Mali

állam Nyugat-Afrikában
Ez a közzétett változat, ellenőrizve: 2024. október 4.

Mali vagy hivatalos nevén Mali Köztársaság (francia: République du Mali) nyugat-afrikai állam, a térség második legnagyobb országa. 1960-ig Franciaország gyarmata volt Francia-Szudán néven.

Mali Köztársaság
République du Mali
Mali ka Fasojamana
Mali zászlaja
Mali zászlaja
Mali címere
Mali címere
Nemzeti mottó: Un peuple, un but, une foi
(franciául: Egy nép, egy cél, egy hit)
Nemzeti himnusz: Pour l'Afrique et pour toi, Mali

FővárosaBamako
é. sz. 17°, ny. h. 4°17.000000°N 4.000000°WKoordináták: é. sz. 17°, ny. h. 4°17.000000°N 4.000000°W
Államformaköztársaság
Vezetők
ÁllamfőAssimi Goïta
MiniszterelnökChoguel Kokalla Maïga
Hivatalos nyelvfrancia
FüggetlenségFranciaországtól
kikiáltása1960. szeptember 22.
Tagság
Lista
Népesség
Népszámlálás szerint20 250 833 fő (2020)[1][2]
Rangsorban60
Becsült21 500 000[3] fő (2022)
Rangsorban60
Népsűrűség17 fő/km²[4]
GDP2012
Összes10 319 millió USD (129)
Egy főre jutó631 USD
Földrajzi adatok
Terület1 248 574 km²
Rangsorban23
Víz1,6%
IdőzónaGMT (UTC)
Egyéb adatok
PénznemCFA frank (XOF)
Nemzetközi gépkocsijelRMM
Hívószám223
Segélyhívó telefonszám
  • 112
  • 15
  • 17
  • 18
Internet TLD.ml
Villamos hálózat220 volt
Elektromos csatlakozó
  • Europlug
  • Type E
Közlekedés irányajobb
A Wikimédia Commons tartalmaz Mali Köztársaság témájú médiaállományokat.

térkép szerkesztése

Az ország gazdaságának középpontjában a mezőgazdaság és a bányászat áll. Az egyik legjelentősebb természeti erőforrása az arany: az ország a 2010-es években a harmadik legnagyobb aranykitermelő volt a kontinensen.[5]

Etimológia

szerkesztés

Mai nevét az egykori Mali Birodalomról kapta. A Mali név valószínűleg annyit tesz: a királyok földje.[6]

Történelem

szerkesztés

A kezdetek

szerkesztés

Mali területe a paleolitikum korától lakott. A mai sivatag helyét egykor erdős, majd füves szavanna foglalta el egészen kb. Kr. e. 3500-ig. Ezután száradt ki a Szahara egész déli területe.[7][8]

Középkor

szerkesztés

Kb. a 4. század elején a Felső-Niger és a Szenegál folyó között megalakult a Ghánai Birodalom (wd). A fővárosa a mai Mauritánia délkeleti részén fekvő Kumbi-Szale (wd) volt. Bukása után a Niger folyó felső szakaszán már a 11. század folyamán kialakult a Mali Birodalom, amely virágkorát a 14. században élte, Músza mansza (wd) uralkodása alatt, aki sokak szerint máig a történelem leggazdagabb emberének számít.[9][10]

Músza mansza kb. 1312-től az 1337-ben bekövetkezett halálig uralkodott, ő volt a Mali Birodalom kilencedik manszája. Uralkodása alatt a birodalom területe a duplájára nőtt, és az ország gazdagságát jelentősen növelte a rabszolgakereskedelem által, ami a kor egyik legnagyobb jövedelmű üzletének számított, jóval az európai rabszolgakereskedők megjelenése előtt.

Az iszlám vallás elkötelezettje volt, de támogatta a vallásszabadságot. Amikor a Mali Birodalom belső ellentétek miatt elvesztette jelentőségét, a Szongáj Birodalom vette át szerepét. Az utóbbi jelentőségét a kereskedelmi utak áthelyeződése következtében vesztette el: amikor az európaiak megnyitották a tengeri útvonalat, a Szaharán átvezető karavánkereskedelem lehanyatlott. Amíg az virágzott, addig az említett birodalmak aranyat exportáltak a Földközi-tenger vidékére. A Nyugat-Szahara oázisainak sókereskedelmét is felügyelték. Jelentős volt a szerszámkészítés, a fegyverkészítés.

