Namíbia

állam Dél-Afrikában
(Délnyugat-Afrika szócikkből átirányítva)

Namíbia, hivatalosan Namíbiai Köztársaság (angolul: Republic of Namibia), egy független köztársaság Dél-Afrikában, az Atlanti-óceán partján. Az országot délről a Dél-afrikai Köztársaság, északról Angola, északkeletről Zambia és keletről Botswana határolja. Fővárosa és legnagyobb városa Windhoek. 825 615 km2-es területével és 2,7 milliós népességével a második legkevésbé sűrűn lakott ország Mongólia után. A területe nagy részén a Namib-sivatag és a Kalahári-sivatag terül el, a legszárazabb ország szubszaharai Afrikában. A hivatalos nyelv az angol. A legmagasabb pontja a 2573 m magas Königsten. A leghosszabb folyó a 650 km-es Fish, ami a Hardap-gátnál egy víztározóba folyik, így kialakítva az ország legnagyobb állóvizét.

Namíbiai Köztársaság
Republic of Namibia (angolul)
Namíbia zászlaja
Namíbia zászlaja
Namíbia címere
Namíbia címere
Nemzeti mottó: Unity, Liberty, Justice
(Egység, Szabadság, Igazság)
Nemzeti himnusz: Namibia, Land of the Brave
(Namíbia, a bátrak földje)
LocationNamibia.svg

Fővárosa Windhoek
d. sz. 22° 34′ 12″, k. h. 17° 05′ 01″
Államforma Unitárius félelnöki köztársaság
Vezetők
Elnök Hage Geingob
Alelnök Nangolo Mbumba
Miniszterelnök Saara Kuugongelwa
Hivatalos nyelv angol
Beszélt nyelvek ovambo, khoekhoe, afrikaans, herero, kwangali, lozi
Függetlenség Dél-Afrikától
Alkotmány aláírása 1990. február 9.
Függetlenség kikiáltása 1990. március 21.

Elődállamok Német Délnyugat-AfrikaNémet Délnyugat-Afrika
(1884–1915)
Dél-afrikai Köztársaság
(1915–1990)
Tagság
Népesség
Népszámlálás szerint2 533 794 fő (2017)[1] +/-
Becsült2 736 514[2] fő (2020)
Népsűrűség3,2 fő/km²
Rangsorban 139.
Főbb etnikumok ovambók 50%
kavangók 9%
hererók 7%
damarák 7%
kevertek 6,5%
európaiak 6%[3]
Vallások protestáns 65,1%
római katolikus 22,8%
egyéb vallás 10,5%
vallástalan 1,5%[4]
GDP2019-es IMF-becslés
Összes14,368 milliárd USD (125.)
PPP: 27,707 milliárd USD
Egy főre jutó5842 USD (91.)
PPP: 11 451 USD
HDI (2018) Növekedés 0,645[5] (130.) – közepes
Gini-index (2015) Csökkenés pozitív 59,1[6]
Írástudatlanság 8,47%[7]
Földrajzi adatok
Terület825 615 km²
Rangsorban 34.
Víz0,12%
IdőzónaCAST (UTC+2)
Egyéb adatok
Pénznem namíbiai dollár (NAD)
dél-afrikai rand[* 1] (ZAR)
Nemzetközi gépkocsijel NAM
Hívószám 264
Segélyhívó telefonszám
  • 112
  • 10111
Internet TLD.na
Villamos hálózat 220 V/50 Hz
Elektromos csatlakozó D és M típus
Közlekedés iránya bal oldali
A Wikimédia Commons tartalmaz Namíbiai Köztársaság témájú médiaállományokat.

Namíbia térképe

1990. március 21-én a namíbiai függetlenségi harc után kivívta a függetlenségét Dél-Afrikától.

