Főmenü megnyitása

Pápua Új-Guinea

szigetország Óceániában

Pápua Új-Guinea Óceánia egyik állama, mely a Föld második legnagyobb szigetének, Új-Guinea szigetének keleti részét és számtalan kisebb szigetet foglal magában. Fővárosa és a néhány nagyvárosának egyike Port Moresby, ami a sziget keleti csücskének déli partvonalán fekszik. 850-féle bennszülött nyelv és legalább ennyi hagyományos népcsoport létezik a hétmilliónál valamivel nagyobb létszámú országban. Az egyik leginkább vidékies jellegű ország is, csupán a népesség 18%-a él városokban.[2] Az ország egyike a legkevésbé felfedezetteknek kulturális és földrajzi értelemben is, és vélhetően számos felfedezetlen növény- és állatfaj él Pápua Új-Guinea belsejében.

Pápua Új-Guinea Független Állam
Independent State of Papua New Guinea
Independen Stet bilong Papua Niugini
Pápua Új-Guinea zászlaja
Pápua Új-Guinea zászlaja
Pápua Új-Guinea címere
Pápua Új-Guinea címere
Nemzeti himnusz: O arise all you sons of this land
LocationPapuaNewGuinea.svg

Fővárosa Port Moresby
d. sz. 9° 30′, k. h. 147° 07′
Államforma alkotmányos monarchia
Vezetők
Uralkodó II. Erzsébet pápua új-guineai királynő
Főkormányzó Bob Dadae
Miniszterelnök Peter O'Neill
Hivatalos nyelv angol, tok pisin, hiri motu
függetlenség Ausztráliától
kikiáltása 1975. szeptember 16.

Tagság
Népesség
Népszámlálás szerint7 321 262 fő (2013)[1] +/-
Rangsorban99
Becsült7 398 500 fő (2013. július)
Rangsorban99
Népsűrűség11 fő/km²
GDP
Összes14 343 millió USD (126)
Egy főre jutó2911 USD
HDI (2007) 0,541 (148) – közepes
Földrajzi adatok
Terület462 840 km²
Rangsorban 53
Víz2%
IdőzónaAEST (UTC+10)
Egyéb adatok
Pénznem kina (PKG)
Nemzetközi gépkocsijel PNG
Hívószám 675
Segélyhívó telefonszám
  • 111
  • 110
  • 112
Internet TLD.pg
Villamos hálózat 240 volt
Elektromos csatlakozó AS/NZS 3112
Közlekedés iránya bal
A Wikimédia Commons tartalmaz Pápua Új-Guinea Független Állam témájú médiaállományokat.

Papua New Guinea-CIA WFB Map.png

Tartalomjegyzék

A név eredeteSzerkesztés

Nevét részben őslakóiról, a pápuákról kapta. A maláj eredetű pepuah szó jelentése: „göndör hajú”. Nevének másik része főszigetére utal, amelyet Yñigo Ortiz de Retez spanyol hajós nevezett el 1545-ben. Az elnevezés onnan ered, hogy a sziget őslakói hasonlítottak az afrikai Guinea lakosaira.

FöldrajzSzerkesztés

 
Bensbach-folyó környéki táj az ország délnyugati csücskén
 
Tájkép az ország belső részén
 
A műhold felvételén az ország zöld területe az előtérben, háttérben északkelet-Ausztrália sivatagos területe

Óceánia egyik szigetcsoportja, melynek jelentősebb szigetei a Bismarck-szigetek és a Salamon-szigetek egy része. A szigetnek szárazföldi határa csak Nyugaton van Indonéziával. Délen Ausztráliával, míg keleten a Salamon-szigetekkel van szomszédságban.

DomborzatSzerkesztés

Az ország 80%-a Új-Guinea szigetének keleti felén helyezkedik el. A további 20%-ot más szigetek alkotják. Legjelentősebbek közülük: Új-Britannia, Új-Írország, Bougainville.

Pápua Új-Guinea legmagasabb pontja a 4694 méter magas Mount Wilhelm. A szigeteken sok a még ma is aktív működő vulkán.

Új-Guinea szigete geológiai szempontból fiatal képződmény. A felszínen megfigyelhető kőzetek a földtörténeti harmad- és negyedidőszak szülöttei, részben tengeri és szárazföldi üledékek, részben vulkanikus anyagok.

