Nyugat-Togo
Nyugat-Togo vagy Nyugat-Togoföld Ghána keleti részén, a Togóval határos sávban elhelyezkedő terület, egyfajta szeparatista formáció, amely 2020. szeptember 25-én deklarálta magát függetlennek, de ezt egyetlen állam sem ismerte el a világon.[1][2] Területének tekinti a Volta és Oti régiókat, valamint az Északi, Északkeleti és Felső-északi régiók keleti felét. A térség függetlenségének ügyét az ENSZ-ben Nem Képviselt Nemzetek és Népek Szervezete (UNPO) 2017 óta napirenden tartja.
| Nyugat-Togo | |||
| Togoland de l'Ouest | |||
| |||
| Nemzeti mottó: Béke, őszinteség, állandóság Nemzeti himnusz: Que Dieu bénisse notre Ouest Togoland (Isten áld meg a mi Togoföldünket) | |||
 | |||
| Fővárosa | Ho | ||
| Államforma | köztársaság | ||
| Vezetők | |||
| Elnök | Togbe Yesu Kwabla Edudzi | ||
| Hivatalos nyelv | francia, ewe, avetime, tafi, logba | ||
| Nem elismert | Ghánától | ||
| kikiáltása | 2020. szeptember 25. | ||
| Népesség | |||
| Népszámlálás szerint | ismeretlen | ||
| Becsült | 11 millió fő (2020) | ||
| Földrajzi adatok | |||
| Terület | 20,550 km² | ||
| Időzóna | GMT (UTC0) | ||
 A Wikimédia Commons tartalmaz Nyugat-Togo témájú médiaállományokat. | |||
Területe szerkesztés
A több mint húszezer négyzetkilométeres területnek 11 millió lakója van, akiknek zöme az ewe nép tagja.
Határai nyugaton és délen Ghána, keleten Togo, északon Burkina Faso. Tengerparttal nem rendelkezik.
Története szerkesztés
Togo területét (beleértve Nyugat-Togót) 1884-től részben a Német Birodalom uralta.[3] Az első világháborúban Nagy-Britannia és Franciaország szállták meg, majd a háború végén felosztották a volt német gyarmatot. Nyugat-Togo angol fennhatóság alá került és az 1957-ben függetlenedő Ghána részévé vált,[4] míg Kelet-Togo helyén létrejött a független Togo állam.
Az ENSZ közgyűlése már 1955-ben javasolta a briteknek, hogy tartsanak népszavazását a Brit Togo sorsát illetően még azelőtt, hogy Ghána függetlenné válna.[5] A választásokat 1956. május 9-én megtartották, de a voksoláson csak két lehetőség közül lehetett választani: az egyesülés Ghánával vagy további brit függőség egészen addig, amíg a szomszédos Francia Togo sorsa el nem dől. Az ewék politikusai és szervezetei a Ghánával való egyesülés ellen kampányoltak, illetve úgy gondolták, hogy a Brit és Francia Togónak egyesülnie kéne, mivel ezen a területen az ewék lennének többségben. A voksolás végeredményeként csekély (58%-os) többség a Ghánába való integrálódás mellett döntött. Nyugat-Togo déli részén, ahol az ewék voltak többségben, mintegy 55%-a a szavazóknak a Brit Togo fenntartása mellett szavazott.[5]
Annak ellenére, hogy a választások szabályosságát illetően mind a brit, mind a nyugat-togói fél részéről aggályok merültek fel, ez nem akadályozta meg, hogy a Brit Togo Ghána része legyen.
Nyugat-Togóban több függetlenségi szervezet is létrejött, így a Togoföldi Kongresszus és a Nyugat-Togói Felszabadítási Mozgalom, amelyet 1970-ben törvényen kívül helyeztek.[5]
1973-ben a Volta régióban törzsi vezetők demonstráltak, amit a ghánai erők erőszakos fellépése követett.[5]
A Honi Csoport Szervezet (franciául: Fondation du Groupe d’étude de la Patrie) már 2017-ben próbálta jogi eszközökkel kivívni Nyugat-Togo függetlenségét, de nem járt sikerrel. Az ezt követő három évben több kisebb konfliktus történt a térségben, de a kezdeményező szeparatistákat az esetek többségében nem vonták felelősségre.[6][7] Időközben a Honi Csoport Szervezet vezetőjét, Emmanuel Agbavor 2019-ben megvádolták, hogy a Volta régióban tevékenykedő fegyveres szeparatisták a Honi Csoporthoz köthetők, ám Agbavor ezt tagadta.[8]
A függetlenség kikiáltása szerkesztés
2020. szeptember 25-én fegyveres összetűzések robbantak ki a ghánai erők és szeparatisták között a Volta régióban fekvő Észak-Tonguban, ahol követelték a ghánaiak kivonulását. Az ekkor már Charles Kormi Kudzordz vezette Honi Csoport sajtónyilatkozatot tett közzé Nyugat-Togo függetlenné válásáról[9] és olyan táblákat helyeztek ki, amelyen az embereket az újdonsült országban üdvözölték.[1] Az accrai kormány rossz tréfának vette a nyilatkozatot, jóllehet a neves biztonságpolitikai szakértő, Adib Sani fellépést sürgetett.
A függetlenség bejelentését követően folytatódtak a fegyveres összetűzések, amelyek jó néhány személy halálát okozták.[10][11] A ghánai források szerint a Honi Csoport továbbra is a ghánai biztonsági erők kontrollja alatt áll,[12] továbbá a ghánai elnök, Nana Akufo-Addo tagadta, hogy tárgyalásba kezdett volna a szeparatistákkal.
A környező országok, mint Kamerun aggodalommal figyelik most is a ghánai eseményeket, mivel úgy gondolják, hogy Nyugat-Togo ösztökélő példa lehet az ambazóniai szeparatisták vagy más fegyveres elszakadási mozgalmak számára, ez pedig háborúkhoz, illetőleg polgárháborúkhoz is vezethet.
Kelet-Ghánában (Nyugat-Togóban) a fegyveres konfliktusok még most is zajlanak, de még nem vezettek eszkalációhoz. A szomszédos Togo eddig nem reagált érdemben Nyugat-Togo függetlenségének kikiáltására.
Lásd még szerkesztés
Jegyzetek szerkesztés
- ↑ a b Western Togoland declares sovereignty (DW)
- ↑ Suspected "Western Togoland separatists" launch fresh attack on transport yard for Ghana, burn bus, hold drivers at gunpoint (BBC News)
- ↑ Zimmerman, Andrew (2012): Alabama in Africa: Booker T. Washington, the German Empire, and the Globalization of the New South. Princeton University Press. ISBN 978-0-691-15586-9
- ↑ The Colonial Era: British Rule of the Gold Coast
- ↑ a b c d Western Togoland, Africa’s (not so) new secessionist tension (Nationalia)
- ↑ 81 More Western Togoland Independence ‘Fighters’ Arrested (Modern Ghana)
- ↑ Ghana drops treason charges against separatists (The EastAfrican)
- ↑ We have no militia – Western Togoland independence ‘fighters’
- ↑ Why Ghana must not laugh off Western Togoland secessionist movement – Security Expert reveals
- ↑ One dead, two injured after ‘Western Togolanders’ capture of Juapong (Ghana Web)
- ↑ Government’s intelligence claim on Volta separatist attack false – Security Analyst (Ghana Web)
- ↑ One dead, three injured in Volta Region secessionist disturbance (Ghana Business News)
