Telluraves

madárklád
Ez a közzétett változat, ellenőrizve: 2024. augusztus 16.

A telluraves (más néven szárazföldi madarak vagy fő szárazföldi madarak) a madarak 2013-ban definiált[1] kládja, melynek tartalma jelenleg még kétséges. A genetikai vizsgálatok szerint a klád többfajta madárcsoportot is magába foglal, melyek között ott van a Australaves (verébalakúak, papagájalakúak, kígyászdarufélék és a Falco) ugyanúgy, mint az Afroaveshez tartozók (az Accipitrimorphae tagjai – sasok, ölyvformák, buteók, keselyűks stb. – bagolyalakúak és harkályfélék többek között).[2] Úgy tűnik, ezek a nemrég létrehozott, az Aequornithes köré szerveződő újonnan definiált klád testvércsoportja.[3]

Telluraves
Evolúciós időszak: 
Késő kréta - Holocén, 66–0 Ma
Vörösbegy, (Erithacus rubecula)
Vörösbegy, (Erithacus rubecula)
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Altörzság: Állkapcsosok (Gnathostomata)
Főosztály: Négylábúak (Tetrapoda)
Csoport: Magzatburkosok (Amniota)
Osztály: Madarak (Aves)
Csoport: Carinatae
Alosztály: Neornithes
Alosztályág: Újmadárszabásúak (Neognathae)
Csoport: Neoaves
Csoport: Passerea
Csoport: Telluraves
Yuri et al., 2013
Kládok
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Telluraves témájú rendszertani információt.

Tekintve, hogy mind az Afroaves (Accipitrimorphae, bagolyalakúak) és az Australaves (kígyászdarualakúak, sólyomfélék) legmeghatározóbb tagjai húsevők, úgy gondolják, hogy a Telluraves utolsó közös őse valószínűleg ragadozó lehetett.[3] Más kutatások szkeptikusak e tekintetben, és a növényevő strigogypst hozzák fel ellenpéldaként.[4]

  1. (2013) „Parsimony and Model-Based Analyses of Indels in Avian Nuclear Genes Reveal Congruent and Incongruent Phylogenetic Signals”. Biology 2 (1), 419–444. o. DOI:10.3390/biology2010419. PMID 24832669. PMC 4009869.  
  2. (2012) „Evolution of terrestrial birds in three continents: biogeography and parallel radiations”. Journal of Biogeography 39 (5), 813–824. o. [2017. augusztus 30-i dátummal az eredetiből archiválva]. DOI:10.1111/j.1365-2699.2011.02650.x.  
  3. a b (2014. október 14.) „Whole-genome analyses resolve early branches in the tree of life of modern birds”. Science 346 (6215), 1320–1331. o. [2015. február 24-i dátummal az eredetiből archiválva]. DOI:10.1126/science.1253451. PMID 25504713. PMC 4405904. (Hozzáférés: 2020. július 17.)  
  4. Mayr, G. & Ritchter, G. (2011) Exceptionally preserved plant parenchyma in the digestive tract indicates a herbivorous diet in the Middle Eocene bird Strigogyps sapea (Ameghinornithidae). Paläontologische Zeitschrift, Volume 85, Issue 3, pp 303–307.