Namíbia tagja az Afrikai Uniónak, a Dél-afrikai Fejlesztési Közösségnek, az Egyesült Nemzetek Szervezetének és a Nemzetközösségnek. A Riporterek Határok Nélkül 2020-as rangsora alapján a világon a 23. legszabadabb a sajtóval rendelkezik, ami Afrikában a legjobb helyezés.[8]

FöldrajzSzerkesztés

DomborzatSzerkesztés

Afrika délnyugati részén, az Atlanti-óceán partján fekvő ország. Partvidékén mintegy 1300 km hosszan, 80–130 km szélességben Földünk egyik legkietlenebb sivataga, az ország nevét adó Namib-sivatag húzódik, amelynek létrejötte a hideg Bengeuela-áramlatnak köszönhető. A sivatagból meredeken emelkednek ki az 1200–1800 m átlagmagasságú magasföldek, (Ovambo-fennsík, Damara-, Namaföld). Az ország keleti fele a Kalahári-medence peremvidéke.

Öt nagy táj különböztethető meg:

  • A központi fennsík észak-déli irányban húzódik. Nyugatról a Namib-sivatag, délről az Oranje folyó határolja, keletről a Kalahári-sivatag. Az 1300–1700 m tengerszint feletti magasságú fennsíkból összefüggő hegyvonulatok, vagy magányos, szigetszerű hegyek emelkednek ki. Jellegzetes hegyvonulat a több száz kilométeren át húzódó „holdbéli táj”, jellegzetes szigethegyek az „Afrika Matterhonjának” is nevezett Spitzkoppe és az Erongo-hegység masszívuma. A központi fennsíkon emelkedő Brandberg (Égett-hegy) csúcsán található Namíbia legmagasabb pontja, a Königstein. A széles, lapos fennsíkon él a lakosság zöme, itt összpontosul a gazdasági tevékenység. Windhoek, az ország fővárosa is itt található, valamint a művelt földek legtöbbje. Bár Namíbia területének csak 1%-a művelt, a lakosságnak majdnem a felét a mezőgazdaság foglalkoztatja. Nyáron a hőmérséklet elérheti a 40 °C-ot, és a fagy gyakori a téli időszakban.
  • A Namib-sivatag nagy kiterjedésű rendkívül száraz vidék. Kavicsos síkságok és homokdűnék húzódnak a tengerpart mentén. A homok az Oranje-folyó völgyében és még attól is délre folyó erózióból származik. Az Oranje a hordalékot az Atlanti-óceánba szállítja, azután a part menti tengeráramlatok rakják le a homokot északabbra. Az uralkodó délnyugati szél ebből a homokból építi fel a világ legnagyobb dűnéit. A dűnék elzárják a tengerbe tartó patakok medrét, az ilyen helyeken a patakok hordalékából nagy, kavicsos síkságok alakultak ki. A Namib-sivatagban nagyon gyér a növényzet, kivéve a kavicsos síkságokon és a száraz folyómedrekben élő zuzmókat, amelyeket a föld alatt szivárgó víz éltet.
  • A központi fennsík nyugati lejtője meredek. Az átlaghőmérséklet és a hőmérséklet-ingadozás gyorsan nő a hideg atlanti vizektől távolodva. Bár e sziklás terület talaja rossz, mégis sokkal termékenyebb, mint a Namib-sivatag. Nyáron a lejtő emelkedni kényszeríti a szelet, amiből kicsapódik a nedvesség. A víz jelenléte, valamint a gyorsan változó domborzat sokféle, kis méretű élőhelyet hoz létre, ahol sokféle organizmus él. Közülük sok endemikus. A lejtő növényzete változatos a forma és sűrűség tekintetében, sűrű erdőtől az elszórt fákkal tarkított bozótosig. Sok akáciaféle él erre, valamint fűfélék és más, bozótos területekre jellemző növények.
  • Bushveld (bozótos). A bozótos terület Északkelet-Namíbiában és a Caprivi-sáv területén, az angolai határ mentén található. Caprivi Strip egy keskeny sáv, amelynek célja valaha az volt, hogy Német Délnyugat-Afrika kijáratot kapjon a Zambézira. E terület sokkal csapadékosabb, mint az ország többi része, átlagosan mintegy 400 mm hullik évente. A hőmérséklet hűvösebb, mérsékeltebb, jelentős szezonális ingadozással. A terület általában lapos, talaja homokos, korlátozott a víztároló képessége. Észak-Namíbia középső részén található Namíbia egyik leglátványosabb természeti jelensége: az Etosha Pan. Ez az év legnagyobb részében száraz, sós pusztaság, de az esős évszakban sekély tó, amelynek kiterjedése több mint 6000 km². A terület létfontosságú a környező szavannák nagyszámú madarának és egyéb állatának, amelyek a nyári szárazság idején a visszamaradt tócsákból isznak.
  • A Kalahári-sivatag Namíbia talán legismertebb földrajzi tája. Kiterjed a Dél-afrikai Köztársaságra és Botswanára is. Változatos élőhelyek találhatók itt a végletesen száraz homoksivatagtól olyan területekig, amelyek nem is férnek bele a sivatag fogalmába. Az egyik ilyen terület, az úgynevezett Succulent Karoo, 5000 növényfaj otthona, melyeknek majdnem a fele endemikus, a világ pozsgás növényeinek egyharmada itt él. E termékenység és endemizmus oka, hogy a csapadékeloszlás aránylag stabil. Itt nincs visszatérő aszály. Bár ez is félsivatagos terület, télen elég eső esik ahhoz, hogy fenntartsa érdekes növénytársulását. A Kalaháriban, de Namíbia sok más részén is, elszigetelt hegyek sajátos mikroklímája élőhelyet biztosít olyan élőlényeknek, amelyek nem alkalmazkodtak a környező sivatag körülményeihez.

