A mezei pacsirta (Alauda arvensis) a madarak (Aves) osztályának verébalakúak (Passeriformes) rendjébe és a pacsirtafélék (Alaudidae) családjába tartozó faj. Népies nevei: szántóka, dalos pacsirta, szántó pityer.

Mezei pacsirta
A mezei pacsirta éneke

A mezei pacsirta éneke
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
      
Magyarországon védett
Természetvédelmi érték: 25 000 Ft
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Osztály: Madarak (Aves)
Rend: Verébalakúak (Passeriformes)
Alrend: Verébalkatúak (Passeri)
Család: Pacsirtafélék (Alaudidae)
Nem: Alauda
Faj: A. arvensis
Tudományos név
Alauda arvensis
Linnaeus, 1758
Elterjedés
A mezei pacsirta elterjedési területe   költőhely (nyáron)   egész éves   költözési útvonal   telelőhely   betelepített terület   valószínűleg kihalt és betelepített
A mezei pacsirta elterjedési területe
  költőhely (nyáron)
  egész éves
  költözési útvonal
  telelőhely
  betelepített terület
  valószínűleg kihalt és betelepített
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Mezei pacsirta témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Mezei pacsirta témájú médiaállományokat és Mezei pacsirta témájú kategóriát.

Előfordulása szerkesztés

Európa és Ázsia jelentős részén és Észak-Afrikában költ.

Betelepítették Új-Zéland, Ausztrália, Tasmania, a Kenguru-sziget, a Lord Howe sziget, a Hawaii-szigetek és Kanada területére. Az Egyesült Államokba való meghonosítása nem járt sikerrel. Az erdőségek és a vízi élőhelyek kivételével mindenütt előfordul.

Alfajok szerkesztés

Egyes rendszerezések a japán mezeipacsirtát nem külön fajnak, csak alfajnak tekintik (A. a. japonica).

Megjelenése szerkesztés

Hossza 20-25 centiméter, szárnyfesztávolsága 30 centiméter, testtömege 26-50 gramm. A tojó kisebb, mint a hím. A háta világos- és sötétbarna foltokkal pettyezett, a hasa piszkosfehér. A hímek fejét búb díszíti.

Életmódja szerkesztés

Tápláléka különféle rovarokból, rovarlárvákból, gilisztákból áll, fiókáinak főleg hernyókat hord. Szeptember táján csapatokba verődik és november elején kezd vonulni. A csapatok létszáma 150-200 ezer is lehet, a mezei pacsirtákhoz más énekesmadarak csatlakoznak. A mezei pacsirta 5-6, fogságban 20 évig is elél.

Szaporodása szerkesztés

Az ivarérettséget egyéves korban éri el. A fészek kialakításában nagy szerepe van a domborzatnak: gödröcskékben, talajrepedésekben, állatnyomokban, trágyadombok mellett építhet fészket, amelyet olykor zivatar utáni elöntés fenyeget. A gödröt kikaparja és szárakkal, fűvel béleli. Az első fészekalja 4-5 tojásból, a második 3-4 tojásból áll. Csak a tojó kotlik. A költési idő 12-13 nap, a fiókákat mindkét szülő eteti. Visszatértükkor sohasem a fészek peremére érkeznek, hanem attól kicsit távolabb landolnak, így nem vezetik a fészek nyomára a ragadozókat. A fiókák háromhetes korukra tanulnak meg repülni.

 
A fészken ülő madár,
 
a tojásai
 
és egy fiatal példány.

Kárpát-medencei előfordulása szerkesztés

Rendszeres fészkelő. Dél-Európában telel át, de néha, enyhébb teleken kisebb csoportok itt is maradhatnak. A magyarországi párok számát laza becslések szerint 300 000 és 800 000 közé teszik.[1]

Érdekességek szerkesztés

A mezei pacsirta éneke ihlette Percy Bysshe Shelley Egy mezei pacsirtához (To a Skylark) című költeményét.[2]

Jegyzetek szerkesztés

  1. (2003. március 1.) „Madarász Suli - Mezei pacsirta”. MME Faliújság (76), Kiadó: Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület. [2007. december 1-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. július 1.)  
  2. Joanna Burger: Madarak: Képes enciklopédia, Ventus Libro Kiadó, (2008) ISBN 978-963-9701-33-5

Források szerkesztés

További információk szerkesztés