Guinea

állam Nyugat-Afrikában

Guinea [giˈneːa] (hivatalosan Guineai Köztársaság; franciául: République de Guinée) nyugat-afrikai állam, fővárosa Conakry. Nyugatról Bissau-Guinea, északról Szenegál, északkeletről Mali, keletről Elefántcsontpart, délről Sierra Leone és Libéria, délnyugatról pedig a Atlanti-óceán határolja. A fővárosa, Conakry után néha Guinea-Conakrynak is nevezik, hogy megkülönböztessék a kontinens más, hasonló nevű területeitől, mint például Bissau-Guinea és Egyenlítői-Guinea.[7][8][9]

Guineai Köztársaság
République de Guinée (franciául)
Guinea zászlaja
Guinea zászlaja
Guinea címere
Guinea címere
Nemzeti mottó:
Travail, Justice, Solidarité
(Munka, Igazság, Szolidaritás)
Nemzeti himnusz: Liberté (Szabadság)
LocationGuinea.svg

Fővárosa Conakry
é. sz. 9° 32′ 17″, ny. h. 13° 40′ 38″
Államforma köztársaság
Vezetők
Elnök Mamady Doumbouya
Miniszterelnök Bernard Gomou
Hivatalos nyelv francia
Függetlenség Franciaországtól
Függetlenség kikiáltása 1958. október 2.

Elődállamok Franciaország Francia Guinea
Tagság
Lista
Népesség
Népszámlálás szerint12 717 176 fő (2017)[1] +/-
Becsült13 900 000 [2] fő (2022)
Népsűrűség53 fő/km²[3]
HDI (2018[4]) 0,466 (174.) – alacsony
Gini-index (2012) 33,7[5]
Írástudatlanság 68%[6]
Földrajzi adatok
Terület245 857 km²
Rangsorban 77.
Víz0,06%
IdőzónaGMT (UTC)
Egyéb adatok
Pénznem guineai frank (GNF)
Nemzetközi gépkocsijel RG
Hívószám 224
Segélyhívó telefonszám
  • 117
  • 18
  • 442-020
Internet TLD.gn
Villamos hálózat 220 V/50 Hz
Elektromos csatlakozó C, F és K típus
Közlekedés iránya jobb oldali
A Wikimédia Commons tartalmaz Guineai Köztársaság témájú médiaállományokat.

Guinea térképe

Bár a francia a hivatalos nyelve, a lakosság több mint 24 őshonos nyelvet beszél. A muszlimok a lakosság zömét adják.[7][10][11] A 2014-es Ebola-járvány kitörésének a középpontjában volt.

Az ország többek között az Afrikai Unió, a Frankofónia és az ENSZ tagja.

FöldrajzSzerkesztés

 
Guinea domborzati térképe

FekvéseSzerkesztés

Északról Szenegál és Mali, keletről Elefántcsontpart, délről Libéria és Sierra Leone, délnyugatról az Atlanti-óceán és nyugatról Bissau-Guinea határolja. Tengerpartja 320 km hosszú, szárazföldi határa 4046 km.

DomborzataSzerkesztés

Az ország nyugati felében fekszik a Futa Djalon hegység. Legmagasabb pontja Mount Nimba, 1752 m. A hegységtől nyugatra széles parti síkság alakult ki. A Futa Djalontól északkeletre eső vidék a Száhel-övezet része, tőle délkeletre pedig trópusi erdőségek vannak alacsony dombvidéken.

VízrajzaSzerkesztés

Guinea hegyeiben ered a Niger, a Gambia és a Szenegál, és számos folyó folyik a tengerbe nyugat felé Sierra Leone és Elefántcsontpart hegyvidékeiről. A tengerpartot lagúnák szegélyezik.

ÉghajlataSzerkesztés

Az éghajlata trópusi. A csapadék mennyisége délnyugatról északkelet felé csökken. Futa Djalon hegyvidéke némileg hűvösebb, mint az alacsonyabban fekvő területek.

