Dél-afrikai Unió

dél-afrikai brit domínium (1910–1961)
Ez a közzétett változat, ellenőrizve: 2024. január 25.

A Dél-afrikai Unió a mai Dél-afrikai Köztársaság elődállama volt, melyet 1910. május 31-én Fokföld, Transvaal Köztársaság, Oranje Szabadállam és Natal brit gyarmatok egyesítésével hoztak létre.

Dél-afrikai Unió
Brit domínium
Union of South Africa (angol)
Unie van Suid-Afrika (afrikaans)
Unie van Zuid-Afrika (holland)
1910. május 31.1961. május 31.
A Dél-afrikai Unió címere
A Dél-afrikai Unió címere
A Dél-afrikai Unió zászlaja
A Dél-afrikai Unió zászlaja
A Dél-afrikai Unió Délnyugat-Afrikával (világoszöld; a mai Namíbia)
A Dél-afrikai Unió Délnyugat-Afrikával (világoszöld; a mai Namíbia)
Mottó: Ex Unitate Vires
Nemzeti himnusz: Die Stem van Suid-Afrika

God Save the King/God Save the Queen
Általános adatok
FővárosaFokváros, Pretoria, Bloemfontein, Pietermaritzburg
Hivatalos nyelvekangol, afrikaans, holland
Beszélt nyelveknémet, xhosa, zulu, szotó, cvána
Vallásholland református, anglikán, afrikai törzsi vallások
Kormányzat
Államformaunitárius parlamentáris alkotmányos monarchia
UralkodóV. György (1910–1936)
VIII. Eduárd (1936)
VI. György (1936–1952)
II. Erzsébet (1952–1961)
DinasztiaWindsor-ház
KormányfőLouis Botha (első),
Hendrik Verwoerd (utolsó)
ElődállamUtódállam
 Transvaal KöztársaságDél-afrikai Köztársaság (1961–1994) 
 Oranje Szabadállam
 Natal Köztársaság
 Fokföld
 Német Délnyugat-Afrika
A Wikimédia Commons tartalmaz Dél-afrikai Unió témájú médiaállományokat.

Az első világháborút követően Dél-Afrika győztes hatalomként és a versailles-i békeszerződés aláírójaként a Népszövetség alapító tagja volt. Délnyugat-Afrikát, melyet 1920-ban nyert el Németországtól, népszövetségi mandátumterületként kormányozta. Habár ötödik tartományának tekintette, formálisan sosem annektálta a területet.

Csakúgy, mint Kanada, Ausztrália vagy Új-Zéland, a Dél-afrikai Unió is egy önkormányzó domínium volt a Brit Birodalomban. Az 1926-os Birodalmi Konferencia részleges, majd az 1931-es westminsteri statútum teljes önállóságot biztosított a domíniumoknak a birodalmon belül, 1947-ben, a modern Nemzetközösség megalakulásával pedig nemzetközösségi királysággá alakult, és 1961-ig az is maradt, amikor Dél-Afrika fehér lakosai egy népszavazáson a köztársaság mellett döntöttek az unióval szemben. A monarchiát 1961. május 31-én váltotta le a köztársaság, és Dél-Afrika elhagyta a Nemzetközösséget.

Történelem

szerkesztés

A Nemzeti Konvenció és az Unió megalakulása

szerkesztés

A Nemzeti Konvenció egy többalkalmas alkotmányozó gyűlés volt, melyeket 1908 és 1909 között Durbanben, Fokvárosban és Bloemfonteinben tartottak.[1] A gyűléseken 33 képviselő vett részt, Fokföldet 12, Transvaalt nyolc, a Szabadállamot és Natalt öt-öt, Dél-Rodéziát pedig három delegált tag képviselte (Dél-Rodézia végül nem csatlakozott az unióhoz). Ezen gyűlések eredményeként született meg a brit parlament által jóváhagyott South Africa Act, ami 1910. május 31-i hatályba lépésével Dél-Afrika első alkotmánya lett.

