Ghána
Ghána, hivatalosan Ghánai Köztársaság (angol: Republic of Ghana) ország Nyugat-Afrikában, csupán néhány fokra északra az Egyenlítőtől. A greenwichi meridián a fővárostól néhány kilométerre keletre halad át. Keletről Togo, északról Burkina Faso, nyugatról Elefántcsontpart, délről pedig a Guineai-öböl határolja.
Ghána soknemzetiségű ország, sokszínű lakossággal, nyelvi és vallási csoportokkal.[4] Vallásilag a többség keresztény (kb. 71%), közel egyötöde muszlim, kevesebb mint egytizede pedig hagyományos vallást gyakorol.[5] 1993 óta a kontinens egyik legszabadabb és legstabilabb kormányával rendelkezik, és viszonylag jól teljesít az egészségügy, a gazdasági növekedés és az emberi fejlődés mutatóiban.[6] Jelentős befolyást élvez Nyugat-Afrikában.[7]
Földrajz szerkesztés
Domborzat szerkesztés
Ghána nagy része dombság, az ország közel fele 150 méternél alacsonyabban fekszik a tenger szintje felett.
A tengerpart hossza 543 km. Az ország 158 000 km²-én van a Volta vízgyűjtő területe.
Az országot földrajzilag 5 tájra oszthatjuk: alföldek az ország déli részén, Ashanti-felföld, Akwapim-Togó dombság, Volta-medence és magasföldek észak-északnyugaton.
Az Akwapim-Togó-dombság és az Atakora-hegység egészen Beninig fut. Az ország legmagasabb pontja a 885 m magas Afagyato hegy, amely a togói határon fekszik.
|
Képek                 |
Vízrajza szerkesztés
Az ország közepén lévő Volta-tó (8500 km²) a világ legnagyobb mesterséges tava, az ország területének 3,6%-át teszi ki. Az ország nagyobb folyói: Fekete-Volta, Fehér-Volta, Afram, Daka, Oti, Pra, Tano, Ankobra, Birim és Densu. Az országnak nincs természetes tengeri kikötője, ezért két mesterséges kikötőt építettek Takorádiban és Temában.
Éghajlat szerkesztés
Ghána éghajlata trópusi. Délen, a partvidéken az évi csapadékmennyiség 2000 mm felett van, északon csak 1000 mm.
Növény- és állatvilág szerkesztés
Az eredeti növénytakaró a partvidéken és az ahhoz közeli dombságokon esőerdő volt. Nagyobb részét a 20. században kivágták, leginkább délnyugaton találhatók meg az egykori erdőségek maradványai. A kivágott erdőségek helyén ma sűrű bozótos nő. Észak felé haladva, ahogy a csapadék csökken, ezt az övet szavanna váltja fel, tovább északra pedig füves puszták.
Az országban 55 170 km² őserdő volt 2005-ben, ami 1154 km²-rel csökken évente.
Ghána állatvilága fajokban gazdag. Az erdős területeken több mint 200 féle madár, 222 különféle emlős állat, 131 féle hüllő, számtalan lepke és gyík faj él.
A folyókban 90 halfajta található, például tilápia és afrikai törpe harcsa.
A szavannán leopárdok, oroszlánok, elefántok, orrszarvúak, gnúk, antilopok, varacskos disznók, majmok élnek.[8]
Nemzeti parkok szerkesztés
Ghánában is kiépült a természetvédelem modern rendszere.[9]
- Mole Nemzeti Park - szavanna, a folyók mentén galériaerdővel.
- Kakum Nemzeti Park - rendkívül magasra növő fáiról nevezetes.
- Digya Nemzeti Park - a Volta-tó nyugati partján szavanna, galériaerdő.
- Bui Nemzeti Park - a Fekete-Volta két partján. Különösen a vízilóról nevezetes.
- Bia Nemzeti Park és bioszféra rezervátum - ott fekszik, ahol az örökzöldekből álló erdő átmegy a lombhullató erdőkbe.
- Nini Suhien Nemzeti Park - a nyugati országrész örökzöld erdeiben fekszik.
- Kyabobo Nemzeti Park - félszáraz lombhullató erdő.
Természeti világörökség szerkesztés
Jelenleg nem tart számon ghánai tájat az UNESCO világörökségként.
