik alappillérévé vált. A Német Demokrata Párttal (DDP) és a Német Katolikus Középpárttal (Zentrum) együtt tagja lett a Weimari Koalíciónak. Ez nagy többséggel rendelkezett a Weimarban 1919-ben összeült alkotmányozó gyűlésben és így tulajdonképpen az új német parlamentáris demokrácia, a Weimari Köztársaság létrehozója lett. A KPD ezzel szemben ellenezte az új rezsimet.

A kommunisták megjelenése hosszabb távra is nehéz választás elé állította az SPD-t: ha radikálisabb politikát folytat, hogy kifogja a szelet a KPD vitorlájából, középosztálybeli szavazóit veszítheti el, ha viszont mérsékelt hangot üt meg, a munkások közt adhatja át a terepet a kommunistáknak.

A dilemmának az 1932-ben megválasztott új konzervatív kancellár, Franz von Papen vetett véget: július 20-án, bár neki magának alig volt támogatása a Reichstagban, menesztette az SPD-s Otto Braun vezette berlini porosz kormányt és ezzel nagy lökést adott a Weimari Köztársaság felbomlásának.

Miután Paul von Hindenburg elnök 1933. január 30-án Adolf Hitlert nevezte ki, az utolsó legalább részlegesen szabad német választáson, március 5-én az SPD a szavazatok 18,25%-át szerezte meg. A KPD-t törvényen kívül helyezték, képviselőit letartóztatták vagy száműzetésbe kényszerítették. Az SPD még büszke arra, hogy ők voltak az egyetlen párt a Reichstagban, amely március 23-án ellene szavazott a Hitlernek gyakorlatilag teljhatalmat biztosító felhatalmazási törvénynek. Szavazataik azonban nem voltak elegendőek, hogy megakadályozzák a kétharmados többséget igénylő törvény jóváhagyását. Nem sokkal később, július 14-én az SPD-t is betiltották.

A náci időszak (1933–1945)

Az SPD sok tagját Hitler uralma alatt letartóztatták, vagy koncentrációs táborba küldték. Prágában elűzött SPD-sek emigráns pártot hoztak létre, mások belső emigrációba vonultak, olyan német városokba, ahol nem ismerték őket. Például Friedrich Kellner, az SPD mainzi szervezője az oberhesseni Laubachba költözött, ahol – életét kockáztatva – a náci rezsim túlkapásairól megírta híres Naplóját.

1936 és 1939 között sok SPD-tag harcolt a spanyol polgárháborúban Franco ellen.

Miután Németország 1938-ban annektálta Csehszlovákiát, az emigráns párt Párizsba költözött, de a franciák veresége után 1940-ben onnan is menniük kellett. Londonba költöztek.

A háború után (1946-tól Schröderig)

Nyugat-Németországban

Willy Brandt

Kurt Schumacher, 1946-1952

Gerhard Schröder

A második világháború után, 1946-ban az SPD újraalakult Németországban, mind a négy megszállási zónában. A Német Szövetségi Köztársaságban (NSZK) az első szabad választástól, 1949-től 1966-ig az SPD ellenzékben volt.

Az 1959-es godesbergi programban az SPD véglegesen és hivatalosan szakított a marxista elvekkel.

1966-ban a szövetséges Kereszténydemokrata Unió (CDU) és a liberális Szabaddemokrata Párt (FDP) elvesztette parlamenti többségét és a CDU-s Kiesinger kancellár vezetésével CDU-SPD nagykoalíciós kormány alakult.

1969-ben, először 1928 óta, az SPD győzött és az FDP-vel alkotott kormánykoalíciót. Ezt követően az SPD 1982-ig kormányzott, két kancellárt adva az NSZK-nak: Willy Brandtot és Helmut Schmidtet.

Kezdetben az SPD ellenezte Nyugat-Németország 1955-ben indult újrafelfegyverzését és csatlakozását ugyanebben az évben az atlanti katonai szövetséghez, a NATO-hoz, később azonban megbékélt a tagsággal.

1982-ben a Helmut Kohl vezette CDU-FDP koalíció vette át a hatalmat. Kohl egymás után négyszer lett kancellár. 1998-ban azonban vesztett a választáson és az SPD-s Gerhard Schrödernek kellett átadnia a kancellári széket.