Új-Guinea szigetét alig 20-50 méter mélységű sekély tenger választja el Ausztráliától. A sziget középső vidékén húzódik a 3000-4000 méter magas Központi-hegységrendszer. Itt található az ország legmagasabb csúcsa, a 4694 m magas Mount Wilhelm. A Központi-hegységrendszer északi oldalán medencék láncolata helyezkedik el, amelyeket a Sepik, a Ramu és a Markham folyók hordaléka töltött fel egyenletes síksággá. A tenger mellékén újabb hegyvonulatok húzódnak, a széttagolt Parti-hegység, amelynek folytatása átnyúlik Új-Britannia szigetére. Ezen a vidéken gyakoriak a földrengések és sok működő tűzhányót is találunk. A Maláj-szigetek közelsége ellenére Új-Guinea sohasem volt Ázsia része.[3]

VízrajzSzerkesztés

Legnagyobb folyói a Sepik és a Fly. Legnagyobb édesvizű tava a Murray. Az éves csapadék körülbelül 1040 mm.

ÉghajlatSzerkesztés

Meleg, nedves egyenlítői éghajlat jellemzi a szigeteket. Az átlagos évi hőmérséklete 28 °C. Csapadék: 1040mm.

A partvidéken trópusi hőség, fülledtség uralkodik, meg-megújuló záporokkal. A magasabb fennsíkok éghajlatára a csapadékos időjárás jellemző. Új-Guinea éghajlatát két nagy légáramlási rendszer szabályozza. Az egyik a délkeleti passzátszél , mely májustól októberig uralkodik. A tenger felől fújó passzátszél a hegylejtőkre nagy mennyiségű csapadékot szállít. A novembertől áprilisig terjedő időszakban – a déli félteke nyarán – az egyenlítői alacsony nyomású öv Új-Guineától délre tolódik át. Ilyenkor Ázsia felől megjelenik a monszun.
A kétféle szélrendszer időszakos és rendszeres megjelenése miatt Új-Guinea lakói két évszakot különböztetnek meg: a délkeleties szelek és az északnyugatias szelek időszakát. A két szeles évszak között egy-két hónapon át nyugalmas, csendes időjárás uralkodik.[4]

Élővilág, természetvédelemSzerkesztés

Ausztrália és Új-Guinea között a jégkorszakban szárazföldi összeköttetés volt. Ennek következtében élőviláguk közeli rokon, vannak olyan kengurufajok, amelyek megtalálhatók mind Ausztráliában, mind Új-Guineában. Nyugat felől meg a maláj esőerdők néhány növényfaja tudott átkelni Új-Guineába. A többi nagyobb szigetnek sohasem volt összeköttetése Új-Guineával, emiatt élőviláguk erősen különbözik.

A természetes növényzet a trópusi esőerdő. Összesen 56 erszényes emlősfaj él Új-Guineában. A Dendrolagus (fakúszókenguru) Új-Guinea egyik legismertebb és igen elterjedt állata. Míg az ausztráliai kengurufajok a pusztai élethez alkalmazkodtak, új-guineai rokonaik az esőerdő követelményeinek megfelelően, fákon élő állatok. Az erszényesek jóval nagyobb szerepet játszanak Új-Guinea állatvilágában, mint a méhlepényes emlősök.
Pápua Új-Guinea nemzeti állata az igen elterjedt Raggi-paradicsommadár, a helyiek nyelvén kumul. A paradicsommadarak családjának legtöbb faja Új-Guineán őshonos. Elterjedt állatok még a foltos kuszkusz, a vaddisznó, a kazuárfélék, kígyók, krokodilok, lepkék és varánuszfélék számos faja.[5]

Nemzeti parkokSzerkesztés

Új-Guineában is kiépült a természetvédelem hatósági rendszere. Az állatrezervátumok mellett a következő nemzeti parkokat jelölték ki:[6]

TörténelemSzerkesztés

Pápua Új-Guinea területén már az őskorban is éltek emberek. Kb. 60 000 évvel ezelőtt - az Afrikából kirajzó első emberek csoportjai között - érkeztek a pápuák a térségbe. A sziget belsejében levő felföldön önállóan háziasítottak növényeket.

A sziget partvidékét a portugál és spanyol hajósok már a 16. század első felében felderítették. Ekkor kezdődött Új-Guinea írott történelme. 1512-ben Antonio d'Abreu és Francisco Serrano portugál tengerészek először pillantják meg a még ismeretlen szigetet, amikor a Maluku-szigetekhez tartozó Ceram felé hajóztak. 1526-ban egy másik portugál, Jorge de Meneses kikötött a Vogelkop-félszigeten, s ő adja a nagy szigetnek az első nevet: Ilhas dos Papuas, azaz a pápuák szigete. 1545-ben pedig egy spanyol felfedező, Ynigo Ortiz de Retes az Új-Guinea nevet adta a szigetnek, mivel a sziget partvidéke és lakói hasonlítottak az afrikai Guinea lakóihoz. A portugálok délkelet-ázsiai birtokaikon elterjesztették a Dél-Amerikából származó édesburgonya termesztését. Ezt átvették Új-Guinea belső vidékein lakók is. Az édesburgonya elterjedése népességrobbanást okozott körükben.

