Angola

állam Délnyugat-Afrikában

Angola vagy hivatalosan Angolai Köztársaság (portugál: República de Angola) állam Dél-Afrika nyugati részén fekszik. A Kongói Demokratikus Köztársasággal, Zambiával, Namíbiával és az Atlanti-óceánnal határos. Területéhez tartozik a 7270 km2-es Cabinda exklávé, amely a Kongói Köztársaság és a Kongói Demokratikus Köztársaság (korábban Zaire) között, az Atlanti-óceán partján található.

Angolai Köztársaság
República de Angola (portugál)
Angola zászlaja
Angola zászlaja
Angola címere
Angola címere
Nemzeti mottó: Virtus Unita Fortior (latin)
(Egységben az erő)
Nemzeti himnusz: Angola Avante!

FővárosaLuanda
d. sz. 8° 50′ 18″, k. h. 13° 14′ 04″Koordináták: d. sz. 8° 50′ 18″, k. h. 13° 14′ 04″
Államformaköztársaság
Vezetők
ElnökJoão Lourenço
AlelnökBornito de Sousa
Hivatalos nyelvportugál
Beszélt nyelvekkikongo, kimbundu, umbundu
FüggetlenségPortugáliától
Függetlenség kikiáltása1975. november 11.

ElődállamokPortugália Portugál Angola
Tagság
Lista
Népesség
Népszámlálás szerint32 866 270 fő (2020)[1]
Rangsorban48.
Becsült35 000 000 [2] fő (2022)
Rangsorban48.
Népsűrűség26 fő/km²[3]
Rangsorban157.
Főbb etnikumokovimbundu 37%
kimbundu 25%
bakongo 13% [4]
Vallásokelsősorban keresztény
GDP2019
Összes124,600 milliárd USD[5] (61.)
PPP: 208,034 milliárd USD
Egy főre jutó4101 USD (91.)
HDI (2017)0,581[6] (147.) – közepes
Gini-index (2009)42,7
Írástudatlanság28,9%
Földrajzi adatok
Terület1 246 700 km²
Rangsorban22.
IdőzónaWAT (UTC+1)
Egyéb adatok
Pénznemangolai kwanza (AOA)
Nemzetközi gépkocsijelANG
Hívószám+244
Segélyhívó telefonszám
  • 113
  • 115
  • 116
Internet TLD.ao
Villamos hálózat220 V/50 Hz
Elektromos csatlakozóC típus
Közlekedés irányajobb oldali
A Wikimédia Commons tartalmaz Angolai Köztársaság témájú médiaállományokat.

térkép szerkesztése

Ez a második legnagyobb portugál nyelvű ország területét és lakosságát tekintve. Az egykori gyarmat 1975-ben nyerte el a függetlenségét. Még ebben az évben véres polgárháborúba süllyedt, amely 2002-ben ért véget.

Hatalmas ásványkincsekkel és kőolajtartalékokkal rendelkezik, és gazdasága a polgárháború vége óta a világ leggyorsabban növekvő gazdaságai közé tartozik. A legtöbb lakos életszínvonala viszont továbbra is alacsony, a várható élettartam a legalacsonyabbak között van a világon, míg a csecsemőhalandóság a legmagasabbak között van.[7]

Földrajz szerkesztés

Domborzat szerkesztés

Az 1650 km hosszú atlanti-óceáni partvidéket 20–160 km széles síkság szegélyezi, amelynek éghajlata a Benguela-áramlatnak köszönhetően száraz.

A parttól távolabb, északon több lépcsőben, délen meredeken emelkedik ki az ország nagy részét elfoglaló Lunda-fennsík 1500–2000 m magas pereme. A fennsík északon dús szavanna, délen száraz pusztaság. Központi része a Bié-felföld (Môco-hegy 2620 m). A fennsík keleti irányban ereszkedik a Kongó-medence felé.

Vízrajz szerkesztés

Leghosszabb folyók: Okavango, angolai szakasza 1300 km (teljes hossza 1800 km), Cunene 1020 km, Kwanza 1000 km.

