Főmenü megnyitása

Mali vagy hivatalos nevén Mali Köztársaság nyugat-afrikai állam, a térség második legnagyobb országa. 1960-ig Franciaország gyarmata volt Francia-Szudán néven. Mai nevét az egykori Mali Birodalomról kapta.

Mali Köztársaság
République du Mali
Mali ka Fasojamana
Mali zászlaja
Mali zászlaja
Mali címere
Mali címere
Nemzeti mottó: Un peuple, un but, une foi
(franciául: Egy nép, egy cél, egy hit)
Nemzeti himnusz: Pour l'Afrique et pour toi, Mali
LocationMali.svg

Fővárosa Bamako
é. sz. 17°, ny. h. 4°
Államforma köztársaság
Vezetők
Államfő Ibrahim Boubacar Keïta
Miniszterelnök Modibo Keïta
Hivatalos nyelv francia
Függetlenség Franciaországtól
kikiáltása 1960. szeptember 22.

Tagság
Népesség
Népszámlálás szerint14 528 662 fő (2009)[1] +/-
Rangsorban60
Becsült19 077 690[2] fő (2018)
Rangsorban60
Népsűrűség11,7 fő/km²
GDP2012
Összes10 319 millió USD (129)
Egy főre jutó631 USD
Földrajzi adatok
Terület1 248 574 km²
Rangsorban 23
Víz1,6%
IdőzónaGMT (UTC)
Egyéb adatok
Pénznem CFA frank (XOF)
Nemzetközi gépkocsijel RMM
Hívószám 223
Segélyhívó telefonszám
  • 112
  • 15
  • 17
  • 18
Internet TLD.ml
Villamos hálózat 220 volt
Elektromos csatlakozó
  • Europlug
  • Type E
Közlekedés iránya jobb
A Wikimédia Commons tartalmaz Mali Köztársaság témájú médiaállományokat.

térkép szerkesztése

Tartalomjegyzék

TörténelemSzerkesztés

A kezdetekSzerkesztés

Mali területe a paleolitikum korától lakott. A mai sivatag helyét egykor erdős, majd füves szavanna foglalta el egészen kb. Kr. e. 3500-ig. Ezután száradt ki a Szahara egész déli területe.[3][4]

KözépkorSzerkesztés

Kb. a 4. század elején a Felső-Niger és a Szenegál folyó között megalakult a Ghánai Birodalom (wd). A fővárosa a mai Mauritánia délkeleti részén fekvő Koumbi Saleh (wd) volt. Bukása után a Niger folyó felső szakaszán már a 11. század folyamán kialakult a Mali Birodalom, amely virágkorát a 14. században élte. Amikor a Mali Birodalom belső ellentétek miatt elvesztette jelentőségét, a Szongai Birodalom vette át szerepét. Az utóbbi jelentőségét a kereskedelmi utak áthelyeződése következtében vesztette el. Amikor az európaiak megnyitották a tengeri útvonalat, a Szaharán átvezető karavánkereskedelem lehanyatlott. Amíg az virágzott, addig az említett birodalmak aranyat exportáltak a Földközi-tenger vidékére. Nyugat-Szahara oázisainak sókereskedelmét is felügyelték. Jelentős volt a szerszámkészítés, a fegyverkészítés.

ÚjkorSzerkesztés

A területet a franciák az 1800-as évek végén gyarmatosították. 1914-ben Francia-Szudán néven Francia Nyugat-Afrika része lett. 1960. szeptember 22-én a Szudáni Köztársaság és a Szenegáli Köztársaság függetlenné vált Franciaországtól; együtt létrehozták a Mali Államszövetséget. A mai Mali Köztársaság 1960-ban jött létre, miután a Szudáni Köztársaság és Szenegál különvált.

