Namíbia

Namíbia (egykoron Délnyugat-Afrika) 1990-től független köztársaság Dél-Afrikában, az Atlanti-óceán partján. Az országot a Dél-afrikai Köztársaság, Angola, Zambia és Botswana határolja.

Namíbiai Köztársaság
Republic of Namibia Republiek van Namibië Republik Namibia
Namíbia zászlaja Namíbia címere
Nemzeti mottó: Unity, Liberty, Justice (angolul: Egység, Szabadság, Igazság) Nemzeti himnusz: Namibia, Land of the Brave
Fővárosa	Windhoek
d. sz. 23°, k. h. 17°-23, 17
Államforma	köztársaság
Vezetők
Államfő	Hage Geingob
Miniszterelnök	Saara Kuugongelwa
Hivatalos nyelv	angol
Beszélt nyelvek	afrikaans, német
függetlenség	Dél-Afrikától
kikiáltása	1990. március 21.
Elődállamok	Német Délnyugat-Afrika (1884–1915), Dél-afrikai Köztársaság (1920–1990)
Tagság	Lista ENSZ, Afrikai Unió, Nemzetközösség, IMF
Népesség
Népszámlálás szerint	2 303 315 fő (2013) +/-
Rangsorban	143
Becsült	2 113 074 fő (2011. augusztus)
Rangsorban	143
Népsűrűség	2,2 fő/km²
HDI (2007)	0,686 (128) – közepes
Földrajzi adatok
Terület	825 418 km²
Rangsorban	33
Időzóna	WAT (UTC+1) WAST (UTC+2)
Egyéb adatok
Az adatok megjelenítéséhez kattints a cím mellett található „[kinyit]” hivatkozásra.
Pénznem	Namíbiai dollár (NAD)
Nemzetközi gépkocsijel	NAM
Hívószám	264
Segélyhívó telefonszám	112 10111
Internet TLD	.na
Villamos hálózat	220 volt
Elektromos csatlakozó	AC power plugs and sockets: British and related types BS 546
Közlekedés iránya	bal
A Wikimédia Commons tartalmaz Namíbiai Köztársaság témájú médiaállományokat.
Angola Zambia Botswana Dél-afrikai Köztársaság WINDHOEK Katima Mulilo Oshakati Rundu Tsumeb Khorixas Otjiwarongo Swakopmund Gobabis Walvis Bay Rehoboth Mariental Keetmanshoop Lüderitz Oranjemund Okavango Zambézi Oranje Atlanti- óceán Königstein Kalahári sivatag Caprivi-sáv

Történelem

Ősi sziklarajzok Twyfelfonteinban

Namíbia száraz vidékét ősidők óta lakják busmanok, damarák, namakák. A 14. századtól kezdve a bantu vándorlás során bantuk is vándoroltak be.

1486-ban érkezett ide az első európai Diogo Cão személyében. A portugál felfedező a mai Cape Cross parton szállt partra. A belső vidékek azonban a 19. századig lényegében ismeretlenek maradtak.

A német uralom korszaka

1884-ben a németek gyarmatosították a területet Német Délnyugat-Afrika (Deutsch-Südwestafrika) néven Otto von Bismarck kancellár alatt, hogy megakadályozzák a Brit előrenyomulást a térségben. A területre Franz Adolf Eduard Lüderitz német kereskedő bennszülöttekkel kötött szerződései alapján tettek szert, előbb védett területnek majd német gyarmatnak nyilvánítva Namíbiát. A Brit Birodalom válasza erre az egyetlen fontos mélyvizű kikötő, Walvis Bay elfoglalása és fokvároshoz csatolása volt. A gyarmatosítás sok német bevándorlót vonzott Európából, mivel Namíbia gazdag volt gyémántokban és aranyban. A nagymértékű bevándorlás a bennszülött herero és nama törzsek ellenállásába ütközött. Az ellentéteket Samuel Maharero Herero vezér és Theodor Leutwein, Délnyugat-Afrika helytartója nem tudták békésen rendezni, és a konfliktus háborúba torkollott (lásd herero háborúk). A bennszülötteket a német gyarmatosítók szisztematikusan elpusztították, a herero és nama háborúkban (1904-1908) amelyek 65 ezer herero és 10 ezer nama bennszülött halálát okozták, amely a herero lakosság 85%-nak, illetve a namaqua lakosság felének felelt meg. A herero háború első ütközetében 1904-ben a waterbergi csatában 15 ezer német katona Adrian Dietrich Lothar von Trotha vezetésével megfutamította a bennszülötteket. Ebben a csatában három oldalról bekerítette a felkelőket, meghagyva számukra a menekülési útvonalat a Kalahári sivatag Omaheke régiója felé. Ezen a vidéken megmérgezte a forrásokat és lőparancsot adott minden túlélőre, nőket és gyermekeket is beleértve. A túlélőket nem tartották német alattvalóknak, és a kivégzési parancs (Vernichtungsbefehl) alapján bántak velük, amely előírta, hogy férfi hadifoglyokat nem ejtettek és a nők és gyermekekre figyelmeztető lövéseket adtak le hogy a tartományból való elmenekülésre késztessék őket.

