Kamerun

állam Nyugat-Afrikában

Kamerun afrikai ország a Guineai-öbölben. Északnyugatról Nigéria, északkeletről Csád, keletről a Közép-afrikai Köztársaság, délről Kongó, Gabon és Egyenlítői-Guinea határolja.

Kameruni Köztársaság
République du Cameroun
Republic of Cameroon
Kamerun zászlaja
Kamerun zászlaja
Kamerun címere
Kamerun címere
Nemzeti mottó: Paix, Travail, Patrie
Peace, Work, Fatherland
(franciául és angolul: Béke, Munka, Szülőföld)
Nemzeti himnusz: Chant de Ralliement

Fővárosa Yaoundé
é. sz. 5° 08′, k. h. 12° 39′Koordináták: é. sz. 5° 08′, k. h. 12° 39′
Legnagyobb város Douala
Államforma köztársaság
Vezetők
Államfő Paul Biya
Miniszterelnök Joseph Ngute
Hivatalos nyelv francia, angol
Beszélt nyelvek szángó, további 24 törzsi nyelv[1]
függetlenség Franciaországtól és Egyesült Királyságtól
kikiáltása 1960. január 1.
Tagság
Lista
Népesség
Népszámlálás szerint24 053 727 fő (2017)[2]
Rangsorban55
Becsült28 000 000[3] fő (2022)
Rangsorban55
Népsűrűség56 fő/km²[4]
Földrajzi adatok
Terület475 440 km²
Rangsorban 52
Víz1,3%
IdőzónaWAT (UTC+1)
Egyéb adatok
Pénznem CFA frank (XAF)
Nemzetközi gépkocsijel CAM
Hívószám 237
Segélyhívó telefonszám 112
Internet TLD.cm
Villamos hálózat 220 volt
Elektromos csatlakozó
  • Europlug
  • Type E
Közlekedés iránya jobb
A Wikimédia Commons tartalmaz Kameruni Köztársaság témájú médiaállományokat.

A kameruniak nagy része önellátóként él. Az országot időnként „Mini Afrikának” is nevezik földrajzi, nyelvi és kulturális sokszínűsége miatt.[5][6] Található itt félsivatag, szavanna, őserdő, magas hegyek és tengerpartok. Legmagasabb pontja, a közel 4100 méter magas Kamerun-hegy.

Az anglofón régióban 2017-ben polgárháború tört ki.[7][8]

Földrajz szerkesztés

Domborzat szerkesztés

 
Kamerun domborzati térképe

Az ország a Guineai-öböl belső területén helyezkedik el, viszonylag kis szakaszon érintkezik a tengerrel. Déli részén a Kamerun-fennsík helyezkedik el, amely a Kongó-medencét körkörösen körülvevő küszöbrendszerhez tartozik. Az ország északi területein terül el az Adamawa-fennsík. A Kamerun-hegység vulkáni övezete már a szomszédos nagytáj, Felső-Guineához tartozik, és a Csád-tó medencéje is inkább a szudáni tájakkal mutat rokonságot. Az ország észak-déli kiterjedése meglehetősen nagy, ennek köszönhetően a növénytakaró is széles skálán változik. Megtalálható itt az esőerdő és a szavanna jellegzetes növényzete is. Legmagasabb pont: Kamerun-hegy, 4095 m.

Kamerun feltérképezésében Kalmár Jenő magyar kutató is részt vett.[9]

Vízrajz szerkesztés

Kamerun területe négy fő vízgyűjtő terület között oszlik meg. Délen a fő folyók: Ntem, Nyong, Sanaga, Wouri. Ezek délre folynak vagy nyugatra, közvetlenül a Guineai-öbölbe. A Dja és a Kadéï dél felé a Kongóba folynak. Észak-Kamerunban a Bénoué észak felé folyik, aztán nyugatra fordulva a Nigerbe ömlik. A Logone észak felé a Csád-tóba ömlik. A Csád-tavon Kamerun három másik szomszédos országgal osztozik.

Éghajlat szerkesztés

 
Az éghajlati térképe Köppen osztályozásán (angol nyelvű)

Az éghajlat mindenütt trópusi, de a csapadékmennyiség délről, a partvidékről észak felé haladva egyre kevesebb. Míg délen a száraz évszak nagyon rövid, addig északon az esős évszak rövid.