1643-ban Abel Tasman Új-Írország és Új-Guinea szigetek egyes részeibe látogatott el. A 18. században már az angolok is elkezdenek érdeklődni a szigetek iránt. 1768-ban az angol Philip Carteret kapitány elérte Új-Britannia szigetét és angol felségterületnek nyilvánította. 1824-ben Hollandia és Anglia megegyezett Új-Guinea felosztásában. 1842-ben Blackwood brit kapitány Fly nevű hajóján a Pápua-öböl egy részét átvizsgálta és hajójával behatolt a hajójáról elnevezett folyó torkolatába. 1848-ban a hollandok hivatalosan is jogot formáltak Új-Guinea nyugati felére (ez a terület ma Indonézia része). 1873-ban Új-Guinea keleti felét a britek és a németek gyarmatosították. Hivatalosan a brit védnökséget 1884-ben mondták ki.[7]

1860-ban a Johan Cesar Godeffroy & Sohn hamburgi cég az északi parton kókuszdiót termesztett, koprával kereskedett. A mai ország északi területét 1884-ben Otto Finsch a Neuguinea-Konsortium ügynöke, a feltételezett brit annexiót elkerülendő a német császár birtokának nyilvánította, még ebben az évben a konzorciumot Új-Guinea Társaság (Neuguinea-Kompagnie) névre keresztelték. 1885. május 17-én az I. Vilmos császár által kiállított Schutzbrief e terület és a Bismarck-szigetek felségjogait a társaságra ruházta, ezeket a berlini kormány 1898-ban vásárolta vissza, hivatalosan csak ekkortól lett Német Új-Guinea (Deutsch Neuguinea) részeként a Német Birodalom gyarmata. A kolónia a következő területekből állt: a Vilmos Császár Föld (a tulajdonképpeni német birtok Új-Guineán), a Bismarck-szigetek, az északi Salamon-szigetek, a Karolina-szigetek, a Mariana-szigetek északi része Guam nélkül, Palau, Nauru és a Marsall-szigetek.[8]

A déli részen 1884. november 6-án a britek Brit Új-Guinea (British New Guinea) néven egy új protektorátust hoztak létre, majd 1888. szeptember 4-én gyarmattá nyilvánították. 1895-ben Nagy-Britannia és Hollandia megegyezett a közös határban. 1905-ben Nagy-Britannia területeit Territory of Papua néven átengedte birodalma önkormányzattal bíró domíniumának, Ausztráliának. Az első világháborúban a német gyarmatot az ausztrálok elfoglalták, ez 1919-ben ausztrál védnökség alá került a Népszövetség révén Új-Guinea Mandátumterület (Mandated Territory of New Guinea) néven. Pápuát Ausztrália birtokaként továbbra is külön igazgatták, közigazgatásilag csak 1949-ben egyesítették őket Pápua és Új-Guinea Terület (Territory of Papua and New Guinea) néven.[9]

1941 decemberében a japán seregek behatoltak a sziget északi részére. Port Moresby-ben pedig amerikaiak táboroztak. A harcokban az ország mai területén 216 000 japán, ausztrál és amerikai katona veszítette életét.[10] 1945-ben a sziget teljes területe felszabadult a japán megszállás alól és ismét Ausztrália igazgatása alá került.

1951-ben első alkalommal ül össze a törvényhozó testület Port Moresby-ben.[11] 1963-ban az ausztrál hatóságok megszüntetik az őslakókkal szembeni szesztilalmat. Ezzel egy időben az államigazgatás törvényt hoz a faji megkülönböztetés megszüntetésére.A pápua önrendelkezési mozgalom újabb jelentős sikere volt, amikor 1964-ben megalakult az első parlament (House of Assembly). Az első országgyűlésnek 64 tagjából 38-at az őslakók választottak. Hamarosan létrejött a pápua nacionalisták pártja, a Pangu Pati, amely a függetlenségi mozgalom élére állt. 1971-ben egy pápua iskoláslány, Susan Karike megtervezi a nemzeti lobogót. Az országgyűlés az új zászlót a címerrel együtt elfogadja, és a két régi ikertartomány (Pápua és Új-Guinea) nevét Pápua Új-Guineára változtatja.[12]

1972-ben választásokat tartottak, amelyben a szavazók függetlenségre szavaztak. 1973 decemberében Pápua Új-Guinea autonómiát, 1975. szeptember 16-án függetlenséget kapott az ausztrál kormánytól. Ekkor Bougainville szeparatistái önálló függetlenséget szerettek volna elérni, végül 2005-ben a sziget autonómiát kapott.