A területet a franciák az 1800-as évek végén gyarmatosították. 1914-ben Francia-Szudán néven Francia Nyugat-Afrika része lett. 1960. szeptember 22-én a Szudáni Köztársaság és a Szenegáli Köztársaság függetlenné vált Franciaországtól; együtt létrehozták a Mali Államszövetséget. A mai Mali Köztársaság 1960-ban jött létre, miután a Szudáni Köztársaság és Szenegál különvált.

Az első elnök Modibo Keïta lett. Kormányzata szocialista jellegű, államosító gazdaságpolitikát folytatott és szoros kapcsolatokat épített ki a szocialista országokkal. 1968-ban Moussa Traoré katonai puccsot hajtott végre, és diktátorként 1991-ig volt hatalmon. Egypárti államában tőkés jellegű gazdasági reformokat hajtott végre. Az 1992. évi demokratikus választáson Oumar Konarét választották elnökké, majd 1997-ben újraválasztották. Konaré küzdött a korrupció ellen és gazdasági reformokat vezetett be. 1999-ben csatlakozott az afrikai régiószervezethez.

21. század

szerkesztés

Az ország 2000–2001-ben az ENSZ BT tagja volt. A 2002. évi demokratikus elnökválasztáson Amadou Toumani Tourét választották meg utódjául. A volt elnök Konaré lett az Afrikai Unió elnöke 2003-ban.

2012. március 21-én lázadó katonák újabb puccsot hajtottak végre és elfoglalták a stratégiailag fontos pontokat a fővárosban. A hatalmat pillanatnyilag is ők gyakorolják.[11]

A 2012 januárjában kirobbant észak-mali konfliktusban (wd) vezető szerepet játszottak a tuaregek, akik számos fegyveres felkelést robbantottak ki Mali és Niger területén szabadságjogaikért és az Azawad néven ismert terület birtoklásáért.

2020-ben és 2021-ben két puccs is történt az országban.[12]

Mali 65%-a sivatagos terület. Az ország északi része a Szaharában fekszik. Tengerpartja nincs; északon Algéria, keleten Niger, délen Burkina Faso és Elefántcsontpart, délnyugaton Guinea, nyugaton Szenegál és Mauritánia határolja.

Az országot földrajzilag 3 részre lehet osztani: Szahara, Száhel-övezet, Szudán.

Északon található sivatagi térséget az Erg-Chech (Ses-sivatag) homokdűnéi (az ország északi csücskében), a Taudenni térségében található sivatagi sóbetétek, valamint a Tanezrouft (Tanezruft) sziklás síksága jellemzik. Északkeleten a mintegy 600 méter átlagos tengerszint feletti magasságú Iforas-hegység erodált homokkővel fedett gránitplatója az algériai Ahaggar-hegység masszívumához tartozik.[13]

A déli és középső területeket Niger folyó öntözi. Ségou és Timbuktu között a Niger egy folyamdeltát hoz létre, a Massinát.

A folyó menti településektől eltekintve a letelepült népesség a Hombori környéki fennsík és a Bandiagara-hegység lenyűgöző látványt nyújtó sziklaképződményei körül összpontosul. Nyugaton fokozatosan lejt a folyóvölgy irányába, délkeleti végződését töredezett sziklafal alkotja.

Délkeleten a Guineai-küszöb peremhegységei húzódnak, az ország legmagasabb csúcsával (Hombori Tondo, 1155 m).

 
Műholdas kép
 
 
 
 
 
 
 
Mali domborzati térképe


 
Mali éghajlati térképe Köppen osztályozásán

A csapadékeloszlás, illetve a hőmérséklet éves jellemzői alapján három évszak különíthető el [13]:

  • február és június közötti évszak forró és száraz,
  • június-november között csapadékosabb és viszonylag enyhe,
  • novembertől februárig tart a száraz és hűvösebb időjárás.

A Köppen-osztályozás alapján

  • az ország északi felét a forró sivatagi éghajlat jellemzi (BWh),
  • ettől délre található, az ész. 12° és 16° között a félszáraz (szavanna) övezet (BSh),
  • az ország délnyugati végében a trópusi nedves szavanna éghajlat (Aw – a térképen kék színnel).

A januári középhőmérséklet 10-20 °C. Júliusban 30-35 °C az átlag, de akár az 50 °C-ot is elérheti.

