Fogoly (madárfaj)

A fogoly (Perdix perdix) a madarak osztályának tyúkalakúak (Galliformes) rendjébe és a fácánfélék (Phasianidae) családjába tartozó faj. A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület 1987-ben „Az év madarává” választotta.

Fogoly
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
Magyarországon nem védett
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia) Törzs: Gerinchúrosok (Chordata) Altörzs: Gerincesek (Vertebrata) Osztály: Madarak (Aves) Rend: Tyúkalakúak (Galliformes) Család: Fácánfélék (Phasianidae) Alcsalád: Fácánformák (Phasianinae) Nemzetség: Phasianini Nem: Perdix Faj: P. perdix
Tudományos név
Perdix perdix (Linnaeus, 1758)
Szinonimák
Szürke fogoly
Elterjedés
Hivatkozások
A Wikifajok tartalmaz Fogoly témájú rendszertani információt. A Wikimédia Commons tartalmaz Fogoly témájú médiaállományokat és Fogoly témájú kategóriát.

Jellegzetes barna hasi folt

Előfordulása

Elterjedése

Európa mérsékelt övi részétől, Írországtól a Jenyiszejig terjedt el, a természetes sztyeppkörnyezetben őshonos.

Eredeti hazáján kívül betelepítették Új-Zéland, Kanada és az Egyesült Államok területére is. Ezeken kívül világszerte sokfelé próbálták betelepíteni (az Orkney-szigetekre, a Külső-Hebridákra, Norvégiába, a Hawaii szigetekre, a Fidzsi-szigetekre, Ausztráliába, Tasmaniába és Chilébe), de sikertelenül.

Élőhelye

A mezők madara, a megművelt, de változatos vidékeken érzi jól magát, azonban megkívánja közelében a sűrű bokrosokat, kisebb erdőrészeket, de legalábbis gazos bozótokat, ahol búvóhelyet találhat. A szálerdőt kerüli, csak az erdőszéleket keresi föl, s éppen úgy idegenkedik a nedves, mocsaras helyektől, kivéve ha ezek között kis erdőcskék, vagy jól kiemelkedő szigetek vannak.

Alfajai

• Perdix perdix perdix – Dél-Skandinávia, Nagy-Britannia, Észak-Franciaországtól egészen Görögországig
• Perdix perdix sphangnetorum – Észak-Hollandia, Északnyugat-Németország
• Perdix perdix hispaniensis – Közép-Pireneusok, Kantábria és Észak-Portugália
• Perdix perdix armoricana – Franciaország
• Perdix perdix italica – Appennini-félsziget
• Perdix perdix hungarian – Észak-amerika, U.S.A, Kanada
• Perdix perdix lucida – Finnországtól kelet felé az Urál-hegységig, délnyugat irányba a Fekete-tengerig, Kaukázus északi része
• Perdix perdix robusta – Urál-hegység, Szibéria, Kaszpi-puszták
• Perdix perdix canescens – Törökország, Dél-Kaukázus, Észak- és Északnyugat-Irán
• Perdix perdix arenicola
• Perdix perdix borkumensis
• Perdix perdix furvescens

