Szocialista Internacionálé
| Ez a szócikk nem tünteti fel a független forrásokat, amelyeket felhasználtak a készítése során. Emiatt nem tudjuk közvetlenül ellenőrizni, hogy a szócikkben szereplő állítások helytállóak-e. Segíts megbízható forrásokat találni az állításokhoz! Lásd még: A Wikipédia nem az első közlés helye. |
A Szocialista Internacionálé a szociáldemokrata pártok, munkáspártok és demokratikus szocialista pártok világszervezete. Neve korai elődje, az 1889-ben alakult eredeti Szocialista Internacionálé nevével azonos (a 19. században működött szervezetet Második Internacionálénak is nevezték).
| Szocialista Internacionálé (Socialist International) | |
 | |
 | |
| Tagok | |
| Alapítva | 1951. június 3. |
| Típus | Nemzetközi pártszervezet |
| Székhely | London |
| Tagság | 153 szervezet |
| Elnök | Jórgosz Papandréu (Demokratikus Szocialisták Mozgalma) |
| A Szocialista Internacionálé weboldala | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Szocialista Internacionálé témájú médiaállományokat. | |
Története
szerkesztésA Második Internacionálé legidőtállóbb akciói a május 1-jei munkaünnep és a március 8-ai nemzetközi nőnap bevezetése (1889-ben, illetve 1910-ben). Az első világháború kitörésekor a Második Internacionálé szétszakadt, de 1923-ban Munka és Szocialista Internacionálé néven újraalapították. A kommunista pártok a nemzetiszocialistákkal együtt éles politikai harcot folytattak sok szociáldemokrata, illetve szocialista párttal szemben az 1920-as, 30-as években egészen a Kommunista Internacionálé 1935-ös VII. kongresszusáig, amely meghirdette a szociáldemokratákat is magában foglaló antifasiszta népfrontpolitikát.
A szervezet második újraalapítására, amellyel jelenlegi formáját öltötte, a második világháború után 1951. június 30-án a frankfurti kongresszuson került sor. A második világháború utáni évtizedekben a Szocialista Internacionálé segédkezett a diktatúrából szabadult országok szociáldemokrata pártjainak újraszervezésében (1974-ben Portugáliában és 1975-ben Spanyolországban). Az 1976-os genfi kongresszusig Európán kívül kevés tagja volt (Latin-Amerikában egy sem). Az 1980-as években támogatta a nicaraguai sandinistákat. Azóta kommunista jogelődű pártokat is sorai közé fogadott, mint az Olasz Baloldali Demokraták (Democratici di Sinistra, rövidítve DS), a Mozambiki Felszabadítási Front (FRELIMO), vagy éppen a magyarországi MSZP.
A 2012. augusztusi fokvárosi kongresszuson Mesterházy Attila MSZP elnököt ismét a szervezet egyik alelnökévé választották.[1] Az Európai Parlamentben működő Európai Szocialisták Pártja a Szocialista Internacionálé társult tagja.
Elnökei
szerkesztés2006-tól elnöke Jórgosz Papandréu, a Pánhellén Szocialista Mozgalom vezetője, Görögország miniszterelnöke.
Az elnökök időrendben:
- 1951–1957: Morgan Walter Philips
- 1957–1962: Alsing Andersen
- 1963: Erich Ollenhauer
- 1964–1976: Bruno Pittermann
- 1976–1992: Willy Brandt
- 1992–1999: Pierre Mauroy
- 1999–2005: António Guterres
- 2006–: Jórgosz Papandréu
Tagjai
szerkesztésJegyzetek
szerkesztés- ↑ Ismét a Szocintern alelnökévé választották Mesterházy Attilát. [2013. augusztus 1-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. április 13.)
További információk
szerkesztés- A Szocialista Internacionálé hivatalos oldala Archiválva 2006. április 23-i dátummal a Wayback Machine-ben