Az eső általában 7-12 hónapig nem esik. Észak felé haladva egyre hosszabb a száraz évszak, és egyre kevesebb a csapadékmennyiség. Timbuktuban az évi csapadék már csak 180 mm körüli, melynek zöme júl-aug-ban hull le.[14]

A déli országrészben januárban 20-25 °C, ritkán 25 °C felett. Nyáron 30 °C körüli, de a 35 °C is elképzelhető. Itt az esős évszak június végétől november végéig tart. Ilyenkor kiárad a Niger folyó.

Élővilág, természetvédelem

szerkesztés

Maliban dél felé haladva a sivatagot felváltja a Száhel-övezet füves pusztája, majd a fű egyre magasabb, a vízfolyások mellett galériaerdők jelennek meg: a táj fokozatosan átmegy a szudáni szavannákba.

A fás szárú növények közül említendő a néré (wd), a karite (wd), a cailcedra (wd) és a kapioka. A Szahel-övezet és Szudán határzónájára a sztyeppe természetes növényzete jellemző: többek között olyan, a szárazságot jól tűrő fafajták, mint a baobab (majomkenyérfa), a dumpálma (wd), amelyeket északabbra fokozatosan felváltanak a szárazsághoz jobban alkalmazkodott rövid, tüskés levelű növények: a mimóza, az akácia, és a fűfélék családjába tartozó Cenchrus biflorus. [13]

Az állatvilága változatos. Legnagyobb számban a patások és a ragadozók fordulnak elő. A főemlősök közül megtalálható a guineai pávián és a nyugati csimpánz. Előfordul itt az oroszlán, a gepárd, a szervál, a foltoshiéna, a sivatagi róka, az afrikai vadkutya. A nagytestű növényevőket az elefánt és a zsiráf, a kisebb növényevőket antilop- és gazellafajok képviselik. [15]

Egykor gazdag állatvilágának maradványai a nemzeti parkokban élnek.

Nemzeti parkjai

szerkesztés

Kiterjedt természetvédelmi rendszerrel bír az ország. Különösen a Niger folyó mocsárvilágában jelöltek ki sok, különféle természetvédelmi területet.

Természeti világöröksége

szerkesztés

Államszervezet és közigazgatás

szerkesztés

Alkotmány, államforma

szerkesztés

Félelnöki rendszerű köztársaság. 2021-ben Assimi Goïta egy katonai junta élén irányítja az országot.[16]

Törvényhozás, végrehajtás, igazságszolgáltatás

szerkesztés

Politikai pártok

szerkesztés
 
Timbuktui utcakép
  • ADM vagy „Adema” (Alliance pour la Démocratie au Mali)
  • CCD
  • PARENA
  • UDPM (Union Démocratique du Peuple Malien)
  • US-RDA (Union Soudanais/Rassemblement Démocratique Africain)

Közigazgatási beosztás

szerkesztés
 
Mali régiói és körzetei
Az országot 8 régió és a fővárosi körzet alkotja.

Védelmi rendszer

szerkesztés

Aktív katonai szolgálatban: 7350 fő (2007). A lakosságra fejenként jutó kiadás évi 10amerikai dollár.

Népesség

szerkesztés
Képek
 
Bamako egy útja
 
Bamako - utcakép
 
Dogon falu
 
Ségou Nagy Mecsete
 
Mecset bejárata
 
Emberek Dzsennében
 
Falusi gyerekek
 
Bozo törzsi lány
 
Songhai törzsi férfi Timbuktu közelében
 
Tuareg asszony
 
Ő is tuareg

Népességének változása

szerkesztés
A népesség alakulása 1960 és 2020 között
Lakosok száma
5 098 942
5 435 158
5 893 113
6 615 058
7 405 201
8 130 473
9 462 256
11 572 936
15 370 000
20 250 833
1960196619721979198519911997200420102020
Adatok: Wikidata

Legnépesebb települések

szerkesztés

Bamako, Sikasso, Ségou, Mopti, Koutiala.

