A neoaves egy olyan öregrend, mely a futómadár-szabásúak és a Galloanserae (kacsa, csirke és hasonlók) kivételével minden ma élő madarat magába foglal.[2] A ma ismert mintegy 10.000 madárfaj körülbelül 95%-a ebbe az öregrendbe tartozik.[3]

Infobox info icon.svg
Neoaves
Evolúciós időszak: Késő krétaHolocén, 69–0 Ma
[1]
Seregély (Sturnus vulgaris)
Seregély (Sturnus vulgaris)
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Altörzság: Állkapcsosok (Gnathostomata)
Főosztály: Négylábúak (Tetrapoda)
Csoport: Magzatburkosok (Amniota)
Osztály: Madarak (Aves)
Csoport: Carinatae
Alosztály: Neornithes
Alosztályág: Újmadárszabásúak (Neognathae)
Kládok

A különféle osztályok kialakulása a kréta-tercier kihalási esemény környékén igen hamar végbement.[4][5] Emiatt az csoportok egymáshoz képesti viszpnyának megállapítása igen nehéz munkának bizonyul.[6][7]

TörzsfejlődésSzerkesztés

A neoavian csoportok korai szétválása nagyon gyorsan, a kréta–tercier kihalási esemény körül lezajlott.[8] A gyors szétválás miatt a rokonsági fokok meghatározása sok vitához vezetett. Ezen próbálkozások közül leginkább az elsők sok ellentmondást mutattak.[9][10][11] Azonban manapság több nagyszabású, a Neoavesek törzsfejlődésével foglalkozó tanulmány is nagy előrelépéseket ért el, bár még mindig nem sikerült teljes konszenzust kialakítani ezen csoportok topológiáját illetően.[12][13][14][11] Jarvis et al. (2014) 48 taxon génvizsgálata alapján a Neoaves fajait két nagy csoportra bontotta, melyek a Columbea és a Passerea lettek, de Prum et al egy 198 taxonon elvégzett elemzése (2015) másfajta csoportosítást ajánl a korai szétválást illetően.[12][13] Reddy et al egy 2017-ben, egy nagyobb adatállományon elvégzett újabb elemzése (2017) arra jutott, hogy emögött a szekvenciális adatok húzódnak meg, mely kedvezett Prum topológiájának.[14] A még a nagyobb törzsfejlődési tanulmányokban is megmutatkozó eltérések arra ösztökélték a Suh (2016) által vezetett csoportot, hogy előálljon egy olyan elképzeléssel, mely szerint a Neoaves alapja egy kilences kemény politómia.[15] Houde et al. (2019) elemzése sikeresen rekonstruálta a Columbea ágat, a politómia méretét pedig a Passerea csoporton belül hatágúra csökkentette.[16]

Azonban ezek a tanulmányok mind egyetértenek abban, hogy léteznek főcsoportok, melyeket Reddy et al. (2017) „mágikus hetesnek” hív, melyek három további „árva renddel” alkotják a Neoavest.[14] Ezek között vannak vízimadár kládok (Aequornithes) és egy nagyobb szárazföldi madár klád (Telluraves). Reddy et al. (2017) a következő csoportokat határozta meg:

  • A "mágikus hetes" kládjai:
  1. Telluraves (szárazföldi madarak)
  2. Aequornithes (vízimadarak)
  3. Eurypygimorphae (guvatgém, kagu és phaethon)
  4. Otidimorphae (turákófélék, túzokalakúak és kakukkfélék)
  5. Strisores (lappantyúfélék, sarlósfecskefélék, kolibrifélék és társaik)
  6. Columbimorphae (lábasguvatalakúak, pusztaityúk-alakúak és galambfélék)
  7. Mirandornithes (flamingó- és vöcsökfélék)

JegyzetekSzerkesztés

  1. Van Tuinen M. (2009) Birds (Aves). In The Timetree of Life, Hedges SB, Kumar S (eds). Oxford: Oxford University Press; 409–411.
  2. Jarvis, E.D. (2014) Whole genome analyzes resolve the early branches in the tree of life of modern birds.
  3. Ericson, Per G.P. (2006). „Diversification of Neoaves: integration of molecular sequence data and fossils”. Biology Letters 2 (4), 543–547. o. [2009. március 25-i dátummal az eredetiből archiválva]. DOI:10.1098/rsbl.2006.0523. PMID 17148284. (Hozzáférés ideje: 2020. július 8.)  
  4. (2013) „A phylogeny of birds based on over 1,500 loci collected by target enrichment and high-throughput sequencing”. PLOS ONE 8 (1), e54848. o. DOI:10.1371/journal.pone.0054848. PMID 23382987.  
  5. (2015. augusztus 4.) „A new time tree reveals Earth history's imprint on the evolution of modern birds”. Sci Adv 1 (11), e1501005. o. DOI:10.1126/sciadv.1501005. PMID 26824065.  
  6. (2011) „Metaves, Mirandornithes, Strisores and other novelties - a critical review of the higher-level phylogeny of neornithine birds”. J Zool Syst Evol Res 49, 58–76. o. DOI:10.1111/j.1439-0469.2010.00586.x.  
  7. Matzke, A. et al. (2012) Retroposon insertion patterns of neoavian birds: strong evidence for an extensive incomplete lineage sorting era Mol. Biol. Evol.
  8. (2015. augusztus 4.) „A new time tree reveals Earth history's imprint on the evolution of modern birds”. Sci Adv 1 (11), e1501005. o. DOI:10.1126/sciadv.1501005. PMID 26824065.  
  9. (2011) „Metaves, Mirandornithes, Strisores and other novelties - a critical review of the higher-level phylogeny of neornithine birds”. J Zool Syst Evol Res 49, 58–76. o. DOI:10.1111/j.1439-0469.2010.00586.x.  
  10. Matzke, A. et al. (2012) Retroposon insertion patterns of neoavian birds: strong evidence for an extensive incomplete lineage sorting era Mol. Biol. Evol.
  11. a b Resolving the Avian Tree of Life from Top to Bottom: The Promise and Potential Boundaries of the Phylogenomic Era, Avian Genomics in Ecology and Evolution, 151–210. o.. DOI: 10.1007/978-3-030-16477-5_6 (2019). ISBN 978-3-030-16476-8 
  12. a b (2014) „Whole-genome analyses resolve early branches in the tree of life of modern birds”. Science 346 (6215), 1320–1331. o. DOI:10.1126/science.1253451. PMID 25504713.  
  13. a b (2015) „A comprehensive phylogeny of birds (Aves) using targeted next-generation DNA sequencing”. Nature 526 (7574), 569–573. o. DOI:10.1038/nature15697. ISSN 0028-0836. PMID 26444237.  
  14. a b c (2017) „Why Do Phylogenomic Data Sets Yield Conflicting Trees? Data Type Influences the Avian Tree of Life more than Taxon Sampling”. Systematic Biology 66 (5), 857–879. o. DOI:10.1093/sysbio/syx041. ISSN 1063-5157. PMID 28369655.  
  15. (2016) „The phylogenomic forest of bird trees contains a hard polytomy at the root of Neoaves”. Zoologica Scripta 45, 50–62. o. DOI:10.1111/zsc.12213. ISSN 03003256.  
  16. (2019) „Phylogenetic Signal of Indels and the Neoavian Radiation”. Diversity 11 (7), 108. o. DOI:10.3390/d11070108. ISSN 1424-2818.