Történelem szerkesztés
A középkorban létezett már egy Ghána állam, ahonnan az akan népek ősei erednek, az azonban nem is érintette a mai Ghána területét. A térség sok népvándorlást élt meg; az akanul beszélő népek a 15. század vége felé kezdtek beköltözni.[10][11] A 16. század elejére az akanok szilárdan megalapozódtak a Bonoman nevű államban, amelyről később a Brong-Ahafo régiót nevezték el.[12]
1600 körül a mai Közép-Ghána területén létrejött annak a királyságnak az alapja, amelyből később kialakult az Asanti Birodalom . Ez a birodalom a 19. századig fennmaradt.
Gyarmatosítás szerkesztés
Az úgynevezett Aranyparton 1482-ben a portugálok felépítették Elmina erődjét. Ez lett az arany-, az elefántcsont- és a rabszolga-kereskedelem központja. A 17. században a portugálokat kiszorítva a hollandok, angolok, svédek, dánok is meghódítottak egy kis szeletet a parton. Emiatt Európán kívül sehol máshol a világon nem látni ilyen sűrűn európai építésű katonai létesítményeket. A leghosszabb ideig az angolok maradtak itt.
19-21. század szerkesztés
1820 körül lett az Aranypart Nagy-Britannia birtoka. 1874-ben koronagyarmattá nyilvánították. A második világháború idején 40 000 ghánai vett részt a harcokban a brit hadseregben.
1947-ben Kwame Nkrumah harcot indított a függetlenség elnyerésére. Ő az Amerikai Egyesült Államokban járt egyetemre, ahol megismerkedett a pánafrikai eszmékkel. Valójában nem csupán Aranypart függetlenségére törekedett, hanem olyan egységes Afrikáról álmodott, amely képes ellenállni a neokolonialista törekvéseknek. Szándéka szerint ebben az Afrikában a következő elvek érvényesültek volna: szabadság és igazság, egyenlőség és ingyenes oktatás mindenkinek, tekintet nélkül az etnikai háttérre vagy vallásra.
A függetlenséget 1957. március 6-án vívta ki Ghána, első elnöke Nkrumah lett. Ekkor Aranyparthoz csatolták Brit Togót is. A fiatal ország gyors iparosításba kezdett a szocialista tervgazdálkodásra emlékeztető módon. Az 1960-as évekre Afrika egyik legjobban iparosodott, legfejlettebb országává küzdötte fel magát.
1966-ban Nkrumah hatalmát katonai puccs számolta fel, bizonyos vélemények szerint a CIA állt a háttérben. Sorozatos katonai puccsok következtek. A katonák azonban korruptak voltak, képtelennek bizonyultak az ország irányítására és Ghána hanyatlani kezdett. 1981-ben Jerry John Rawlings repülőhadnagy megdöntötte a hivatalban lévő juntát és megpróbálta demokratizálni Ghánát.
Az átmeneti gyors fejlődést hanyatlás követte, amely a kakaó árának csökkenéséből, illetve a kőolaj árának növekedéséből adódott, és súlyos fizetésimérleg-hiányt vont maga után. A gazdasági hanyatlást politikai válságok is tetézték, az ország gazdasága összeomlott, az 1980-as évek végére gyakorivá váltak az éhínségek. A stabilizációs program kidolgozásához és bevezetéséhez a Nemzetközi Valutaalap és a Világbank adott irányelveket. A gazdasági egyensúly helyreállt, de ennek az ára az volt, hogy elmélyültek a társadalmi feszültségek, és növekedtek a környezeti károk.
1992 óta az ország demokratikus köztársaság.
2020-ban a Ghána keleti részét alkotó egykori Brit Togo, Nyugat-Togo néven függetlennek kiáltotta ki magát és azóta fegyveres konfliktus zajlik a térségben a kormány hadseregével.[13]
Népessége szerkesztés
|
Képek
|
.jpg)
.jpg)
_%E2%80%93_The_Panoramic_view.jpg)
.jpg)
A népesség eloszlása egyenlőtlen, a partvidék viszonylag sűrűn lakott, a mezőgazdaság és kereskedelem jelenti a megélhetést. A terület északi része – a mostoha természeti feltételeknek köszönhetően – ritkán lakott.
Az országban jellemzően nagycsaládosok élnek. Ezért a rokonok könnyen tudnak segíteni egymásnak a problémákban. A városokban él a lakosság közel fele.