Etnikai megoszlás

szerkesztés

A lakosság több mint 30 féle népcsoporthoz tartozik: bambara 34,1%, fuláni (fulbe) 14,7%, szarakole (maraka) 10,8%, szenufo 10,5%, dogon 8,9%, malinke 8,7%, bobo 2,9%, szongai 1,6%, tuareg 0,9%, egyéb (khassonké, mauren, dioula stb). (2012)[23]

Nyelvi megoszlás

szerkesztés

A hivatalos nyelv a francia, de további kb. negyven nyelvet használnak. Az ország lakosságának mintegy 80%-a beszél bambara nyelven, amelyik az egyik fő közvetítőnyelv.[24]

Vallási megoszlás

szerkesztés

A lakosság 94,8%-a muszlim, 2,4% keresztény (főleg római-katolikus), 2% animista, hagyományos hitű. (2009-es becslés)[23]

Az országban gyakorolt iszlám liberálisabb szellemiségű, mint a szomszédos államokban: a nők nem viselnek fátylat, többnyire elfogadott az alkohol- és a sertéshús fogyasztása. A szigorú vahhábita irányzatot csak a hívők mintegy 5%-a követi, több mint fele (55%) sem a szunnita, sem a síita irányzattal nem azonosul. [13][25]

Szociális rendszer

szerkesztés

A lakosság 29%-a alultáplált (a szükséges napi minimum 1800 kalória fogyasztást feltételezve). A lakosság fele nem jut tiszta ivóvízhez.

Gazdasága

szerkesztés

Általános adatok

szerkesztés
 
Rizs-palántázás
 
Gyapot-feldolgozás egy üzemben

Mali a világ egyik legszegényebb országa. 199698 között több aranybányászati cég is növelte itteni kitermelését, így Mali a következő években jelentős aranyexportőrré is válhat.

  • A GDP összetétele szektoronként 2014-ben: mezőgazdaság: 38%, ipar: 23,3%, szolgáltatások: 38,7% [26]
  • GDP (reál) növekedési üteme: 5,9% (2014-ben)
  • A lakosság foglalkozása 2005-ben: mezőgazdaság: 80%, ipar és szolgáltatások: 20%. A népesség 36%-a él szegénységi küszöb alatt (2005-ben).

Mezőgazdaság

szerkesztés

A mezőgazdaság délen összpontosul, főleg a Niger és a Szenegál folyók mellett. A lakosság ellátása szempontjából legfontosabb kultúrnövény a rizs, amelynek öntözéses művelést igénylő elsődleges vetésterülete Ségou és a mauritániai határ között helyezkedik el. Hagyományosan a kisüzemi keretek határozzák meg a mezőgazdaság szerkezetét, ahol a művelés alá vett terület kb. 90%-án élelmiszernövényeket termesztenek (2010). A gazdaságban meghatározó szerepet játszik a gyapot, amelyben Mali Egyiptom és Szudán után a 3. legnagyobb afrikai termelő. [13]

Főbb mezőgazdasági termények és tenyésztett állatok: köles, rizs, cirok, gyapot, jamgyökér, manióka; kecske, juh, szarvasmarha, teve.

A mezőgazdasággal vagy halászattal foglalkozók aránya kb. 80%; a népesség 10%-a nomád életmódot folytat.[mikor?]

Az ipar nagyrészt a mezőgazdasági termények feldolgozására épül. Az ország gazdasága jórészt külföldi segélyektől függ, és érzékenyen reagál egyik fő exportcikke, a gyapot árának világpiaci változásaira.

Fő ágazatok: élelmiszer-feldolgozás; építőipar, cementgyártás; foszfát- és aranybányászat[26]

Jelentős a kézműipar (ruházati cikkek, kerámia, kosarak, fafaragványok). [13]

Kereskedelem

szerkesztés

Főbb külkereskedelmi termékek és partnerek 2016-ban:[26]

  • Import: kőolaj, gépek és berendezések, építési anyagok, élelmiszer, textiláru
  • Import: Szenegál 12,2%, Kína 12,2%, Franciaország 10,3%, Benin 8,6%, Elefántcsontpart 8,4%
  • Export: (a három fő termék:) arany, gyapot, élő állat.
  • Export: Svájc 30,4%, India 12,2%, Ukrajna 5,1%, Kína 5,1%, Burkina Faso 4,9%, Szenegál 4,3%, Franciaország 4%, Dél-Afrika 4%

Közlekedés

szerkesztés
 
Csónak a Niger folyón

Vasút: 729 km, az utak hossza: 18 709 km (ebből 18% burkolt).

