A haris (Crex crex) a madarak (Aves) osztályának darualakúak (Gruiformes) rendjébe, ezen belül a guvatfélék (Rallidae) családjába tartozó faj.

Infobox info icon.svg
Haris
Figyelmes példány
Figyelmes példány
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
Status iucn EX icon blank.svg Status iucn EW icon blank.svg Status iucn CR icon blank.svg Status iucn EN icon blank.svg Status iucn VU icon blank.svg Status iucn NT icon blank.svg Status iucn LC icon.svg
Magyarországon fokozottan védett
Természetvédelmi érték: 500 000 Ft
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Altörzság: Állkapcsosok (Gnathostomata)
Főosztály: Négylábúak (Tetrapoda)
Csoport: Magzatburkosok (Amniota)
Osztály: Madarak (Aves)
Csoport: Carinatae
Alosztály: Neornithes
Alosztályág: Újmadárszabásúak (Neognathae)
Öregrend: Neoaves
Csoport: Passerea
Csoport: Gruae
Csoport: Gruimorphae
Rend: Darualakúak (Gruiformes)
Család: Guvatfélék (Rallidae)
Nem: Crex
Bechstein, 1803[1]
Faj: C. crex
Tudományos név
Crex crex
(Linnaeus, 1758)
Szinonimák
  • Rallus crex Linnaeus, 1758
Elterjedés
A haris elterjedési területe   költőhely (nyáron)   költözési útvonal   telelőhely   visszatelepített terület
A haris elterjedési területe
  költőhely (nyáron)
  költözési útvonal
  telelőhely
  visszatelepített terület
Hivatkozások
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Haris témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Haris témájú médiaállományokat és Haris témájú kategóriát.

A Crex madárnem típusfaja.

A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület 2016-ban „Az év madarává” választotta.[2]

ElőfordulásaSzerkesztés

Nyugat- és Közép-Európától Kelet-Szibériáig, valamint délre a Kaukázus előteréig költ, és Afrika déli részén telel át.

Kárpát-medencei előfordulásaSzerkesztés

Magyarországon rendszeres fészkelő, mintegy 4000 költőpár él itt.

MegjelenéseSzerkesztés

 
A sűrű növényzetben jól rejtőzik
 
Tojásai

Testhossza 27–30 centiméter, szárnyfesztávolsága 46–53 centiméter, testtömege pedig 135–200 gramm. Felső tollazata feketés, világosbarna szélekkel, ezért kissé pikkelyesnek tűnik. Hasalja fakó-barna, vörösesbarna csíkozással. Mellkasa, torka és feje oldalt galambszürke. Csőre rövid és erős, hogy fel tudja csipegetni a vetőmagokat és a gabonát. A fiókák egységesen feketés barnák, ami egy mezei madár esetében szokatlan.

ÉletmódjaSzerkesztés

Magányosan él. Tápláléka vetőmagokból, gabonából és kis gerinctelenekből áll.

SzaporodásaSzerkesztés

A költési időszak május–június között van, ritkán költ kétszer. Talajon lévő mélyedésbe fűszálakból készíti fészkét. Egy fészekaljban 7–12 szürkészöld vagy vörösbarna tojás található, ezeken rozsda- vagy bíborszínű foltok vannak. A költés 14–18 napig tart és csak a tojó vesz részt benne. A kirepülés 5 hét után jön el.

VédettségeSzerkesztés

A faj a Természetvédelmi Világszövetség listáján mérsékelten veszélyeztetett, Európában sebezhető fajként tartják nyilván, Magyarországon fokozottan veszélyeztetett, természetvédelmi értéke 500 000 Ft.

JegyzetekSzerkesztés

  1. Bechstein, Johann Matthäus. Ornithologisches Taschenbuch von und für Deutschland oder kurze Beschreibung aller Vogel Deutschlands, vol 2 (German nyelven). Leipzig: Richter, 336. o. (1803) 
  2. Ő lett az év madara. nepszava.hu (2015. júl. 28.) (Hozzáférés: 2015. júl. 28.) arch

ForrásokSzerkesztés

További információkSzerkesztés