Népességének változása szerkesztés
| Lakosok száma | 6 652 516 | 7 891 194 | 9 083 737 | 10 354 855 | 12 311 805 | 15 043 053 | 17 568 461 | 20 301 686 | 23 691 533 | 32 833 031 |
| 1960 | 1966 | 1972 | 1978 | 1984 | 1991 | 1997 | 2003 | 2009 | 2021 |
Népcsoportok szerkesztés
A lakosság nagyon sokszínű, csakúgy mint egész Afrikában. Sokféle etnikai csoport él az országban, szinte mindannyian sötét bőrű szudáni népcsoportok. Legnépesebb etnikum az akan 44%-kal, őket követik a moszik, a szomszédos Burkina Faso legnépesebb etnikuma 16%-os aránnyal. Nem sokkal kevesebben vannak az ewék 13%-kal. A ga-adaigme törzsek 8%-ot tesznek ki. Több országban is elterjedt szudáni népcsoport a gurmák és a jorubák, előbbiek 3, utóbbiak már csak 0,6%-át adják a népességnek. Ezenkívül még számtalan kisebb szudáni fekete népcsoport él az országban. Ők a csekély számú európai (brit) származású lakossal együtt 15%-át teszik ki a népességnek.[14]
Nyelvek szerkesztés
Ghana egy soknyelvű ország, ahol mintegy nyolcvan nyelvet beszélnek.[15] Ezek közül a gyarmati korszakból örökölt angol a hivatalos nyelv és 2019 óta a francia is azon az úton van, hogy második hivatalos nyelv legyen.[16][17] Az őshonos nyelvek közül az akan a legszélesebb körben beszélt nyelv.[18]
Vallások szerkesztés
- 2000
A 2000-ben végzett népszámlálás adatai szerint a lakosság:[19]
- 68,8%-a keresztény (24,1% pünkösdi/karizmatikus, 18,6% protestáns, 15,1% katolikus, a maradék egyéb),
- 15,9%-a muszlim,
- 8,5%-a törzsi vallású,
- 0,7% egyéb és 6,1% nem válaszolt.
- 2021
A 2021-es népszámlálás alapján:[5]
- 71,3 % keresztény (31,6% pünkösdi-karizmatikus, 17,4% protestáns, 10% katolikus, 12,3 egyéb keresztény)
- 19,9 % muszlim,
- 7,7 % hagyományos vallású vagy egyéb,
- 1,1% nem vallásos.
A keresztények aránya városokban kicsit magasabb (közel 75%), mint vidéken (67%),[5] míg a hagyományos vallásúaké vidéken magasabb, az iszlám követői minimális eltérést mutatnak.[5]
Az emberek nagyon vallásosak, úgy gondolják, aki nem hívő, azt könnyen baj érheti.
Népesebb városok szerkesztés
Államszervezet és közigazgatás szerkesztés
Alkotmány, államforma szerkesztés
Államforma: elnöki köztársaság. 1957. március 6-án Ghána elérte a függetlenségét, ez volt az első afrikai ország, amely a gyarmati országok közül szabad lett. Azóta különböző demokratikus és diktatórikus kormányok kerültek hatalomra. 1993. január 7. óta elnöki köztársaság a Nemzetközösségen belül. A parlament egykamarás, amelyben 230 képviselő foglal helyet. A többpártrendszerű országban jelenleg az Nemzeti Demokratikus Kongresszus (NDC) 114 képviselővel vesz részt, az ellenzéki Új Hazafi Párt (NPP) 107 helyet tud magáénak, a Népi Nemzeti Kongresszus (PNC) 2, a Népi Konvent Párt (CPP) 1 helyet szerzett és 4 független képviselő került be a 228 fős parlamentbe.[20]
A parlament és az elnök is 4 évre kap bizalmat a szavazóktól. A legutóbbi választás 2008 decemberében volt, ahol John Evans Atta Mills győzött. Az alkotmány garantálja a lakosságnak, hogy szabadon éljen és magántulajdonnal rendelkezzen.
Védelmi rendszer szerkesztés
Közigazgatási beosztás szerkesztés
Az országban 10 régió van.
|
|
Politikai pártok szerkesztés
| Pártok (2008): | ||||||
|---|---|---|---|---|---|---|
|
2008-ban a következő politikai pártok voltak hivatalosan regisztrálva:[21]
| ||||||
Elnökök szerkesztés
| Elnökök 1960 óta: | ||||||
|---|---|---|---|---|---|---|
| ||||||
Külpolitika szerkesztés
Az ország Amerika-barát. Ghána Nyugat-Afrikában a legstabilabb ország. Az ország több humanitárius és katonai bevetésen vesz részt. Az ENSZ megbízásából Libanonban, Koszovóban, Elefántcsontparton, Burundiban és Szudánban (Darfur) is állomásoztat katonákat.