Megjelenése

Testhossza 29-31, szárnyfesztávolsága 45-48 centiméter, testtömege 350-450 gramm. Csőrét csekély viaszhártya borítja, orrgödrei csupaszok, teste zömök. A csűdjének vértezése elől-hátul kétsoros. Tollazata a nem, kor, sőt a tájék szerint is eléggé különböző s ha nem is csillogó, de mégis kellemes benyomású. A vén kakas homloka, szemöldöksávja, torka és a fej oldalai világos rozsdaszínűek, a nyak eleje és oldala meg a begye hamvasszürke, finom, fekete harántvonalakkal hullámosan tarkítva; feje búbja barnás, sárgás szárfoltocskákkal; háta szürke, rozsdavörös harántszalagokkal, világos szárfoltokkal és finom, zegzugos vonalkákkal; alsó testének oldalai szürkék, vörösbarna harántfoltokkal, a has fehéres, közepén nagy, gesztenyebarna vagy rozsdabarna patkóval. A farktollai rozsdabarnák, a középső négy rozsdasárgás, szürkés és sötétbarna, finom csíkozással és apró foltozással. A farcsík a négy középső tollhoz hasonlószínű; alsó farkfedői rozsdasárgásak, barnán pettyezve; alsó szárnyfedői fehérek, nagy evezői feketésbarna alapon rozsdasárgás harántszalagokkal és foltokkal tarkítottak. A kis és középső szárnyfedők belső zászlója gesztenyevörös, középen pedig kirívó agyagsárgás-fehér, keskeny hosszanti szárfolt van. Szemei dióbarnák, a szeme körül lévő keskeny, csupasz gyűrű és a fül felé húzódó, háromszögletű csupasz rész vörös; csőre kékesszürke, lábai hamvaskékek vagy szaruszürkék. A tyúk kisebb, hasonlít a kakashoz, de kevésbé szép, patkója nem olyan nagy, fakóbb háta pedig sötétebb.

Életmódja

Tápláléka magvakból, kis részben rovarokból áll; különösen a fiatal egyedek fogyasztanak sok rovart, ami fontos fehérjeforrás a számukra. A fogoly ragaszkodik élőhelyéhez, csak tartósan kemény tél esetén kóborol, de ez a szétszóródás jelentős pusztulással fenyeget.

Szaporodása

A fogoly monogám madár, egy életre választ párt. Talajmélyedésbe kapart, fűvel bélelt fészkét többnyire árokszéleken, erdőssztyepp jellegű réteken készíti. Április végén, vagy május elején kezd a fogolytojó (vagy tyúk) a tojásrakáshoz A fészekalj általában 8-10 tojásból áll, de nem ritka az ennél nagyobb fészekalj sem. A tojások átlagban 33 mm hosszúak, 26 mm szélesek, körtealakúak, simák, kissé fényesek, színük halvány zöldesbarnás-szürke. A tojásokon 24-25 napig csak a tojó kotlik, a hím (vagy kakas) a közelben őrködik. A csibék a kikelés után szinte azonnal elhagyják a fészket, kéthetes korukig apró rovarokat fogyasztanak. A szülők vezetésével tavaszig egy csapatot alkotnak, akkor egy idegen csapatból párt választanak maguknak.

Védettsége

Vadászható faj, október 1-jétől december 31-ig, kizárólag mesterséges kibocsátás esetén és külön engedéllyel.

Magyar szakirodalom

• Faragó, S. 1986. A fogoly (Perdix perdix Linné, 1758) Magyarországon. Nimród Fórum (10): 1-18 (1986. október)
• Faragó, S. 1987? A fogoly. Legkedvesebb madaraink 12. Magyar Madártani Egyesület, Budapest. 18 pp.
• Festetics, P. 1938. A fácán és fogoly tenyésztése, óvása és vadászata. Hubertus vadászkönyvtár. "Pátria" Irodalmi Vállalat és Nyomdai Rt., Budapest. 152 pp.
• Nagy, E. 1971. A fácán és a fogoly intenzív tenyésztése. Mezőgazdasági Könyvkiadó, Budapest. 231 pp.
• Szederjei, Á. és Studinka, L. 1962. Nyúl, fogoly, fácán. Mezőgazdasági Kiadó, Budapest. 287 pp.

Források

• A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2010. október 25.)
• Jboyd.net szerinti rendszerbesorolása. (Hozzáférés: 2010. október 25.)
• Integrated Taxonomic Information System besorolása szerint a fogolyformák (Perdicinae) alcsaládjába tartozik. (Hozzáférés: 2010. október 25.)
• Az MME Monitoring Központjának adatlapja. [2007. szeptember 30-i dátummal az eredetiből archiválva].
• Magyarország fészkelő madarai. Natura. ISBN 963-233-099-4 
• Upland Bird Hunting - Gray partridge. [2015. szeptember 6-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. szeptember 2.)

További információk

• Képek az interneten a fajról
• Xeno-canto.org - a faj hangja és elterjedési területe