Államszervezet és közigazgatásSzerkesztés

Az ország államformája: alkotmányos monarchia, az államfő a mindenkori brit uralkodó, jelenleg II. Erzsébet, Pápua Új-Guinea királynője (Queen of Papua New Guinea) címmel, akit a főkormányzó képvisel. A végrehajtó hatalom a miniszterelnök és kormánya kezében van.

Törvényhozás, végrehajtás, igazságszolgáltatásSzerkesztés

Lásd:

Politikai pártokSzerkesztés

Közigazgatási beosztásSzerkesztés

Védelmi rendszerSzerkesztés

NépességSzerkesztés

Képek

Népesség: 6 552 730 fő[13] (2014. július)

Legnépesebb településekSzerkesztés

Etnikai, nyelvi, vallási megoszlásSzerkesztés

Pápua Új-Guinea egyedülálló a világon abban a tekintetben, hogy egy országon belül itt beszélik a legtöbb különböző nyelvet: az országban a jelenlegi ismeretek szerint 841 nyelvet beszélnek (ebből 11 nyelvnek nincs ismert beszélője, így is marad 830),[14] ami a világ összes nyelveinek kb. egynyolcada, nyelvenként átlagosan kb. 6000 beszélővel.

Az országban három hivatalos nyelv van: az angol a kormányzat és az oktatás nyelve, de ezt kevéssé beszélik. Az elsődleges közvetítőnyelv a tok pisin, ami egy angol, új-guineai és melanéz pidzsin – ezen a nyelven hangzik el a legtöbb parlamenti felszólalás, és ez a hirdetések, a közérdekű információk és a nemzeti hírlap, a Wantok nyelve. Pápuaföldön, az ország déli részén, a harmadik hivatalos nyelv, a hiri motu az elterjedtebb.

Néhány nyelv:

  • Hiri Motu nyelv: a gyarmati időben a rendőrség használta.
  • Simbu nyelv: 138 ezren beszélik
  • enga nyelv: 165 ezren beszélik
  • Sepik/Ramu nyelvek (10 nyelv)
  • Torricelli nyelvek (50 nyelv)
  • kelet-pápua nyelvek (30 nyelv)
  • Sko (7 nyelv)
  • Arai (6 nyelv)
  • Kwomtari (4 nyelv)
  • Amto-Musian (2 nyelv)
  • Busa
  • Nagataman
  • Yuri nyelvek
  • Porome
  • Maisin
  • Kwomtari-Baibai

A szigeten lakók legnagyobb része törzsi vallású (35%).A legnagyobb keresztény egyház az országban a római katolikus egyház (20%). Az országban megtalálhatjuk még a református (11%) és anglikán (6%) vallást, valamint egyéb vallásokat (6%). A lakosság rendkívül heterogén, több mint hétszáz különböző törzs él az országban. Az ország névadói a pápuák nyolcvan százalékot tesznek ki az ország lakosságán belül. A pápuákon belül öt százalékot tesznek ki az engák. Fontosabb pápua törzsek: min, mendek, csimbu, kukukuku, bainging. Az egyéb melanéz törzsek: tolaik, motuk, stb. tíz százalékot tesznek ki. A fennmaradó lakosság legnagyobb része polinéz, maláj, kínai, pakisztáni és európai.

A pápua nyelvek nem egységes nyelvcsalád. Teljesen eltérnek a melanéz (ausztronéz) nyelvektől, ezért egyszerűen „nem ausztronéz” nyelveknek is szokták őket nevezni. Főként Új-Guinea belső területein, Bougainville déli részén, elszórtan Új-Britannia és Új-Írország szigeteken is beszélik. Számuk Pápua Új-Guineában legalább ötszáz, s bár legtöbbjüket kis közösségek beszélik, akadnak olyanok is, amelyeket százezernél többen használnak.[15]

A pápuán kívül a másik nagy nyelvcsalád a melanéz. A melanéz nyelveket az ausztronéz nyelvekhez sorolják. Új-Guineában a melanézt beszélő népek főként a partvidékeken és a szigeteken élnek. E nyelvek száma mintegy kétszáz. Rendszerint kis közösségek nyelvei, amelyeket összességében Pápua Új-Guinea lakosságának 15 százaléka használ.[15] A melanézek nyugat felől vándoroltak be Új-Guineába, mintegy ötezer évvel ezelőtt.

