Kalahári (sivatag)

sivatag

A Kalahári (Kgalagadi=„víz nélküli hely”) egy délnyugat-Afrikában fekvő sivatagos, félsivatagos terület, amely a Kalahári-medencében helyezkedik el.

Kalahári
A Kalahári műholdképen
A Kalahári műholdképen
Közigazgatás
Ország(ok)  Botswana
 Namíbia
 Dél-afrikai Köztársaság
Népesség
Teljes népességismeretlen
Földrajzi adatok
Fekvése Kalahári-medence, Délnyugat-Afrika
Hosszúsága4000 km
Területe930 000 km²
Legmagasabb pont Brandberg (2606 m)
 Namíbia
Elhelyezkedése
(vörös: Kalahári-sivatag, narancssárga: Kalahári-medence)
(vörös: Kalahári-sivatag, narancssárga: Kalahári-medence)
d. sz. 23°, k. h. 22°Koordináták: d. sz. 23°, k. h. 22°
A Wikimédia Commons tartalmaz Kalahári témájú médiaállományokat.

Lefedi Botswana nagy részét, részben Namíbiát, és a Dél-afrikai Köztársaság egyes területeit.

A sivatag jellegzetességeiSzerkesztés

Bár sivatagként ismert, a Kalahári inkább félsivatag, mivel átlagos csapadékmennyisége sokkal magasabb, mint az igazi sivatagoké. Magas fennsíkot képez – 500-1000 méteres magasságban a tengerszint felett –, sík felszínét csak néhány domb, illetve régi, sziklás kiemelkedés töri meg.

Északon, az Okavango-deltavidék egyes részein, óriás termeszvárak képeznek szigeteket: ezek ellenállóbbak az erózióval szemben, mint a puha sivatagi talaj és homok. Ezen a területen elszórtan találhatók sós teknők.

Felszíne sok helyen vöröses színű homok. Egyetlen állandó vízfolyása az Okavango folyó.

ÉghajlatSzerkesztés

A Szaharától, Afrika Egyenlítőtől északra fekvő hatalmas sivatagától eltérően, a Kalaháriban nyáron esik az eső – ezért válhatott sokrétű állatvilág otthonává.

Az esős időszak a déli félteke nyara folyamán körülbelül öt hónapig tart: októbertől márciusig. Az egész sivatagban csak egyes helyekre korlátozódóan és rendszertelenül esik az eső. Nagyobb mennyiség, évente néha akár 450 milliméter is hullik északon és keleten, a délnyugati területeken ennek kevesebb mint a fele.

Áprilisban a havi csapadékmennyiség még az esőben leggazdagabb részeken is 25 mm alá csökken, ekkor kezdődik a téli szárazság. Szeptemberben áll be a folyók legalacsonyabb szintje - akár teljesen ki is száradhatnak. A sivatagi léghőmérséklet 47 °C-ig emelkedhet. Mint minden sivatagban, itt is jelentősen csökken a hőmérséklet éjszakánként, nem ritka a talaj menti fagy.

A vadon élő állatok túlélési esélyét a klíma befolyásolja, csak az esős időszakban található bőséges élelem.

VegetációSzerkesztés

 
Jellemző vegetáció
 
Kalahári kép

A Kalahári-sivatag növényvilága északon magas szavanna-erdőkben folytatódik, a száraz déli részen bozótosokban és füves pusztában (sztyepp). Az északi területen nagy baobab-, eper- és fügefák, valamint afrikai ébenfák nőnek; a talajt nagyobb-részt fű borítja. Ahogy a szárazabb részek felé haladunk, a fák megritkulnak és kevésbé magasra nőnek. A fű már nem mindenütt takarja a földet, csak csomókban nő. A sivatag azonban legnagyobbrészt bokrokkal benőtt.

A sivatag legforróbb vidékein csak a mély, gumós gyökérzetű vagy vastagtörzsű növények maradnak meg. Az egész sivatagban elszórtan található pálmák azokra a helyekre utalnak, ahol növényevő állatok a magokat ürülékükkel „megtrágyázták”. Az esős évszak átmenetileg gazdag virágdíszbe öltözteti a tájat.

Az állatok vándorlásaSzerkesztés

A Kalahári sivatagban az esőzések minden évben szembeötlő változást idéznek elő, ami hatással van az állatvilágra is. Angola magas területeiről víz zúdul a völgybe, ezáltal az Okavango folyó északon felduzzad, és mocsaras deltát képez; sekély tavak és lagúnák egész hálózatát. Ezekben hamarosan dús halállomány alakul ki, számtalan madár vonul ide táplálékot keresve és fészekrakás céljából.

A változásoktól indíttatva a sivatagban bivalyok, elefántok, vándorantilopok, gnúk és zebrák évszakonként óriási vándorlásba kezdenek. Az év folyamán nagy utakat tesznek meg legelőterületeket keresve. A nedves évszakban az áradások elől kitérve dél felé vonulnak, míg a száraz időkben ismét északnak veszik útjukat, hogy megkeressék a már csak ott fellelhető vizet.

A Kalahári-sivatag állatvilágaSzerkesztés

 
Szurikáta, a sivatag jellemző állatfaja

EmlősökSzerkesztés

Bivaly, elefánt, vándorantilop, gnú, zebra, szurikáta, oroszlán, gepárd, afrikai leopárd, foltos hiéna, barna hiéna, afrikai vadkutya, tarajos sül.

MadarakSzerkesztés

Gulipán, gyöngy- és halászbagoly, kárókatona, békázósas, haranggém, óriásgém, flamingó, nílusi lúd, vörös ásólúd, pusztai tyúk, szürke halkapó, nyűvágó, zöldgalamb, koronás daru, patkós és koronás bíbic, lile, ollóscsőrűmadár, gólyatöcs, szakállas saskeselyű, strucc, sólyomfélék, accipiter, kánya.

HüllőkSzerkesztés

Krokodil, homoki gekkó, sivatagi agáma, asszala kígyó, puffogó vipera, afrikai tojásevő kígyó.

RovarokSzerkesztés

Hangya, futrinka, kérész, skorpió, sóféreg, termesz.

HalakSzerkesztés

Harcsa, szájköltő sügér, ikrázó fogasponty, tigrismárna.

ForrásokSzerkesztés

  • Fekete Zita: Hét határon át: Kalahári - ahol az istenek fejre estek, Élet és tudomány, 1999. (54. évf.) 28. sz. 879-881. old.
  • Lerner János: A Kalahári gyöngye - az Okavango, Természet világa: természettudományi közlöny, 1993. (124. évf.) 6. sz. 271-273. old.
  • Kalmár Zoltán: Jeans Bjerre: Kalahári, Búvár (1960-1989), 1965. (10. évf.) 1. sz. 62. old.