Ghána tagja az ENSZ-nek, az Afrikai Uniónak, a Nemzetközösségnek, a Nyugat-afrikai Gazdasági Közösségnek (ECOWAS), a Nemzetközi Valutaalapnak (IWP), a Nemzetközi Munkaügyi Szervezetnek (ILO).
Az ENSZ főtitkára 1997 és 2006 között a ghánai Kofi Annan volt. Érdekesség, hogy a Magyarországgal szomszédos Szlovénia egyik városának, Pirannak polgármestere, Peter Bossman is ghánai születésű.[22][23]
Környezetvédelem szerkesztés
Japánból, az Egyesült Államokból és Európából Ghánába szállított elektronikai hulladék kérdése felveti a környezeti igazságosság[24] kérdését, Ghánának komoly környezeti problémái (talaj, víz, levegő szennyeződés) adódnak a más kontinensekről odaszállított hulladék miatt.[25] Több ezer ember dolgozik az illegális hulladékiparban, akik az alábbi egészségügyi kockázatoknak vannak kitéve: meddőség, vetélés, daganatos megbetegedések, hormonális betegségek és születési rendellenességek.[26]
Gazdasága szerkesztés
|
Képek      .JPG) .JPG) |
Általános adatok szerkesztés
Ghána piacalapú gazdasággal rendelkezik, és viszonylag kevés politikai akadálya van a kereskedelemnek és a beruházásoknak a régió más országaival összehasonlítva. Jó természeti erőforrásokkal rendelkezik és a gazdaságát megerősítette a negyed évszázad viszonylag jó gazdálkodása, a versenyképes üzleti környezet és a szegénységi szint tartós csökkenése.[27] A 2010-es években viszont elszenvedte a laza költségvetési politika, a magas költségvetési és folyó fizetési mérleg hiány, valamint a leértékelődő valuta következményeit.[27]
A mezőgazdaság a 2010-es években a GDP mintegy 20% -át teszi ki, és a munkaerő több mint felét foglalkoztatja. Az arany, az olaj és a kakaó exportja, valamint az egyéni átutalások a deviza fő forrásai. A ghánai születőben lévő olajipar bővülése fellendítette a gazdasági növekedést, de az olajárak 2015 óta bekövetkezett csökkenése felére csökkentette az olajbevételét.[27]
Az ország bruttó nemzeti összterméke (GDP) a Világbank várakozásai szerint 8,3%-kal nőhet 2018-ban, ezzel a növekedési ütemmel az adott évben a világ leggyorsabban fejlődő gazdasága lehet.[28]
Mezőgazdaság szerkesztés
A kakaót a sűrűn lakott Ashanti-küszöbön termesztik monokultúraszerűen. A kisparaszti birtokok sok idénymunkást foglalkoztatnak. Az ország évtizedeken át a világ vezető kakaótermesztője volt, de az elterjedő vírusfertőzés, illetve a talaj kimerülése miatt csökkent a termelés, ma már csak a második, de a cikk még így is a kivitel 1/3-át képviseli.
Az ország középső és északi részén a lakosság naturálgazdálkodást folytat. A kisparcellás művelés a munkaképes korú lakosság mintegy 85%-át foglalkoztatja. Az ország nem képes önellátására, gabonából, rizsből behozatalra szorul. A csapadékosabb területeken őshonos esőerdőt folyamatosan irtják, bár a feldolgozatlan farönkök exportját a kormány 1995-ben betiltotta. [1]
Ipar szerkesztés
Nemzetközileg is jelentős mennyiségű aranyat, mangánércet és ipari gyémántot termelnek ki. A nagy mennyiségű, de még szerény kitermelésű bauxit a jövőben növelheti az ország bevételeit. 2007-ben felfedeztek egy tengeri olajmezőt, ami becslések szerint 3 milliárd hordó kőolajat rejt. Az olaj kitermelése 2010 végén kezdődött, ez adja az ország kivitelének 9%-át.[29]
Fontosabb ipari ágazatai közé tartozik a faipar, az élelmiszeripar és a textilipar. A villamos energia nagy része a Volta folyón épült vízerőműből származik, mely 1965-ben készült el. (Az Akosombónál felépített gát felduzzasztotta a folyó vízét, és így egy 520 km hosszú, 8500 km²-es tó keletkezett, a tó feltöltődése miatt a területről körülbelül 80 000 embert kellett kitelepíteni). 1991 és 1999 között a 300 állami vállalat több mint 2/3-át privatizálták.
