Alkotmányos monarchia

Az alkotmányos monarchia olyan monarchia, amelyben az uralkodó hatalmi jogait írott vagy íratlan alkotmány alapján gyakorolja.[1] Az alkotmányos monarchia abban különbözik az abszolút monarchiától, amelyben az uralkodó abszolút hatalommal rendelkezik, hogy az előbbiben a monarchia a jogszabályi rendszer megállapította keretek közt gyakorolja hatalmi jogosítványait.

Az uralkodói hatalom nagysága az alkotmányos monarchiákban is lehet kisebb, vagy nagyobb. Marokkóban például az alkotmány jelentős hatalmi jogokat biztosít az uralkodónak, ugyanakkor Svédországban vagy Dániában az uralkodónak kevés formális joga maradt.

Bár a legtöbb uralkodó kezében van formális hatalom és a kormány jogilag lehet, hogy az uralkodó nevében kormányoz, Európában az a tipikus, hogy az uralkodó nem alakítja személyesen a politikát és nem ő választja ki a politikai vezetőket. Vernon Bogdanor, Thomas Macaulayt parafrazeálva, úgy határozta meg az alkotmányos monarcha szerepét, hogy "uralkodik, de nem kormányoz".[2]

Amellett, hogy a nemzet egységét testesíti meg, az alkotmányos monarcha rendelkezhet olyan formális jogokkal is, mint a parlament feloszlatása, vagy az uralkodói jóváhagyás a törvényekhez. Ezeket a jogokat azonban szigorúan az írott, vagy íratlan alkotmányos elvekkel összhangban gyakorolhatja. Walter Bagehot brit politológus Az angol alkotmány (The English Constitution) című könyvében három fontos politikai jogot nevez meg, amelyeket az alkotmányos monarchia szabadon gyakorolhat: a jogot, hogy egyeztessenek vele, illetve a bátorítás és az óvás jogát. Sok alkotmányos monarcha jelentős befolyást őrzött meg, bizonyos fenntartott jogok révén, és fontos politikai szerepet tölthet be.

Az Egyesült Királyság és más nemzetközösségi királyságok westminsteri rendszerben működő alkotmányos monarchiák. Létezik három állam - Malajzia, Kambodzsa és az Apostoli Szentszék - ahol a monarchát elektori testület választja.

A jelenleg létező monarchiákSzerkesztés

Ország A monarchia
formája
Uralkodó Jelenlegi
uralkodó
Megjegyzés
1 császárság
  Japán Parlamentáris Tennó (császár) Naruhito
33 királyság
  Antigua és Barbuda[3] Parlamentáris Királynő II. Erzsébet
  Ausztrália[3]
  Bahama-szigetek[3]
  Bahrain Alkotmányos Király Hamad ibn Isa Al Kalifa 2002-ig emirátus, azóta királyság. A 2000-ben megkezdett demokratikus reformok után ma alkotmányos monarchia.
  Barbados[3] Parlamentáris Királynő II. Erzsébet
  Belgium Király Fülöp
  Belize[3] Királynő II. Erzsébet
  Bhután Alkotmányos Király Dzsigme Keszar Namgyel A buddhista abszolút monarchia 1907-től 2008. július 18-ig, azóta alkotmányos monarchia.
  Dánia Parlamentáris Király II. Margit A dán uralkodó Grönland és a Feröer-szigetek uralkodója is. A trónöröklés 1953 óta a nők számára is nyitott.
  Eswatini Abszolút Király III. Mswati Az utolsó abszolút monarchia Afrikában. A demokratizálódás folyamatban.
  Grenada[3] Parlamentáris Királynő II. Erzsébet
  Jamaica[3]
  Jordánia Alkotmányos Király II. Abdulláh Az Egyesült Királyság hozta létre 1921-ben.
  Kambodzsa Norodom Szihamoní Az 1993-as új alkotmánya óta ismét a monarchia.
  Kanada[3] Parlamentáris Királynő II. Erzsébet
  Hollandia Király Willem-Alexander
  Lesotho Letsie III.
  Malajzia Abdullah Szultán Ahmad Shah
  Marokkó Alkotmányos Mohammed VI. Szultánság 1957-ig, azóta királyság.
  Új-Zéland[3] Parlamentáris Királynő II. Erzsébet
  Norvégia Alkotmányos, erős parlamentáris jellemzőkkel Király Harald V. 1905 óta független királyság. 1990 óta az utódlás vonala a nők számára is nyitva áll.
  Pápua-Új-Guinea[3] Parlamentáris Királynő II. Erzsébet
  Salamon-szigetek[3]
  Szaúd-Arábia Abszolút Király Salman ibn ʿAbd al-ʿAziz Iszlám monarchia.
  Svédország Parlamentáris Carl XVI. Gustaf A trónöröklés 1979 óta a nők számára is nyitott. Az uralkodónak nincs politikai hatalma.
  Spanyolország VI. Fülöp 1947-ben ismét királyság, de 1975 óta de facto.
  St. Kitts és Nevis[3] Királynő II. Erzsébet
  St. Lucia[3]
  St. Vincent és a Grenadinák[3]
  Thaiföld Alkotmányos Király Maha Vajiralongkorn (X. Ráma) Buddhista monarchia
  Tonga Parlamentáris Tupou VI.
  Tuvalu[3] Királynő II. Erzsébet
  Egyesült Királyság A brit uralkodó tengeren túli területeknek is uralkodója.
1 Nagyhercegség
  Luxemburg Parlamentáris Nagyherceg Henrik
3 Fejedelemség
  Andorra Parlamentáris Társfejedelmek Joan Enric Vives i Sicília
Emmanuel Macron
  Liechtenstein Alkotmányos „parlamentáris alapon“ Herceg Hans-Adam II.
  Monaco Alkotmányos Albert II.
2 Szultanátus
  Brunei Abszolút Szultán Hassanal Bolkiah
  Omán Haitham bin Tariq bin Taymur
3 Emírség
  Katar Abszolút Emír Tamīm bin Hamad ath-Thānī
  Kuvait Alkotmányos Nawaf al-Ahmad al-Dzsabir 1991-ig abszolút monarchia.
  Egyesült Arab Emírségek Alkotmányos Elnök Zayid Al Nahyan kalifa Formálisan a hét szövetségi emír közül bármelyik megválasztható a szövetségi kormány élére, de hagyományosan mindig Abu-Dzabi emírjét választják meg.
1 Szentszék
  Vatikánváros Abszolút monarchia Pápa Ferenc pápa Az utolsó abszolút monarchia Európában és az egyetlen keresztény teokrácia a világon. A pápát a konklávéban szavazati joggal rendelkező bíborosok választják meg, és mint római püspök és a római katolikus egyház feje hivatalosan a Vatikán uralkodója.

JegyzetekSzerkesztés

  1. Blum, Cameron & Barnes 1970, 267–268. o.
  2. Bogdanor 1996, 407–422. o.
  3. a b c d e f g h i j k l m n o Nemzetközösségi királyság ((olyan monarchiák, amelyek uralkodójuk a mindenkori brit király(nő)).

További olvasmánySzerkesztés

FordításSzerkesztés

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Constitutional monarchy című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.