Jens Bjerre

dán utazó, író, filmrendező

Jens Bjerre (Maribo(wd), 1921. március 16.2020. február 17.[2]) dán utazó, író és filmrendező.

Jens Bjerre
Született1921. március 16.
Maribo
Elhunyt2020. február 17. (98 évesen)[1]
Állampolgárságadán
Foglalkozása
KitüntetéseiCherry Kearton Medal and Award (2014)

SablonWikidataSegítség

Élete és munkássága szerkesztés

Újságírónak tanult, az Aftenbladet politikai szerkesztője volt 1943 és 1947 között. A német megszállás alatt a BOPA(wd) dán ellenállási csoportban tevékenykedett. 1947-től szabadúszó utazási újságíró volt.

1947-ben Dél-Afrikába utazott, ahol a Kalahári sivatagban megismerkedett a szanok (busmanok) kultúrájával. Később többször is visszatért oda, leforgatta a Kalahari című filmet, ami betekintést enged e nép rituáléiba.

Az 1960-as években Bjerre hosszabb időt töltött az ausztrál őslakosokkal az Északi területen.

1977-ben a Kalandozók Klubjának (The Adventurers' Club of Denmark) elnöke lett.

Útjai során számos trópusi betegséggel küzdött meg, ennek ellenére csaknem 99 évet élt.

Tudományos tevékenysége szerkesztés

Útjait a londoni Brit Királyi Földrajzi Társasággal és a Dán Nemzeti Múzeummal együttműködve hajtotta végre a Kalahári-sivatagba és Ausztrália belsejébe. Részt vett az ausztrál kormány számos térképészeti expedíciójában Új-Guinea ismeretlen területein, ott gyűjtőmunkát végzett a koppenhágai Nemzeti Múzeum számára. Segített megszervezni a koppenhágai egyetem 1961–62-es a csendes-óceáni expedícióját és részt vett azon.

Előadásokat tartott Dánia egyetemein és múzeumaiban, valamint a Harvardon, a Yale és a Stanford egyetemeken az Egyesült Államokban, valamint a National Geographic Society-ben Washingtonban és a Királyi Földrajzi Társaságban Londonban. Felszólalt az 1964-es moszkvai nemzetközi antropológus kongresszuson is.

Művei szerkesztés

Utazásairól cikkeket, riportokat írt számos dán és külföldi magazinnak és folyóiratnak, többek között a Life(wd) magazin, a Paris Match és az The Illustrated London News számára, valamint rádióriportokat küldött Afrikából a BBC London adásaihoz.

Öt könyvet jelentetett meg utazásairól és természeti emberekkel való találkozásairól, utolsó könyve az „Elveszett világok” című 2005-ös önéletrajz volt. Útjairól tucatnyi dokumentumfilmet is készített.

Magyarul megjelent kötetei szerkesztés

  • Az utolsó kannibálok. Fordította Szilágyi Imréné. Gondolat, 1962
  • Kalahári : kőkori emberek az atomkorban. Fordította Balassa Klára. Gondolat, 1964
  • Vad Új-Guinea. Fordította Sellő Edit Éva. Gondolat, 1973

Jegyzetek szerkesztés

Fordítás szerkesztés

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Jens Bjerre című dán Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Források szerkesztés

További információk szerkesztés

  • Bjerre: Jens Bjerre: Kalahári: Kőkori emberek az atomkorban. Budapest: Gondolat. 1964. = Világjárók, 35.  

Kapcsolódó szócikkek szerkesztés