Főmenü megnyitása

Elefántfélék

emlőscsalád
(Elefánt szócikkből átirányítva)

Az elefántfélék (Elephantidae) az emlősök (Mammalia) osztályának ormányosok (Proboscidea) rendjébe, ezen belül az elefántalakúak (Elephantiformes) alrendjébe és az Elephantoidea öregcsaládjába tartozó család.

Infobox info icon.svg
Elefántfélék
Evolúciós időszak: Késő miocén - jelen
Afrikai elefánt
Afrikai elefánt
Ázsiai elefánttehén a borjával
Ázsiai elefánttehén a borjával
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Főosztály: Négylábúak (Tetrapoda)
Osztály: Emlősök (Mammalia)
Alosztály: Elevenszülő emlősök (Theria)
Csoport: Eutheria
Alosztályág: Méhlepényesek (Placentalia)
Öregrend: Afrotheria
Rend: Ormányosok (Proboscidea)
Alrend: Elefántalakúak (Elephantiformes)
Csoport: Elephantimorpha
Csoport: Elephantida
Öregcsalád: Elephantoidea
Család: Elephantidae
Gray, 1821
Szinonimák
  • Elephasidae Lesson, 1842
Hivatkozások
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Elefántfélék témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Elefántfélék témájú médiaállományokat és Elefántfélék témájú kategóriát.

Ázsiai elefánt
Afrikai elefánt

A 2000-es évek elejétől, genetikai vizsgálatok nyomán bizonyosodott be, hogy az erdei elefánt nem az afrikai elefánt alfaja, hanem önálló faj, így az ázsiai elefánttal együtt háromra emelkedett a ma is élő elefántfajok száma.

Az elefántfélék hímjét, nőstényét, illetve kicsinyét a bika, tehén és borjú szavakkal jelöljük.

LeírásukSzerkesztés

Az elefántok a ma élő legnagyobb szárazföldi állatok, egyben a legtermetesebb szárazföldi emlősök. A legnagyobb ismert elefántot 1974-ben lőtték Angolában: a hatalmas bika 3,96 méteres marmagasságú volt és 10,4 tonnát nyomott.[1][2] A rekordméretű állatok vemhessége is rekordhosszúságú, mintegy 22 hónapig tart. Az elefántok sokáig élhetnek: akár 70 évnél is tovább.

Az elefántagyar olyan specializált, fogzománcot nem, csak dentint tartalmazó metszőfog, amely a táplálék kiásására, mozgatására és harcra szolgál.

Számos lelet tanúsítja, hogy az őskori emberek fogyasztottak különféle elefántféléket, az ókor több civilizációjában pedig a hadsereg fő csapásmérő erői voltak. Indiában mindmáig kultikus tisztelet övezi őket. Később kedvelt cirkuszi attrakciók és állatkerti látványosságok, illetve az erőgépek helyettesítői lettek. Közben folyamatosan vadásztak rájuk, elsősorban agyaruk, az elefántcsont miatt, ami számos luxuscikk alapanyaga.

RendszerezésSzerkesztés

A családba az alábbi 1 alcsalád és 5 nem tartozik:

Egyes rendszertani besorolások szerint, még egy alcsalád tartozik ide az alábbi 3 nemmel, azonban eme nemek meglehet, hogy más ormányoscsaládok tagjai:

Fontos kiemelni, hogy a mai elefántok nem a mamutok leszármazottjai. A masztodonfélék (Mammutidae) pedig (nagymértékű hasonlóságuk ellenére) külön családot alkotnak az ormányosok rendjén belül.

Elefántok a kultúrábanSzerkesztés

Harci elefántokSzerkesztés

Az elefántokat előszeretettel alkalmazták már az ókori perzsa és indiai hadviselésben is. Nagy Sándor az ellenük való sikeres védekezés módját is megtalálta. Utódai, a diadokhoszok, az elefántokat a falanxszal kombinálva létrehozták az i. e. III. század uralkodó hadviselési taktikáját. Az ormányosok hátára fából készült tornyot erősítettek, amelyben egy dárdavető és legalább egy íjász foglalt helyet, míg a hajtó - csaknem mindig indiai - maga is részt vett a harcban lándzsával vagy íjjal. Pürrhosz épeiroszi király, Nagy Sándor unokatestvére, elefántjaival halálra rémítette a rómaiakat, különösen a lovasságot, mivel a lovak nem állhatták az elefántok szagát. Hannibál is széleskörűen alkalmazta az afrikai elefántokat a második Pun háború idején. Az elefánt azonban a harci kürtök hangjára vagy a dárdák okozta sebek miatt könnyen megvadult, és ilyenkor barátot, ellenséget - válogatás nélkül - összetiport. Az elefántokat a makedónok gyakran bőrponyvákkal és fémből készült páncélzattal védték a sebesülés ellen.