Az ipar legnagyobb része a déli tengerparton, és a fővárosban, Accrában tömörül.
A fő tengeri kikötő Temában található, 30 km-re keletre a fővárostól. Tema mélyvizű kikötője 1962-ben készült el. A városban összpontosul a gyáripar (alumíniumkohó, kőolaj-finomító, acélmű, cementgyár, halkonzerv- és csokoládégyár, textilipar).
A nyugaton található másik nagy kikötőváros, Sekondi-Takoradi bonyolítja le a faipari áruk és bányakincsek kereskedelmét, ipara is főként ezekhez a cikkekhez kötődik (fűrésztelepek, furnérgyárak). Takorai az új olajbányászat központja is, mivel a mélytengeri olajlelőhelyek Takoradiból érhetők el legegyszerűbben.
Az általános forgalmi adót 1998-ban vezették be, amelynek egységes mértéke 2000 óta 12,5%
Külkereskedelem szerkesztés
Főbb áruk [27]:
- Exporttermékek: arany, kakaó, nyersolaj, mangán, kesudió
- Importtermékek: közszükségleti cikkek, fémcsövek, hajók, autók, finomított kőolaj, rizs
Főbb kereskedelmi partnerek 2019-ben [27]:
Közlekedés szerkesztés
Közúti közlekedés szerkesztés
Az utak hossza 35 000 km, ebből 11 000 km aszfaltozott. A legfontosabb útvonalak a tengerparton futnak, és észak Ghánát, Togót, valamint Malit kötik össze a tengeri kikötőkkel. Egy európai szintű rövid autópálya található Accra és Tema között.
Az utakon főleg személygépkocsik és trotrók (=kisbuszok) közlekednek. Északon az emberek főleg kerékpárral járnak. Az utak túlterheltek és a levegő elég szennyezett, mivel a járművek elavultak.
A fő tömegközlekedési eszköz a trotro, amely egy 12–35 fős kisbusz. Az országban nincsenek buszmegállók, vagy csak kevés. Ha valaki le- vagy fel akar szállni, az jelez a buszsofőrnek.
Légi közlekedés szerkesztés
A Kotoka International Airport Accrában a nemzetközi repülőtér, amelyet nemrégiben modernizáltak. Az országba menetrendszerű járatokat indít a Lufthansa, KLM, British Airways, Delta Airlines, Emirates, Egypt Air, Ethiopian Airline, South African Airways és Alitalia.
Az ország alábbi városaiban van belföldi reptér:
|
|
|
Vízi közlekedés szerkesztés
Tema és Sekondi-Takoradi a két nagy tengeri kikötő. 2002-ben felújították Tema kikötőjét, és modern terminálokat építettek.
A Volta-tavon árut és személyeket is szállítanak. A főbb kikötők a tó partján: Kpandu, Kete Krachi, Yeji és Yapei.
Vasúti közlekedés szerkesztés
A gyarmati időkben kezdődött el a vasút építése, amelyen nyersanyagokat és árukat szállítottak. Az első vonalat 1907-ben kezdték el építeni Sekondi és Tarkwa között. Mára a vasúti áruszállítás gyakorlatilag megszűnt, a vasúti pályák felújításra szorulnak, illetve új vonalak építésére lenne szükség.
Kultúra szerkesztés
Ghána legtöbb városa délen van, nagy részük a tengerparton. Bőség és nyomor egyaránt jelen van itt. Megtalálhatók a gyarmati múlt emlékei, a kétemeletes házak, elöl-hátul tágas verandákkal, amelyeket magas fa- vagy kőoszlopok támasztanak meg.
Északon a falusi lakosság főleg kerek, lapos vagy kúpos tetejű, sárból, gallyakból vagy más helyben található anyagból készült kunyhókban lakik. Egy-egy nagyobb család kunyhói kerítéssel vagy fallal körülkerített udvaron körben helyezkednek el. Az udvarban baromfit tartanak, itt raktározzák el a terményeket és pányvázzák ki éjszakára a nagyobb állatokat. Az ősök tisztelete ma is élő szokás és különböző szertartásokon emlékeznek meg a halottak szelleméről.