Az első világháború idején és azután

Az első világháború idején, 1915-ben Dél-Afrika (ekkor még: Dél-afrikai Unió) brit domínium csapatai szállták meg, majd a Népszövetségtől a Dél-afrikai Unió a terület igazgatását mandátumterületként megkapta. 1920-tól a Népszövetség, majd 1946-tól az ENSZ mandátumterülete, Dél-Afrika kormányozta egészen 1990. március 21-ig. Ekkor elnyerte teljes függetlenségét.

A függetlenség kivívása

1945-ben, amikor a Népszövetség megszűnt, függetlenné váltak a mandátumos területek, vagy gyámság alá kerültek. A Dél-afrikai Köztársaság vonakodott gyámság alá helyezni Namíbiát. Az ENSZ Közgyűlése tanácsadó véleményt kért a Nemzetközi Bíróságtól 1949 decemberében a következő kérdésekben: - fennállnak-e a Dél-afrikai Köztársaság mandátumból folyó kötelezettségei, és ha igen, mik ezek, - alkalmazható-e az ENSZ Alapokmányának a gyámsági rendszert szabályozó XII. fejezete a területre, - van-e jogi lehetősége a Dél-afrikai Köztársaságnak módosítani Délnyugat-Afrika státuszát, és ha nem, kinek van erre joga.

A kérdések eldöntéséhez olyan alapvető problémákat kellett megoldania a Nemzetközi Bíróságnak, mint hogy az ENSZ jogutódja-e a Népszövetségnek, vagy átszálltak-e az alapvető funkciók a két szervezet között. 1950-ben készült el a tanácsadó vélemény, amely szerint fennállnak a mandátumrendszerből eredő kötelezettségei a Dél-Afrikai Uniónak, de a jelentéseket a továbbiakban az ENSZ számára kell megtennie, és az ellenőrzési jogokat az ENSZ gyakorolja tovább. Dél-Afrika azonban nem adott jelentéseket ennek ellenére, így 1960-ban Libéria és Etiópia - a Népszövetség két volt afrikai tagállama - pert indított a Nemzetközi Bíróság előtt Dél-Afrika ellen, de 1966-ban a Bíróság úgy foglalt állást, hogy közvetlen érdeksérelem híján a két állam nem perelhet.

1966. október 27-én az ENSZ Közgyűlése megszüntette a mandátumot, és a területet - függetlenné válásáig - egy 11 tagú szerv, a Namíbiai Tanács irányítása alá helyezte. De jure tehát ENSZ-igazgatás alá került a terület, és 1968-tól a Namíbia nevet használták rá. Dél-Afrika nem vonult ki a területről, azt állítva, hogy az ENSZ Közgyűlése állásfoglalása rá nézve nem kötelező.

A Közgyűlés 1971-ben újabb - nem kötelező - tanácsadó véleményt kért a Nemzetközi Bíróságtól, amely kimondta, hogy Dél-Afrika köteles elhagyni a területet. Nem kötelező jelleggel 1972-ben az Egyesült Nemzetek Szervezete Biztonsági Tanácsa is megerősítette ezt. 1973-ban az ENSZ elismerte, hogy a namíbiai nép egyedüli képviselője a Délnyugat-afrikai Népi Szervezet (SWAPO), mely 1960 óta fegyveres függetlenségi harcot folytatott.

1978-ban 5 ENSZ-tag (Kanada, Franciaország, NSZK, Nagy-Britannia, USA) közvetítői javaslatot tett Dél-Afrikának: kössön fegyverszünetet, és tartsanak választásokat a SWAPO részvételével. Ezt Dél-Afrika elfogadta, de a választásokat a visszaélések miatt az ENSZ semmisnek minősítette, és továbbra is a függetlenség megadását kívánta. A Namíbiai Tanácsot számos ENSZ-rendezvényre meghívták, mintha Namíbia független lett volna - például az ENSZ tengerjogi konferenciáján Namíbia a záróokmányt is aláírta. Tényleges hatalmat azonban a Tanács sosem gyakorolt.