Az első elnök Modibo Keïta lett. Kormányzata szocialista jellegű, államosító gazdaságpolitikát folytatott és szoros kapcsolatokat épített ki a szocialista országokkal. 1968-ban Moussa Traoré katonai puccsot hajtott végre, és diktátorként 1991-ig volt hatalmon. Egypárti államában tőkés jellegű gazdasági reformokat hajtott végre. Az 1992. évi demokratikus választáson Oumar Konarét választották elnökké, majd 1997-ben újraválasztották. Konaré küzdött a korrupció ellen és gazdasági reformokat vezetett be. 1999-ben csatlakozott az afrikai régiószervezethez.

21. századSzerkesztés

Az ország 2000–2001-ben az ENSZ BT tagja volt. A 2002. évi demokratikus elnökválasztáson Amadou Toumani Tourét választották meg utódjául. A volt elnök Konaré lett az Afrikai Unió elnöke 2003-ban.

2012. március 21-én lázadó katonák újabb puccsot hajtottak végre és elfoglalták a stratégiailag fontos pontokat a fővárosban. A hatalmat pillanatnyilag is ők gyakorolják.[5]

A 2012. januárjában kirobbant Észak-mali konfliktusban (wd) vezető szerepet játszottak a tuaregek, akik számos fegyveres felkelést robbantottak ki Mali és Niger területén szabadságjogaikért és az Azawad néven ismert terület birtoklásáért.

FöldrajzSzerkesztés

Mali 65%-a sivatagos terület. Az ország északi része a Szaharában fekszik. Tengerpartja nincs; északon Algéria, keleten Niger, délen Burkina Faso és Elefántcsontpart, délnyugaton Guinea, nyugaton Szenegál és Mauritánia határolja.

Az országot földrajzilag 3 részre lehet osztani: Szahara, Száhel-övezet, Szudán.

Északon az algériai Ahaggar-hegység masszívuma határolja. Ez egy 1000 méter magas hegyrendszer. Északkeleten az Iforas-hegység erodált homokkővel fedett gránitplatója az Ahaggar-hegységhez tartozik. A sivatagi térséget még az Erg-Chech (Ses-sivatag) homokdűnéi (az ország északi csücskében), a Taudenni térségében található sivatagi sóbetétek, valamint a Tanezrouft (Tanezruft) sziklás síksága jellemzik. [6]

A déli és középső területeket Niger folyó öntözi. Ségou és Timbuktu között a Niger egy folyamdeltát hoz létre, a Massinát.

A folyó menti településektől eltekintve a letelepült népesség a Hombori környéki fennsík és a Bandiagara-hegység lenyűgöző látványt nyújtó sziklaképződményei körül összpontosul. Nyugaton fokozatosan lejt a folyóvölgy irányába, délkeleti végződését töredezett sziklafal alkotja.

Délkeleten a Guineai-küszöb peremhegységei húzódnak, az ország legmagasabb csúcsával (Hombori Tondo, 1155 m).

 
Műholdas kép
 
 
 
 
 
 
 
Mali domborzati térképe


ÉghajlatSzerkesztés

 
Mali éghajlati térképe Köppen osztályozásán

A csapadékeloszlás, illetve a hőmérséklet éves jellemzői alapján három évszak különíthető el [6]:

  • február és június közötti évszak forró és száraz,
  • június-november között csapadékosabb és viszonylag enyhe,
  • novembertől februárig tart a száraz és hűvösebb időjárás.

A Köppen-osztályozás alapján

  • az ország északi felét a forró sivatagi éghajlat jellemzi (BWh),
  • ettől délre található, az ész. 12° és 16° között a félszáraz (szavanna) övezet (BSh),
  • az ország délnyugati végében a trópusi nedves szavanna éghajlat (Aw - a térképen kék színnel).

A januári középhőmérséklet 10-20 °C. Júliusban 30-35 °C az átlag, de akár az 50 °C-ot is elérheti.