Minden ghánai városban - kicsiben és nagyban - van piacnap. Ezen a vidám és zajos eseményen az üzlet és a szórakozás keveredik. A nagyobb városok piacán szinte minden kapható: zöldség és szerelmi bájital, valamint a bennszülött hiedelmekre alapozott népszokások szerint készített bonyolult gyógyító szerek. A piacot a testes piaci mamák, azaz kofák uralják, akiknek üzleti fortélyai a maguk nemében egyedülállóak, politikai tájékozottságuk pedig helyi, regionális, néha országos ügyekben rendkívül figyelemre méltó.[30]
|
Képek a kultúráról .jpg)   .jpg)          .jpg) |
Oktatási rendszer szerkesztés
A függetlenség óta folyamatosan bővül a képzés, csökken az analfabéták száma. Az állami büdzséből 1994 és 2004 között 22% volt a képzésre fordított pénzösszeg aránya.
A 6 éves gyerek már iskolaköteles és ennek a minimuma 9 év.
A 2007-es oktatási reform bevezetése után a 4 éves gyerekeknek 2 évig óvodába, majd 6 éves kortól 6 évig általános iskolába, utána 3 évig Junior High School-ba kell járniuk, azután Senior High School-ban tanulnak 3 évet, ezután írják az érettségit (West African Senior Secondary Certificate Examination - WASSCE). Alternatívan lehet technikai iskolát végezni, ahol szakmunkás bizonyítványt kapnak a diákok.
Az országban 6 állami egyetem működik és számtalan magánegyetemet alapítottak.
| Főbb egyetemek | ||||||
|---|---|---|---|---|---|---|
| ||||||
Kulturális intézmények szerkesztés
Kulturális világörökség szerkesztés
Az UNESCO az emberiség közös kulturális örökségéhez tartozónak tekinti:
- Erődítmények és várak az Accrai, a Közép és a Nyugati Régióban (1979) - Ghánában páratlan sűrűségben maradtak fenn a rabszolga-kereskedelem emlékei. A kereskedelem biztosítására 1482 és 1786 között számos erődöt és várat épített egész sor európai ország. Ezeket sohasem építették át, így Ghánában jól lehet tanulmányozni a kora újkori európai erődépítészetet.
- Az asantik hagyományos építményei (1980) - A rabszolgavadászatot nem európaiak, hanem afrikai emberek végezték, és ők hajtották a zsákmányukat a tengerpartra. E tevékenység katonailag erős, jól szervezett államokat kívánt. Ezen államok egyike volt az asantiké. Az asantik nem csak erős hadsereget állítottak fel, hanem egyedi, fejlett kulturájuk volt.
Művészetek szerkesztés
- Építészet
- Képzőművészetek
- Irodalom: Ghánai költők, írók listája
- Filmművészet
Zene szerkesztés
 |
 |
 |
 |
 |
A hagyományos ghánai zene alaphangszere a dob. A nagy ünnepeken a falubeliek a piactéren ünnepelnek. Többfajta táncot táncolnak ekkor, amit dobbal kísérnek: Bosoe, Adowa, Agbadza, Taka, Kpanlogo. Északon a fuvola kedvelt hangszer.
A dobból többféle változat is létezik, de a legismertebb a donno-dob, amelynek mindkét oldalán van bőr, tehát mindkét oldalán tudnak játszani. További dobok: kpanlogo, djembe, conga, kete, etwiay és atumpan.
Gasztronómia szerkesztés
Ghánai konyha elég színes. A húsfélékben a marha, bárány, szárnyasok, kecske szerepel főleg, de vadhús is könnyen az asztalra kerül. Disznóhúst sokan vallási okokból nem fogyasztanak. A Guineai-öbölben és a folyók mentén halászat folyik.
A halat és a húsokat főleg rizzsel, kukoricával, kölessel, maniokával, yammal, taróval és édes krumplival fogyasztják el.
A kenyeret az asszonyok készítik el otthon. 3 fő kenyérfajta van: Sugar-Bread (édes, kalácsszerű, nagyobb cipó), Tea-Bread és Butter-Bread (nem cukrosak).
A tejtermékek elég drágák, így kevés tejet és sajtot esznek. Friss tejet és vajat is inkább importálnak.
A fő zöldségek: hagyma, paradicsom, sárgarépa, káposzta, zöldpaprika, bab, zöldbab, uborka, avokádó, padlizsán, spenót, okra, csilipaprika.
A ghánaiak 2 fő étkezést tartanak hagyományosan: délelőtt és este esznek.
Hagyományos ghánai ételek: Jollofrice (rizses hús), pörkölt, pálma leves, mogyoró leves, kelewele, banku, kenkey, gari és fufu.
Sportélete szerkesztés
Az országban a nemzeti sport a labdarúgás, 1957-ben alapították meg a Ghánai Futball Szövetséget (Ghana Football Association - GFA). 2006-ban vettek részt első ízben a világbajnokságon. A labdarúgó-válogatott eddig 4 alkalommal nyerte meg az Afrikai Nemzetek Kupáját (1963, 1965, 1978, 1982).
