Főmenü megnyitása

Mozambik

állam Délkelet-Afrikában

Mozambik az Indiai-óceán partján, a déli szélesség 10. és a 27. foka között fekvő délkelet-afrikai állam. Tanzánia, Malawi, Zambia, Zimbabwe, a Dél-afrikai Köztársaság és Szváziföld határolja, Madagaszkártól a Mozambiki-csatorna választja el.

Mozambiki Köztársaság
República de Moçambique
Jamhuri ya Msumbiji
Mozambik zászlaja
Mozambik zászlaja
Mozambik címere
Mozambik címere
Nemzeti himnusz: Pátria Amada
LocationMozambique.svg

Fővárosa Maputo
d. sz. 25° 57′, k. h. 32° 35′
Államforma köztársaság
Vezetők
Elnök Armando Guebuza
Miniszterelnök Aires Ali[1]
Hivatalos nyelv portugál, regionálisan még a szuahéli, a makuva, a szena is
függetlenség Portugáliától
kikiáltása 1975. június 25.

Tagság Az ENSZ, Nemzetközösség, IMF, OIC, AU, Latin Unió, CPLP, SADC, COMESA,
Népesség
Népszámlálás szerint 25 833 752 fő (2013)[2]
Rangsorban50
Becsült23 700 715 fő (2012. július)
Rangsorban50
Népsűrűség23,8 fő/km²
GDP2005
Összes25 974 millió USD (101)
Egy főre jutó1338 USD (147)
HDI (2007) 0,402 (172) – alacsony
Földrajzi adatok
Terület801 590 km²
Rangsorban 35
Víz2,2%
IdőzónaCAT (UTC+2)
Egyéb adatok
Pénznem Metical (MZM)
Nemzetközi gépkocsijel MOC
Hívószám 258
Internet TLD.mz
Villamos hálózat 220 volt
Elektromos csatlakozó
  • Europlug
  • Schuko
  • BS 546
Közlekedés iránya bal
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Mozambiki Köztársaság témájú médiaállományokat.

térkép szerkesztése

Tartalomjegyzék

FöldrajzSzerkesztés

DomborzatSzerkesztés

 
Mozambik domborzati térképe
 
A Limpopo folyó
 
Zembe-hegy, tájkép az ország középső részén

Mozambik Délkelet-Afrikában található, az Indiai-óceán partján. Határainak hossza 4571 km, ebből Malawival 1569 km, Dél-Afrikával 491 km, Szvázifölddel 105 km, Tanzániával 756 km, Zambiával 419 km, Zimbabwével 1231 km. Tengerpartjainak hossza 2470 km.

Területét a tágas fennsíkok, helyenként röghegységek jellemzik. A legmagasabb pontja, a Monte Binga (2436 m) a zimbabwei határnál található.

VízrajzSzerkesztés

Az ország legnagyobb folyója a Zambézi. További jelentős folyók még az ország déli részén húzódó Limpopo és a Save, illetve a Tanzánia felé természetes határt képező Ruvuma-folyó. Mindegyik az Indiai-óceánba ömlik. Legnagyobb tava a Nyasza-tó.

ÉghajlatSzerkesztés

Az országban trópusi éghajlat uralkodik. Két évszak, a száraz és az esős évszak váltakozik. Az esős évszak november és április között van, ekkor 700–1500 mm csapadék hullik. A száraz évszak május és október között van. A hőmérséklet egész évben 25-30 °C között változik. Az éjszakák 15-20 °C-osak.

Élővilág, természetvédelemSzerkesztés

Az éghajlat és a csapadékmennyiség következtében a jellemző növényzet a szavanna.

Nemzeti parkjaiSzerkesztés

TörténelemSzerkesztés

Őslakói a koiszan népekhez tartozó busmanok voltak, akiket kb. 2000 éve az észak felől érkező bantu nyelvű népek a D-afrikai térségbe szorítottak.[3]

A mozambiki partvidéken a 10. században arabok telepedtek le, akik arannyal, elefántcsonttal és rabszolgákkal kereskedtek. Az ország belsejében a 15. században az aranybányákkal rendelkező, gazdag Monomopata (Zimbabwe) bantu birodalom áll fenn.

 
Portugál kápolna az 1500-as évekből, Ilha de Moçambique

Az országot 1498-ban Vasco da Gama fedezte fel. Az ország székhelye Mozambik szigete lett (Ilha de Moçambique). A portugál uralom lassan terjeszkedett nyugat felé. Aranyat és rabszolgát kutató kereskedők és kalandorok terjesztették, akik nagy fokú autonómiát élveztek a központi hatalommal szemben. A 20. század elejére Mozambik igazgatása brit tőkével működő nagy magántársaságok kezébe került. Ilyenek: Mozambique Company, Zambezi Company, Niassa Company. Ezek vasútvonalakat építettek a szomszédos országokba, és munkaerőt exportáltak - gyakran erőszakkal - a közeli brit gyarmatok és Dél-Afrika bányáiba és ültetvényeire. 1917-ben a németek foglalták el az országot. 1919-ben lett ismét Portugália gyarmata. 1951. június 11-én Portugália tengerentúli tartománya lett, majd 1973-ban portugál-mozambiki átmeneti kormány alakult.