VízrajzSzerkesztés

A déli határon az Oranje, az északi határon a Cunene folyó tart az Atlanti-óceánba. Messze északkeleten, a Caprivi-sáv területén az Indiai-óceánba ömlő Zambézi a határfolyó. Az ország belseje lefolyástalan sivatag.

ÉghajlatSzerkesztés

Namíbia éghajlata szubtrópusi. Az ország kiterjedése és felszíne miatt több éghajlatot is megkülönböztetünk.

Az ország nyugati része egész évben szeles és ritka a csapadék. A hőmérséklet gyakran kúszik 25 °C fölé. A legmelegebb nyári hónapokban (december, január) a hőmérséklet 30 °C fölé megy. Júliusban és augusztusban a hőmérséklet 25 °C körüli.

Az Atlanti-óceán partján hideg délnyugati szelek fújnak. Nyáron az idő enyhe, télen viszont hideg. A víz hőmérséklete ritkán haladja meg a 15 °C-ot.

Az ország nagyobb keleti része a trópusi nyári esők területe. Az esős évszak novembertől áprilisig tart. A déli részen szubtrópusi téli esős terület található, ahol júniusban és júliusban esik az eső.

Élővilág, természetvédelemSzerkesztés

Namíbia volt az első ország, hogy a természetvédelmet az alkotmányába fogalalja.[9]

Nemzeti parkjaiSzerkesztés

Az állami természetvédelmi területeket a Környezetvédelmi és Turisztikai Minisztérium kezeli. A függetlenség óta egyre több a magánkézben lévő természetvédelmi terület. Ezek tulajdonosai az idegenforgalomból jutnak jövedelemhez.[10]

