Omán
Ehhez a szócikkhez további forrásmegjelölések, lábjegyzetek szükségesek az ellenőrizhetőség érdekében. Emiatt nem tudjuk közvetlenül ellenőrizni, hogy a szócikkben szereplő állítások helytállóak-e. Segíts a szócikk fejlesztésében további megbízható források hozzáadásával. |
Az Ománi Szultanátus, röviden Omán Magyarországnál háromszor nagyobb ország az Arab-félsziget délkeleti peremén. Területéhez tartozik a Hormuzi-szorosra „felügyelő”, egykor Kalózpart néven ismert Muszandam-félsziget. Északnyugaton az Egyesült Arab Emírségekkel, délen Jemennel, nyugaton Szaúd-Arábiával és a Perzsa-öböllel, keleten az Arab-tengerrel, északon az Ománi-öböllel határos. Az egyetlen ország a világon, amelynek ibádi muszlim többségű a lakossága.
Ománi Szultanátus | |||
Szaltana Omán سلطنة عُمان | |||
| |||
Nemzeti himnusz: Tisztelet a szultánnak Asz-Szalaam asz-Szultáni (نشيد السلام السلطاني) | |||
![]() | |||
Fővárosa | Maszkat | ||
Koordináták: é. sz. 21°, k. h. 57° | |||
Államforma | monarchia | ||
Vezetők | |||
Szultán | Hajszam bin Tárik al-Búszaídi | ||
Miniszterelnök | Hajszam bin Tárik al-Búszaídi | ||
Miniszterelnök-helyettes | Fáhd bin Mahmúd al-Szaíd | ||
Az Állami Tanács elnöke | Jáhja bin Mahfudh Almántheri | ||
A Tanácsadó Testület elnöke | Khálid al-Maaváli | ||
Hivatalos nyelv | arab | ||
Beszélt nyelvek | angol, újperzsa, hindi, urdu | ||
függetlenség | az Egyesült Királyságtól | ||
elnyerése | 1970 | ||
Tagság | Lista
| ||
Népesség | |||
Népszámlálás szerint | 4 829 480 fő (2018)[1] | ||
Rangsorban | 129 | ||
Becsült | 5 400 000 [2] fő (2022) | ||
Rangsorban | 129 | ||
Népsűrűség | 16 fő/km²[3] | ||
Földrajzi adatok | |||
Terület | 309 500 km² | ||
Rangsorban | 82 | ||
Időzóna |
| ||
Egyéb adatok | |||
Pénznem |
Ománi riál (OMR ) | ||
Nemzetközi gépkocsijel | OM | ||
Hívószám | 968 | ||
Segélyhívó telefonszám |
| ||
Internet TLD | .om | ||
Villamos hálózat | 240 volt | ||
Elektromos csatlakozó |
| ||
Közlekedés iránya | jobb | ||
![]() A Wikimédia Commons tartalmaz Ománi Szultanátus témájú médiaállományokat. |
Államformája monarchia, uralkodója, a szultán abszolút hatalommal bír. Az 1970-ben vértelen palotaforradalommal trónra került, 2020 januárjában elhunyt Kábúsz szultán nevéhez köthető az ország egyesítése, teljes függetlenítése az Egyesült Királyságtól és gazdaságának, kultúrájának modernizálása, melynek következtében Omán a térség egyik legfejlettebb és egyik legszabadosabb államává vált.
FöldrajzaSzerkesztés
DomborzatSzerkesztés
Az Arab-félsziget délkeleti részén elterülő ország sivár, lakatlan partszakasszal érintkezik az Arab-tengerrel és az Ománi-öböllel. Az ország északi részén a parttal párhuzamos Hadzsar-hegység, a déli parton a Kara-hegység keleti nyúlványai húzódnak. Területének nagy része sivatag. Legmagasabb pontja: Dzsebel-es-Sam, 3004 méter.[4]
Muréna tengeri hal ( a kép jobb szélén)
VízrajzSzerkesztés
A csapadék kevés állandó vízfolyások kialakulásához. Ahhoz viszont elég, hogy az időnkénti felhőszakadások nyomán súlyos károkat okozó árvizek alakuljanak ki. Ezek pont a legsűrűbben lakott, mezőgazdaságilag leginkább hasznosított vidékeket sújtják. Omán déli részét, Salalah város környékét, nyáron eléri a monszun, így ott pár hónapra növényekben gazdaggá válik a táj.