Élővilág, természetvédelem szerkesztés

A parti síkságot és az azzal határos domb- és hegyvidékeket trópusi esőerdő fedi, amely az ország területének 75%-ára kiterjed.[10] A Kamerun-hegység vulkanikus talajai nagyon termékenyek, itt jelentős földművelés folyik. Ahogy a csapadék fogy, az erdők egyre szárazabbak és az északi síkságot már magas füvű szavanna fedi, tüskés bozótokkal tarkítva.[forrás?]

Képek
 
A Kamerun-hegy kráterei
 
Vulkáni kőzet a Kamerun-hegyen
 
Tájkép Bana falu és Bafang város között, az ország nyugati részén
 
Tájkép Észak-Kamerunban
 
 
Vízesés
 
Mandrill
 
Csimpánz
 
A Waza Nemzeti Park zsiráfjai
 
Zebu

Nemzeti parkjai szerkesztés

A kameruni kormány 1986-ban létesítette Kamerun első nemzeti parkját: Korup Nemzeti Park. Ez trópusi esőerdő, igen sokféle fával. A Waza Nemzeti Park szavannával fedett vidéken fekszik, állatvilága nevezetes.[forrás?]

Természeti világörökségei szerkesztés

Dzsa (Dja) Állatrezervátum: nehezen megközelíthető helyen érintetlen esőerdő, ritka emlős fajokkal.

Történelem szerkesztés

A gyarmatosítás előtt szerkesztés

A mai Kamerun területe az újkőkorszakban népesült be. A legrégebbi folyamatos lakók pigmeus csoportok. A Sao kultúra a Csád-tó körül alakult ki 500 körül, ennek az utódja Kanem, majd a Bornu állam. Nyugaton törzsi királyságok alakultak ki.[forrás?]

Portugál tengerészek az itteni partot 1472-ben érték el. Feltűnt nekik a Wouri-folyóban élő sokféle rák, és elnevezték Rákfolyónak, portugálul Rio dos Camarões. Ebből ered a Kamerun név. A következő néhány évszázadban az európaiak rendszeresen kereskedtek a parti népekkel, és keresztény misszionáriusok hatoltak be a belső területekre. A 19. század elején Modibo Alana, fulani népből eredő katona dzsihádot hirdetett az északkeleti vidék nem muszlim – és részben muszlim – lakossága ellen, és létrehozta az Adamawa Emirátust. A fulanik elől menekültek a népek, de maguk is telepítettek, és nagy mértékben átrendeződött a lakosság.[forrás?]

Gyarmati kor szerkesztés

Gustav Nachtigal, a Német Császárság megbízottja 1884-ben alapította Kamerun gyarmatot. A németek benyomultak a belső területekre. A gyarmat infrastruktúrájának kiépítése során a kényszermunka nagyon durva rendszerét vezették be. Miután Németország vereséget szenvedett az első világháborúban, Kamerun népszövetségi mandátumterület lett és 1919-ben megosztották Franciaország és Nagy-Britannia között. A franciák teljesen integrálták Kamerun gazdaságát gyarmati rendszerükbe, kiépítették infrastruktúráját tőkeberuházásokkal, képzett munkások odatelepítésével, és folytatták a kényszermunka rendszerét. A britek részüket a szomszédos Nigériából kormányozták. A bennszülöttek vádja szerint ez a terület gyarmat gyarmata volt. Nigériából bevándorolt munkások érkeztek, véget vetve a kényszermunka rendszerének, de kiváltva a helyi bennszülött lakosság ellenszenvét. 1946-ban a népszövetségi mandátumterületeket ENSZ gyámsággá alakították, és a függetlenség kérdését elkezdték tárgyalni Francia-Kamerun sajtójában. A franciák betiltották a legradikálisabb politikai pártot, a Kameruni Népi Szövetséget (UPC) 1955. július 13-án. Ekkor hosszú gerillaháború kezdődött és meggyilkolták a párt vezetőjét, Ruben Um Nyobét. Brit Kamerunban az volt a kérdés, hogy Francia-Kamerunnal vagy Nigériával egyesüljenek.[forrás?]

