Az év madara

Gyurgyalag (Merops apiaster) pár

Füsti fecske (Hirundo rustica rustica)

Partifecskék (Riparia riparia) homokos partfalon

Fogoly (Perdix perdix)

Búbos banka (Upupa epops)

Vörös vércse (Falco tinnunculus)

Gólyatöcs (Himantopus himantopus)

A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME) 1979-ben indította el az „Év madara” programját. Ennek célja, hogy a társadalommal megismertesse azokat a madárfajokat vagy fajcsoportokat, amelyek védelmében a lakosság vagy annak egyes csoportjai (például gazdálkodók, vadászok, pedagógusok) különösen fontos szerepet kaphatnak. Emellett felhívja a figyelmet azokra az érdekütközésekre, konfliktusokra, amelyeket fel kell oldani. Az év madarának csak olyan fajt választanak, amelynek folyamatos védelmében az egyesület tevőlegesen is részt vesz.

2011-ben kísérletképpen internetes szavazással választatták meg, hogy a három ajánlott faj közül melyik legyen 2012-ben az év madara. Az akciót sikeresnek ítélték, ezért a következő években is így választanak.

Az év madarai

• 1979-ben: gyurgyalag (Merops apiaster)
• 1980-ban: fehér gólya (Ciconia ciconia)
• 1981-ben: fehér gólya (Ciconia ciconia)
• 1982-ben: a fecskék:
  • füsti fecske (Hirundo rustica)
  • molnárfecske (Delichon urbicum)
  • partifecske (Riparia riparia)
• 1983-ban: a fecskék
• 1984-ben: a cinegék:
  • barátcinege (Poecile palustris)
  • búbos cinege (Lophophanes cristatus)
  • fenyvescinege (Periparus ater)
  • kék cinege (Cyanistes caeruleus)
  • kormosfejű cinege (Poecile montanus)
  • széncinege (Parus major)
• 1985-ben: gyöngybagoly (Tyto alba)
• 1986-ban: túzok (Otis tarda)
• 1987-ben: fogoly (Perdix perdix)
• 1988-ban: kuvik (Athene noctua)
• 1989-ben: búbos banka (Upupa epops)
• 1990-ben: búbos banka (Upupa epops)
• 1991-ben: európai szalakóta (Coracias garrulus)
• 1992-ben: vörös vércse (Falco tinnunculus)
• 1993-ban: barátposzáta (Sylvia atricapilla)
• 1994-ben: fehér gólya (Ciconia ciconia)
• 1995-ben: fülemüle (Luscinia megarhynchos)
• 1996-ban: vörösbegy (Erithacus rubecula)
• 1997-ben: harkályok:
  • nagy fakopáncs (Dendrocopos major)
  • fehérhátú fakopáncs (Dendrocopos leucotos)
  • balkáni fakopáncs (Dendrocopos syriacus)
  • közép fakopáncs (Dendrocopos medius)
  • kis fakopáncs (Dryobates minor)
  • zöld küllő (Picus virirdis)
  • fekete harkály (Dryocopus martius)
  • nyaktekercs (Jynx torquilla)
• 1998-ban: harkályok
• 1999-ben: fehér gólya (Ciconia ciconia)
• 2000-ben: kerecsensólyom (Falco cherrug)
• 2001-ben: bíbic (Vanellus vanellus)
• 2002-ben: sárgarigó (Oriolus oriolus)
• 2003-ban: pacsirták:
  • mezei pacsirta (Alauda arvensis)
  • erdei pacsirta (Lullula arborea)
  • búbospacsirta (Galerida cristata)
• 2004-ben: rozsdafarkúak (Phoenicurus spp.)
• 2005-ben: parlagi sas (Aquila heliaca)
• 2006-ban: tövisszúró gébics (Lanius collurio)
• 2007-ben: mezei veréb (Passer montanus)
• 2008-ban: kanalasgém (Platalea leucorodia)
• 2009-ben: kék vércse (Falco vespertinus) és vetési varjú (Corvus frugilegus)
• 2010-ben: a fecskék
• 2011-ben: széncinege (Parus major)
• 2012-ben: egerészölyv (Buteo buteo)
• 2013-ban: gyurgyalag (Merops apiaster)
• 2014-ben: túzok (Otis tarda)
• 2015-ben: búbos banka (Upupa epops)
• 2016-ban: haris (Crex crex)
• 2017-ben: tengelic (Carduelis carduelis)
• 2018-ban: vándorsólyom (Falco peregrinus) (20 éves visszatérésének évfordulója alkalmából, nem közönség szavazással)
• 2019-ben: gólyatöcs (Himantopus himantopus)
• 2020-ban: erdei fülesbagoly (Asio otus)

Források

• Farkas Roland, Gáti Eszter: Bódva-völgyi Madárvonulás-kutató és Természetvédelmi Tábor. Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület, 2011.
• A korábbi évek madarai