  • Mudumu Nemzeti Park Caprivi Strip keleti részén. Sűrű szavanna, a vizekben krokodil és víziló él. Látható még ott elefánt, bivaly, sokféle antilop.
  • Mamili Nemzeti Park: mocsárvidék.
  • Etosha Nemzeti Park: Afrika egyik legnagyobb állatrezervátuma. Része az Etosha Pan időszakos tó. Az itatóhelyek környékén könnyű fényképezni egyébként nehezen megközelíthető állatokat.
  • Skeleton Coast Park: szó szerint „Csontvázpart”. Nevét a sok hajóroncsról kapta, melyek váza csontvázra emlékeztet. A part mentén járó hajók a gyakori ködben időnként zátonyra futottak, elhagyták őket. A terjeszkedő homok miatt a jelenlegi parttól gyakran több tucat vagy több száz méterre vannak a roncsok a szárazföld belsejében. Egyéb látványosság errefelé a homokdűnék, a rendkívül száraz táj a ködös óceán mentén.

Természeti világörökségeiSzerkesztés

Az ország területén egy természeti világörökség található, a Namib homoksivatag. A tengerparti terület 2013-ban került fel az UNESCO világörökségi listájára. Ez az egyetlen olyan tengerparti sivatag, amely egy kiterjedt homokdűnemezővel rendelkezik.[11]

TörténelemSzerkesztés

 
Ősi sziklarajzok Twyfelfonteinban

Namíbia száraz vidékét ősidők óta lakják busmanok, damarák, namakák. A 14. századtól kezdve a bantu vándorlás során bantuk is vándoroltak be.

1486-ban érkezett ide az első európai, Diogo Cão személyében. A portugál felfedező a mai Cape Cross parton szállt partra. A belső vidékek azonban a 19. századig lényegében ismeretlenek maradtak.

A német uralom korszakaSzerkesztés

1884-ben a németek gyarmatosították a területet Német Délnyugat-Afrika (Deutsch-Südwestafrika) néven Otto von Bismarck kancellár alatt, hogy megakadályozzák a Brit előrenyomulást a térségben. A területre Franz Adolf Eduard Lüderitz német kereskedő, bennszülöttekkel kötött szerződései alapján tettek szert, előbb védett területnek, majd német gyarmatnak nyilvánítva Namíbiát. A Brit Birodalom válasza erre az egyetlen fontos mélyvízű kikötő, Walvis Bay elfoglalása és Fokvároshoz csatolása volt. A gyarmatosítás sok német bevándorlót vonzott Európából, mivel Namíbia gazdag volt gyémántokban és aranyban. A nagymértékű bevándorlás a bennszülött herero és nama törzsek ellenállásába ütközött. Az ellentéteket Samuel Maharero Herero vezér és Theodor Leutwein, Délnyugat-Afrika helytartója nem tudták békésen rendezni, és a konfliktus háborúba torkollott (lásd herero háborúk). A bennszülötteket a német gyarmatosítók szisztematikusan elpusztították, a herero és nama háborúkban (1904-1908), amelyek 65 ezer herero és 10 ezer nama bennszülött halálát okozták, amely a herero lakosság 85%-nak, illetve a namaqua lakosság felének felelt meg. A herero háború első ütközetében 1904-ben a waterbergi csatában 15 ezer német katona Adrian Dietrich Lothar von Trotha vezetésével megfutamította a bennszülötteket. Ebben a csatában három oldalról bekerítette a felkelőket, meghagyva számukra a menekülési útvonalat a Kalahári sivatag Omaheke régiója felé. Ezen a vidéken megmérgezte a forrásokat és lőparancsot adott minden túlélőre, nőket és gyermekeket is beleértve. A túlélőket nem tartották német alattvalóknak, és a kivégzési parancs (Vernichtungsbefehl) alapján bántak velük, amely előírta, hogy férfi hadifoglyokat nem ejtettek és a nők és gyermekekre figyelmeztető lövéseket adtak le, hogy a tartományból való elmenekülésre késztessék őket.

