A jávorantilop (Taurotragus oryx) az emlősök (Mammalia) osztályának párosujjú patások (Artiodactyla) rendjébe, ezen belül a tülkösszarvúak (Bovidae) családjába és a tulokformák (Bovinae) alcsaládjába tartozó faj.

Jávorantilop
Evolúciós időszak: Középső pleisztocén - jelen, 1,6–0 Ma
Jávorantilop bika
Jávorantilop bika
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
      
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Főosztály: Négylábúak (Tetrapoda)
Osztály: Emlősök (Mammalia)
Alosztály: Elevenszülő emlősök (Theria)
Csoport: Eutheria
Alosztályág: Méhlepényesek (Placentalia)
Öregrend: Laurasiatheria
Csoport: Scrotifera
Csoport: Ferungulata
Csoport: Patások (Ungulata)
Rend: Párosujjú patások (Artiodactyla)
Csoport: Ruminantiamorpha
Alrend: Kérődzők (Ruminantia)
Alrendág: Pecora
Öregcsalád: Bovoidea
Család: Tülkösszarvúak (Bovidae)
Alcsalád: Tulokformák (Bovinae)
Nemzetség: Csavartszarvú antilopok (Tragelaphini)
Nem: Taurotragus
Wagner, 1855
Faj: T. oryx
Tudományos név
Taurotragus oryx
(Pallas, 1776)
Szinonimák
  • Tragelaphus oryx (Pallas, 1766)
  • Taurotragus alces (Oken, 1816)
  • Taurotragus canna (C. H. Smith, 1827)
  • Taurotragus barbatus (Kerr, 1792)
  • Taurotragus oreas (Pallas, 1777)
  • Taurotragus typicus Selous, 1899
  • Taurotragus livingstonei (P. L. Sclater, 1864)
  • Taurotragus billingae Kershaw, 1923
  • Taurotragus kaufmanni (Matschie, 1912)
  • Taurotragus niediecki (Matschie, 1913)
  • Taurotragus selousi Lydekker, 1910
  • Taurotragus triangularis (Günther, 1889)
  • Taurotragus pattersonianus Lydekker, 1906
Elterjedés
Elterjedési területe
Elterjedési területe
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Jávorantilop témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Jávorantilop témájú médiaállományokat és Jávorantilop témájú kategóriát.

Nemének a típusfaja.

Afrikai kérődző, a világ egyik legtermetesebb antilopfaja. Neve a búr telepesektől ered, akik annak idején a jávorszarvas jelentésű eland nevet adták neki.

Előfordulása szerkesztés

A jávorantilop a dél- és kelet-afrikai száraz, füves és ritkás fákkal tarkított szavannák lakója. Az alábbi országokban fordul elő: Angola, Botswana, Burundi, Kongói Demokratikus Köztársaság, Etiópia, Kenya, Lesotho, Malawi, Mozambik, Namíbia, Ruanda, Dél-afrikai Köztársaság, Dél-Szudán, Szváziföld, Tanzánia, Uganda, Zambia és Zimbabwe.

Alfajai szerkesztés

A területen három alfaj osztozik:[1][2][3]

Megjelenése szerkesztés

A jávorantilop igen impozáns megjelenésű állat. Alapszíne vöröses vagy homokszínű-világosbarna, hátról gyakran néhány vékony fehér csík fut hasa felé. A bikák sötétebb alapszínűek. A has és a lábak világosak, bár a térdrészen sötét, feketés foltok fordulhatnak elő. Az arckoponyát fedő szőrzet is sötétebb színű. A nyak alsó részén vérerekben gazdag toroklebeny csüng, amely az idős bikáknál különösen nagy is lehet. Ennek szerepe a hőleadásban van. A bikákra borzas, sötét, durva szőrű homloksörény is jellemző.

A bikák sokkal nagyobbak a teheneknél: tömegük 400 kilogrammtól kezdve 1 tonnáig terjed, szemben a nőstények 300-600 kilogrammjával, és 3 métert megközelítő testhosszuk is nagyobb a legkevesebb 2 méteres tehenekénél. A fajra jellemző marmagasság 130-180 centiméter, az átlagos farokhossz 60-80 centiméter. Többszörösen csavart, egyenes szarvuk akár 120 centimétert is elérheti, míg a tehenek tülkei majdnem felével rövidebbek.

Életmódja szerkesztés

A perjefélékkel, levelekkel és adott esetben gyümölcsökkel táplálkozó jávorantilop kisebb, átlagosan 25-60 példányt számláló csordákban legelészik, bár alkalmilag nagyobb csoportok is kialakulhatnak a termékeny, esős időszakban vagy vonuláskor. Egy csordában két ivarérett bika is lehet, de helyzetüket szigorú, szarvcsatákkal szabályozott hierarchia szabja meg. A bikák főleg erdős területeken territoriálisak, de területeik jóval kisebbek a tehenek által bebarangolttól. A víz közelsége nem alapfeltétel a szárazságot igen jól tűrő faj számára, azonban a veszteséget elkerülendő a jávorantilop leginkább a hűvös reggeli is esti órákban aktív.

Szaporodása szerkesztés

A jávorantilopok szaporodása csak egyes területeken kötődik évszakhoz. A domináns bikák minél több tehenet igyekeznek megtermékenyíteni. 8,5 – 9 hónapig tartó vemhességet követően egy 21-35 kilogrammos borjú születik, akit – bár már születése napján jól jár – anyja egy rejtekhelyen táplál, és csak később csatlakozik a csordához. Az elválasztás 6 hónap után történik meg. A jávorantilop tehene kb. 1,5-3 éves korára válik ivaréretté, és a csordájánál maradt, míg a fiatal bikáknál az érés 4-5 éves korukig is elhúzódhat, amit követően kisebb „legénycsordákba” tömörülnek.

Védettsége szerkesztés

A Vörös listát kiadó Természetvédelmi Világszövetség szerint nem fenyegetett. Leginkább élőhelyének pusztulása fenyegeti, emellett trófeája, ízletes húsa és erős bőre miatt a vadászok kedvelt célpontja. Mivel teje is rendkívül tápláló, a 19. századtól kezdve több alkalommal megkísérelték háziasítását. A legnagyobb sikert egy ukrajnai településen, Aszkania Nova mellett érték el, ahol 1892 óta folyik az ez irányú kutatás, és egy jávorantilop-tejgazdaság is működik. Állatkertekben gyakori, jól szaporodik. Magyarországon a Nyíregyházi Állatparkban, a Miskolci Állatkert és Kultúrparkban, a Debreceni Állatkertben, a győri Xántus János Állatkertben és a balatonedericsi Afrika Múzeum vadasparkjában tartják.

Képek szerkesztés

Jegyzetek szerkesztés

  1. Pappas, LA (2002. július 5.). „Taurotragus oryx”. Mammalian Species 689, 1–5. o. [2011. december 23-i dátummal az eredetiből archiválva]. DOI:<0001:TO>2.0.CO;2 10.1644/1545-1410(2002)689<0001:TO>2.0.CO;2. (Hozzáférés: 2021. február 12.)  
  2. Harris, H: Husbandry Guidelines For The Common Eland, 2010. április 30. [2012. április 17-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. április 14.)
  3. Skinner, JD. Ruminantia, The Mammals of the Southern African Subregion, 3rd, Cambridge: Cambridge University Press, 637–9. o. (2005). ISBN 978-0-521-84418-5 

Források szerkesztés