Kelet-Németországban

A szovjet megszállási zónában, amely később Kelet-Németország lett, az SPD-t arra kényszerítették, hogy 1946-ban egyesüljön Németország Kommunista Pártjával, Német Szocialista Egységpárt (SED) néven. 1989-ben, amikor összeomlott a kommunista rendszer, az SPD-t újraalapították Németországban és később egyesült a nyugat-németországi SPD-vel, amikor az ország újra egyesült.

Választási eredmények

Bundestag

Az SPD a német szövetségi parlamentben

Választások	Választókerületi szavazatok száma	Pártlistás szavazatok száma	%	Megszerzett helyek száma	Kormány/Ellenzék?	Pártelnök
1949	nem volt	6,934,975	29.2	131 / 402	Ellenzék	Kurt Schumacher
1953	8,131,257	7,944,943	28.8	162 / 509	Ellenzék	Erich Ollenhauer
1957	11,975,400	11,875,339	31.8	181 / 519	Ellenzék	Erich Ollenhauer
1961	11,672,057	11,427,355	36.2	203 / 521	Ellenzék	Willy Brandt
1965	12,998,474	12,813,186	39.3	217 / 518	Kormánypárt: Nagykoalíció a CDU/CSU pártokkal.	Willy Brandt
1969	14,402,374	14,065,716	42.7	237 / 518	Kormánypárt: Koalíció az FDP párttal.	Willy Brandt
1972	18,228,239	17,175,169	45.8	242 / 518	Kormánypárt: Koalíció az FDP párttal.	Willy Brandt
1976	16,471,321	16,099,019	42.6	224 / 518	Kormánypárt: Koalíció az FDP párttal.	Helmut Schmidt
1980	16,808,861	16,260,677	42.9	228 / 519	Kormánypárt, 1982-ben az FDP kilépett a koalícióból.	Helmut Schmidt
1983	15,686,033	14,865,807	38.2	202 / 520	Ellenzék	Hans-Jochen Vogel
1987	14,787,953	14,025,763	37.0	193 / 519	Ellenzék	Johannes Rau
1990	16,279,980	15,545,366	33.5	239 / 662	Ellenzék	Oskar Lafontaine
1994	17,966,813	17,140,354	36.4	252 / 672	Ellenzék	Rudolf Scharping
1998	21,535,893	20,181,269	40.9	298 / 669	Kormánypárt: Koalíció a Zöldekkel.	Gerhard Schröder
2002	20,059,967	18,484,560	38.5	251 / 603	Kormánypárt: Koalíció a Zöldekkel.	Gerhard Schröder
2005	18,129,100	16,194,665	34.2	222 / 614	Kormánypárt: Nagykoalíció CDU/CSU pártokkal	Gerhard Schröder
2009	12,077,437	9,988,843	23.0	146 / 622	Ellenzék	Frank-Walter Steinmeier
2013	12,835,933	11,247,283	25.7	193 / 630	Kormánypárt: Nagykoalíció CDU/CSU pártokkal	Peer Steinbrück
2017	11,426,613	9,538,367	20.5	153 / 709	Kormánypárt: Nagykoalíció CDU/CSU pártokkal	Martin Schulz

Tartományi parlamentek

Az SPD a német tartományi parlamentekben

  Nagyobbik kormánypárt

  Kisebbik kormánypárt

  Ellenzék

  Nem jutott be

Tartomány	Választási év	Szavazatok száma	%	Megszerzett helyek száma	Kormány/Ellenzék?
Alsó-Szászország	2017	1,413,990	36.9	55 / 137	Kormánypárt: Koalícióban a CDU-val
Baden-Württemberg	2021	535,462	11.0	19 / 154	Ellenzék
Bajorország	2018	1,317,942	9.7	22 / 205	Ellenzék
Berlin	2016	352,369	21.6	38 / 160	Kormánypárt: Vörös-vörös-zöld koalíció
Brandenburg	2019	331,238	26.2	25 / 88	Kormánypárt: Fekete-vörös-zöld koalíció
Bréma	2019	365,315	24.9	23 / 84	Kormánypárt: vörös-vörös-zöld koalíció
Észak-Rajna-Vesztfália	2017	2,649,205	31.2	69 / 199	Ellenzék
Hamburg	2020	1,554,760	39.0	54 / 121	Kormánypárt: Koalícióban a Zöldekkel
Hessen	2018	570,166	19.8	29 / 137	Ellenzék
Mecklenburg-Elő-Pomeránia	2016	246,393	30.6	26 / 71	Kormánypárt: Koalícióban a CDU-val
Rajna-vidék-Pfalz	2021	691,055	35.7	39 / 101	Közlekedésilámpa koalíció (FDP és Zöldekkel)
Saar-vidék	2017	157,841	29.6	17 / 51	Kormánypárt: Koalícióban a CDU-val
Szászország	2019	167,289	7.7	10 / 119	Kormánypárt: Fekete-vörös-zöld koalíció
Szász-Anhalt	2021	89,475	8.4	9 / 97	Kormánypárt: CDU és FDP-vel
Schleswig-Holstein	2017	400,635	27.2	21 / 73	Ellenzék
Türingia	2019	90,984	8.2	8 / 90	Kormánypárt: Vörös-vörös-zöld koalíció