1989 őszén ENSZ-felügyelettel választásokat tartottak a SWAPO részvételével, a terület függetlenné vált, és 1990-ben az ENSZ tagja lett.

Földrajz

Műholdas kép

Windhoek Walvis Bay Swakopmund Namíbia domborzati térképe

Domborzat

Afrika délnyugati részén, az Atlanti-óceán partján fekvő ország. Partvidékén mintegy 1300 km hosszan, 80–130 km szélességben Földünk egyik legkietlenebb sivataga, az ország nevét adó Namib-sivatag húzódik, amelynek létrejötte a hideg Bengeuela-áramlatnak köszönhető. A sivatagból meredeken emelkednek ki az 1200–1800 m átlagmagasságú magasföldek, (Ovambo-fennsík, Damara-, Namaföld). Az ország keleti fele a Kalahári-medence peremvidéke.

Öt nagy táj különböztethető meg:

• A központi fennsík észak-déli irányban húzódik. Nyugatról a Namib-sivatag, délről az Oranje folyó határolja, keletről a Kalahári-sivatag. Az 1300–1700 m tengerszint feletti magasságú fennsíkból összefüggő hegyvonulatok, vagy magányos szigetszerű hegyek emelkednek ki. Jellegzetes hegyvonulat a több száz kilométeren át húzódó "Holdbéli Táj", jellegzetes szigethegyek az Afrika Matterhonjának is nevezett Spitzkoppe és az Erongo-hegység masszívuma. A központi fennsíkon emelkedő Brandberg (Égett-hegy) csúcsán található Namíbia legmagasabb pontja, a Königstein. A széles, lapos fennsíkon él a lakosság zöme, itt összpontosul a gazdasági tevékenység. Windhoek, az ország fővárosa is itt található, valamint a művelt földek legtöbbje. Bár Namíbia területének csak 1%-a művelt, a lakosságnak majdnem a felét a mezőgazdaság foglalkoztatja. Nyáron a hőmérséklet elérheti a 40 °C-ot, és a fagy gyakori a téli időszakban.
• A Namib-sivatag nagy kiterjedésű rendkívül száraz vidék. Kavicsos síkságok és homokdűnék húzódnak a tengerpart mentén. A homok az Oranje-folyó völgyében és még attól is délre folyó erózióból származik. Az Oranje a hordalékot az Atlanti-óceánba szállítja, azután a part menti tengeráramlatok rakják le a homokot északabbra. Az uralkodó délnyugati szél ebből a homokból építi fel a világ legnagyobb dűnéit. A dűnék elzárják a tengerbe tartó patakok medrét, az ilyen helyeken a patakok hordalékából nagy, kavicsos síkságok alakultak ki. A Namib-sivatagban nagyon gyér a növényzet, kivéve a kavicsos síkságokon és a száraz folyómedrekben élő zuzmókat, amelyeket a föld alatt szivárgó víz éltet.
• A központi fennsík nyugati lejtője meredek. Az átlaghőmérséklet és a hőmérséklet-ingadozás gyorsan nő a hideg atlanti vizektől távolodva. Bár e sziklás terület talaja rossz, mégis sokkal termékenyebb, mint a Namib-sivatag. Nyáron a lejtő emelkedni kényszeríti a szelet, és kicsapódik belőle a nedvesség. A víz jelenléte, valamint a gyorsan változó domborzat sokféle kis méretű élőhelyet hoz létre, ahol sokféle organizmus él. Közülük sok endemikus. A lejtő növényzete változatos forma és sűrűség tekintetében, sűrű erdőtől az elszórt fákkal tarkított bozótosig. Sok akáciaféle él erre, valamint fűfélék és más, bozótos területekre jellemző növények.
• Bushveld (Bozótos). A Bozótos Északkelet-Namíbiában és a Caprivi-sáv területén, az angolai határ mentén található. Caprivi Strip egy keskeny sáv, amelynek célja valaha az volt, hogy Német Délnyugat-Afrika kijáratot kapjon a Zambézira. E terület sokkal csapadékosabb, mint az ország többi része, átlagosan mintegy 400 mm hullik évente. A hőmérséklet is hűvösebb, mérsékeltebb, jelentős szezonális ingadozással. A terület általában lapos, talaja homokos, korlátozott a víztároló képessége. Észak-Namíbia középső részén, a Bozótosban található Namíbia egyik leglátványosabb természeti jelensége: az Etosha Pan. Ez az év legnagyobb részében száraz, sós pusztaság, de az esős évszakban sekély tó, amelynek kiterjedése több mint 6000 négyzetkilométer. A terület létfontosságú a környező szavannák nagyszámú madarának és állatának, amelyek a nyári szárazság idején a visszamaradt tócsákból isznak.
• A Kalahári-sivatag Namíbia talán legismertebb földrajzi tája. Kiterjed a Dél-afrikai Köztársaságra és Botswanára is. Változatos élőhelyek találhatók itt a végletesen száraz homoksivatagtól olyan területekig, amelyek nem is férnek bele a sivatag fogalmába. Az egyik ilyen terület, az úgynevezett Succulent Karoo, 5000 növényfaj otthona, melyeknek majdnem a fele endemikus, a világ pozsgás növényeinek egyharmada itt él. E termékenység és endemizmus oka, hogy a csapadékeloszlás aránylag stabil. Itt nincs visszatérő aszály. Bár ez is félsivatagos terület, télen elég eső esik ahhoz, hogy fenntartsa érdekes növénytársulását. A Kalaháriban, de Namíbia sok más részén is, elszigetelt hegyek sajátos mikroklímája élőhelyet biztosít olyan élőlényeknek, amelyek nem alkalmazkodtak a környező sivatag körülményeihez.