Guinea az egyik olyan ország Nyugat-Afrikában, amelyik a legtöbb éves csapadékot kapja. Conakryban például az éves csapadékmennyiség eléri a 4000 mm-t, aminek a fele júliusban és augusztusban hullik. A középső, hegyes régió mintegy 2000 mm esőt kap, ami június és október között oszlik el.

A hőmérséklet a tengerpart közelében átlagosan 30°C. A hegyes területeken télen, éjszaka előfordul, hogy a hőmérséklet 10°C-ig csökken.

Élővilág, természetvédelemSzerkesztés

 
Nyugat-afrikai csimpánz

Az eredeti növénytakaró különböző erdőkből állt. A délnyugati esőerdőket fokozatosan váltották fel az egyre szárazabb erdőtípusok az északkeleti szavannákig. Ezt a környezetet a földművelés kiterjedése, az erdőirtás és helyenként a bányászat fenyegeti. Ma már csak az ország DK-i részén maradtak fenn az egykori esőerdőknek maradványai. A tengerpartot mangrove-mocsárerdők szegélyezik.

Nemzeti parkjaiSzerkesztés

  • Felső-Niger Nemzeti Park (Haut Niger National Park) - 6000 km² erdő és szavanna Guinea északkeleti részén.
  • Niokolo-Badiar Nemzeti Park.

Természeti világörökségeiSzerkesztés

Elefántcsontparttal közös természeti világöröksége a Nimba-hegy Természeti Rezervátum, az ország legmagasabb hegycsúcsának környéke.

TörténelemSzerkesztés

A 13. század elején Guinea a Ghánai Birodalom része volt, amely a mai Malit és Mauritániát is érintette. A 16. században érkezett meg az első európai a Conakry előtt található szigetre. A portugálok a szigetet „Ilhos dos Idolos”-nak hívták, ami isteni szigetet jelent. A mai francia neve: „Îles de Loos”.

1850-ben érkeztek ide a franciák, akik rögtön megalakították a francia kolóniákat. 1893-ban csatolták a területet a Francia-Nyugat-Afrika gyarmathoz.

Az ország a függetlenségét 1958-ban vívta ki, a gazdasági irányítást az állam vette magához és a kelet-európai, illetve kelet-afrikai példákhoz hasonlóan szocialista gazdaságot épített ki. A piacgazdasági átmenet az 1980-as években kezdődött meg. A mezőgazdaság erőszakos szövetkezetesítése, illetve az alacsonyan tartott felvásárlási árak miatt az előzőleg jól ellátott ország élelmiszer-behozatalra kényszerült, amin még az újonnan kialakult liberális gazdaságpolitika sem tudott változtatni.

Conté elnök kormányzata ismételten szembekerült a szakszervezetekkel, főleg a közszolgálatban dolgozók szervezeteivel. A szakszervezetek a bérkövetelések mellett a korrupció és a fejetlen kormány miatt tiltakoztak (2006-ban majdnem egy éven át még miniszterelnöke se volt az országnak). A sztrájkok és a tüntetések 2007-ben a polgárháború szélére sodorták az országot, de a külvilág diplomáciai beavatkozása időlegesen elhárította a válság kirobbanását.

Államszervezet és közigazgatásSzerkesztés

Alkotmány, államformaSzerkesztés

Az alkotmányt 1991-ben vezették be, az alkotmány szerint Guinea elnöki köztársaság. Az alkotmányon az utolsó módosítást 2001-ben hajtották végre.

Törvényhozás, végrehajtás, igazságszolgáltatásSzerkesztés

A népi gyűlésben 114 képviselő ül.