Képek
 
Az Atlanti-óceán partja Benguela közelében
 
A Tazua vízesés a Cuango folyón
 
A Magyar-vízesés. Nevét felfedezőjéről, Magyar Lászlóról kapta.
 
Epupa-vízesés
 
 
 

Éghajlat szerkesztés

Angola legnagyobb részén egyetlen esős évszak van, ez októbertől májusig tart. Az évi csapadék mennyisége 1000–1500 mm. A fennsíkon enyhe az éghajlat az 1700 m-rel a tengerszint felett fekvő Huambóban 20 °C a januári és 16 °C a júliusi középhőmérséklet. A parti síkság éghajlatát a hideg Benguela-áralmás befolyásolja. Luandától délre végig sivatag húzódik. Luandában a januári középhőmérséklet 25 °C a júliusi pedig 21 °C. A csapadék mennyisége 300 mm.

Élővilág, természetvédelem szerkesztés

Az ország délkeleti része sivatagszerű, középső és északi részében tüskés és száraz szavanna, egészen északon (elsősorban Cabindában) trópusi esőerdő található.

Jellegzetes állatfajták: gnú, antilop, bivaly, zebra, leopárd, elefánt, orrszarvú, különféle majmok, strucc, víziló, krokodil.

Nemzeti parkjai szerkesztés

A nemzeti parkok többségét már a gyarmati időkben létrehozták. Az eredetileg igen gazdag állat- és növényvilágot súlyosan károsította a polgárháború. A kiszolgáló létesítményeket lerombolták, az őrség elmenekült, senki sem vetett gátat az orvvadászatnak.

A jelenlegi nemzeti parkok listája (lásd még Afrika nemzeti parkjai(wd)):

Természeti világörökségei szerkesztés

Angolában az UNESCO nem tart nyilván világörökségi helyszínt.[8]

Történelem szerkesztés

A terület legrégebbi népei a khoiszán vadászó-gyűjtögető népek. Őket nagyrészt bantuk váltották fel a bantu vándorlás során. Kisebb khoiszán csoportok Angola déli részén napjainkig fennmaradtak .

Európai behatolás szerkesztés

A ma Angolának ismert területen az európaiak a 15. század végén jelentek meg. 1483-ban a portugálok támaszpontot létesítettek a Kongó folyón, amelynek környékén a Kongó, a Ndongo és a Lunda-birodalmak terület el. A Kongó birodalom a mai Gabonig terjedt ki északon és a Kwanza folyóig délen. A portugálok 1575-ben megalapították Cabinda gyarmatot a rabszolga-kereskedelem bázisául. A rabszolgaság Afrikában az atlanti rabszolga-kereskedelem megindulása előtt is létezett. Az afrikai rabszolga-kereskedők nagyszámú rabszolgát adtak el az európaiaknak és afrikai ügynökeiknek. A portugálok fokozatosan terjesztették ki ellenőrzésüket a parti sávra a 16. században szerződések és háborúk sorával, és létrehozták Angolát. A hollandok 1641-ben rövid időre elfoglalták Luandát.

Portugália gyarmata szerkesztés

1648-ban Portugália visszaszerezte Luandát és megkezdte az elvesztett területek visszahódítását, 1650-re helyreállította a holland megszállás előtti angolai birtokait. 1649-től szerződés szabályozta a kapcsolatokat Kongóval, és 1656-tól a matambai Njinga királyságával, valamint Ndongóval. Pungo Andongo meghódítása 1671-ben volt az utolsó nagyobb portugál terjeszkedés. Kongó 1670-es és Matamba 1681-es megrohanása nem sikerült. Később Portugália kiterjesztette Benguela mögöttes területeit a 18. században és megkezdte más területek megszállását a 19. század közepén. 1951-ben Angolát tengerentúli tartománynak nyilvánították és úgy nevezték: Portugál Nyugat-Afrika. A portugálok közel ötszáz évig voltak jelen Angolában. Az ottani lakosság kezdeti reakciója a függetlenségi felhívásokra vegyes volt.