- Lásd még: Ghánai labdarúgó-válogatott
Ghána 2004-ben az olimpián 31 sportolóval vett részt, azonban nem tudtak érmet szerezni. Eddigi eredményeik az olimpiákon: 1 ezüst és 3 bronz. A legeredményesebb sportág az ökölvívás. A labdarúgó-válogatottjuk bronzérmes lett az 1992. évi nyári olimpiai játékokon.
- Bővebben: Ghána az olimpiai játékokon
Turizmus szerkesztés
|
Képek    ,_Sekondi-Takoradi.jpg)       |
Látnivalók szerkesztés
A 16. században a Guineai-öböl partvidékén egymás után épültek a rabszolgák fogva-tartására szolgáló erődök. A 19. századra már átlagosan 6 kilométerenként összesen 76 erőd sorakozott az Aranypart mentén. Az erődítmények egy része épségben fennmaradt, ezek ma Ghána nemzeti örökségei, a világörökség részei. Az ország belsejében fekvő Kumasi a 18. században virágzó Asanti Királyság fővárosa ma is őrzi a királyság hagyományát. Kumasi asanti épületei szintén a világörökség részei. Ghána településein az év szinte minden hónapjára esik valamilyen fesztivál. A papok, a törzsfők, a halászok, a vadászok megtartják színes maszkos, zenével és tánccal kísért ünnepségeiket.[44] További látnivalók Accra és a piacai, egyes tengerparti részek és halászfalvak, a vízesések és a nemzeti parkok.
Oltások szerkesztés
Javasolt oltások Ghánába utazóknak:
- Hastífusz
- Hepatitis A (nagy a fertőzésveszély)
- Hepatitis B (nagy a fertőzésveszély)
Malária ellen tabletta van. (Nagy a kockázata a fertőzésnek).
Javasolt oltások bizonyos területekre utazóknak:
- Járványos agyhártyagyulladás
- Kolera
- Veszettség
Kötelező oltás, nemzetközi oltási igazolvány szükséges:
Média szerkesztés
Újságok szerkesztés
Ghánában meglehetősen nagy a sajtószabadság. A rádió, TV és a sajtó különös megszorítások nélkül működhetik, talán a legszabadabban a kontinensen [2].
Megjelenő újságok:
|
|
A Ghanaian Times, a Daily Graphic és a Mirror kormányzati országos újságok.
Televíziók szerkesztés
A televíziózás Ghánában a legkedveltebb időtöltés. Az állami televíziócsatorna mellett az országban több csatorna is működik: Ghana Broadcasting Corporation (GBC).
Magántelevíziók: Metro TV, TV3, TV Africa, Private TV channel, Crystal TV (Kumasi), Multichoice (fizetős műholdas tv-csatornák)
Kábeltelevíziók: (MNET Cable, TV channel, V-NET Cable TV channel, Fantazia Cable TV channel, DSTV, Cable Gold).
Rádióadók szerkesztés
29 rádió FM adó működik Accrában, 17 Kumasiban (a második legnépesebb város) és tíznél több elszórtan az országban. 2 országos adó van: GBC 1 és GBC 2.
| Ghánai rádióállomások |
|---|
|
Ünnepnapok szerkesztés
- Január 1.: újév
- Március 6.: a függetlenség napja
- Május 1.: a munka ünnepe
- Nagy péntek
- Húsvét hétfő
- Május 25.: Afrika egységének napja
- Július 1.: a köztársaság napja
- December első pénteke: a farmerek napja
- December 25–26.: karácsony
- December 31.: a forradalom napja
- Id al-Adha: áldozati ünnep
- Id al-Fitr: a böjt megtörésének ünnepe (a Ramadán záró napja)
A két utolsó ünnepnap muzulmán ünnep. A holdnaptár miatt csúszó ünnepek, nincs előre rögzített időpontjuk, mint a karácsonynak.
Jegyzetek szerkesztés
- ↑ https://data.worldbank.org/indicator/SP.POP.TOTL?end=2021&locations=GH&start=2021
- ↑ Worldometers
- ↑ Worldometers 2022
- ↑ 2020 Population Projection by Sex, 2010–2020. Ghana Statistical Service. [2018. április 24-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2018. május 2.)