• 

  Namíbia domborzati térképe

• 

  A Fish folyó kanyonja

• 

  A Kalahári (sivatag)

• 

  Skeleton Coast Park, vagyis a Csontvázpart egy képe

• 

  Ágastörzsű aloék az ország déli részén

• 

  A Ruacana vízesés a Kunene folyón

Vízrajz

A déli határon az Oranje, az északi határon a Cunene folyó tart az Atlanti-óceánba. Messze északkeleten, a Caprivi-sáv területén az Indiai-óceánba ömlő Zambézi a határfolyó. Az ország belseje lefolyástalan sivatag.

Éghajlat

Szurikáta

Vadlovak

Zebrák az Etosha Nemzeti Parkban

Namíbia éghajlata szubtrópusi. Az ország kiterjedése és felszíne miatt több éghajlatot is megkülönböztetünk:

Az ország nyugati része egész évben szeles és ritka a csapadék. A hőmérséklet gyakran kúszik 25 °C fölé. A legmelegebb nyári hónapokban (december, január) a hőmérséklet 30 °C fölé megy. Júliusban és augusztusban a hőmérséklet 25 °C körüli.

Az Atlanti-óceán partján hideg délnyugati szelek fújnak. Nyáron az idő enyhe, télen viszont hideg. A víz hőmérséklete ritkán haladja meg a 15 °C-ot.

Az ország nagyobb (keleti) része a trópusi nyári esők területe. Az esős évszak novembertől áprilisig tart. A déli részen szubtrópusi téli esős terület található, ahol júniusban és júliusban esik az eső.

Élővilág, természetvédelem

Nemzeti parkjai

Az állami természetvédelmi területeket a Környezetvédelmi és Turisztikai Minisztérium kezeli. A függetlenség óta egyre több a magánkézben lévő természetvédelmi terület. Ezek tulajdonosai az idegenforgalomból jutnak jövedelemhez.

• Mudumu Nemzeti Park Caprivi Strip keleti részén. Sűrű szavanna, a vizekben krokodil és víziló él. Látható még ott elefánt, bivaly, sokféle antilop.
• Mamili Nemzeti Park: mocsárvidék.
• Etosha Nemzeti Park: Afrika egyik legnagyobb állatrezervátuma. Része az Etosha Pan időszakos tó. Az itatóhelyek környékén könnyű fényképezni egyébként nehezen megközelíthető állatokat.
• Skeleton Coast Park: szó szerint Csontvázpart. Nevét a sok hajóroncsról kapta, melyek váza csontvázra emlékeztet. A part mentén járó hajók a gyakori ködben időnként zátonyra futottak, elhagyták őket. A terjeszkedő homok miatt a jelenlegi parttól gyakran több tucat vagy éppen több száz méterre vannak a roncsok a szárazföld belsejében. Egyéb látványosság errefelé a homokdűnék, a rendkívül száraz táj a ködös óceán mentén.

Államszervezet és közigazgatás

Namíbia kormányának és parlamentjének székháza

Alkotmány, államforma

Első elnöke Samuel Shafishuna Nujoma volt 2005. március 21-ig, azóta Hifikepunye Lucas Pohamba az elnök.

Namíbia 1990. március 21-e óta parlamentáris köztársaság.

Törvényhozás, végrehajtás, igazságszolgáltatás

A parlamentnek két kamarája van, az alsóház és a népgyűlés. A 13 régióból 2-2 fő képviseli magát a Népgyűlésben.