A polgárháború szerkesztés

A függetlenség kikiáltása szerkesztés

A gyarmattartó Portugália kormányát baloldali irányultságú katonai puccs döntötte meg. A nacionalista pártok 1975 januárjában tárgyalásokat kezdeményeztek a függetlenség kérdéséről. Megegyeztek a portugál kormánnyal és 1975 novemberében kikiáltották a függetlenséget. A főváros és az ország névleges kormánya az Angola Felszabadításának Népi Mozgalma (MPLA) egypárti uralma alá került.

Ezt követően polgárháború robbant ki az MPLA, az UNITA és az FNLA szervezeteinek irányításával, külföldi beavatkozással súlyosbítva.

Külföldi beavatkozás szerkesztés

Dél-Afrika is beavatkozott a konfliktusba hogy megvédje érdekeit Délnyugat-Afrika, a mai Namíbia területén. A Délnyugat-Afrikai Népi Szervezet (SWAPO) ugyanis angolai bázisokról harcolt Dél-Afrika ellen a függetlenségért. Dél-Afrika számára ugyanakkor az angolai gyémántbányászat ellenőrzése is fontos volt.

Zaire, amely addig az FNLA gerilláit támogatta, ezúttal az UNITA mögé állt. Ezt azonban nem merte nyíltan megtenni, mert nem akart egy táborba kerülni a dél-afrikai apartheid-rendszerrel.

A Szovjetunió egyre nagyobb mértékben nyújtott katonai segélyt az MPLA számára, elsősorban páncélozott járműveket, katonai repülőgépeket és hadi tanácsadókat küldött. Ezen felül szovjet szállítógépek nagy létszámú kubai csapatokat vittek Angolába, ezzel pedig hozzájárultak a katonai erőviszonyok eltolódásához az MPLA javára.

1975 októberében az MPLA és a kubai erők kiharcolták a Luanda feletti ellenőrzést, az UNITA erőit pedig a gerillaharcokra szorították vissza. Az MPLA egyoldalúan az ország tényleges kormányának deklarálta magát. Novemberben kinyilvánították az ország függetlenségét, és Agostinho Neto lett az első államelnök.

A kubai csapatok 1976-ban legyőzték az FNLA-t , így az MPLA egyetlen komoly ellenfele az UNITA maradt, melyet az Egyesült Államok és Dél-Afrikával is támogatott. Az Egyesült Államokban vitát váltott ki az amerikai támogatású erők fedett tevékenysége Angolában és a képviselőház betiltotta az ilyen akciókat.

1979-ben José Eduardo dos Santos lett az ország vezetője.

Az MPLA és az UNITA közötti konfliktus kiterjedt az egész országra, geopolitikailag a hidegháború élesztette és az, hogy mindkét párt jelentős természeti erőforrásokkal rendelkezett Angolában.

Választásokat, a harcok kiújulása szerkesztés

1991-ben végül bevezették a többpártrendszert, de az MPLA megtartotta hatalmát.

 
Lövedéknyomok egy épületen, Huambo

A szemben álló felek ugyanakkor megállapodtak arról, hogy az egypárti tekintélyuralmi kormányzatot többpárti demokráciává alakítják, és 1992-ben választásokat tartanak.

A hivatalban lévő elnök a választások első fordulójában a szavazatok több mint 49%-át kapta, míg Jonas Savimbi UNITA-vezető 40%-ot. Azonban mivel szerinte csalás történt, a polgárháború kiújult és a második fordulót nem tartották meg.

Az 1994-es békeszerződés (lusakai egyezmény), melyet a kormányzat és az UNITA írtak alá, előírta a korábbi UNITA -elkelők bevonását a hatalomba. 1997-ben végül létrejött a nemzeti egységkormány, de a harcok 1998 végéig elhúzódtak, százezreket kényszerítve otthonuk elhagyására. A nemzetközi közvélemény az UNITA-t vádolta a lusakai békefolyamat fékezésével; az Egyesült Nemzetek Biztonsági Tanácsa szankciókat léptetett életbe.