Az első világháború idején és azutánSzerkesztés

Az első világháború idején, 1915-ben Dél-Afrika (ekkor még: Dél-afrikai Unió) brit domínium csapatai szállták meg, majd a Népszövetségtől a Dél-afrikai Unió a terület igazgatását mandátumterületként megkapta. 1920-tól a Népszövetség, majd 1946-tól az ENSZ mandátumterülete, Dél-Afrika kormányozta egészen 1990. március 21-ig. Ekkor elnyerte teljes függetlenségét.

A függetlenség kivívásaSzerkesztés

1945-ben, amikor a Népszövetség megszűnt, függetlenné váltak a mandátumos területek, vagy gyámság alá kerültek. A Dél-afrikai Köztársaság vonakodott gyámság alá helyezni Namíbiát. Az ENSZ Közgyűlése tanácsadó véleményt kért a Nemzetközi Bíróságtól 1949 decemberében a következő kérdésekben: - fennállnak-e a Dél-afrikai Köztársaság mandátumból folyó kötelezettségei, és ha igen, mik ezek, - alkalmazható-e az ENSZ Alapokmányának a gyámsági rendszert szabályozó XII. fejezete a területre, - van-e jogi lehetősége a Dél-afrikai Köztársaságnak módosítani Délnyugat-Afrika státuszát, és ha nem, kinek van erre joga.

A kérdések eldöntéséhez olyan alapvető problémákat kellett megoldania a Nemzetközi Bíróságnak, mint hogy az ENSZ jogutódja-e a Népszövetségnek, vagy átszálltak-e az alapvető funkciók a két szervezet között. 1950-ben készült el a tanácsadó vélemény, amely szerint fennállnak a mandátumrendszerből eredő kötelezettségei a Dél-Afrikai Uniónak, de a jelentéseket a továbbiakban az ENSZ számára kell megtennie, és az ellenőrzési jogokat az ENSZ gyakorolja tovább. Dél-Afrika azonban nem adott jelentéseket ennek ellenére, így 1960-ban Libéria és Etiópia - a Népszövetség két volt afrikai tagállama - pert indított a Nemzetközi Bíróság előtt Dél-Afrika ellen, de 1966-ban a Bíróság úgy foglalt állást, hogy közvetlen érdeksérelem híján a két állam nem perelhet.

1966. október 27-én az ENSZ Közgyűlése megszüntette a mandátumot, és a területet - függetlenné válásáig - egy 11 tagú szerv, a Namíbiai Tanács irányítása alá helyezte. De jure tehát ENSZ-igazgatás alá került a terület, és 1968-tól a Namíbia nevet használták rá. Dél-Afrika nem vonult ki a területről, azt állítva, hogy az ENSZ Közgyűlés állásfoglalása rá nézve nem kötelező.

A Közgyűlés 1971-ben újabb - nem kötelező - tanácsadó véleményt kért a Nemzetközi Bíróságtól, amely kimondta, hogy Dél-Afrika köteles elhagyni a területet. Nem kötelező jelleggel 1972-ben az Egyesült Nemzetek Szervezete Biztonsági Tanácsa is megerősítette ezt. 1973-ban az ENSZ elismerte, hogy a namíbiai nép egyedüli képviselője a Délnyugat-afrikai Népi Szervezet (SWAPO), mely 1960 óta fegyveres függetlenségi harcot folytatott.

1978-ban 5 ENSZ-tag (Kanada, Franciaország, NSZK, Nagy-Britannia, USA) közvetítői javaslatot tett Dél-Afrikának: kössön fegyverszünetet, és tartsanak választásokat a SWAPO részvételével. Ezt Dél-Afrika elfogadta, de a választásokat a visszaélések miatt az ENSZ semmisnek minősítette, és továbbra is a függetlenség megadását kívánta. A Namíbiai Tanácsot számos ENSZ-rendezvényre meghívták, mintha Namíbia független lett volna - például az ENSZ tengerjogi konferenciáján Namíbia a záróokmányt is aláírta. Tényleges hatalmat azonban a Tanács sosem gyakorolt.