1975. június 25-én nyerte el függetlenségét. 1976-ban polgárháború robbant ki a kormányzó párt és a jobboldali erők között, amely 1992-ben fejeződött be. A központi kormányt a Szovjetunió és a többi szocialista ország támogatta. Szocialista irányzatú politikát folytatott, de akkoriban hatalma csak a városokra terjedt ki. Helyzete akkor változott meg, amikor ellenségei fő támogatói - Rhodesia és Dél-Afrika - alapvető változáson estek át, majdnem ugyanakkor azonban a Szovjetunió is eltűnt. Az ország 1990-ben lett köztársaság. Új alkotmányt fogadtak el, majd 1994-ben megtartották az első többpárti választásokat. Egy évvel később Mozambikot felvették a brit Nemzetközösségbe annak ellenére, hogy sohasem volt brit gyarmat, gazdasági kapcsolatai azonban a környező országokhoz kötik. 2008-ban nagyon súlyos áradások voltak Mozambikban, ami rengeteg ember halálát okozta.

2014-ben békemegállapodást írt alá pénteken a két éve tartó harcok lezárásáról Armando Guebuza mozambiki elnök és a Renamo nevű szervezet vezére, Afonso Dhlakama. A Renamo két éve mondta fel a 16 évig tartó polgárháborút lezáró 1992-es békemegállapodást, mert a hadsereg megtámadta és elfoglalta központi táborukat. 2013 áprilisa óta támadásokat is intéztek a közúti és a vasúti forgalom ellen az ország észak-déli tengelyén. A békemegállapodást külföldi diplomaták nagy csoportja és az egyezség közvetítői előtt írta alá az elnök és a Renamo vezére, aki csütörtökön tért vissza a fővárosba, Maputóba. Előzőleg a dzsungelben bujkált. Afonso Dhlakama jelentős lépésként méltatta a megállapodást, amely a reményei szerint segít véget vetni az "egypártrendszernek". A két fél megegyezett abban, hogy a Renamo harcosait integrálják a hadseregbe, és arról is, hogy a szervezet erősebben képviseltetheti magát a választásokat felügyelő hatóságokban. Mozambikban októberben tartanak választásokat.

2015 nyarára megtisztították az országot a taposóaknáktól, amelyeket a függetlenedési harcok, majd a polgárháború idején telepítettek. Közel 171 ezer aknát szedtek fel.[4]

Államszervezet és közigazgatásSzerkesztés

Alkotmány, államformaSzerkesztés

Törvényhozás, végrehajtás, igazságszolgáltatásSzerkesztés

Politikai pártokSzerkesztés

Közigazgatási beosztásSzerkesztés

Mozambik 10 tartományra és a főváros területére oszlik, amelyek a következők:

 
  1. Cabo Delgado
  2. Gaza
  3. Inhambane
  4. Manica
  5. Maputo város
  6. Maputo tartomány
  7. Nampula
  8. Niassa
  9. Sofala
  10. Tete
  11. Zambezia

Védelmi rendszerSzerkesztés

NépességSzerkesztés

Képek

Általános adatokSzerkesztés

Legnépesebb településekSzerkesztés

Etnikai megoszlásSzerkesztés

Mozambikban kb. 78 népcsoport él, akik több mint 40 féle nyelvet beszélnek.

A két legnagyobb etnikum: az északi partvidéken a makua (makhuwa) - a lakosság 47%-a, délen a tonga - a lakosság 23%-a. További fő etnikumok: 12% malawi, 11% shona, 4% yao, 1,7% kínai.

Nyelvi megoszlásSzerkesztés

Az ország hivatalos nyelve a portugál. A legtöbb ember által beszélt nyelv a makua.[5] Északon, a tanzániai határ közelében széles körben használt közvetítőnyelv a szuahéli.[3]

Ezenkívül elsősorban a makonde, a csicseva, a malawi, a sena, a ndau, a tswa, a tonga (tsonga) és a nyungwe nyelvet[6] beszélik.

Vallási megoszlásSzerkesztés

2007-es becslés alapján: római katolikus 28,4%, muszlim 18%, keresztény cionista (zionist - afrikai független keresztény egyház) 15,5%, protestáns 12,2% egyéb: közel 7%, vallás nélküli vagy törzsi vallású: kb. 19%.[7] Az iszlám főleg északon jellemző.[3]

Szociális rendszerSzerkesztés

GazdaságSzerkesztés

Képek

Általános adatokSzerkesztés

Az ország gazdasága rendkívül elmaradott, amely az 1994-ben lezárult, 20 éven át tartó polgárháborúnak köszönhető. A legkevésbé fejlett országok egyike. 2009-ben a lakosság 52%-a él a szegénységi küszöb alatt.[7]

A feszült belpolitikai helyzet a közelmúltban távol tartotta a befektetőket Mozambiktól. Az utóbbi időben azonban jelentős szén- és gázkészleteket fedeztek fel. Amennyiben megkezdődik ezek kiaknázása, Mozambik a világ negyedik legjelentősebb gázkitermelőjévé léphet elő Oroszország, Irán és Katar után.