A nemzeti egységkormány magában foglalta az UNITA-val szembefordult elemeket (UNITA-Renovada) is, amely kormányt portugál rövidítéssel GURN néven szokták említeni, a hatalom továbbra is Dos Santos elnök és közeli tanácsadói szűk körének kezében összpontosult.

Az MPLA a partok előtti tengeri olajbányászatból jutott jövedelemhez, míg az UNITA az üledékekben található gyémánthoz fért hozzá, amit könnyen tudott csempészni a régió nagyon könnyen átjárható határain. Az angolai kormányt az emberi jogi szervezetek az olajjövedelmek felhasználásának titkos módja miatt bírálták ekkoriban; elemzéseikben kimutatták, hogy Angola szociális (egészségügyre és oktatásra fordított) kiadásai rendkívül alacsonyak, és ennek is nagy részét az elit iskoláztatására és arra használták fel, hogy az említett elit elérje a tengerentúli egészségügyi ellátást. Ráadásul Angolában rendkívül sokan vannak az otthontalanná vált emberek, "köszönhetően" az UNITA és a kormányerők katonai taktikájának.

21. század szerkesztés

2002. február 22-én Jonas Savimbi, az UNITA vezetője életét vesztette a kormányerőkkel vívott harcban. Ezt követően fegyverszünet jött létre a két frakció között. Az UNITA leszerelte fegyveres szárnyát és belenyugodott a nagy ellenzéki párt szerepébe. Bár az ország politikai helyzete stabilizálódni kezdett, dos Santos elnök elutasította a demokratikus folyamat intézményeit.

Angola fő gondja jelenleg a súlyos humanitárius válság (a tartós háború eredményeként), az aknamezők léte és az északi exklávé, Cabinda függetlenségéért küzdő gerillamozgalom (Frente para a Libertação do Enclave).

A 2017. augusztus 23-án tartott választást az addig is kormányzó Népi Mozgalom Angola Felszabadításáért párt (MPLA) nyerte meg, fölényes győzelmével a parlamentben kétharmados többséget szerzett. Az ellenzéki UNITA párt a szavazatok több mint negyedét megszerezve a második helyen végzett. Az MPLA jelöltje, João Lourenço addigi védelmi miniszter lett az állam elnöke, akit 2017. szeptember 26-án iktattak be hivatalába. Az 1975 óta államfő, José Eduardo dos Santos önként adta át a posztot utódjának, de a kormánypárt vezetője maradt.[9][10][11]

Államszervezet és közigazgatás szerkesztés

 
Az országgyűlés épülete Luandában

Alkotmány, államforma szerkesztés

Elnöki rendszerű köztársaság.

Törvényhozás, végrehajtás, igazságszolgáltatás szerkesztés

2007-ben először tartottak választásokat 1992 óta. Ezen a választáson új elnököt és új Népgyűlést választottak.

Politikai pártok szerkesztés

  • FDA – Foro Democrático Angolano
  • FNLA – Frente Nacional da Libertação de Angola
  • MPLA – Movimento Popular de Libertação de Angola
  • PAJOCA – Partido Angolano da Juventude Operária
  • PRD – Partido Renovador Democrático
  • PRS – Partido de Renovação Social
  • TRD – Tendência de Reflexão Democrática
  • UNITA – União Nacional para a Independência Total
  • UNITA-Renovada – (2002 óta az UNITA tagja)

Közigazgatási beosztás szerkesztés

 
A főváros, Luanda, amely a világ egyik legdrágább városa[12]

Angola 18 tartományból áll, amelyek a következők (a zárójelben a tartományi székhelyek olvashatók):