Az eső általában 7-12 hónapig nem esik. Észak felé haladva egyre hosszabb a száraz évszak, és egyre kevesebb a csapadékmennyiség. Timbuktuban az évi csapadék már csak 180 mm körüli, melynek zöme júl-aug-ban hull le.[7]

A déli országrészben januárban 20-25 °C, ritkán 25 °C felett. Nyáron 30 °C körüli, de a 35 °C is elképzelhető. Itt az esős évszak június végétől november végéig tart. Ilyenkor kiárad a Niger folyó.

Élővilág, természetvédelemSzerkesztés

Maliban dél felé haladva a sivatagot felváltja a Száhel-övezet füves pusztája, majd a fű egyre magasabb, a vízfolyások mellett galériaerdők jelennek meg: a táj fokozatosan átmegy a szudáni szavannákba.

A fás szárú növények közül említendő a néré (wd), a karite (wd), a cailcedra (wd) és a kapioka. A Szahel-övezet és Szudán határzónájára a sztyeppe természetes növényzete jellemző: többek között olyan, a szárazságot jól tűrő fafajták, mint a baobab (majomkenyérfa), a dumpálma (wd), amelyeket északabbra fokozatosan felváltanak a szárazsághoz jobban alkalmazkodott rövid, tüskés levelű növények: a mimóza, az akácia, és a fűfélék családjába tartozó Cenchrus biflorus. [6]

Az állatvilága változatos. Legnagyobb számban a patások és a ragadozók fordulnak elő. A főemlősök közül megtalálható a guineai pávián és a nyugati csimpánz. Előfordul itt az oroszlán, a gepárd, a szervál, a foltoshiéna, a sivatagi róka, az afrikai vadkutya. A nagytestű növényevőket az elefánt és a zsiráf, a kisebb növényevőket antilop- és gazellafajok képviselik. [8]

Egykor gazdag állatvilágának maradványai a nemzeti parkokban élnek.

Nemzeti parkjaiSzerkesztés

Kiterjedt természetvédelmi rendszerrel bír az ország. Különösen a Niger folyó mocsárvilágában jelöltek ki sok, különféle természetvédelmi területet.

Természeti világörökségeSzerkesztés

Államszervezet és közigazgatásSzerkesztés

Alkotmány, államformaSzerkesztés

Többpárti köztársaság.

Törvényhozás, végrehajtás, igazságszolgáltatásSzerkesztés

Politikai pártokSzerkesztés

 
Timbuktui utcakép
  • ADM vagy „Adema” (Alliance pour la Démocratie au Mali)
  • CCD
  • PARENA
  • UDPM (Union Démocratique du Peuple Malien)
  • US-RDA (Union Soudanais/Rassemblement Démocratique Africain)

ElnökökSzerkesztés

Közigazgatási beosztásSzerkesztés

Az országot 8 régió és a fővárosi körzet alkotja.

Védelmi rendszerSzerkesztés

Aktív katonai szolgálatban: 7350 fő (2007). A lakosságra fejenként jutó kiadás évi 10 USD.

NépességSzerkesztés

Képek

Általános adatokSzerkesztés

Legnépesebb településekSzerkesztés

Bamako, Sikasso, Ségou, Mopti, Koutiala.

Etnikai megoszlásSzerkesztés

A lakosság több mint 30 féle népcsoporthoz tartozik: bambara 34,1%, fuláni (fulbe) 14,7%, szarakole (maraka) 10,8%, szenufo 10,5%, dogon 8,9%, malinke 8,7%, bobo 2,9%, szongai 1,6%, tuareg 0,9%, egyéb (khassonké, mauren, dioula stb). (2012)[10]

Nyelvi megoszlásSzerkesztés

A hivatalos nyelv a francia, de további kb. negyven nyelvet használnak. Az ország lakosságának mintegy 80%-a beszél bambara nyelven, amelyik az egyik fő közvetítőnyelv.[11]