 
A Botha-kabinet, az Unió első kormánya

Az első világháború

szerkesztés

1914 augusztusában a brit kormány hadüzenetet küldött Németországnak. Annak ellenére, hogy Dél-Afrika domíniumi státuszának köszönhetően magas szintű autonómiát élvezhetett a Brit Birodalmon belül, nem tehette meg, hogy kimarad a háborúból – jogilag a brit parlament a dél-afrikai felett állt.[2] 1914 és 1918 között 250 000 dél-afrikai szolgált az ország hadseregében, több ezer pedig közvetlenül a brit haderőben.[3] A háború kitörésekor Louis Botha miniszterelnök úgy gondolta, hogy a háború kiváló alkalom arra, hogy a domínium területét gyarapítsa.[4] Dél-Afrika Európába, Egyiptomba, Palesztinába és Német Kelet-Afrikába is küldött expedíciós erőket,[5] Német Délnyugat-Afrikát pedig 1915-ben elfoglalta. A versailles-i békeszerződés aláírásával az unió gyámsága alá helyezték Délnyugat-Afrikát népszövetségi mandátumterületként, Dél-Afrika pedig a Népszövetség alapító tagja lett.

 
Dél-afrikai katonatisztek a német zászlóval pózolnak Windhoekban

A Maritz-felkelés

szerkesztés

A Maritz-felkelés 1914. szeptember 15-én tört ki a brit uralom ellen, azonban a lázadókat már 1915 februárjában leverték. A lázadás kiváltó oka az volt, hogy a búrok tudatában még frissek voltak a második búr háború emlékei, és egy, a brit koronától szabad Dél-Afrika létrehozása volt a céljuk. Az unió 101, a felkelők 353 embert vesztettek.[6]

A két világháború között: a westminsteri statútum

szerkesztés

Az 1926-os londoni Birodalmi Konferencián a Brit Birodalom és a domíniumok vezetői a Balfour-nyilatkozatban rögzítették, hogy az Egyesült Királyság és a domíniumok „autonóm közösségek a Brit Birodalmon belül, egyenlőek státuszukban, semmilyen módon nem alárendeltjei egymásnak bel- és külügyeikben, bár egyesíti őket a közös hűség a Koronához és szabad szövetségük mint a Brit Nemzetközösség tagjai”,[7] az 1931-es westminsteri statútum aláírásával a birodalom autonóm közösségei pedig kijelentették, hogy egyik domínium sincs alárendelve a brit parlamentnek, illetve az abban elfogadott törvényeknek, kivéve, ha a domínium a törvény önmagára való kiterjesztését kérte.

 
V. György király az Egyesült Királyság és a domíniumok miniszterelnökeivel az 1926-os Birodalmi Konferencián

A második világháború

szerkesztés

A háború előestéjén Dél-Afrika sajátos politikai dilemmával küzdött. Az unió Nagy-Britannia közeli szövetségese, államfője pedig a brit király, miniszterelnöke viszont James Hertzog – az afrikánerpárti és britellenes Nemzeti Párt (Nasionale Party, NP) vezetője – volt. Akkoriban az NP nem önállóan, hanem a Jan Smuts által vezetett és britpárti Dél-afrikai Párttal (South African Party) koalícióban kormányzott - közös pártjuk neve az Egyesült Párt (United Party/Verenigde Party) volt. Miután Adolf Hitler csapatai lerohanták Lengyelországot 1939. szeptember 1-jén, az Egyesült Királyság két nappal később hadat üzent Németországnak. Heves viták szóltak a fokvárosi parlamentben a háborúpártiak és annak ellenzői között. Végül szeptember 4-én az Egyesült Párt többsége úgy döntött, hogy meneszti a háborúellenes Hertzogot és Smutsöt helyezi a miniszterelnöki székbe. Az új miniszterelnök szeptember 6-án jelentette be Dél-Afrika hadiállapotát Németországgal.[8] Körülbelül 334 ezer dél-afrikai vett részt a harcokban világszerte, közülük 11 023-an estek el a harcok során a Commonwealth War Graves Commission adatai szerint.[9]

 
Dél-afrikai tartalékos tengerészek a brit HMS Nelson csatahajó egyik 406 mm-es kaliberű ágyúcsövén.