1989 őszén ENSZ-felügyelettel választásokat tartottak a SWAPO részvételével, a terület függetlenné vált, és 1990-ben az ENSZ tagja lett.

Államszervezet és közigazgatásSzerkesztés

 
Namíbia kormányának és parlamentjének székháza

Alkotmány, államformaSzerkesztés

Első elnöke Samuel Shafishuna Nujoma volt 2005. március 21-ig, azóta Hifikepunye Lucas Pohamba az elnök.

Namíbia 1990. március 21-e óta parlamentáris köztársaság.

Törvényhozás, végrehajtás, igazságszolgáltatásSzerkesztés

A parlamentnek két kamarája van, az alsóház és a népgyűlés. A 13 régióból 2-2 fő képviseli magát a Népgyűlésben.

Politikai pártokSzerkesztés

Közigazgatási felosztásSzerkesztés

Namíbia közigazgatási területi felosztásának két szintje van, területi szinten a legnagyobb egység a régió, amelynek az alegysége az választókerület. Az ország területe 14 régióra van beosztva.

 
Namibia közigazgatási régiói
Régió Főváros Népesség (fő) Terület (km2)
Erongo régió Swakopmund 150 809 63 539
Hardap régió Mariental 79 507 109 781
Kavango-Kelet régió Rundu 115 447 25 576
Kavango-Nyugat régió Nkurenkuru 107 905 23 166
Khomas régió Windhoek 342 141 36 964
Kunene régió Opuwo 86 856 115 260
Ohangwena régió Eenhana 245 446 10 706
Omaheke régió Gobabis 71 233 84 981
Omusati régió Outapi 243 166 26 551
Oshana régió Oshakati 176 674 8647
Oshikoto régió Omuthiya 181 973 38 685
Otjozondjupa régió Otjiwarongo 143 903 105 460
Zambezi régió Katima Mulilo 90 596 14 785
ǁKaras régió Keetmanshoop 77 421 161 514

KülkapcsolatokSzerkesztés

 
Namíbia diplomáciai külképviseletei

28 országnak van namíbiai külképviselete, továbbá az Afrikai Uniónak, az Európai Uniónak és az Egyesült Nemzetek Szervezetének. Az ország a Nemzetközösség tagja.

Védelmi rendszerSzerkesztés

NépességSzerkesztés

 
Namíbia népességének változása
 
Namíbia népességének megoszlása

Népességének változásaSzerkesztés

Legnépesebb településekSzerkesztés

Namíbia legnagyobb városai népesség szerint (2011)
Kép Rang Város Régió Népesség Rang Város Régió Népesség Kép
 

Windhoek

1. Windhoek Khomas 325 858 11. Keetmanshoop ǁKaras 20 977  

Swakopmund

2. Rundu Kavango-Kelet 63 431 12. Ongwediva Oshana 20 260
3. Walvis Bay Erongo 62 096 13. Helao Nafidi Ohangwena 19 375
4. Swakopmund Erongo 44 725 14. Tsumeb Oshikoto 19 275
5. Oshakati Oshana 36 541 15. Gobabis Omaheke 19 101
 

Walvis Bay

6. Rehoboth Hardap 28 843 16. Grootfontein Otjozondjupa 16,632  

Otjiwarongo

7. Katima Mulilo Zambezi 28 362 17. Lüderitz ǁKaras 12 537
8. Otjiwarongo Otjozondjupa 28 249 18. Mariental Hardap 12 478
9. Ondangwa Oshana 22 822 19. Outjo Kunene 8 445
10. Okahandja Otjozondjupa 22 639 20. Opuwo Kunene 7 657

Etnikai megoszlásSzerkesztés

A lakosság túlnyomórészt fekete. Megoszlása:

  • fekete 84%,
  • fehér 8%,
  • mulatt 8%.