Függetlenség szerkesztés

1960. január 1-jén Francia Kamerun elnyerte függetlenségét Ahmadou Ahidjo elnöksége alatt, és 1961. október 1-jén a korábbi Brit Kamerun déli részével egyesülve Kameruni Szövetségi Köztársaság lett a neve. Ahidjo folytatta a háborút a Kameruni Népi Szövetség (UPC) ellen és az etnikai konfliktusoktól való féltében a hatalmat saját kezében koncentrálta. Ez a politika az UPC 1971-ben bekövetkezett leverése után is folytatódott. Pártja, a Kameruni Nemzeti Unió (CNU) volt az egyedüli legális párt 1966. szeptember 1-jétől 1972-ig. A szövetségi rendszert megszüntette, létrehozta az Egyesült Kameruni Köztársaságot, Yaoundé fővárossal. Gazdaságpolitikája a tervezett piacgazdaság volt, prioritása az árutermelő mezőgazdaság és a kőolajtermelés. Az olajbevételekből a kormányzat pénzügyi tartalékát növelte, támogatta a mezőgazdaságot és nagy beruházásokat finanszírozott; de számos kezdeményezés kudarcba fulladt, mert Ahidjo alkalmatlan embereket nevezett ki irányításukra.[forrás?]

Ahidjo 1982. november 4-én lemondott, utóda az alkotmány szerint Paul Biya lett. Ahidjo továbbra is vezette a kormánypártot és a színfalak mögül vezette az országot, míg végül Biya és szövetségesei kikényszerítették visszavonulását. Biya kezdetben valamivel demokratikusabban próbált kormányozni, mint elődje, de egy sikertelen puccskísérlet után teljesen elődje stílusát követte. A nyolcvanas évek közepétől a kilencvenes évek végéig gazdasági válság volt, amit részben a nemzetközi gazdasági feltételek, az olajár esése okozott, de szerepe volt benne hosszú évek korrupciójának és rossz irányításának. Kamerun külföldi segélyekre szorult, le kellett csökkenteni a kormányzati kiadásokat és az ipart privatizálnia kellett. A többpárti politikai rendszer 1990. decemberi visszaállítása óta anglofón csoportok nagyobb autonómiát kezdtek követelni az egykor brit uralom alatt állt terület számára, de már a teljes elszakadás követelése is felmerült.[forrás?] A területet Ambazóniának nevezik és az ország délnyugati felén helyezkedik el.

Államszervezet és közigazgatás szerkesztés

 
Az államfő Paul Biya (1982 óta)
 
Palais de l'Unité de Yaounde, az államfői rezidencia

Alkotmány, államforma szerkesztés

Az ország elnöki köztársaság. Az országnak eddig két elnöke volt:

  • Ahmadou Ahidjo (1960–1982)
  • Paul Biya (1982–)

Törvényhozás, végrehajtás, igazságszolgáltatás szerkesztés

Politikai pártok szerkesztés

Közigazgatási beosztás szerkesztés

Kamerun 10 tartományból áll, nevük franciául és angolul:

 
Kamerun tartományai
  • Adamaoua/Adamawa
  • Centre
  • Est/East
  • Extrême-Nord/Extreme North
  • Littoral
  • Nord/North
  • Nord-Ouest/Northwest
  • Sud/South
  • Sud-Ouest/Southwest
  • Ouest/West

[forrás?]

Védelmi rendszer szerkesztés

Népesség szerkesztés

 
Kamerun fő etnikai csoportjai
Képek
 
Yaoundéi utca
 
 
Pigmeusok az ország keleti részén
 
Tikar-törzsi család az ország északnyugati részén
 
Iskolás gyerekek
 
Utcakép Doualában
 
Ngaoundéré mecset

Népességének változása szerkesztés

A népesség alakulása 1960 és 2017 között
Lakosok száma
5 361 367
6 130 990
7 134 374
8 425 707
10 070 779
12 070 359
14 316 949
16 782 044
19 595 026
24 053 727
1960196619721978198419901996200220082017
Adatok: Wikidata

Legnépesebb települések szerkesztés

Etnikai, nyelvi, vallási megoszlás szerkesztés

Kamerunban több mint 280 népcsoport él. Délen élnek a bantuk (Luanda, Ewondo, Kpe/Bakwiri, Duala, Basaa, Ngoumba, Beti/Mpongwe-Fang, Boulou, Makaa, Njem, Ndzimou), Közép- és Észak-Kamerunban a semi bantuk (Bamiléké, Bamoun, Hamba, Tikar, Vute), csádik (Kanuri, Massa, Moundang) és szudáni népcsoportok (Kirdi, Kotokó, Fulbe, Gbaya).[forrás?]