Közigazgatási beosztásSzerkesztés

 
Guinea adminisztratív területei

Régiók

  • Boké
  • Conakry
  • Faranah
  • Kankan
  • Kindia
  • Labé
  • Mamou
  • Nzérékoré

Prefektúrák

  1. Beyla
  2. Boffa
  3. Boké
  4. Conakry
  5. Coyah
  6. Dabola
  7. Dalaba
  8. Dinguiraye
  9. Dubréka
  10. Faranah
  11. Forécariah
  12. Fria
  1. Gaoual
  2. Guéckédou
  3. Kankan
  4. Kérouané
  5. Kindia
  6. Kissidougou
  7. Koubia
  8. Koundara
  9. Kouroussa
  10. Labé
  11. Lélouma
  1. Lola
  2. Macenta
  3. Mali
  4. Mamou
  5. Mandiana
  6. Nzérékoré
  7. Pita
  8. Siguiri
  9. Télimélé
  10. Tougué
  11. Yomou

Politikai pártokSzerkesztés

  • de l’Unité et du Progrès (PUP)
  • Rassemblement du Peuple Guinéen (RPG)
  • Parti du Renouveau et du Progrès (PRP)
  • Union pour la Nouvelle République (UNR).

Védelmi rendszerSzerkesztés

NépességSzerkesztés

 
Falu az ország keleti részén
 
Vidéki gyermekek

Általános adatokSzerkesztés

Az ország lakossága 2017-ben kb. 12,7 millió fő. 2/3-a vidéken, 1/3-a városokban él. A fővároson kívül nincs jelentősebb nagyváros.

A libériai háború idején rengeteg menekült érkezett a városokba.

Népességének változásaSzerkesztés

Legnépesebb településekSzerkesztés

Etnikai, nyelvi megoszlásSzerkesztés

A lakosság 3 fő etnikai csoportra oszlik: fulbe 40%, malinka 30%, szuszu 20%. A többi népcsoport (kpèlè, kissi, toma, baga) a lakosság 10%-át alkotják.

Az ország hivatalos nyelve a francia, de a lakosság egymás között sok más őshonos nyelvet beszél, például a volofot, a mandinkát és más törzsi nyelveket is.

Vallási megoszlásSzerkesztés

A vallási megoszlásról eltérő adatok születtek, ez alapján:[12][13]

A legnagyobb keresztény felekezetek közé tartoznak a római katolikusok, anglikánok, baptisták, hetednapi adventisták és más új vallási mozgalmak. A Jehova Tanúi is aktívak az országban.[14]

Szociális rendszerSzerkesztés

GazdaságSzerkesztés

 
Halászok a Niger folyón
 
Aranymosó asszony az ország ÉK-i részén (Siguiri prefektúra)

Általános adatokSzerkesztés

Gazdasága: agrárország. Az ország legfontosabb központja a főváros, Conakry, amely az állam külkereskedelmi központja, innen indulnak ki a legfontosabb vasútvonalak.

Gazdasági ágazatokSzerkesztés

MezőgazdaságSzerkesztés

A lakosság legnagyobb részének ez az ág jelenti a megélhetést. A nagyon csapadékos partvidéken jellemzőek a rizsföldek, valamint a banán- és olajpálma-ültetvények. A magasabb dombságok lejtőin ananász-, kávé-, és citrusültetvények találhatók. A keleti országrészben már nem folyik árutermelés, az itt termesztett köles és rizs a helyi lakosság ellátását szolgálja. Az állattenyésztés a Niger folyó mentén összpontosul, főleg a szarvasmarha terjedt el.

IparSzerkesztés

Guineában található a világ ismert, jó minőségű bauxitkészleteinek 1/4-e (10 milliárd tonna) és a nagy kitermelésnek köszönhetően második az országok listáján (a kitermelés évi 17 millió tonna). A legnagyobb bányáiból (Boké, Sangaredi, Kindia) vasutak szállítják a bányakincset Kamsar és Conakry kikötőibe, hogy innen Franciaországba, az Európai Unióba, illetve a FÁK országaiba szállítsák.

Friában timföldgyár létesült a kitermelt bauxitra épülve. Az állam hatalmas és eddig kihasználatlan vízenergia készletére idővel hatalmas alumíniumipari vertikumok települhetnek.

Tervezik a keleti határ mentén található hematitkészlet kiaknázását is, ehhez azonban még nincs kiépített infrastruktúra (meg kell építeni egy vasútvonalat Buchanan kikötőjéhez).