ÉghajlatSzerkesztés
Az időjárás nyáron rendkívül forró, ráadásul a tenger közelében a levegő páratartalma is magas. Az éves csapadékmennyiség a fővárosban 100 mm, a hegyvidéken van hely, ahol eléri a 640 mm-t. A hegyek általában esősebbek, mint a sűrűbben lakott parti síkság, de vannak évek, amikor teljesen elmarad a csapadék. Nyáron az ország sivatagos részein nem ritka az 50 °C feletti hőmérséklet. Ezeken a területeken a téli hónapokban is 30 °C feletti hőmérsékletek dominálnak, viszont Omán magasabban fekvő részein nyáron mérhető 30 °C körüli hőmérséklet. Az ország 2500-3000 méter feletti területein télen előfordulhat 0 °C alatti hőmérséklet, ritkán kisebb havazás.
Élővilág, természetvédelemSzerkesztés
Dél-Arábia jellegzetes sivatagi növény- és állatvilága közönséges Ománban is. A csapadékosabb hegyvidékeken bujább a növényzet, de ott is sivatagi jellegű. Őshonos emlősök: leopárd, hiéna, róka, farkas, és nyúl, nyársas antilop, kőszáli kecske, arab tahr nevű vadkecske. Madarak: keselyű, sas, gólya, túzok, fogoly, sólyom, nektármadárfélék.
Természeti világörökségeiSzerkesztés
Volt Ománban egy – az UNESCO által számontartott – természeti világörökség, a Nyársasantilop rezervátum. Ez egy vadvédelmi terület volt, célja a nyársas antilop megóvása. 2007-ben azonban törölték a listáról. E lépés oka az volt, hogy az ománi kormány a vadvédelmi területet eredeti kiterjedésének egytizedére csökkentette.
TörténelemSzerkesztés
A mai ország területének lakói már az időszámításunk előtt 4. évezredben magas szintre fejlesztették az öntözéses földművelést és a hajózást. Az i.e. 6. századtól az iszlám 7. századi érkeztéig Omán három iráni dinasztia birtokában volt, vagy befolyása alatt állt. Ezek: az achaimenida dinasztia, a pártusok és a szászánidák.
Az iszlám már Mohamed életében elterjedt Ománban. 634-ben területét az Arab Birodalomhoz csatolták és a 8. században a mai lakosok elődei, a háridzsiták saját imámjuk vezetésével függetlenné váltak. 1508-ban a portugálok jelentek meg és foglalták el. Maszkat 140 évig, 1508-tól 1648-ig volt a birtokukban, bár sokszor próbálták a portugál gyarmatosítókat kiverni az oszmán-törökök. Tengeri útjaik védelmében az európaiak megerődítették a várost, ahol máig fennmaradtak a gyarmati építészet emlékei. A portugál uralmat az Oszmán Birodalom váltotta fel 1650-ben.
A jelenlegi uralkodó dinasztia megalapítója, Ahmad ibn Szaíd 1741-ben vívta ki a terület függetlenségét, és egyesítette az országot, sőt elfoglalta Zanzibár szigetét is. A 19. század második felében az angolok vetették meg a lábukat a térségben, és 1891-ben védnökségi szerződést kényszerítettek a Maszkat és Omán Szultánságra, amelynek függetlensége csak formális lett. 1913-ban az ország belsejében élő törzsek fellázadtak az angol uralom ellen, és kikiáltották a független Ománi Imamátust. Ezt hétéves véres háború után ismerte el a partvidéki Maszkat és Omán szultánja, valamint Nagy-Britannia. 1951-ben Szaíd maszkati szultán csapatai, angol fegyveresek támogatásával, elfoglalták az imamátus egész területét. Szaíd uralma a sötét elmaradottság korszakát hozta. Általános volt a rabszolgaság, a szultán magánvagyonának tekintette az ország olajkincsét is. A trónörökös, Kábúsz, oxfordi tanulmányait befejezve, megpróbálta rávenni apját egy mérsékelt reformpolitika bevezetésére. Amikor kudarcot vallott, 1970-ben – az akkor 29 éves herceg, brit segítséggel – csendes puccsal megdöntötte apja hatalmát. 1970-ig az ország két részből állt, a Maszkat és Omán Szultánságból és az Ománi Imamátusból, melyet az új szultán uralkodása kezdetén egyesített.