MezőgazdaságSzerkesztés

exportcikke a kesudió, amelyből a világpiac fő ellátója.

Az északi országrészen kevés gyapotot és szizált, a belső országrészen kukoricát és kölest, a parti síkságon rizst termesztenek, de ezek mennyisége csak a lakosság részére elegendő. A Zambézi és a Limpopo torkolatvidékén cukornádültetvények találhatók. További termények: tea, manióka (manióka, tápióka), burgonya, kókuszdió, citrusfélék és a trópusi gyümölcsök.[7]

A Mozambiki-felföld falvaiban legeltető szarvasmarha- és kecsketartás jellemző.

Szerény méretű fakitermelés is van az országban.

IparSzerkesztés

Ásványkincsei: vasérc, bauxit, színesércek, de a források szinte feltáratlanok. Kevés kőszenet is bányásznak.

A Zambézi folyó Cabora Bassa zuhatagánál működik a legnagyobb vízerőmű, amelyből a Dél-afrikai Köztársaságba is továbbítanak elektromos áramot.

Jelentősebb iparágai: alumínium- és kőolajipar, vegyi anyagok (műtrágya, szappan, festékek), textil-, cement, üveg, azbeszt, dohány, élelmiszer, italgyártás.[7]

A fővárosban, Maputóban élelmiszer-feldolgozó, pamutfonó- és szövőüzemek, valamint cementgyár, kőolaj-finomító és acélöntöde működik .

KereskedelemSzerkesztés

Főbb külkereskedelmi termékei:[7]

  • Export: alumínium, garnélarák, kesudió, gyapot, cukor, citrusfélék, fűrészáru, villamos energia
  • Import: gépek és berendezések, járművek, üzemanyag, vegyszerek, fémtermékek, élelmiszerek, textília

Főbb külkereskedelmi partnerei 2013-ban:[7]

  • Export: Dél-Afrika 30,5%, Olaszország 9,8%, Kína 9,4%, Belgium 8%, Spanyolország 6,1%, India 5,1%
  • Import: Dél-Afrika 26%, India 13,9%, Kína 12,6%, Portugália 4,5%, Ausztrália 4,3%

KözlekedésSzerkesztés

Az ország nagy kikötői: Maputo, Beira, Quelimane, Lumbo és Nacala.

KultúraSzerkesztés

 
Iskolások a tanteremben
 
Fából készült szobrok

Oktatási rendszerSzerkesztés

Mozambikban a felnőttek fele nem tud olvasni és írni. A nők 66%-a analfabéta.

Az országnak 4 egyeteme van, kettő az állam (Eduardo-Mondlane-Egyetem, Pädagogische Egyetem Maputo) és kettő félig az állam tulajdona (Beirai Katolikus Egyetem és Mussa Bin Bik Egyetem).

Kulturális intézményekSzerkesztés

Kulturális világörökségSzerkesztés

Mozambique szigete, illetve az azon épült város volt a portugál gyarmatosítás korában Mozambik központja. Akkor nem tartozott a gyarmathoz a mai ország belső területe, viszont a városból igazgattak portugál támaszpontokat a mai Tanzániában és Kenyában. Ez ekkor épült erődöt és várost az UNESCO kulturális világörökséggé nyilvánította.

TudománySzerkesztés

MűvészetekSzerkesztés

Hagyományok, néprajzSzerkesztés

GasztronómiaSzerkesztés

TurizmusSzerkesztés

 
Az Indiai-óceán partja Maputo közelében

Főbb látnivalókSzerkesztés

  • A Bazaruto-szigetek
  • A Mozambik-sziget
  • Az ország déli részének tengerpartja
  • Maputo éjszakai élete
  • A nemzeti parkok és rezervátumok

SportSzerkesztés

MédiaSzerkesztés

A legfontosabb rádióadó a Rádio Moçambique. Az állami televíziók a TVM (Televisão de Moçambique), 1 Kanal.

Napilapok: Notícias (Maputo), Diário de Moçambique, Faxzeitungen Mediafax, Imparcial és Vertical. Hetilapok: Domingo, Zambeze, Savana, Demos, Jornal da Tarde Politische Zeitschrift Tempo

ÜnnepnapokSzerkesztés

Dátum Ünnep
Január 1. Újév napja
Február 3. Mozambiki hősök napja
Április 7. A mozambiki nők napja
Május 1. A munka ünnepe
Június 25. A függetlenség napja
Szeptember 7. A győzelem napja
Szeptember 25. A hadsereg napja
Október 4. A béke napja
December 25. A család napja

JegyzetekSzerkesztés

További információkSzerkesztés

A Wikimédia Commons tartalmaz Mozambik témájú médiaállományokat.