Az apartheid kezdete és a monarchia utolsó napjai

szerkesztés

A háború után a legtöbb angolajkú Jan Smutsöt és az SAP-t, az afrikaans-ajkú lakosság pedig inkább a Daniël François Malan által vezetett NP-t támogatta, mely az 1948-as választásokat meg is nyerte, így nekiláthatott egy erősebb apartheid-rendszer kiépítéséhez. Miután Malan az 1953-as választás után egy évvel lemondott, és az őáltala szorgalmazott apartheid rendszer mellett egy szigorúbb szegregációs elvet, a baasskapot támogató keményvonalasabb politikus, Hans Strijdom került a miniszterelnöki székbe. Regnálása alatt az addig sem túl jó kapcsolat – a Brit Birodalom tagjaival, főként az Egyesült Királysággal – tovább romlott, lévén Strijdom az egyik leghangosabb szószólója volt a köztársaságpártiaknak. Az 1958-as választásokon, a Nemzeti Pártnak sikerült, párttörténetében először, kétharmados többséget szereznie, viszont a kormányfő egyre romló egészségével, majd 1958. augusztus 24-én hirtelen bekövetkezett halálával megtorpanni látszott az ország a köztársasággá válás útján. Strijdom utódja, a korábban bennszülöttügyi miniszteri posztot betöltött Hendrik Verwoerd lett, aki nagy meglepetést okozva bejelentette, hogy referendumot fognak kiírni a köztársaság kérdéséről.[10] Háromnegyed év múlva, 1960. október 5-én a Dél-afrikai Unió – szigorúan fehér bőrű – lakosai részt vehettek egy népszavazáson, ahol országuk jövőjéről dönthettek: kitartanak az unió mellett, vagy szakítanak a monarchiával és a Nemzetközösséggel. Az eredmény rendkívül szoros volt és az afrikáner érdekek érvényesültek: a nép 52,29%-a a köztársaság mellett tette le voksát. Dél-Afrika 1961. május 31-én alakult köztársasággá, s hagyta el a Nemzetközösséget – kereken 51 évvel az Unió alapítása után.

 
Az unió utolsó miniszterelnöke, Hendrik Verwoerd

A Dél-afrikai Unió és Dél-Rodézia

szerkesztés

Az 1922-es csatlakozási referendum

szerkesztés

Dél-Rodéziának lehetősége nyílt csatlakozni az unióhoz, azonban a nép ezt az 1922-ben tartott népszavazáson elutasította. Egyesek a dél-rodéziai önkormányzást, mások az unióba való belépést részesítették előnyben. Sir Charles Coghlan, aki Dél-Rodézia miniszterelnöke is volt egy időben, úgy gondolta, hogy az unióba való belépés „Rodéziát Dél-Afrika Ulsterévé tenné”.[11] A referendum eredménye szerint a dél-rodéziaiak 59,4%-a elutasította a csatlakozást az unióhoz, míg 40,6%-uk a belépés mellett voksolt.

  1. South African National Convention (1908-1909): Minutes of proceedings with annexures (selected) of the South African national convention, held at Durban, Cape Town and Bloemfontein, 12th October, 1908, to 11th May 1909 : printed and pub. pursuant to a resoultion of the House of assembly, dated the 28th November, 1910. Hozzáférés: 2021. október 28.  
  2. D. Stevenson: 1914-1918 : the history of the First World War. D. Stevenson. 2005. ISBN 978-0-14-190434-4 Hozzáférés: 2021. október 28.  
  3. "South African forces in the British Army – The Long, Long Trail".. (Hozzáférés: 2021. október 28.)
  4. Katz, David Brock (2015. december 2.). „Pre-war Military Planning and War Aims (Union of South Africa)Pre-war Military Planning and War Aims (Union of South Africa)” (angol nyelven). 1914-1918-Online International Encyclopedia of the First World War. DOI:10.15463/IE1418.10695. 
  5. South African Expeditionary Force - Wikipedia, the Free Encyclopedia. (Hozzáférés: 2021. október 28.)
  6. Oliver Janz: 1914-1918-online: The International Encyclopedia of the First World War. 2019. 201–217. o. Hozzáférés: 2021. október 28.  
  7. A Balfour-nyilatkozat átirata (.pdf). (Hozzáférés: 2021. október 28.)
  8. Military History Journal - Vol 11 No 5 - June 2000. The first two years of war: The development of the Union Defence Forces (UDF) September 1939 to September 1941. (Hozzáférés: 2021. október 28.)
  9. A Commonwealth War Graves Commission weboldala. (Hozzáférés: 2021. október 28.)
  10. 21 January 1960: Dr Verwoerd announces referendum on independence - SAfm: This Day in History (angol nyelven). omny.fm. (Hozzáférés: 2022. augusztus 18.)
  11. An Irish empire? : aspects of Ireland and the British Empire. Keith Jeffery. 1996. ISBN 0-7190-3873-1 Hozzáférés: 2021. október 28.