Kábúsz 2020 elején utód nélkül halt meg, s az ománi örökösödési szabályok szerint utódját a családi tanács választotta ki – elfogadva az elhunyt uralkodó által borítékban hátrahagyott jelöltjét – Hajszam bin Tárik Ál Szaíd személyében.[5]
Államszervezet és közigazgatásSzerkesztés
Alkotmány, államformaSzerkesztés
Az 1996-ban elfogadott alkotmány kétkamarás parlamentet és egyetemes szavazati jogokat vezetett ugyan be, a szultánság azonban abszolút monarchia maradt. A politikai pártok, a gyűlések és a kritikus sajtóhangvételek tiltva vannak, a parlamentnek pedig legfeljebb tanácsadói jogai vannak. A szultán egyúttal a hadsereg parancsnoka, a védelmi, a pénzügy- és a belügyminiszter.[5]
Törvényhozás, végrehajtás, igazságszolgáltatásSzerkesztés
Közigazgatási beosztásSzerkesztés
Az ország korábbi felosztása: 5 körzet és 3 kormányzóság:
- Körzetek: al-Batina, ad-Dahiliya, ash-Sharqiya, az-Zahira, al-Wusta.
- Kormányzóságok: Maszkat, Muszandam, Zofár.
2011-től az ország 11 kormányzóságra (muhafazah, arab: محافظة) oszlik:[6]
- Ad Dakhiliyah
- Ad Dhahirah
- Al Batinah Észak (Šamāl al-Bāṭinah)
- Al Batinah Dél (Ǧanūb al-Bāṭinah)
- Al Buraimi
- Al Wusta
- Ash Sharqiyah Észak (Šamāl aš-Šarqīyah)
- Ash Sharqiyah Dél (Ǧanūb aš-Šarqīyah)
- Dhofar
- Masqat
- Musandam
A kormányzóságok alatt tartományok (wilayat arab: ولاية) vannak.
Védelmi rendszerSzerkesztés
NépességSzerkesztés
Ománi emberek
|
2020-ra Omán lakossága meghaladta az ötmillió főt.[2] A lakosság mintegy fele Maszkatban és a fővárostól északnyugatra fekvő Batinah nevű tengerparti síkságon él. Az omániak túlnyomórészt arab, beludzs és afrikai származásúak.[7]
Népességének változásaSzerkesztés
Általános adatokSzerkesztés
- Városi lakosság aránya (2020-ban): 87%.
Legnépesebb településekSzerkesztés
Etnikai, nyelvi, vallási megoszlásSzerkesztés
Az országban a hivatalos nyelv az arab, de beszélik még az angolt, az urdut és a hindít.
A lakosság 88%-a arab, 3%-a beludzs, 3%-a perzsa, 3%-a indiai és pakisztáni, 3%-a egyéb népcsoporthoz tartozik.
A népesség 94%-a muszlim (60% ibadita, 31% szunnita, 3% síita), 3%-a hindu, 3%-a pedig egyéb vallású.
Szociális rendszerSzerkesztés
GazdaságSzerkesztés
Képek
|
Általános adatokSzerkesztés
- Nemzeti össztermék (GNP) megoszlása: mezőgazdaság 3%, ipar 55%, szolgáltatások 42%.
- Hazai össztermék (GDP)/fő: 24 760 amerikai dollár (nominális, 2012-ben)[8]
Az Öböl Menti Együttműködési Tanács (GCC) tagja.