Vallási megoszlásSzerkesztés

A lakosság 94,8%-a muszlim, 2,4% keresztény (főleg római-katolikus), 2% animista, hagyományos hitű. (2009-es becslés)[10]

Az országban gyakorolt iszlám liberálisabb szellemiségű, mint a szomszédos államokban: a nők nem viselnek fátylat, többnyire elfogadott az alkohol- és a sertéshús fogyasztása. A szigorú vahhábita irányzatot csak a hívők mintegy 5%-a követi, több mint fele (55%) sem a szunnita, sem a síita irányzattal nem azonosul. [6][12]

Szociális rendszerSzerkesztés

A lakosság 29%-a alultáplált (a szükséges napi minimum 1800 kalória fogyasztást feltételezve). A lakosság fele nem jut tiszta ivóvízhez.

GazdaságaSzerkesztés

Általános adatokSzerkesztés

 
Rizs-palántázás
 
Gyapot-feldolgozás egy üzemben

Mali a világ egyik legszegényebb országa. 199698 között több aranybányászati cég is növelte itteni kitermelését, így Mali a következő években jelentős aranyexportőrré is válhat.

  • A GDP összetétele szektoronként 2014-ben: mezőgazdaság: 38%, ipar: 23,3%, szolgáltatások: 38,7% [13]
  • GDP (reál) növekedési üteme: 5,9% (2014-ben)
  • A lakosság foglalkozása 2005-ben: mezőgazdaság: 80%, ipar és szolgáltatások: 20%. A népesség 36%-a él szegénységi küszöb alatt (2005-ben).

MezőgazdaságSzerkesztés

A mezőgazdaság délen összpontosul, főleg a Niger és a Szenegál folyók mellett. A lakosság ellátása szempontjából legfontosabb kultúrnövény a rizs, amelynek öntözéses művelést igénylő elsődleges vetésterülete Ségou és a mauritániai határ között helyezkedik el. Hagyományosan a kisüzemi keretek határozzák meg a mezőgazdaság szerkezetét, ahol a művelés alá vett terület kb. 90%-án élelmiszernövényeket termesztenek (2010). A gazdaságban meghatározó szerepet játszik a gyapot, amelyben Mali Egyiptom és Szudán után a 3. legnagyobb afrikai termelő. [6]

Főbb mezőgazdasági termények és tenyésztett állatok: köles, rizs, cirok, gyapot, jamgyökér, manióka; kecske, juh, szarvasmarha, teve.

A mezőgazdasággal vagy halászattal foglalkozók aránya kb. 80%; a népesség 10%-a nomád életmódot folytat.[mikor?]

IparSzerkesztés

Az ipar nagyrészt a mezőgazdasági termények feldolgozására épül. Az ország gazdasága jórészt külföldi segélyektől függ, és érzékenyen reagál egyik fő exportcikke, a gyapot árának világpiaci változásaira.

Fő ágazatok: élelmiszer-feldolgozás; építőipar, cementgyártás; foszfát- és aranybányászat[13]

Jelentős a kézműipar (ruházati cikkek, kerámia, kosarak, fafaragványok). [6]

KereskedelemSzerkesztés

Főbb külkereskedelmi termékek és partnerek 2016-ban:[13]

  • Import: kőolaj, gépek és berendezések, építési anyagok, élelmiszer, textiláru
  • Import: Szenegál 12,2%, Kína 12,2%, Franciaország 10,3%, Benin 8,6%, Elefántcsontpart 8,4%
  • Export: (a három fő termék:) arany, gyapot, élő állat.
  • Export: Svájc 30,4%, India 12,2%, Ukrajna 5,1%, Kína 5,1%, Burkina Faso 4,9%, Szenegál 4,3%, Franciaország 4%, Dél-Afrika 4%

KözlekedésSzerkesztés

 
Csónak a Niger folyón

Vasút: 729 km, az utak hossza: 18 709 km (ebből 18% burkolt).