Szociális rendszerSzerkesztés

GazdaságSzerkesztés

 
Vörösréz és arany külszíni fejtése az OK Tedi Bányában

Az országban jelentős a bányászat. Főbb nyersanyagok: réz, arany, ezüst, földgáz, platina, kőolaj. A mezőgazdaságban jellemző növények: burgonya, kókuszdió, ananász, banán, manióka.

KözlekedésSzerkesztés

KultúraSzerkesztés

Képek a kultúráról

Pápua Új-Guinea kultúrájára a rendkívüli sokszínűség jellemző, mivel az országban több száz kisebb népcsoport él, főként a belső területek falvaiban. Közös jellemzője a pápua közösségeknek a természetvallás és az animizmus. A pápua falvak vallási központja a szellemház. Az ősök tisztelete igen fontos része a pápua hitvilágnak, fából faragják ki az ősöket ábrázoló szobrokat és a szellemházban helyezik el. Nem ritka az állatáldozat bemutatása a szellemeknek, de a belső területeken előfordul még a kannibalizmus is. A szellemeket tisztelik és tartanak a démonoktól, akik hitük szerint emberi és állati alakot egyaránt felvehetnek. A pápua falvakra jellemző, hogy külön nagy házban élnek a férfiak és a nők. A sértéseket vérbosszúval torolták meg, emiatt gyakori volt régen a törzsek közötti háborúskodás.[16]

Oktatási rendszerSzerkesztés

A népesség jelentős része írástudatlan. Az analfabetizmus különösen a nők körében magas. A legtöbb alapszintű iskolát a keresztény egyházak működtetik. Pápua Új-Guineában hat egyetem működik, a legnevezetesebb a Port Moresbyben székelő University of Papua New Guinea és a Lae városában működő Papua New Guinea University of Technology. Az egyetemek a függetlenség elnyerése előtt néhány évvel nyitották meg kapuikat, hogy kiképezzék az új független pápua állam értelmiségi és vezető rétegét.[17]

Kulturális intézményekSzerkesztés

Kulturális világörökségSzerkesztés

Az UNESCO felvette a kulturális világörökségek listájára a Kuk nevű korai mezőgazdasági települést.

TudománySzerkesztés

MűvészetekSzerkesztés

GasztronómiaSzerkesztés

TurizmusSzerkesztés

 
A Holiday Inn Hotel belseje, Port Moresby

SportSzerkesztés

Legnépszerűbb sport a rögbi és a labdarúgás.

LabdarúgásSzerkesztés

A Pápua új-guineai labdarúgó-válogatott még nem jutott ki egyetlen világbajnokságra sem. A világranglistán 2012 júniusában a 193. helyen állt.[18]

OlimpiaSzerkesztés

Pápua Új-Guinea az 1976-os első szereplése óta összesen 8 alkalommal vett részt a nyári olimpiai játékokon, de sportolói még nem nyertek olimpiai érmet.

ÜnnepekSzerkesztés

JegyzetekSzerkesztés

  1. Világbank-adatbázis
  2. Világbank (2003). World Bank data on urbanisation. (Hozzáférés: 2005. július 15.)
  3. Balázs: Pápua Új-Guinea. 11-13. o.
  4. Balázs: Pápua Új-Guinea. 18-19. o.
  5. Balázs: Pápua Új-Guinea. 157. o.
  6. http://www.jasons.com/Papua-New-Guinea/national-parks-in-papua-new-guinea
  7. Balázs: Pápua Új-Guinea. 292. o.
  8. Horst Gründer: Geschichte der Deutschen Kolonien. 5. Aufl., Paderborn (Schöningh) 2004.
  9. Hermann Kinder-Werner Hilgemann: SH Atlasz Világtörténelem Springer Kiadó Bp. 1995.
  10. Weiszhár Attila-Weiszhár Balázs: Háborúk lexikona Athenaeum Kiadó Bp. 2007.
  11. Balázs: Pápua Új-Guinea. 295. o.
  12. Balázs: Pápua Új-Guinea. 294. o.
  13. Becsült népességi adatok (2014). The World Factbook. CIA, 2014. július. (Hozzáférés: 2014. szeptember 11.) (angolul)
  14. http://www.ethnologue.com/show_country.asp?name=PG - Ethnologue; Languages of Papua New Guinea
  15. a b Balázs: Pápua Új-Guinea. 48. o.
  16. Balázs: Pápua Új-Guinea. 102. o.
  17. Balázs: Pápua Új-Guinea. 10. o.
  18. FIFA

ForrásokSzerkesztés

További információkSzerkesztés

A Wikimédia Commons tartalmaz Pápua Új-Guinea témájú médiaállományokat.