 
  1. Bengo (Caxito)
  2. Benguela (Benguela)
  3. Bié (Kuito)
  4. Cabinda (Cabinda)
  5. Cuando Cubango (Menongue)
  6. Cuanza Norte (N'Dalantando)
  7. Cuanza Sul (Sumbre)
  8. Cunene (Ondijiva)
  9. Huambo (Huambo)
  10. Huila (Lubango)
  11. Luanda (Luanda)
  12. Lunda Norte (Lucapa)
  13. Lunda Sul (Saurimo)
  14. Malanje (Malanje)
  15. Moxico (Luena)
  16. Namibe (Namibe)
  17. Uige (Uige)
  18. Zaire (M'Banza Kongo)

Védelmi rendszer szerkesztés

Népesség szerkesztés

 
népcsoportok
 
Ananász árusok az út szélén
 
Utcakép gyerekekkel

Népességének változása szerkesztés

A népesség alakulása 1960 és 2020 között
Lakosok száma
4 965 988
5 526 653
6 180 863
7 184 444
8 784 753
10 652 727
12 791 388
15 421 075
18 926 650
32 866 270
1960196619721978198419911997200320092020
Adatok: Wikidata

Legnépesebb települések szerkesztés

Angola legnagyobb városai népesség szerint (2023)[13]
Kép Rang Város Tartomány Népesség Rang Város Tartomány Népesség Kép
 
Luanda
1. Luanda Luanda 2 776 168 11. Cabinda Cabinda 66 020
 
Huambo
2. N'dalatando Cuanza Norte 383 100 12. Uíge Uíge 60 008
3. Huambo Huambo 226 145 13. Saurimo Lunda Sul 40 498
4. Lobito Benguela 207 932 14. Sumbe Cuanza Sul 33 277
5. Benguela Benguela 151 226 15. Menongue Zaire 32 203
 
N'dalatando
6. Cuíto Bié 113 624 16. Caxito Bengo 28 224
 
Lobito
7. Lubango Huíla 102 541 17. Logonjo Malanje 24 346
8. Malanje Malanje 87 046 18. Mbanza Congo Zaire 24 220
9. Moçâmedes Namibe 80 149 19. Caála Huambo 21 205
10. Soyo Zaire 67 491 20. Luena Moxico 21 115

Etnikai, nyelvi megoszlás szerkesztés

Hivatalos nyelv a portugál, de beszélnek még bantu-ul és egyéb törzsi nyelveken.

A lakosság túlnyomórészt bantu népekből (120 törzs, főleg ovimbundu, kimbundu, kongó stb.) áll, egyes helyeken – főleg a Namib-sivatag peremén – koiszan törzsek is élnek. A népek a következőképpen helyezkednek el az ország területén:

  • középső partszakasz – ovimbunduk
  • Luanda környékén – kimbunduk
  • északon – kongók
  • belső országrész – csokve
  • Namib-sivatag peremén – hererók és kis khoiszanok (busman)

Élnek még luimbe-nganguelák, humbe-nyanekák, fehérek, kínaiak és egyéb más népek kisebb létszámban.

Főleg a 60–70-es években kibontakozott portugál-ellenesség, majd a polgárháborúk miatt sok portugál hagyta el az országot. Ma kb. 100 000 portugál él főleg Luandában és a tengerpart mentén elhelyezkedő városokban. Ezenkívül 30 000 nem angolai állampolgárságú portugál él az országban.[mikor?] A portugál nyelvet viszont a lakosság 60%-a használja.[forrás?]

Vallási megoszlás szerkesztés

2015-ös felmérés alapján: [14]