Kamerun hivatalos nyelve a francia (80%) és az angol (20%), de még beszélik a szangót, és további 24 törzsi nyelvet.[1] Emellett egyre erősebb az érdeklődés az országban a spanyol nyelv iránt is, mivel a szomszédos Egyenlítői-Guineának ez a fő nyelve.[11]

A helyi nyelvek: Fulfulde, Kanuri, Kotokó-nyelvek, Shuwa, Bantu-nyelvek (Basa, Douala, Kpe-Mboko, Malimba-Yasa, Makaa, Njem, Ndsimu, Ngoumba, Kounabémbé), Beti-Fang-nyelvjárások.[forrás?]

A lakosság 40%-a római katolikus, 30%-a protestáns, 18%-a muszlim, egyéb 12% .[12]

Szociális rendszer szerkesztés

Gazdaság szerkesztés

Képek
 
Douala, az ország gazdasági központjának kikötői része
 
Fakitermelés
 
Téglagyártás agyagból
 
Egy pásztor állatokat terel az ország északi részén

Gazdasága: agrárország.[1] Az ország jövője a bányászat lehet.

Általános adatok szerkesztés

Gazdasági ágazatok szerkesztés

Mezőgazdaság szerkesztés

Fő termények: kávé, kakaó, gyapot, gumi (kaucsuk), banán, olajos magvak, magvak, manióka, tea [13]

A nagy kiterjedés, és változatos természeti feltételek miatt sokoldalú mezőgazdaság jött létre, viszont az árutermelés az ország déli területeire összpontosul. Kisebb ültetvényeken foglalkoznak a kávé és kakaó termesztésével, ezek a termékek azonban csak 10-15%-kal képviseltetik magukat a kiviteli oldalon. A nyugati területeken, nagyobb ültetvényeken banánt termesztenek, de jelentős növény még az olajpálma, a nyersgumi és a tea is, utóbbi leginkább a Kamerun-hegy lejtőin. Az északi területeken már inkább a külterjes állattenyésztés a jellemző, de az alacsonyabb területeken megindult a gyapot és a köles térhódítása. Az esőerdő kiirtása még nem vett óriási méreteket, de a kitermelt fa így is nagy bevételeket hoz az országnak.[forrás?]

Ipar szerkesztés

Főbb ágazatok: kőolajkitermelés és finomítás, alumíniumipar, élelmiszer-feldolgozás, textilipar, hajójavítás [13]

A selfterületeken hatalmas mennyiségű kőolajkészletre bukkantak, kitermelése eléri az évi 5-6 millió tonnát, és az export 1/3-át adja. Ezenkívül jelentős bauxit és vasérckészletekkel rendelkezik. Ezeket a nyersanyagokat dolgozza fel Edea alumíniumkohója. A kereskedelem Doualában összpontosul, kikötőjén kívül jelentős ipari üzemek települtek ide (cement- és műtrágyagyár, textil- és élelmiszeripar). Legfontosabb közlekedési csomópontja Yaoundé, itt összpontosul a vasúthálózat is. Az infrastruktúra tovább kiépítése hozzájárulhat a szomszédos országokkal való kapcsolat kiépítéséhez.[forrás?]