A legfontosabb kötúti kapcsolata Bamakótól az elefántcsontparti Abidjanhoz vezet. Az Európai Fejlesztési Alap finanszírozza a Bamako és a szenegáli Dakar közötti összeköttetést. Szintén vannak tervek a Malit és Algériát összekötő transz-szaharai út kiépítésére.[11]

A déli régióban a természetes vízfolyások, az északi (sivatagi, félsivatagi) régióban pedig a teve szerepe változatlanul fontos. [6]

VasútSzerkesztés

LégiSzerkesztés

KultúraSzerkesztés

Mali (hasonlóan más Fekete-Afrika-i országokhoz) nem a filharmonikusairól híres. Az igazi szórakozást itt az utca jelenti. Az utca az a képzeletbeli színpad, amelyen minden járókelő szereplő is egyben. Az állandóan változásban levő élet színdarabja van műsoron. A családok kiterjedtek, nem három-négy személyből, hanem akár harminc-negyven főből állnak, állandó a jövés-menés, és az utca történéseiről sem akar lemaradni senki. Ez a hatalmas szappanopera. Az asszonyok az utcán főznek, festik a kelmét, az autentikus afrikai szövetet, melyből hagyományos viseletük készül. A legtöbb asszony a fején hordja az eladásra szánt portékáját, miközben folyamatosan az utcát járja. Az egész utca egy nagy, színes forgatag. Ameddig a szem ellát, mindenhol kecskék, férfiak, nők és gyerekek. Mosolyok, köszöntések, üdvözlések minden irányból. Nincs ideges, türelmetlen megnyilvánulás, depressziós arc.

Errefelé nem divat megsérteni a másikat vagy dehonesztáló kijelentést tenni valakire. Itt elég, ha huzamosabb ideig nem tesznek pozitív gesztust egymás felé és ebből tudják, hogy valami baj történt, rendezni kell a nézeteltérést. Ugyanakkor a társadalmat átszövi a korrupció, a lopás és nyerészkedés. A széles néptömegekhez a nemzetközi segélyek csekély töredéke jut csak el.[14]

 
Dzsenné agyagból készült ősi mecsete
Képek a kultúráról
Mali tánc Nafadié falujában

Oktatási rendszerSzerkesztés

A lakosság 70,5%-a (a 15 év felettieket nézve) analfabéta. A 25 év felettiek 82%-a nem járt iskolába.

Kulturális intézményekSzerkesztés

kulturális világörökségSzerkesztés

Maliban helyi államok sokkal az európai hódítás előtt keletkeztek. Ezekben sajátos „szudáni” (száheli) építészet alakult ki. Ez a kulturális örökség indokolja, hogy az UNESCO világörökséggé nyilvánította a következő helyeket:

TudománySzerkesztés

MűvészetekSzerkesztés

ÉpítészetSzerkesztés

Nyugat-Afrika építészetében egyedülállóak Mali kizárólag agyagból épült középkori mecsetei. Ezek egész sora látható például Timbuktuban, a 13-16. századi Mali Birodalom és Szonghai Birodalom fővárosában (Dzsingareiber mecset, Szankore mecset, Szidi Jahja mecsete).

Hagyományok, néprajzSzerkesztés

GasztronómiaSzerkesztés

TurizmusSzerkesztés

Fő látnivalók:[15]

SportSzerkesztés

ÜnnepekSzerkesztés

Dátum Ünnep
január 1. Újév
január 20. A hadsereg napja
március 26. Moussa Traoré rezsimjének mártírjai
május 1. A munka ünnepe
május 25. Afrika-nap, az Afrikai Egységszervezet (OAU) megalapításának emléknapja
szeptember 22. A függetlenség napja
december 25. Karácsony

JegyzetekSzerkesztés

ForrásokSzerkesztés

További információkSzerkesztés

Kapcsolódó szócikkekSzerkesztés

A Wikimédia Commons tartalmaz Mali témájú médiaállományokat.