Szociális rendszer szerkesztés

A városokon kívüli települések szociális ellátottsága meglehetősen szegényes. 2004 októbere óta többek között a Marburg-vírus sok halálos áldozatot szedett. Terjedésének egyik legfőbb oka, hogy a halottakat helyi szokás szerint megcsókolták, így a főként fertőzött majmoktól és egyéb vadállatok elfogyasztása útján a szervezetekbe kerülő vírus az emberekre is átterjedt. 2005. májusáig 244 ember halt meg ebben a betegségben és mindössze egy ember, egy nő, élte túl. Akkor heti 25-30 halálesetet jelentettek. Tünetei hasonlóak az ebola-víruséhoz: az intenzív fej- és izomfájdalmak hasi panaszokkal és hasmenésekkel folytatódnak, majd megkezdődik a testüregek belső vérzése, ami halálos kimenetelűvé válik. A WHO-n kívül a francia Orvosok Határok Nélkül (Médicines Sans Frontiers) szervezet tagjai is segítettek a járvány elterjedésének megfékezésében. Segítségüket nehezítette a falusi lakosság gyanakvása (pl. Songo városban és Uige faluban), miszerint a vírust a külföldiek hozták be az országba. A fertőzött embert, legyen gyermek, középkorú vagy idős, az egész közösség kirekesztette, magukra hagyták. A higiéniai körülmények tovább rontottak az amúgy sem kedvező helyzeteken. A klórral fertőtlenített, vegyvédelmi ruhákban dolgozó egészségügyi munkások gyakran véres és ürülékes helyiségekben találtak rá a fertőzött és magukra hagyott emberekre. 2005 végére a fertőzöttek száma 399 fő volt, amiből 355 ember meghalt. Azóta a járványt felszámolták.

Gazdaság szerkesztés

Általános adatok szerkesztés

 
Luanda az ország pénzügyi és kereskedelmi központja

Angola agrár-ipari ország. Gazdasági életének és exportjának kiemelkedő forrása a szénhidrogén-bányászat (kőolaj, földgáz).[15] Az ország bruttó nemzeti összterméke (GDP) a Világbank várakozásai szerint 1,6%-kal nőhet 2018-ban.[16]

Gazdasági ágazatok szerkesztés

Mezőgazdaság szerkesztés

A dolgozó népesség 70%-ának a mezőgazdaság ad munkát, bár az összterületnek csupán 3%-át művelik. A növénytermesztés többnyire csak a családok ellátását szolgálja. Az egykor jelentős exporttermékek (kávé, szizál) a 21. század elejére visszaszorultak.

A mezőgazdaság maniókát, kávét, szizálkendert, gyapotot, pálmatermékeket és kukoricát termel.

A fennsík északi, partközeli részén robusta kávé, gyapot, kukorica és búza termesztése folyik. A fennsík déli füves pusztáin szarvasmarhatartással foglalkoznak. A parti síkságon (öntözéses gazdálkodás) gyapot és nádcukor termesztése jellemző. A Cabinda exklávé területén fakitermelés folyik. A parton halászattal foglalkoznak. A mezőgazdaság hanyatlása mellett a bevételek egyre inkább a kőolajbányászatból származnak.

Ipar szerkesztés

Az ipar vezető ágai mindenekelőtt a mezőgazdaság termékeit dolgozzák fel: malmok, sörfőzdék, cukor-, konzervgyárak, hallisztgyár, pamutipari üzemek, cellulóz- és papírgyár (eukaliptuszt dolgozzák fel), cementmű, téglagyár

Ásványkincsei: kőolaj, gyémánt, mangán-, réz-, arany-, ezüst-, vasérc. Angola napi kőolaj kitermelése 1,8 millió hordó 2015 januárjában.[17]

Az északi tengerparton és a Cabinda Exklávé területén találhatók a fő bányászati területek. Luanda és Lobito finomítóiban dolgozzák fel a nyersolajat. A Casai (Kasai)-folyó mentén gyémántot bányásznak.

Kereskedelem szerkesztés

Főbb exportcikkek: kőolaj és földgáz (az export több mint 85%-a), gyémánt, kávé, szizál, hal és halászati termékek, fa, gyapot.

Főbb importcikkek: gépek, gépjárművek, élelmiszer, katonai felszerelések, gyógyszerek, textil.

Legfontosabb kereskedelmi partnerek 2017-ben: [18]

Az országra jellemző egyéb ágazatok szerkesztés

Az ország természeti erőforrásokban (réz, cink, gyémánt, kobalt, arany, urán) gazdag, de a készletek jelentős része még kiaknázatlan. Az ország 43%-át borítja erdő. Az esőerdők értékes fákat (ében, mahagóni) szolgáltatnak.