Külkereskedelem szerkesztés

Legfőbb kereskedelmi partnerek 2016-ban [13]:

  • Export: Hollandia – 21%, India – 11,3%, Olaszország – 11%, Kína – 8%, Spanyolország – 6,7%, Franciaország – 5,9%
  • Import: Kína – 17,8%, Nigéria – 12%, Franciaország – 11%, Thaiföld – 4,6%, Togo – 4,5%

Az országra jellemző egyéb ágazatok szerkesztés

Közlekedés szerkesztés

 
Út az ország északi csücskén, Moutourwa és Maroua között
  • Közutak hossza: 34 300 km[1]
  • Vasútvonalak hossza: 1008 km[1]
  • Repülőterek: 11[1]
  • Kikötők száma: 5[1]

2011 nyarától az éjszakai tömegközlekedést betiltották.[14]

Telekommunikáció szerkesztés

Hívójel prefix TJ
ITU zóna 47
CQ zóna 36

Kultúra szerkesztés

 
Egy asszony kosarat fon. Az efféle kézműves munkák jellemzők szerte az országban
Képek
 
A Bamileke törzs táncosai, Batié
 
A Bamileke törzs dobosai
 
Tipikus kameruni fejfedők
 
A Musgum törzs sárkunyhói Észak-Kamerunban
 
Elefántcsont-faragvány amulettnek használva
 
Nemzeti Múzeum, Yaoundé
 
A Bamum törzs szultánjának palotája, Foumban

Oktatási rendszer szerkesztés

Az országban a lakosság 25%-a analfabéta, annak ellenére, hogy van iskolakötelezettség.[forrás?]

Az ország egyetemei Yaoundéban, Doualában, Bueaban, Dshangban és Ngaoundéréban van. A University Yaounde-Sud (Joseph Ndi-Samba) egy katolikus egyetem. Yaundéban protestáns egyetem is van. Nanga Ebogoban adventista egyetem található.[forrás?]

Kulturális intézmények szerkesztés

Tudomány szerkesztés

Művészetek szerkesztés

A sok árnyalatot felmutató kameruni művészet jórészt a titkos társaságokhoz kapcsolódik. Az ember alakú szobrok és ősszellemek időleges tartózkodási helyei, a maszkokat szertartásoknál, táncoknál használják. A szobrok kidolgozatlanok és vörös színűek. A színezetlen vagy vörösre festett maszkoknál naturalista emberarcokkal, állatfejekkel és ember-állatfej kompozíciókkal találkozunk. A kameruni faragott szék felépítésére valóban jellemzők a zsoltár költői szavai: „Ellenségeidet lábaid zsámolyául vetem”. A szék lába egy teknősbékaszerűen összekuporodó legyőzött ellenség, támlája pedig a földön guggoló védőszellem. A szék faragója fejlett formaérzékével a mozzanat erősítésére törekedett azzal, hogy a guggoló alak fejére egy hatalmas, díszes kalapot helyezett, amely támlául szolgál és jól illik az ülőfelület külső szélének faragásához.

A kameruni törzsek hagyományos kunyhói a mai napig fennállnak. Szilárdan rögzített vázukat faágakból készítik és agyagréteggel vonják be. E kunyhók a kameruni őslakosság figyelemre méltó építészeti képességeiről tanúskodnak, tiszta, kellemes formájuk van. Igaz ugyan, hogy e formák művészi szempontból nem valami fejlettek. Egyszerűek, méhkasoknak vagy hangyabolyoknak is vélhetnénk őket. Tagolatlanok és méretüktől függetlenül ugyanaz a minta borítja valamennyit, ezért mereven és kifejezéstelenül hatnak. A zárt, egységes formára való törekvés itt leplezetlenül érvényre jut, de az ember még nem lett úrrá az agyagon, mely az építmények formáit határozza meg.[15]

Hagyományok, néprajz szerkesztés

Gasztronómia szerkesztés

Kamerun gasztronómiája Afrika egyik legváltozatosabb konyhája, köszönhetően annak, hogy a térség számos nép és kultúra találkozásának útkereszteződésében fekszik, illetve európai (német, francia, angol) és arab hatások is érték. Az ország földje termékeny, így sokféle zöldséget és gyümölcsöt termesztenek hazai piacra vagy importra. A legfőbb növények a tápióka, a főzőbanán, a földimogyoró, az erőspaprika, a kukorica, a padlizsán, az okra, a vernónvirág, a taró és a banán.