Természetvédelmi helyzetükSzerkesztés

Az elefántok száma erőteljesen lecsökkent, elsősorban élőhelyeik fogyatkozása és a vadászat miatt. Így 1979-ben még mintegy 1 300 000 elefánt élt Afrikában, 1989-ben már csak 600 000. A 2010-es évek elején a vadon élő ázsiai elefántok számát 37 000–57 000 közé tették; a háziasított egyedek száma mintegy 15 000.[14] Ezért az elefántfélék minden faja védett.

ÉrdekességSzerkesztés

  • Az elefántok gyomra emésztés közben nagy zajt kelt, azonban az elefánt képes az emésztése folyamatát akaratlagosan felfüggeszteni, ha úgy ítéli meg, hogy ez a zaj felhívná rá a ragadozók figyelmét.[15]
  • Nagyfokú empátiát mutatnak, bármilyen más fajjal szemben.[16] Például természeti katasztrófa esetén képesek felismerni, hogy vészhelyzet alakult ki, és a mentőkutyákhoz hasonlóan segítségére lehetnek az embereknek.[17]

JegyzetekSzerkesztés

  1. Larramendi, A. (2016). „Shoulder height, body mass and shape of proboscideans”. Acta Palaeontologica Polonica 61. DOI:10.4202/app.00136.2014.  
  2. Wood, G.L. (1982) The Guinness book of animal facts and feats. Guinness Superlatives. ISBN 0-85112-235-3
  3. (2001) „Phylogeography of the Asian Elephant (Elephas maximus) based on mitochondrial DNA”. Evolution 55 (9), 1882–1892. o. DOI:10.1111/j.0014-3820.2001.tb00837.x.  
  4. Maglio, V.J. (1973). Origin and evolution of the Elephantidae. Transactions of the American Philosophical Society Philadelphia Volume 63. American Philosophical Society, Philadelphia. Pp. 149
  5. Éléphants d’Afrique, Histoire Naturelle des Mammifères, avec des figures originales, coloriées, dessinées d'après des animaux vivans. Paris: A. Belain, 117–118. o. (1824) 
  6. Anonymous (1827). „Analytical Notices of Books. Histoire Naturelle des Mammifères, avec des Figures originale, dessinées d'après des Animaux vivans; &c. Par MM. Geoffroy-Saint-Hilaire, et F. Cuvier. Livraison 52 et 53”. The Zoological Journal 3 (9), 140–143. o.  
  7. Mammoths – Giants of the Ice Age, 3rd, London: Frances Lincoln (2007. október 21.). ISBN 978-0520261600 
  8. (2016. szeptember 16.) „Elephant history rewritten by ancient genomes”. Nature. DOI:10.1038/nature.2016.20622.  
  9. (2000. december 1.) „Molecular and morphological evidence on the phylogeny of the Elephantidae”. Proc. Biol. Sci. 267 (1461), 2493–500. o. DOI:10.1098/rspb.2000.1310. PMID 11197124.  
  10. van der Made, Jan (2010), "The evolution of the elephants and their relatives in the context of changing climate and geography", in Höhne, D. & Schwarz, W., Elefantentreich - Eine Fossilwelt in Europa, Landesamt für Denkmalpflege und Archälogie Sachsen-Anhalt & Landesmuseum für Vorgeschichte, Halle, pp. 340–360
  11. (1995) „Interrelationships of Late Neogene Elephantoids: New evidence from the Middle Awash Valley, Afar, Ethiopia”. Geobios 28 (6), 727. o. DOI:10.1016/S0016-6995(95)80068-9.  
  12. Whybrow, P.J.. Faqārīyāt Al-uḥfūrīyah Fī Al-Jazīrah Al-ʻArabīyah. Yale University Press, 523. o. (1999). ISBN 0-300-07183-3 
  13. Hill, Andrew: Before archaeology: Life and environments in the Miocene of Abu Dhabi. ResearchGate , 2012. január 1.
  14. A Fővárosi Állat- és Növénykert tájékoztatója
  15. 1001 Unbelievable Facts, p 77
  16. http://www.erdekesseg.hu/19-allati-teny/
  17. http://nepszava.hu/cikk/1137978-elefantok-mentik-az-embereket-indiaban

FordításokSzerkesztés

  • Ez a szócikk részben vagy egészben az Elephantidae című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.
  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Proboscidea#Classification című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.

További információkSzerkesztés