KereskedelemSzerkesztés

Az országra jellemző egyéb ágazatokSzerkesztés

A folyók mentén halászatból is meg tudnak élni az emberek.

KözlekedésSzerkesztés

 
Komp a Niger folyón

VasútSzerkesztés

A 20. század elején megindult a vasúti közlekedés. Az országban 1086 km[15] a vasútvonalak hossza. A legfontosabb vasúti vonal Conakry és Kankan között húzódik.

KözútSzerkesztés

A közutak hossza 44 301 km (2018), ebből csak 3346 km szilárd burkolatú.

Légi útSzerkesztés

Az országban 4 szilárd burkolatú repülőtér található. A négy repülőtér közül csak egynek van 3047 m-nél hosszabb kifutópályája, ez a Conakry-Gbessia nemzetközi repülőtér, 3286 m hosszú kifutópályával.

Vízi útSzerkesztés

Két tengeri kikötője van, Conakry és Kamsar. Kamsarból a szomszédos Bissau-ba közlekedik tengerjáró hajó, menetrend nélkül. A távolság légvonalban mintegy 172 km. A hajónak megállója van az alábbi köztes kikötőkben: Cacine és Kamkhonde.

Belföldön 1300 km vízi út hajózható, sekély merülésű vízi járművel a Niger folyó északi területén (2011). Siguiri és Bamako (Mali) között létezik rendszeres hajóközlekedés az esős évszakban, heti gyakorisággal. A folyón lefelé egy napig tart az utazás, felfelé haladva két napig.

ÖsszeköttetésSzerkesztés

Közúti összeköttetés más országokban fekvő városokkal: Abidjan (Elefántcsontpart), Accra (Ghána), Bamako (Mali), Banjul (Gambia), Bissau (Bissau-Guinea), Dakar (Szenegál), Freetown (Sierra Leone), Niamey (Niger), Praia (Zöld-foki Köztársaság, Cape Verde).

KultúraSzerkesztés

Képek

VilágörökségSzerkesztés

OktatásSzerkesztés

Az országban 2 egyetem működik: Conakryban és Kankanban.

Az országban magas az analfabéták aránya. 2010-ben a becslések szerint a felnőttek 41%-a volt csak írástudó (a férfiak 52%-a és a nők 30%-a).[16]

Kulturális intézményekSzerkesztés

TudománySzerkesztés

MűvészetekSzerkesztés

Sekou Touré a hagyományos zenét támogatta és mai is nagyon sikeres. Híres táncegyüttesek a „Ballet Africain” és „Ballet Djoliba”. Ők már Európában is felléptek. A „Les Amazones de Guinée” női tánc- és zenekar is ismert együttes az országban. A guineai Mory Kanté ismert popdala a Yé ké yé ké (vagy Yéké yéké), mely 1987-ben jelent meg.

HagyományokSzerkesztés

Guineában az egyik legmagasabb a női körülmetélések aránya a világon.[17] A nők túlnyomó zömén elvégeztek ilyen beavatkozást.[18]

Igen magas a gyermekházasságok aránya.[19]

GasztronómiaSzerkesztés

A Nyugat-Afrikában elterjedt fufu tészta erre is honos. A helyiek fou fou-nak nevezik.[20] A kukorica a legfőbb táplálék, de régiónként eltérő módon használják fel.[21] További fő összetevő a tápióka és annak levelei.

Vidéken nagy adagokban fogyasztják el az ételt kézzel. A desszertek ritkák. Bizonyos ételek a tengerentúlon nagyon népszerűek; több guineai étterem található New Yorkban.

Gyömbérből és hibiszkuszból sört főznek, illetve a nem-muszlim régiókban pálmabort is isznak.

HírközlésSzerkesztés

Az országban egyetlen tévécsatorna van, az RTG, ami állami tulajdonban van. Sok sportműsort és beszélgetős műsort sugároz.

A BBC World Service rádió francia nyelven sugároz az URH FM-sávban, rövidhullámon pedig angolul.