A lakosság többségét a bantu népcsoportok teszik ki. Ötven százaléka a népességnek ovanbo, kilenc százaléka kavango, nyolc százaléka herero, ezenkívül élnek itt himbák, tamarák vagy namák (negrid-kujszon, keverékek, mulattok, fekete-fehér keverékek, európaiak, burok, németek és angolok).[12]

Az országban kb. 30 000 német származású személy él, az ország középső és déli részén. Fontosabb városaik: Windhoek, Swakopmund, Lüderitz. Saját iskolájuk, egyházuk van.[13]

Nyelvi megoszlásSzerkesztés

Az ország hivatalos nyelve az angol. A legbeszéltebb nyelvek: oshivambo, herero, nama, ezenkívül a fehérek leginkább afrikaans nyelven és németül beszélnek.

Vallási megoszlásSzerkesztés

Namíbia vallási megoszlása
százalék
Protestáns
  
65.1%
Római katolikus
  
22.8%
Nem keresztény vallások
  
10.5%
Vallástalan
  
1.5%

Az ország lakosságának 80%-a keresztény: 50%-a evangélikus, 20%-a katolikus, 5%-a református. [forrás?]

Szociális rendszerSzerkesztés

GazdaságSzerkesztés

 
Külszíni fejtésű bánya Arandis mellett

Általános adatokSzerkesztés

A gazdasága erősen kötődik a Dél-afrikai Köztársasághoz. Exportorientált bányászata, ásványkincsekben (uránérc, volfrám és ónérc, germánium (ebben a világon az első), vanádium és kadmium (a világon a harmadik helyen áll), réz, ólom, cink, lítium és ezüst) gazdag ország.

A könnyűiparára a hús- és halfeldolgozás jellemző.

Mezőgazdasága alacsony színvonalú (köles, kukorica, dohány, gyapot), mégis a lakosság felének ez az ágazat nyújt megélhetést.

Halászata Afrikában a 3. helyen áll, szardíniát, heringet és langusztát halásznak.

Központok:

Gazdasági ágazatokSzerkesztés

MezőgazdaságSzerkesztés

IparSzerkesztés

KereskedelemSzerkesztés

 
Namíbia exportjának megoszlása

Az országra jellemző egyéb ágazatokSzerkesztés

KözlekedésSzerkesztés

Közúti közlekedésSzerkesztés

 
A B2-es főútvonal Walvis Bay és Swakopmund között

Namíbia kiterjedt úthálózatát az egyik legjobbnak tekintik Afrikában.

Vasúti közlekedésSzerkesztés

 
Namíbia vasúti hálózata

Namíbiának 2687 km hosszú vasúthálózata van, amit az állami tulajdonú TransNamib vasúttársaság tart fenn.[14] A hálózat az országot észak-déli irányban átszelő, az angolai határig kiépített és Dél-Afrikában folytatódó tengelyből és az azt Walvis Bay és Lüderitz kikötőivel összekötő fővonali rangú szárnyvonalakból, illetve kelet felé tartó mellékvonalakból áll. A vasúti hálózat az 1067 mm-es, úgynevezett Fokföldi nyomtávolságot használja, ami megegyezik az összes szomszéd ország szabványával, ennek ellenére közvetlen összeköttetése csak Dél-Afrikával van a Windhoek-Upington vonalon. Az angolai határ menti Oshikangóig ki van építve a hálózat, de az angolai oldalon még nincs továbbépítve a vasúti pálya. A vasúti szállítás főként teherforgalmat bonyolít le, legjelentősebb forgalmat Walvis Bay kikötője teremt. A személyszállítás a vasúti észak-déli fővonalon és a fővárost Walvis Bay-jel és Swakopmunddal összekötő szárnyvonalon üzemel. A StarLine nevű normál árfekvésű személyszállítói járatok biztosítanak napi összeköttetést Windhoek és a nagyobb városok között, illetve Dél-Afrika irányába egészen Fokvárosig vagy Johannesburgig. A Desert Express luxusvonat-szolgáltatás a turisztikailag fontos Swakopmund és Walvis Bay óceánparti városokba, illetve az Etosha Nemzeti Parkba indít járatokat a fővárosból.[15] A dél-afrikai Rovos Rail kínál a turistáknak továbbá időszaki járatokat a Dune Express nevű luxusvonatával Pretoria és Walvis Bay között.[16][17]