Gazdasági ágazatokSzerkesztés
MezőgazdaságSzerkesztés
A lakosság nagy részének nyújt a mezőgazdaság megélhetést, de az ország területének kevesebb mint 1%-a alkalmas művelésre a vízhiány miatt. Datolyát, banánt, citromot és zöldséget termesztenek, valamint tevéket és szarvasmarhákat tenyésztenek.
Jelentős még a halászat (főként szardínia, makréla, tonhal, homár).
IparSzerkesztés
Gazdaságának alapja a kőolaj-, földgáz- és rézbányászat. Jellemző iparágai a kőolaj-finomítás, a tengervíz-sótalanítás, a színesfémkohászat, a cementgyártás és a hagyományos kézműipar.
KereskedelemSzerkesztés
- Exportcikkek: nyersolaj, hal, fémek, textil.
- Importcikkek: gépek, járművek, iparcikkek, élelmiszerek, élőállat, kenőanyagok.
- Főbb kereskedelmi partnerek: Egyesült Arab Emírségek, Japán, Dél-Korea, Kína, Thaiföld, Egyesült Királyság
Az országra jellemző egyéb ágazatokSzerkesztés
1 ománi riálos bankjegy Kábúsz szultán portréjával, az 1995-ös sorozatból.
KözlekedésSzerkesztés
A közúthálózat hossza 34 965 km, a kikötők száma 3, a repülőtereké 139, ebből 3 nemzetközi.
SzárazföldiSzerkesztés
A tömegközlekedési eszközök az országon belül ritkák, közlekedni leginkább taxival lehet.
A jó minőségű úthálózat ellenére nagyon sok a közúti baleset; Omán az egyik legrosszabb statisztikával rendelkező ország.[forrás?]
A 2020-as évek elején nincsenek jelentősebb vasutak, de néhányat terveznek, a szomszédos országokba tartó kapcsolattal.
LégiSzerkesztés
A főbb repülőterek Maszkat és Szalála városok mellett találhatók.
Az ománi állam légitársasága az Omán air
VíziSzerkesztés
Fő kikötők:
- Ománi-öböl: Al Wajajah, Muttrah, Mina al Fahal, Sohar
- Arab-tenger: Salalah, Duqm, Mina' Raysut
KultúraSzerkesztés
A kultúra képekben
|
Oktatási rendszerSzerkesztés
Az Ománi állampolgárok közel 60%-a beszél angolul. Híres egyetemük a Sultan Quaboos University (Kábúsz szultán), ahol magyar oktatók is tartanak előadásokat.
Az ország lakosságának közel 20%-a írástudatlan.[9]
Kulturális intézményekSzerkesztés
Ománban sok kulturális intézmény van például a Nemzeti Operaház, a körzetben ez az egyetlen operaház, A magyar operaházból is léptek fel előadók.
Kulturális világörökségSzerkesztés
Bár Omán vidéke az Európa központú történelemszemléletből kiesik, régi magaskultúrák földje az. Ez a tény tükröződik abban, hogy aránylag sok itt a világörökséggé nyilvánított emlék:
- Bahlá erődje;
- Bát, al-Hutm és al-Ajn régészeti lelőhelyei (bronzkori települések);
- A tömjén földje;
- Afládzsi öntözőrendszer.
TudománySzerkesztés
MűvészetekSzerkesztés
Hagyományok, néprajzSzerkesztés
GasztronómiaSzerkesztés
Az ománi konyha a keleti arab gasztronómia része, amelyre hatással voltak más arab nemzetek konyhái, illetve a pakisztáni, iráni, indiai, afrikai, több ázsiai, sőt kissé az európai mediterrán gasztronómia is.
Omán évszázadokon át hatalmas forgalmat bonyolított le a fűszerkereskedelemmel, ennél fogva fűszeres, gyógynövényes és fűszeres pácolással (ún. marinálással) készült ételek igen gazdag választékát találjuk itt.