TurizmusSzerkesztés

Képek

Vízumot kötelező beszerezni a beutazás előtt, ez alól mentességet kapnak az Economic Community of West Africa States (Ecowas) országokból érkezők, valamint Marokkó és Tunézia lakói.

Az ország éghajlata látogatás szempontjából legkedvezőbb novemberben és decemberben, az esőzések után. Az esők a kisebb közlekedési utakat néha járhatatlanná teszik. Ugyanakkor a bőséges csapadék növeli a vízesések vízhozamát, ami még látványosabbá teszi őket. A növényzet ilyenkor dúsabbá válik, és az alacsony felhőzet valamelyest csökkenti a forróságot.

Javasolt oltásokSzerkesztés

Javasolt oltások Guineába utazók számára:

Malária elleni gyógyszer. (Magas a fertőzésveszély).

Javasolt oltás bizonyos területekre utazóknak:

Kötelező oltás, ha fertőzött országból érkezik/országon át utazik valaki:

SportSzerkesztés

ÜnnepekSzerkesztés

Dátum Elnevezés Helyi név Megjegyzés
Január 1. Újév Jour de l’An
Mozgóünnep Húsvéthétfő Lundi de Pâques
Május 1. A munka ünnepe Fête du Travail
Mozgóünnep A böjt megtörésének ünnepe Aïd el-Fitr
Május 25. Az Afrikai Egységszervezet évfordulója Anniversaire de l'Organisation de l'unité africaine
Mozgóünnep Áldozati ünnep Tabaski
Augusztus 15. Mária mennybevétele Assomption de Marie
Október 2. Függetlenség napja Fête de l'indépendance
Mozgóünnep Maulid Maouloud
December 25. Karácsony Noël

JegyzetekSzerkesztés

  1. Világbank-adatbázis. Világbank. (Hozzáférés: 2019. április 8.)
  2. Worldometers
  3. Worldometers 2022
  4. Archivált másolat. [2020. május 23-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2020. július 13.)
  5. https://data.worldbank.org/indicator/SI.POV.GINI?end=2014&locations=GN&start=1990
  6. http://uis.unesco.org/en/country/gn
  7. a b Archived copy. [2009. február 5-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. február 11.)
  8. Music Videos of Guinea Conakry. [2007. február 21-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2018. április 12.)
  9. The Anglican Diocese of Ghana. Netministries.org . [2009. január 7-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2017. július 23.)
  10. Religion in Guinea. Visual Geography. [2013. szeptember 14-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2017. július 23.)
  11. The Pan African Bank. Ecobank. [2012. március 19-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2017. július 23.)
  12. Archivált másolat. [2015. szeptember 19-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. április 21.)
  13. http://www.thearda.com/internationalData/countries/Country_101_2.asp
  14. https://www.state.gov/documents/organization/208368.pdf
  15. CIA - The World Factbook. [2015. szeptember 19-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. április 21.)
  16. The World Factbook. [2016. november 24-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. október 15.)
  17. (2009) „The effects of female genital mutilation on the onset of sexual activity and marriage in Guinea”. Arch Sex Behav 38 (2), 178–85. o. DOI:10.1007/s10508-007-9237-5. PMID 17943434.  
  18. (2009) „The effects of female genital mutilation on the onset of sexual activity and marriage in Guinea”. Archives of Sexual Behavior 38 (2), 178–185. o. DOI:10.1007/s10508-007-9237-5. PMID 17943434.  
  19. According to the WHO:"The 10 countries with the highest rates of child marriage are: Niger, 75%; Chad and Central African Republic, 68%; India, 66%; Guinea, 63%; Mozambique, 56%; Mali, 55%; Burkina Faso and South Sudan, 52%; and Malawi, 50%."[1] Archiválva 2015. április 24-i dátummal a Wayback Machine-ben.
  20. Recipes & Cookbooks (Friends of Guinea)
  21. Eating In The Embassy: Guinean Embassy Brings West African Food To Washington (wamu.org)

ForrásokSzerkesztés

További információkSzerkesztés

A Wikimédia Commons tartalmaz Guinea témájú médiaállományokat.