A legfontosabb kötúti kapcsolata Bamakótól az elefántcsontparti Abidjanhoz vezet. Az Európai Fejlesztési Alap finanszírozza a Bamako és a szenegáli Dakar közötti összeköttetést. Szintén vannak tervek a Malit és Algériát összekötő transz-szaharai út kiépítésére.[24]

A déli régióban a természetes vízfolyások, az északi (sivatagi, félsivatagi) régióban pedig a teve szerepe változatlanul fontos. [13]

Telekommunikáció

szerkesztés
Hívójel prefix TZ
ITU zóna 46
CQ zóna 35

Mali (hasonlóan más Fekete-Afrika-i országokhoz) nem a filharmonikusairól híres. Az igazi szórakozást itt az utca jelenti. Az utca az a képzeletbeli színpad, amelyen minden járókelő szereplő is egyben. Az állandóan változásban levő élet színdarabja van műsoron. A családok kiterjedtek, nem három-négy személyből, hanem akár harminc-negyven főből állnak, állandó a jövés-menés, és az utca történéseiről sem akar lemaradni senki. Ez a hatalmas szappanopera. Az asszonyok az utcán főznek, festik a kelmét, az autentikus afrikai szövetet, melyből hagyományos viseletük készül. A legtöbb asszony a fején hordja az eladásra szánt portékáját, miközben folyamatosan az utcát járja. Az egész utca egy nagy, színes forgatag. Ameddig a szem ellát, mindenhol kecskék, férfiak, nők és gyerekek. Mosolyok, köszöntések, üdvözlések minden irányból. Nincs ideges, türelmetlen megnyilvánulás, depressziós arc.

Errefelé nem divat megsérteni a másikat vagy dehonesztáló kijelentést tenni valakire. Itt elég, ha huzamosabb ideig nem tesznek pozitív gesztust egymás felé és ebből tudják, hogy valami baj történt, rendezni kell a nézeteltérést. Ugyanakkor a társadalmat átszövi a korrupció, a lopás és nyerészkedés. A széles néptömegekhez a nemzetközi segélyek csekély töredéke jut csak el.[27]

 
Dzsenné agyagból készült ősi mecsete
Képek a kultúráról
 
Iskolai tanulók
 
Dogon építészet, Bandiagara
 
Timbuktu, Szankore Mecset
 
Djingareiber-mecset belső udvara, Timbuktu
 
Gao ősi épülete (le tombeau des Askias)
 
Sangha mecsete
 
Zenészek
 
Balafon
 
Sadio Sidibé és Baba Salah, énekes-zenész előadók
 
Tánc dzsembére
 
Asszonyok mosogatnak a Nigerben
 
Gyerekek fociznak egy dogon faluban
 
Fula (fuláni) emberek
 
Tuareg pásztorok az ország északi részén
 
Bozo törzsi gyerekek egy faluban
 
Asszonyok színes öltözéke
 
Toguna (közösségi ház) egy dogon faluban
 
Sivatagi fesztivál Timbuktu mellett
Mali tánc Nafadié falujában

Oktatási rendszer

szerkesztés

A lakosság 70,5%-a (a 15 év felettieket nézve) analfabéta. A 25 év felettiek 82%-a nem járt iskolába.

Kulturális intézmények

szerkesztés

kulturális világörökség

szerkesztés

Maliban helyi államok sokkal az európai hódítás előtt keletkeztek. Ezekben sajátos „szudáni” (száheli) építészet alakult ki. Ez a kulturális örökség indokolja, hogy az UNESCO világörökséggé nyilvánította a következő helyeket:

Művészetek

szerkesztés

Építészet

szerkesztés

Nyugat-Afrika építészetében egyedülállóak Mali kizárólag agyagból épült középkori mecsetei. Ezek egész sora látható például Timbuktuban, a 13-16. századi Mali Birodalom és Szonghai Birodalom fővárosában (Dzsingareiber mecset, Szankore mecset, Szidi Jahja mecsete).

Hagyományok

szerkesztés

Gasztronómia

szerkesztés
 
Az egyik nyugat-afrikai rizses specialitás a jollof, mely Maliban is jellemző.

Mali gasztronómiája jelentős mértékben a rizsen és kölesen alapul.[28] Ezekhez levelekből készítenek mártást, pl. spenótból vagy pedig édesburgonyából, kenyérfalevélből esetleg földimogyoróból paradicsom hozzáadásával. Melléje húst is adnak, amely lehet marha, baromfi, birka, esetleg kecske.

