A neoaves egy olyan öregrend, mely a futómadár-szabásúak és a Galloanserae (réce, tyúk és hasonlók) kivételével minden ma élő madarat magába foglal.[2] A ma ismert mintegy 10.000 madárfaj körülbelül 95%-a ebbe az öregrendbe tartozik.[3]

Neoaves
Evolúciós időszak: Késő krétaHolocén, 69–0 Ma
[1]
Seregély (Sturnus vulgaris)
Seregély (Sturnus vulgaris)
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Altörzság: Állkapcsosok (Gnathostomata)
Főosztály: Négylábúak (Tetrapoda)
Csoport: Magzatburkosok (Amniota)
Osztály: Madarak (Aves)
Csoport: Carinatae
Alosztály: Neornithes
Alosztályág: Újmadárszabásúak (Neognathae)
Kládok
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Neoaves témájú rendszertani információt.

A különféle osztályok kialakulása a kréta-tercier kihalási esemény környékén igen hamar végbement.[4][5] Emiatt az csoportok egymáshoz képesti viszpnyának megállapítása igen nehéz munkának bizonyul.[6][7]

Törzsfejlődés szerkesztés

A neoavian csoportok korai szétválása nagyon gyorsan, a kréta–tercier kihalási esemény körül lezajlott.[5] A gyors szétválás miatt a rokonsági fokok meghatározása sok vitához vezetett. Ezen próbálkozások közül leginkább az elsők sok ellentmondást mutattak.[6][8][9] Azonban manapság több nagyszabású, a Neoavesek törzsfejlődésével foglalkozó tanulmány is nagy előrelépéseket ért el, bár még mindig nem sikerült teljes konszenzust kialakítani ezen csoportok topológiáját illetően.[9][10][11][12] Jarvis et al. (2014) 48 taxon génvizsgálata alapján a Neoaves fajait két nagy csoportra bontotta, melyek a Columbea és a Passerea lettek, de Prum et al egy 198 taxonon elvégzett elemzése (2015) másfajta csoportosítást ajánl a korai szétválást illetően.[10][11] Reddy et al egy 2017-ben, egy nagyobb adatállományon elvégzett újabb elemzése (2017) arra jutott, hogy emögött a szekvenciális adatok húzódnak meg, mely kedvezett Prum topológiájának.[12] A még a nagyobb törzsfejlődési tanulmányokban is megmutatkozó eltérések arra ösztökélték a Suh (2016) által vezetett csoportot, hogy előálljon egy olyan elképzeléssel, mely szerint a Neoaves alapja egy kilences kemény politómia.[13] Houde et al. (2019) elemzése sikeresen rekonstruálta a Columbea ágat, a politómia méretét pedig a Passerea csoporton belül hatágúra csökkentette.[14]

Azonban ezek a tanulmányok mind egyetértenek abban, hogy léteznek főcsoportok, melyeket Reddy et al. (2017) „mágikus hetesnek” hív, melyek három további „árva renddel” alkotják a Neoavest.[12] Ezek között vannak vízimadár kládok (Aequornithes) és egy nagyobb szárazföldi madár klád (Telluraves). Reddy et al. (2017) a következő csoportokat határozta meg:

  • A "mágikus hetes" kládjai:
  1. Telluraves (szárazföldi madarak)
  2. Aequornithes (vízimadarak)
  3. Eurypygimorphae (guvatgém, kagu és phaethon)
  4. Otidimorphae (turákófélék, túzokalakúak és kakukkfélék)
  5. Strisores (lappantyúfélék, sarlósfecskefélék, kolibrifélék és társaik)
  6. Columbimorphae (lábasguvatalakúak, pusztaityúk-alakúak és galambfélék)
  7. Mirandornithes (flamingó- és vöcsökfélék)

Jegyzetek szerkesztés

  1. Van Tuinen M. (2009) Birds (Aves). In The Timetree of Life, Hedges SB, Kumar S (eds). Oxford: Oxford University Press; 409–411.
  2. Jarvis, E.D. (2014) Whole genome analyzes resolve the early branches in the tree of life of modern birds.
  3. Ericson, Per G.P. (2006). „Diversification of Neoaves: integration of molecular sequence data and fossils”. Biology Letters 2 (4), 543–547. o. [2009. március 25-i dátummal az eredetiből archiválva]. DOI:10.1098/rsbl.2006.0523. PMID 17148284. (Hozzáférés: 2020. július 8.)  
  4. (2013) „A phylogeny of birds based on over 1,500 loci collected by target enrichment and high-throughput sequencing”. PLOS ONE 8 (1), e54848. o. DOI:10.1371/journal.pone.0054848. PMID 23382987.  
  5. a b (2015. március 1.) „A new time tree reveals Earth history's imprint on the evolution of modern birds”. Sci Adv 1 (11), e1501005. o. DOI:10.1126/sciadv.1501005. PMID 26824065.  
  6. a b (2011) „Metaves, Mirandornithes, Strisores and other novelties - a critical review of the higher-level phylogeny of neornithine birds”. J Zool Syst Evol Res 49, 58–76. o. DOI:10.1111/j.1439-0469.2010.00586.x.  
  7. Matzke, A. et al. (2012) Retroposon insertion patterns of neoavian birds: strong evidence for an extensive incomplete lineage sorting era Mol. Biol. Evol.
  8. Matzke, A. et al. (2012) Retroposon insertion patterns of neoavian birds: strong evidence for an extensive incomplete lineage sorting era Mol. Biol. Evol.
  9. a b Resolving the Avian Tree of Life from Top to Bottom: The Promise and Potential Boundaries of the Phylogenomic Era, Avian Genomics in Ecology and Evolution, 151–210. o.. DOI: 10.1007/978-3-030-16477-5_6 (2019). ISBN 978-3-030-16476-8 
  10. a b (2014) „Whole-genome analyses resolve early branches in the tree of life of modern birds”. Science 346 (6215), 1320–1331. o. DOI:10.1126/science.1253451. PMID 25504713.  
  11. a b (2015) „A comprehensive phylogeny of birds (Aves) using targeted next-generation DNA sequencing”. Nature 526 (7574), 569–573. o. DOI:10.1038/nature15697. ISSN 0028-0836. PMID 26444237.  
  12. a b c (2017) „Why Do Phylogenomic Data Sets Yield Conflicting Trees? Data Type Influences the Avian Tree of Life more than Taxon Sampling”. Systematic Biology 66 (5), 857–879. o. DOI:10.1093/sysbio/syx041. ISSN 1063-5157. PMID 28369655.  
  13. (2016) „The phylogenomic forest of bird trees contains a hard polytomy at the root of Neoaves”. Zoologica Scripta 45, 50–62. o. DOI:10.1111/zsc.12213. ISSN 03003256.  
  14. (2019) „Phylogenetic Signal of Indels and the Neoavian Radiation”. Diversity 11 (7), 108. o. DOI:10.3390/d11070108. ISSN 1424-2818.