Közlekedés szerkesztés

Közút szerkesztés

Az ország közúthálózata afrikai viszonyokhoz képest jónak mondható. Az ország belső részein csak a főutak egy része aszfaltozott. A főváros (Luanda) körül autópályakörgyűrű található (Via Expresso).

Vasút szerkesztés

Angolában három különálló vasútvonal van:

  • Luanda Railway ( CFL ) (északi) – 2020 táján egy 424 km-es, egyvágányú vasútvonal Angola fővárosától, Luandától Malanjéig.
  • Benguela Railway ( CFB ) (központi) – nyugatról keletre halad át Angolán, mintegy 1866 km hosszan, a leghosszabb és legfontosabb vasútvonal az országban. A Kongói Demokratikus Köztársaság vonalához csatlakozik.
  • Moçâmedes Railway ( CFM ) (déli) – 2020 táján egy 860 km-es vasútvonal, Moçâmedes és Menongue között.

Vízi szerkesztés

Öt fő kikötője: Namibe, Lobito, Soyo, Cabinda és Luanda. Luanda kikötője az öt közül a legnagyobb, és az egyik legforgalmasabb az afrikai kontinensen.[19]

2020 táján a kormány egy mélytengeri kikötő építését tervezi Barra do Dande-ban, Luandától északra, Caxito közelében.[20]

Telekommunikáció szerkesztés

Hívójel prefix D2-D3
ITU zóna 52
CQ zóna 36

Kultúra szerkesztés

 
Oktatás vidéken
 
Ruhamosás egy folyóban

Világörökség szerkesztés

Oktatási rendszer szerkesztés

Angolában a gyerekek kétharmada iskolaköteles életkorban van. Az alapiskolát a gyerekek 54%-a elvégzi.

Kulturális intézmények szerkesztés

Tudomány szerkesztés

Híres írók:

  • Mário Pinto de Andrade
  • Arlindo Barbeitos
  • Alda Lara
  • Agostinho Neto
  • Pepetela
  • José Eduardo Agualusa

Művészetek szerkesztés

Zene

Az ország délnyugati részén élő hererók zenéje igen gazdag területi stílusokban. Angola keleti vidékein fontos szerepe van a beavatási szertartások zenéjének s a maszkos táncoknak. A délkeleten és délnyugaton élő, a khoisan-népekhez tartozó kungok több szólamú éneke jelentősen különbözik a bantukétól. Az országból deportált rabszolgák révén az angolai zene jelentősen befolyásolta a latin-amerikai muzsikát.

Hagyományok, néprajz szerkesztés

Gasztronómia szerkesztés

Angola egyik legnépszerűbb fogása a kukoricalisztből és tápiókából készülő funge, amely köret gyanánt szolgál (hasonlít a zabkásához),[21] valamint a mufete nevű grillezett hal.

A konyhai legfontosabb alapanyagok a rizs, bab, a sertéshús és a hal. Többféle mártást készítenek; főbb zöldségek a hagyma, fokhagyma és a paradicsom.[22] Gyakran használnak olívaolajat, amely a portugál konyha hatására vezethető vissza.

Turizmus szerkesztés

Képek
 
Luanda erődje (a háttérben)
 
Miradouro da Lua
 
Vízesés
 
A Kalandula-vízesés
 
Cabo Ledo tengerpartja

Főbb látnivalók szerkesztés

  • Luanda óvárosa (Cidade Alta)
  • Ilha do Mussolo pálmafás tengerpartja Luanda mellett
  • A nemzeti parkok
  • A vízesések

Oltások szerkesztés

Az Angolába utazó turistáknak erősen javasoltak a következő betegségek elleni oltások:

A malária nevű betegségre tabletta van (az egész országban nagy a kockázata a megbetegedésnek).

Kötelező a sárgaláz elleni védőoltás, ha valaki fertőzött országból érkezik/országon át utazik.