Bár régiónként eltérők a kulináris sajátosságok, de elmondható, hogy Malinak tipikusan nyugat-afrikai a konyhája, mivel itt is általánosan fogyasztott étel a fufu vagy a jollof.[29]

Fő látnivalók:[30]

Dátum Ünnep
január 1. Újév
január 20. A hadsereg napja
március 26. Moussa Traoré rezsimjének mártírjai
május 1. A munka ünnepe
május 25. Afrika-nap, az Afrikai Egységszervezet (OAU) megalapításának emléknapja
szeptember 22. A függetlenség napja
december 25. Karácsony
  1. Világbank-adatbázis. Világbank
  2. https://data.worldbank.org/indicator/SP.POP.TOTL
  3. Worldometers
  4. Worldometers 2022
  5. Mali gold reserves rise in 2011 alongside price Archiválva 2015. november 21-i dátummal a Wayback Machine-ben.. Retrieved 17 January 2013
  6. Wolny, Philip (2013): Discovering the Empire of Mali. The Rosen Publishing Group. ISBN 9781477718896. 7. o.
  7. https://www.livescience.com/4180-sahara-desert-lush-populated.html
  8. http://www.origo.hu/tudomany/20150702-csad-to-afrika-szahara-edesvizu-to-vizkeszlet.html
  9. Ő volt a történelem leggazdagabb embere (angol nyelven). Növekedés.hu, 2019. március 16. (Hozzáférés: 2023. február 21.)
  10. A középkori Fekete Párduc: Musza mansza, a Mali Birodalom ura volt a valaha élt leggazdagabb ember (magyar nyelven). Múlt-kor történelmi magazin, 2018. március 21. (Hozzáférés: 2023. február 21.)
  11. Átvették a hatalmat a lázadók Maliban (origo.hu)
  12. Maliban a puccs után féken kell tartani a dzsihadistákat – Egy helyi pap helyzetjelentése (Magyar Kurír)
  13. a b c d e f g Dr. Besenyő János, Miletics Péter: Országismertető: Mali, 2013
  14. http://worldweather.wmo.int/en/city.html?cityId=134
  15. Országok lexikona A-Z, 2007
  16. Emmanuel Akinwotu: Mali: leader of 2020 coup takes power after president's arrest. The Guardian, 2021. május 25. [2021. május 24-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2021. május 26.)
  17. Archivált másolat. [2013. augusztus 15-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. augusztus 26.)
  18. https://index.hu/kulfold/2020/08/19/lemondott_mali_megpuccsolt_elnoke/
  19. https://index.hu/kulfold/2020/08/19/maliban_kineveztek_az_orszag_uj_vezetojet_a_puccsot_elitelte_a_nemzetkozi_kozosseg/
  20. https://www.theafricareport.com/43146/mali-who-is-bah-ndaw-the-new-transitional-president/
  21. https://www.portfolio.hu/global/20210525/ujabb-orszagban-vette-at-az-uralmat-a-hadsereg-a-nyugati-vilag-felhaborodott-484828
  22. https://magyarnemzet.hu/kulfold/katonak-fogtak-el-mali-atmeneti-kormanyanak-tobb-politikusat-9843758/
  23. a b https://www.cia.gov/library/publications/the-world-factbook/geos/ml.html
  24. a b https://www.loc.gov/collections/country-studies/about-this-collection/
  25. Habeck, M.R. (2006): Knowing the Enemy: Jihadist Ideology and the War on Terror. New Haven, Yale University Press p. 6. http://www.bookrags.com/research/umar-tl-eorl-14/ 2013-03-20
  26. a b c Archivált másolat. [2015. november 10-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. július 16.)
  27. Mihálffy Balázs: Mosoly a pokolból (Bosznia frontjaitól az afrikai bányákig), 2014.
  28. Claude Arditi, Pierre Janin et Alain Marie (2011): La lutte contre l'insécurité alimentaire au Mali. Réalités et faux semblants. Paris: Karthala, ISBN 978-2-8111-0579-2, 384. o.
  29. Monique Chastanet (2002): Cuisine et société en Afrique. Histoire, saveurs, savoir-faire. Paris: Karthala, ISBN 9782845862784, 291. o.
  30. https://www.tripadvisor.com/Attractions-g293812-Activities-Mali.html

További információk

szerkesztés

Kapcsolódó szócikkek

szerkesztés
A Wikimédia Commons tartalmaz Mali témájú médiaállományokat.