SPD-politikusok

Az SPD vezető politikusai az első világháború előtt

• August Bebel
• Wilhelm Liebknecht
• Karl Kautsky
• Eduard Bernstein
• Rosa Luxemburg

Az SPD elnökei

A császárság és a Weimari köztársaság idején:

• August Bebel és Paul Singer, 1892–1911
• August Bebel és Hugo Haase, 1911–1913
• Friedrich Ebert és Hugo Haase, 1913–1917 (1916-ban Haase elszakadt, hogy az USPD-hez csatlakozzon)
• Friedrich Ebert és Philipp Scheidemann, 1917–1919
• Otto Wels és Hermann Müller, 1919–1931, 1922-ben Arthur Crispien is, mint az újrabeolvadó USPD képviselője
• Otto Wels és Arthur Crispien, 1928–1931
• Otto Wels, Arthur Crispien és Hans Vogel, 1931–1933

A száműzetésben:

• Otto Wels és Hans Vogel, 1933–1939
• Hans Vogel, 1939–1945

A második világháború után:

• Otto Grotewohl, a szovjetek megszállta zóna SPD-elnöke – a párt itt egyesült a KDP-vel és együtt alapították meg a Németország Szocialista Egységpártját (SED)
• Kurt Schumacher, a britek megszállta zóna SPD-elnöke, aki elutasította Grotewohl igényét az egész párt vezetésére

Elnökök Nyugat-Németországban:

• Erich Ollenhauer, 1952–1963
• Willy Brandt, 1964–1987
• Hans-Jochen Vogel, 1987–1991

Az újraalapított kelet-németországi SPD-ben:

• Ibrahim Böhme, 1989–1990
• Markus Meckel, 1990, októberben egyesültek a nyugati SPD-vel

A német újraegyesítés óta:

• Hans-Jochen Vogel, 1990–1991
• Björn Engholm, 1991–1993
• Rudolf Scharping, 1993–1995
• Oskar Lafontaine, 1995–1999
• Gerhard Schröder, 1999–2004
• Franz Müntefering, 2004–2005
• Matthias Platzeck, 2005–2006
• Kurt Beck, 2006–2008
• Franz Müntefering, 2008–2009
• Sigmar Gabriel, 2009–2017
• Martin Schulz, 2017–2018
• Olaf Scholz, 2018 (ideiglenesen)
• Andrea Nahles, 2018–2019
• Saskia Esken és Norbert Walter-Borjans, 2019–2021
• Saskia Esken és Lars Klingbeil, 2021–

SPD-s német kancellárok

• Friedrich Ebert 1918
• Philipp Scheidemann 1919
• Gustav Bauer 1919-1920
• Hermann Müller 1920 és 1928-1930
• Willy Brandt 1969-1974
• Helmut Schmidt 1974-1982
• Gerhard Schröder 1998-2005
• Olaf Scholz 2021-

SPD-s német elnökök

• Friedrich Ebert 1919-1925
• Gustav Heinemann 1969-1974
• Johannes Rau 1999-2004
• Frank-Walter Steinmeier 2017-

A második világháború utáni német alkotmány szerint az elnök nem lehet párttag, amíg hivatalát viseli, hiszen pártatlannak kell lennie.

Források

• SPD honlap németül
• SPD honlap angolul
• Az SPD ifjúsági szervezetének honlapja
• Is the Left Still on the Left? – Dirk Maxeiner és Michael Miersch a német baloldalról