A legtöbb étel alapja ugyanakkor a bárány-, baromfi- és halhús, valamint rizs. A sertéshúsnak a behozatala, sőt még a nem muszlim vallásúaknak az Omán területén történő fogyasztása is szigorúan tilos.
A kávé nemzeti ital, míg a tea a vendéglátás elmaradhatatlan kelléke.
A helyi étkezésben általában nem jellemző a reggeli, az ebéd a legfőbb étkezés, amit napközben fogyasztanak. A vacsora igen szerény, leginkább könnyebb fogásokból áll.
Egy-egy vidéknek megvannak a maga jellegzetességei Ománban, de mindenütt gyakoriak a levesek, úgy a csirke- és bárányhúsleves, valamint a zöldségleves (pl. füstölt padlizsánleves). A fűszerek közül az indiai curry nagyon elterjedt Ománban is.
TurizmusSzerkesztés
Képek
|
Omán a kalandturizmus egyik úti célja. Az ománi irodák sivatagi terepjárós túrákat és hegyvidéki barangolásokat kínálnak. Az Egyesült Arab Emírségek és Omán szerződést kötött turisztikai értékeinek közös bemutatására és értékesítésére. Ezért a turizmusuk együtt van tárgyalva.
SportSzerkesztés
Omán hagyományos sportágai a dhow vitorláshajó-verseny, a lóverseny, a teveverseny és a solymászat.[10] A labdarúgás, a kosárlabda , a vízisí és a homokdeszkázás (sandboarding) [11] azon sportok közé tartoznak, amelyek főleg a fiatalabb generáció körében váltak népszerűvé.[10]
OlimpiaSzerkesztés
LabdarúgásSzerkesztés
ÜnnepekSzerkesztés
A legnagyobb vallási ünnep Ománban is a Ramadán, és a böjtöt lezáró három napos ünnep, az Eid Al-Fitr.
Az iszlám újév és Mohamed próféta születésnapja szintén kiemelkedő jelentőségű. A nem vallási ünnepek közül a Nemzeti Nap, a Szultán Születésnapja a legfontosabb ünnep (nov. 18.).
Dátum | Ünnep |
---|---|
1 Muharram | iszlám újév |
12 Rabi'-ul-Awwal | Maulid (A Próféta születésnapja) |
27 Rajab | Iszra’ wal-Ma’radzs (A Próféta mennybemenetele) |
1-3 Shawwal | A ramadán vége (3 napos) |
10-13 Dhu al-Hijjah | Eid al-Adha (Áldozati ünnep) (4 napos) |
Január 1 | Újév |
Július 23 | Reneszánsz nap |
November 18 | Nemzeti ünnep |
JegyzetekSzerkesztés
- ↑ https://data.worldbank.org/indicator/SP.POP.TOTL
- ↑ a b Worldometers
- ↑ Worldometers 2022
- ↑ Archivált másolat. [2011. július 15-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. március 5.)
- ↑ a b Keresztes Imre: Túlélőgyakorlat. In.: HVG. XLII. évfolyam, 2020/5. (2116.) szám, 27. oldal, ISSN 1217-9647
- ↑ Archivált másolat. [2016. szeptember 11-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2016. szeptember 9.)
- ↑ Oman. CIA – The World Factbook
- ↑ http://www.imf.org/external/pubs/ft/weo/2013/01/weodata/weorept.aspx?pr.x=59&pr.y=6&sy=2009&ey=2012&scsm=1&ssd=1&sort=country&ds=.&br=1&c=449&s=NGDPD%2CNGDPDPC%2CPPPGDP%2CPPPPC%2CLP&grp=0&a=
- ↑ Faragó Imre. Nagy képes földrajzi világatlasz, 4. kiadás (magyar nyelven), Tóth Könyvkereskedés és Kiadó Kft., Debrecen (2008). ISBN 9789635966776
- ↑ a b Nazneen Akbari Traditional sports in Oman – relics of the rich Arabian history, Your Middle East, 29 April 2013. Retrieved 11 January 2016.
- ↑ Surf The Sand Where can you practice sandboarding?, Sand-boarding.com, 29 April 2021. Retrieved 20 March 2022.