Közigazgatás

Namibia közigazgatási régiói

Az ország fővárosa Windhoek. Az ország 13 régióból áll, ezek a következők:

Caprivi Erongo Hardap Karas Kavango Khomas Kunene Ohangwena Omaheke Omusati Oshana Oshikoto Otjozondjupa

Népesség

Képek

Etnikai megoszlás

A lakosság túlnyomórészt fekete. Megoszlása:

• fekete 84%,
• fehér 8%,
• mulatt 8%.

A lakosság többségét a bantu népcsoportok teszik ki. Ötven százaléka a népességnek ovanbo, kilenc százaléka kavango, nyolc százaléka herero, ezenkívül élnek itt még himbák, továbbá tamarák vagy namák (negrid-kujszon, keverékek, mulattok, fekete-fehér keverékek, európaiak, burok, németek és angolok).

Az országban kb. 30 000 német él, az ország középső és déli részén. Fontosabb városaik: Windhoek, Swakopmund, Lüderitz. Saját iskolájuk, egyházuk van.

Nyelvi megoszlás

Az ország hivatalos nyelve az angol. A legbeszéltebb afrikai nyelvek: oshivambo, herero, nama, ezenkívül a fehérek leginkább afrikaansul és németül beszélnek.

Vallási megoszlás

Az ország lakosságának 80%-a keresztény: 50%-a evangélikus, 20%-a katolikus, 5%-a református. ^[forrás?]

Gazdaság

Külszíni fejtésű bánya Arandis mellett

Általános adatok

A gazdasága erősen kötődik a Dél-afrikai Köztársasághoz. Exportorientált bányászata, ásványkincsekben (uránérc, volfrám és ónérc, germánium (ebben a világon az első), vanádium és kadmium (a világon a harmadik helyen áll), réz, ólom, cink, lítium és ezüst) gazdag ország.

A könnyűiparára a hús- és halfeldolgozás jellemző.

Mezőgazdasága alacsony színvonalú (köles, kukorica, dohány, gyapot), mégis a lakosság felének ez az ágazat nyújt megélhetést.

Halászata Afrikában a 3. helyen áll, szardíniát, heringet és langusztát halásznak.

Központok:

• Lüderitz: gyémántbányászat, halfeldolgozás
• Swakopmund: guanókitermelés
• Walvis Bay: kikötő
• Ovambóföld, Ovambó-fennsík és Damara-fennsík: szarvasmarha- és juhtenyésztés

Kultúra

Kulturális intézmények

A Twyfelfontein nevű völgyben lévő sziklarajzok, illetve az völgy egésze a kulturális világörökség része.

Hagyományok, néprajz

A Namib-sivatag déli részén, Lüderitz kikötőváros közelében található a korábbi gyémántbánya központi városa, Kolmanskop. A város 1954-ben végleg elnéptelenedett, azóta a sivatag és a természet erői folyamatosan pusztítják, szellemvárosként jelentős turista-látványosság.

Turizmus

Homokdűnék Sossusvlei mellett

Fő látnivalók

• Nemzeti Parkok, ebből főleg az Etosha Nemzeti Park
• Fish River Canyon
• Kuiseb Canyon
• A hagyományos falvak
• A Csontvázpart

Sport

A Sam Nujoma Stadion a fővárosban

A legkedveltebb sportok az országban a rögbi és a labdarúgás. A Namíbiai Labdarúgó-szövetség (NFA) 1990-ben alakult. 1992 óta a FIFA tagja.

Ünnepek

• január 1.: újév
• március 21.: a függetlenség napja
• március/április: nagypéntek
• március/április: húsvétvasárnap és húsvéthétfő
• május 1.: a munka ünnepe
• május 4: Cassinga nap
• május: pünkösd
• május 25.: Afrika nap
• augusztus 26: a hősök napja
• december 10.: emberi jogok napja
• december 25-26: karácsony

Források

• A Világ országai (Nyír–Karta Bt., 2004) ISBN 963-9516-64-3
• Nagy Károly: Nemzetközi jog, Püski, Budapest, 1999., ISBN 963-9188-19-0; 220-221. o.

További információk

A Wikimédia Commons tartalmaz Namíbia témájú médiaállományokat.

• hivatalos oldal
• országinformációk
• Namíbia.lap.hu - linkgyűjtemény
• ENSZ békefenntartás magyar részvétellel: Namíbia
• A namíbiai haderő
• A namíbiai viharsarok: a caprivi sáv
• Geological expedition to Namibia in March 2012, more than 300 photographs. Climate, ice, water and landscapes. In search of traces of megatsunami.