Gustav Nachtigal
Gustav Nachtigal (Eichstädt, 1834. február 23. – Pálma-foknál a tengeren, 1885. április 19/20.) német Afrika-utazó. Beutazta a Szahara keleti részét, emellett nagyban hozzájárult Kamerun és Togo német gyarmattá válásához.
| Gustav Nachtigal | |
.jpg) | |
| Született | 1834. február 23.[1][2][3][4] Eichstedt |
| Elhunyt | 1885. április 20. (51 évesen)[3] Pálma-fok |
| Állampolgársága | porosz |
| Foglalkozása |
|
| Tisztsége | Reichskommissar (1884. október 7. – 1885. május) |
| Iskolái |
|
| Kitüntetései |
|
| Halál oka | fulladás |
| Sírhelye | Douala |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Gustav Nachtigal témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Élete
szerkesztésOrvosi tanulmányait a hallei, würzburgi és greifswaldi egyetemen végezte.[6] A porosz hadseregben szolgált mint katonai sebészorvos, de egészségi problémái miatt 1862-ben leszerelt, és a meleg éghajlatú Észak-Afrikában telepedett le.[6] Egy ideig a tuniszi bég orvosa volt, kitűnően megtanult arabul, s megismerte az iszlám gondolkodás sajátosságait. Önmaga által választott arab neve Idrisz volt.
Egészsége megerősödött, s már éppen hazatérni készült 1868 végén, amikor I. Vilmos porosz király megbízta egy szaharai expedíció vezetésével. Az út célja Bornu fővárosa, a Csád-tó nyugati partjainak közelében fekvő Kukawa városa volt (ma Északkelet-Nigéria), ahol az expedíciónak a porosz állam ajándékait kellett átnyújtania Bornu sejkjének, I. Umarnak. Nachtigal elfogadta a felkérést, s tíztagú csapatával 1869. február 19-én indult el Tripoliból. Útjuk a fezzáni fővároson, Murzúkon át Tibesztibe vezetett, ahol fogságba kerültek, s csak 1870. április 18-án folytathatták útjukat, egy Murzúkból Kukawába tartó tevekaravánhoz csatlakozva. Végül sikeresen meg is érkeztek a bornui fővárosba, ahonnan – az ajándékok átadását követően – Nachtigal több kisebb felfedezőutat tett Bornu különböző részeibe, valamint Kanem és Bagirmi régiókba. Csaknem három esztendő elteltével, 1873. március 1-jén hagyták el Kukawát, végül a szudáni Vadai, Dárfúr és Kordofán régiók érintésével 1874 novemberében érkeztek meg Kairóba. Nachtigal ezt követően hazatért, és úti élményeit rendezte kiadás alá, amelynek első két kötete 1879-ben, illetve 1881-ben jelent meg (Sahara und Sudan: Ergebnisse sechsjährigen Reisen in Afrika).
1882-ben – röviddel azután, hogy Franciaország annektálta Tunéziát – Nachtigalt tuniszi német konzullá nevezték ki. 1884-ben Bismarck kancellár birodalmi megbízottként Nyugat-Afrikába küldte. Az út hivatalos célja a kereskedelmi lehetőségek feltérképezése volt, valójában Nachtigalnak a briteket megelőzve kellett előkészítenie Kamerun és Togo német gyarmattá válását. Nachtigal a briteket alig öt nappal megelőzve ért Togóba, és III. Mlapa törzsfőnökkel folytatott tárgyalása után, 1884. július 4-én német protektorátussá nyilvánította Togoföldet (Togoland). Ezt követően Kamerunba utazott, és a dualákkal egyeztetve július 14-én Kamerun is német protektorátussá lett. Nachtigal missziója sikeres teljesítését követően, az Európába vezető hajóúton, gümőkórban halt meg a libériai Pálma-fok közelében. Az elefántcsontparti Grand-Bassam városkájában temették el.
Korábbi szaharai úti beszámolójának harmadik kötete csak halála után, 1889-ben jelent meg.
Magyarul megjelent művei
szerkesztés- Szahara és Szudán; ford. Halász Gyula; Franklin, Bp., 1928 (Világjárók. Utazások és kalandok)
Források
szerkesztés- Gustav Nachtigal, Sahara and Sudan, New York, Barnes & Noble, 1971, bevezető (IX–X. o.)
- James Stuart Olson, Robert Shadle, Historical dictionary of the British Empire, Westport, Greenwood Press, 1996
- Magyar nagylexikon XIII. (Mer–Nyk). Főszerk. Bárány Lászlóné. Budapest: Magyar Nagylexikon. 2001. 429. o. ISBN 963-9257-09-5
Jegyzetek
szerkesztés- ↑ BnF-források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
- ↑ Encyclopædia Britannica (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ a b Brockhaus (német nyelven)
- ↑ Hrvatska enciklopedija (horvát nyelven). Miroslav Krleža Lexicographical Institute, 1999
- ↑ Brit Királyi Földrajzi Társaság: Gold Medal Recipients (angol nyelven). Brit Királyi Földrajzi Társaság, 2022
- ↑ a b Sahara and Sudan: The Results of Six Years Travel in Africa. World Digital Library , 1879-1889. (Hozzáférés: 2013. október 3.)