- ↑ a b c d 2021 PHC General Report Vol 3C, Background Characteristics. Ghana Statistical Service
- ↑ Ateku, Abdul-Jalilu: Ghana is 60: An African success story with tough challenges ahead (angol nyelven). The Conversation . (Hozzáférés: 2021. június 27.)
- ↑ Kacowicz, Arie M.. Zones of Peace in the Third World: South America and West Africa. SUNY Press, 144. o. (1998). ISBN 978-0-7914-3957-9
- ↑ Earthtrends.wri.org
- ↑ Nemzeti parkok Ghánában Archiválva 2013. június 10-i dátummal a Wayback Machine-ben (angolul)
- ↑ Pre-Colonial Period. Ghanaweb.com. [2010. november 23-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. december 13.)
- ↑ Pre-European Mining at Ashanti, Ghana. Pdmhs.com, 1996. október 1. [2014. november 22-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. január 24.)
- ↑ Fishing for Development: Small Scale Fisheries in Africa. Nordic Africa Institute, 60–. o. (1992). ISBN 978-91-7106-327-4
- ↑ Western Togoland declares sovereignty (DW)
- ↑ Forrás:A Világ országai, Nyír-Karta Bt. 2008
- ↑ "Ghana," in: Lewis, M. Paul, Gary F. Simons, and Charles D. Fennig (eds.). 2014. Ethnologue: Languages of the World, 17th ed.Murica Texas: SIL International.
- ↑ https://qz.com/africa/1588566/ghanas-president-wants-french-as-a-second-language/
- ↑ https://www.pulse.com.gh/bi/strategy/ghana-adopts-french-as-its-second-official-language/eg77s29
- ↑ Introduction To The Verbal and Multi-Verbalsystem of Akan. ling.hf.ntnu.no, 2013. [2014. április 7-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. november 16.)
- ↑ The World Factbook. [2020. augusztus 30-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2008. február 27.)
- ↑ A Ghánai Parlament (angolul)
- ↑ Regisztrált politikai pártok Ghánában. [2012. július 1-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. július 8.)
- ↑ Peter Bossman cikke az enwikin
- ↑ BBC: Slovenia elects Peter Bossman as first black mayor[halott link] (angolul)
- ↑ Környezeti igazságosság. [2012. január 11-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. november 10.)
- ↑ Ghána belefullad az elektronikai hulladékokba
- ↑ A Tudatos Vásárló egyesület sajtóközleménye[halott link]
- ↑ a b c d e CIA World Factbook
- ↑ Africa’s economic outlook is promising for 2018, but there are clouds on the horizon. qz.com. (Hozzáférés: 2018. május 13.)
- ↑ Új olajország születik 2018-03-18
- ↑ Reader's Digest: Világjárók lexikona, 1998.
- ↑ Kwame Nkrumah University of Science and Technology, Kumasi
- ↑ University of Ghana
- ↑ University of Cape Coast. [2007. március 2-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2007. március 2.)
- ↑ University of Education, Winneba
- ↑ University of Development Studies, Tamale. [2008. február 22-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2008. február 27.)
- ↑ University of Mines and Technology, Tarkwa
- ↑ Islamic University College, Ghana
- ↑ Methodist University College Ghana
- ↑ All Nations University College, Koforidua. [2008. február 19-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2008. február 27.)
- ↑ Catholic University College of Ghana. [2007. április 29-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2007. március 15.)
- ↑ Presbyterian University College, Abetifi
- ↑ Wisconsin International University College, Accra. [2008. február 24-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2008. február 27.)
- ↑ Ashesi University College, Accra
- ↑ Lerner János: Világutazók atlasza
Források szerkesztés
- Midi Világatlasz, Nyír-Karta és Topográf Kiadó, 2003, ISBN 963-9516-63-5
További információk szerkesztés
- Ghanaweb.com
- A ghánai Választási Bizottság Honlapja Archiválva 2011. január 12-i dátummal a Wayback Machine-ben
- Datenmaterial
- művészet
- országinformációk
- hivatalos oldal Archiválva 2007. május 8-i dátummal a Wayback Machine-ben
- a parlament oldala
- A bíróság oldala
- Adatok a világról -- Ghána Archiválva 2020. augusztus 30-i dátummal a Wayback Machine-ben
- BBC Országprofil: Ghána
- Az amerikai Kongresszusi Könyvtár anyaga Ghánáról
- Francz Norbert: Az alkotmányos dekolonizáció példája: Ghána függetlenedése (Pécs: PTE BTK) 2013.
- Francz Norbert: A független Ghána első évtizede (Budapest: ELTE BTK) 2016.