Javasolt oltás bizonyos területeken:

Sport szerkesztés

Angolában is, mint a többi afrikai országban nagyon népszerű a labdarúgás. 2005. október 8-án Angola kvalifikálta magát a 2006-os világbajnokságba. Angola 2010-ben házigazdája volt az afrikai nemzetek kupája labdarúgótornának, de a válogatott még jelentősebb eredményt nem ért el a kontinensviadalon.

Ünnepek szerkesztés

  • Január 1. – újév napja
  • Január 4. – elnyomás elleni nap
  • Január 25. – Luanda nap
  • Február 4. – A függetlenségi harc kezdetének napja
  • Március 8. – nőnap
  • Április 4. – a béke napja
  • Május 1. – a munka ünnepe
  • Május 25. – Afrika nap
  • Június 1. – gyermeknap
  • Szeptember 17. – nemzeti hősök napja
  • November 2. – halottak napja
  • November 11. – a függetlenség napja 1975
  • December 25. – karácsony
  • December 31. – Szilveszter

Magyar vonatkozások szerkesztés

A Kasai-folyó folyását és a Luanda-küszöb vidékét Magyar László – a szombathelyi születésű – felfedező utazó, Afrika kutató tárta fel az 1850-es években. A mai Angola területén, a Bihé Királyságban telepedett le, ahol feleségül vette az uralkodó egyik lányát.

Jegyzetek szerkesztés

  1. Világbank-adatbázis. Világbank. (Hozzáférés: 2022. május 23.)
  2. Worldometers
  3. Worldometers 2022
  4. Archivált másolat. [2020. október 16-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2019. június 30.)
  5. Nemzetközi Valutaalap
  6. http://hdr.undp.org/sites/default/files/2018_human_development_statistical_update.pdf
  7. Life expectancy at birth. World Fact Book. United States Central Intelligence Agency, 2014. [2016. január 20-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. március 4.)
  8. http://whc.unesco.org/en/254/
  9. 38 év után új vezetőt választ az afrikai olajnagyhatalom (Portfolio.hu, 2017-08-23).
  10. Angola: régi kormánypárt, új elnök (Euronews.com, 2017-08-25).
  11. 38 év után új elnöke van Angolának Archiválva 2017. szeptember 27-i dátummal a Wayback Machine-ben (MTI/ Delmagyar.hu, 2017-09-26)
  12. http://www.smh.com.au/business/the-worlds-50-most-expensive-cities-20120612-207lr.html
  13. https://www.worldometers.info/world-population/angola-population/
  14. Angola. Association of Religion Data Archives . [2020. október 30-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2022. augusztus 7.)
  15. Országok lexikona, Magyar Nagylexikon Kiadó, 2007.
  16. Africa’s economic outlook is promising for 2018, but there are clouds on the horizon. qz.com. (Hozzáférés: 2018. május 13.)
  17. Az OPEC szerint vége az olajáresésnek. Index. (Hozzáférés: 2015. január 31.)
  18. Archivált másolat. [2020. május 6-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2020. május 14.)
  19. The top eight busiest ports in Africa (Photos and Infographic). African Business Central . [2020. február 4-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2020. február 4.)
  20. Futuro porto da Barra do Dande será um dos maiores de África”, ANGOP (Hozzáférés ideje: 2017. július 10.) (európai portugál nyelvű) [halott link]
  21. Ashkenazi, Michael; Jacob, Jeanne (2006): The World Cookbook for Students. Greenwood. 22. o.
  22. Adebayo Oyebade, Culture and Customs of Angola (2007). Greenwood, 109. o.

Források szerkesztés

  • Afrika és a Közel-Kelet földrajza – egyetemi és főiskolai tankönyv (ELTE Eötvös Kiadó, Budapest, 1996) ISBN 963-463-006-5
  • A Világ országai (Nyír – Karta Bt., 2004) ISBN 963-9516-64-3
  • A Világ országai (Kossuth Könyvkiadó, 1990) ISBN 963-09-3483-3
  • Topográf Térképészeti Kft.: Midi világatlasz, Nyír Karta & Topográf, Nyíregyháza, 2004. ISBN 963-9516-63-5

További információk szerkesztés