Főmenü megnyitása

A mezei pacsirta (Alauda arvensis) a madarak (Aves) osztályának verébalakúak (Passeriformes) rendjébe és a pacsirtafélék (Alaudidae) családjába tartozó faj. Népies nevei: szántóka, dalos pacsirta, szántó pityer.

Infobox info icon.svg
Mezei pacsirta
A mezei pacsirta éneke

A mezei pacsirta éneke
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
Status iucn EX icon blank.svg Status iucn EW icon blank.svg Status iucn CR icon blank.svg Status iucn EN icon blank.svg Status iucn VU icon blank.svg Status iucn NT icon blank.svg Status iucn LC icon.svg
Magyarországon védett
Eszmei érték: 25 000 Ft
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Osztály: Madarak (Aves)
Rend: Verébalakúak (Passeriformes)
Alrend: Verébalkatúak (Passeri)
Család: Pacsirtafélék (Alaudidae)
Nem: Alauda
Faj: A. arvensis
Tudományos név
Alauda arvensis
Linnaeus, 1758
Elterjedés
A mezei pacsirta elterjedési területe   költőhely (nyáron)   egész éves   költözési útvonal   telelőhely   betelepített terület   valószínűleg kihalt és betelepített
A mezei pacsirta elterjedési területe
  költőhely (nyáron)
  egész éves
  költözési útvonal
  telelőhely
  betelepített terület
  valószínűleg kihalt és betelepített
Hivatkozások
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Mezei pacsirta témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Mezei pacsirta témájú médiaállományokat és Mezei pacsirta témájú kategóriát.

Tartalomjegyzék

ElőfordulásaSzerkesztés

Európa és Ázsia jelentős részén és Észak-Afrikában költ.

Betelepítették Új-Zéland, Ausztrália, Tasmania, a Kenguru-sziget, a Lord Howe sziget, a Hawaii-szigetek és Kanada területére. Az Egyesült Államokba való meghonosítása nem járt sikerrel. Az erdőségek és a vízi élőhelyek kivételével úgyszólván mindenütt előfordul.

AlfajokSzerkesztés

Egyes rendszerezések a (japán mezeipacsirtát) nem külön fajnak, csak alfajnak tekintik (A. a. japonica).

MegjelenéseSzerkesztés

Hossza 22 centiméter, szárnyfesztávolsága 30 centiméter, testtömege 26-50 gramm. A tojó kisebb, mint a hím. A háta világos- és sötétbarna foltokkal pettyezett, a hasa piszkosfehér.

ÉletmódjaSzerkesztés

Tápláléka sokféle rovarokból, rovarlárvákból, gilisztákból áll, fiókáinak főleg hernyókat hord. Szeptember táján csapatokba verődik, és november elején kezd vonulni. A csapatok létszáma 150-200 ezer is lehet, a mezei pacsirtákhoz más énekesmadarak csatlakoznak. A mezei pacsirta 5-6, fogságban 20 évig is elél.

SzaporodásaSzerkesztés

Az ivarérettséget egyéves korban éri el. A fészek kialakításában nagy szerepe van a domborzatnak: gödröcskékben, talajrepedésekben, állatnyomokban, trágyadombok mellett építhet fészket, amelyet olykor zivatar utáni elöntés fenyeget. A gödröt kikaparja és szárakkal, fűvel béleli. Az első fészekalja 4-5 tojásból, a második 3-4 tojásból áll. Csak a tojó kotlik. A költési idő 12-13 nap, a fiókákat mindkét szülő eteti. Visszatértükkor sohasem a fészek peremére érkeznek, hanem attól kicsit távolabb landolnak, így nem vezetik a fészek nyomára a ragadozókat. A fiókák háromhetes korukra tanulnak meg repülni.

 
A fészken ülő madár,
 
a tojásai
 
és egy fiatal példány.

Kárpát-medencei előfordulásaSzerkesztés

Rendszeres fészkelő. Dél-Európában telel át, de néha, enyhébb teleken kisebb csoportok itt is maradhatnak. A magyarországi párok számát laza becslések szerint 300 000 és 800 000 közé teszik.[1]

ÉrdekességekSzerkesztés

A mezei pacsirta éneke ihlette Percy Bysshe Shelley Egy mezei pacsirtához (To a Skylark) című költeményét.[2]

JegyzetekSzerkesztés

  1. (2003. augusztus 18.) „Madarász Suli - Mezei pacsirta”. MME Faliújság (76), Kiadó: Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület.  
  2. Joanna Burger: Madarak: Képes enciklopédia, Ventus Libro Kiadó, (2008) ISBN 978-963-9701-33-5

ForrásokSzerkesztés

További információkSzerkesztés