Nyugat-Afrika szinte egészén, így Kamerunban is elterjedt tésztásétel a tápiókából készülő fufu.[16] A francia eredetű brochette itt szója, baromfi-, kecske- és marhahús hozzáadásával készül. Helyi különlegességek a ndolé nevű pörkölt sertéstöpörtyűből, garnélarákból és keserűzöldségekből, a sangah tápiókalevélből, kukoricából és pálmamagból préselt léből, valamint a vízben áztatott fufu tészta az eru.[17]

Az erdős régiókban jellemző a rovarok fogyasztása.[18]

Turizmus szerkesztés

 
A Lobé-vízesés
 
Elefántok a Waza Nemzeti Parkban

Főbb látnivalók szerkesztés

  • A Kamerun-hegy
  • Foumban és a ramadán végének ünnepe ugyanitt
  • Maroua környéki falvak és piacok
  • A nemzeti parkok (főleg a Waza N. P. és a Réserve du Dja – Dzsa Állatrezervátum)
  • Tengerpart (Kribi)

Javasolt oltások szerkesztés

Javasolt oltás Kamerunba utazóknak:

Malária elleni tabletta (nagy a kockázata a fertőzésnek).

Javasolt oltás bizonyos területekre utazóknak:

Kötelező oltás, nemzetközi oltási igazolvány szükséges:

Sport szerkesztés

Labdarúgás szerkesztés

Az országban a legkedveltebb sport a labdarúgás. 1990-ben a világbajnokságon a negyeddöntőig jutott a válogatott az akkor 38 éves Roger Milla vezetésével.

Olimpia szerkesztés

Az országnak eddig három aranyérme van a játékokról. A legeredményesebb sportág az atlétika.

Ünnepek szerkesztés

Dátum Ünnep
Január 1. Újév
Február 11. Az ifjak napja
Május 1. A munka ünnepe
Május 20. Nemzeti ünnep
Október 1. A függetlenség napja
December 25. Karácsony

Jegyzetek szerkesztés

  1. a b c d e f g h i Midi 2003
  2. Világbank-adatbázis. Világbank. (Hozzáférés: 2019. április 8.)
  3. Worldometers
  4. Worldometers 2022
  5. Pereltsvaig, Asya: Linguistic diversity in Africa and Europe – Languages Of The World. languagesoftheworld.info , 2011. június 16. [2012. május 15-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2019. július 4.)
  6. Highest Average Annual Precipitation Extremes. Global Measured Extremes of Temperature and Precipitation, National Climatic Data Center. 25 May 2012. Last accessed 1 July 2019.
  7. The crisis in Cameroon’s English-speaking regions has turned violent with bombings Archiválva 2018. április 19-i dátummal a Wayback Machine-ben., Quartz, 22 September 2017. Accessed 19 April 2018.
  8. Explosions in Bamenda and Killings in Besongabang Military Base, ADF Claims Responsibility Archiválva 2019. december 23-i dátummal a Wayback Machine-ben., Daily News Cameroon, 14 September 2017. Accessed 19 April 2018.
  9. dr. Kubassek János. Afrika története és földrajza. Műszaki Könyvkiadó, Budapest 
  10. Faragó Imre. Nagy képes földrajzi világatlasz, 4. kiadás (magyar nyelven), Tóth Könyvkereskedés és Kiadó Kft., Debrecen (2008). ISBN 9789635966776 
  11. El caso del español en Guinea Ecuatorial (spanyol nyelven) (PDF). (Hozzáférés: 2014. november 18.)
  12. http://www.globalreligiousfutures.org/countries/cameroon/religious_demography#/?affiliations_religion_id=0&affiliations_year=2010 Archiválva 2018. augusztus 2-i dátummal a Wayback Machine-ben 2010-ben
  13. a b c https://www.cia.gov/library/publications/the-world-factbook/geos/cm.html
  14. éjszakai tömegközlekedés. [2011. június 30-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. június 29.)
  15. http://arthistoryresources.net/ARTHafrica.html
  16. HOW TO MAKE FUFU - FUFU CORN (preciouscore.com)
  17. Cameroon Traditional Food (molafoods.com)
  18. Edible Insects Diversity and Their Importance in Cameroon (intechopen.com)

Források szerkesztés

További információk szerkesztés

Kapcsolódó szócikkek szerkesztés