Légi közlekedésSzerkesztés

 
Windhoek Hosea Kutako nemzetközi repülőtere

Az országban 2 nemzetközi forgalmú repülőtér található, a fő repülőtér a Hosea Kutako nemzetközi repülőtér a fővárost szolgálja ki, míg a kisebb Walvis Bay repülőtér a Walvis Bay-t és a kikötőt.

Vízi közlekedésSzerkesztés

 
Az ország legnagyobb kikötője Walvis Baynél

KultúraSzerkesztés

A Twyfelfontein nevű völgyben lévő sziklarajzok, illetve a völgy egésze a kulturális világörökség része.

Oktatási rendszerSzerkesztés

Kulturális intézményekSzerkesztés

TudománySzerkesztés

MűvészetekSzerkesztés

Hagyományok, néprajzSzerkesztés

A Namib-sivatag déli részén, Lüderitz kikötőváros közelében található a korábbi gyémántbánya központi városa, Kolmanskop. A város 1954-ben elnéptelenedett, azóta a sivatag és a természet erői folyamatosan pusztítják, szellemvárosként jelentős turista-látványosság.

Az országnak régi hagyományai vannak a zene és az építészet terén.

GasztronómiaSzerkesztés

TurizmusSzerkesztés

 
Homokdűnék Sossusvlei mellett

Nem szükséges beutazási engedélyt (vízum) szerezniük az alábbi országokból érkezőknek: Ausztrália, Új-Zéland, Franciaország, Németország, Nagy-Britannia, Írország, Kanada, Amerikai Egyesült Államok. A látogatási engedély 90 napra érvényes és ingyenes.

A Trans-Namib Railways vasúti összeköttetést biztosít a nagyobb városok felé, de a vonatok igencsak lassan közlekednek. A szerelvények vegyesen állnak személykocsikból és tehervagonokból, ebből következően minden lehetséges megállónál megállnak.

Látnivalók:

SportSzerkesztés

 
A Sam Nujoma Stadion a fővárosban

A legkedveltebb sportok az országban a rögbi és a labdarúgás. A Namíbiai Labdarúgó-szövetség (NFA) 1990-ben alakult. 1992 óta a FIFA tagja.

ÜnnepekSzerkesztés

Dátum Elnevezés Helyi név Megjegyzés
Január 1. Újév New Year's Eve
Március 21. Függetlenség napja Independence Day Namíbia függetlenségének kikiáltása Dél-Afrikától
Mozgóünnep Nagypéntek, március vagy április Good Friday
Mozgóünnep Húsvéthétfő, március vagy április Easter Monday
Május 1. A munka ünnepe Worker's Day
Május 4. Cassinga nap Cassinga Day A cassingai mészárlás megemlékezése
Mozgóünnep Mennybemenetel, április vagy május Ascension Day
Május 25. Afrika nap Africa Day
Augusztus 26. Hősök napja Heroes' Day A namíbiai függetlenségi harc megemlékezése
December 10. Emberi jogok napja Human Rights Day
December 25. Karácsony Christmas Day
December 26. Karácsony másnapja Day of Goodwill

MegjegyzésekSzerkesztés

  1. Namíbia a Pénzügyi Közösségi Terület (Common Monetary Area) tagja, ezért a dél-afrikai rand is elfogadott fizetőeszköz az országban

HivatkozásokSzerkesztés

ForrásokSzerkesztés

További információkSzerkesztés

A Wikimédia Commons tartalmaz Namíbia témájú médiaállományokat.