Gambia

állam Nyugat-Afrikában

Gambia (The Gambia), teljes nevén Gambiai Köztársaság (Republic of the Gambia) a kontinentális Afrika legkisebb területű és szinte teljesen sík állama. A kis területen fekvő, gazdaságilag kevéssé fejlett országot Nyugat-Afrikában Szenegál fogja közre.

Gambiai Köztársaság
Republic of The Gambia
Gambia zászlaja
Gambia zászlaja
Gambia címere
Gambia címere
Nemzeti mottó: Progress, Peace, Prosperity
Nemzeti himnusz: For The Gambia Our Homeland

Fővárosa Banjul
é. sz. 13° 30′, ny. h. 15° 30′Koordináták: é. sz. 13° 30′, ny. h. 15° 30′
Legnagyobb város Serekunda
Államforma köztársaság
Vezetők
Elnök Adama Barrow
Hivatalos nyelv angol
Beszélt nyelvek mandinka, volof, fula
függetlenség Az Egyesült Királyságtól
kikiáltása 1965. február 18.

Tagság
Népesség
Népszámlálás szerint2 639 916 fő (2021)[1]
Rangsorban146
Becsült2 280 102[2] fő (2018)
Rangsorban146
Népsűrűség132 fő/km²
Földrajzi adatok
Terület10 689 km²
Rangsorban 158
Víz11,5%
Időzóna
(UTCGMT)
Egyéb adatok
Pénznem Dalasi (GMD)
Nemzetközi gépkocsijel WAG
Hívószám 220
Segélyhívó telefonszám
  • 116
  • 118
  • 112
Internet TLD.gm
Villamos hálózat 230 volt
Elektromos csatlakozó BS 1363
Közlekedés iránya jobb
A Wikimédia Commons tartalmaz Gambiai Köztársaság témájú médiaállományokat.

Földrajz szerkesztés

Gambia Nyugat-Afrikában fekszik a Gambia-folyó mentén. Az ország hossza K-Ny irányban 330 km. A legszélesebb részén (É-D) 41 km széles.

Domborzat szerkesztés

Felszíne síkság. Legmagasabb pontja: 48 m.

Vízrajz szerkesztés

Legjelentősebb folyója a Gambia, ami széles torkolattal ömlik az Atlanti-óceánba. A Gambia folyó a 450 km-es útja során mindössze 10 m magasságcsökkenést mutat, azaz egy lassan hömpölygő víztömegről van szó.

Éghajlat szerkesztés

Az ország éghajlata trópusi átmeneti, esős és száraz évszak váltakozik. A száraz évszak novembertől májusig tart. A száraz passzátszél a Szaharából érkezik az országra. A páratartalom 30 és 60% között, az évi középhőmérséklet 21 és 27 °C között van.

Élővilág, természetvédelem szerkesztés

A Gambia folyót galériaerdők kísérik. A galériaerdők sávját elhagyva a folyó középső szakaszán nedves, nyugatabbra száraz szavanna terül el. A folyó tölcsértorkolatának peremén mangrovenövényzet, a folyó partján rafiapálmákkal tarkított mocsárrétek vannak. Az eredeti növényvilág helyét nagyrészt kultúrnövényzet foglalta el.

Faunájára (a nemzeti parkokban) a főemlősök nagy száma jellemző.[3] Mintegy 560 madárfaj él vagy költözik átmenetileg a part menti a területre.

Nemzeti parkjai szerkesztés

  • Abuko Nature Reserve
  • Bao Bolong Wetland Reserve
  • Kiang West National Park
  • Niumi National Park
  • River Gambia National Park (nem látogatható)

Természeti világörökségei szerkesztés

Az UNESCO nem tart számon Gambiában természeti világörökséget.

Történelem szerkesztés

A térségről szóló legkorábbi feljegyzések 9-10. századi arab kereskedőktől származnak. A muszlim vallásra először a Szenegál folyó középső szakaszán, annak északi részén fekvő Tekrur királyság lakói tértek át 1066-ban. Muszlim kereskedők a Szaharán át kereskedtek rabszolgával, arannyal és elefántcsonttal. A 14. század elején a mai Gambia legnagyobb része a Mali Birodalom adófizetője volt. A portugálok a térséget a 15. század közepén érték el és jövedelmező kereskedésbe kezdtek.

1588-ban Antonio portugál trónkövetelő kizárólagos kereskedelmi jogot adott a Gambia folyóra angol kereskedőknek; ezt az adományt I. Erzsébet angol királynő szabadalomlevele erősítette meg. 1618-ban I. Jakab angol király adott szabadalmat egy brit társaságnak Gambiával és Aranyparttal (a mai Ghána) való kereskedésre. 1651 és 1661 között Gambia egy része kurlandi (ma Lettország része) uralom alatt állt. Ezt a részt az angol királytól Jacob Kettler herceg vásárolta, aki lengyel vazallus volt.

A 17. század végétől az egész 18. századon át Nagy-Britannia és Franciaország vetélkedett a Szenegál és Gambia folyók vidéke feletti politikai és kereskedelmi fennhatóságért. Az 1783-ban Versailles-ben kötött szerződés a Gambia folyót Nagy-Britanniának juttatta, de francia kézen maradt az Albreda nevű kicsi enklávé a folyó északi partján, amit 1857-ben csatoltak Nagy-Britanniához.

A transzatlanti rabszolga-kereskedelem három évszázada alatt hárommillió rabszolgát szállítottak el innen. Azt nem tudni, hogy ugyanebben az időben, illetve korábban hányan kerültek arab rabszolga-kereskedők kezére. A rabszolgák többségét az európaiaknak afrikaiak adták el; leginkább a törzsi háborúk hadifoglyai voltak; mások adósrabszolgák, megint másokat egyszerűen elraboltak. A rabszolgák kezdetben Európába kerültek szolgának, a 18. századtól az Antillák és Észak-Amerika munkaerő-igényét elégítették ki. 1807-ben a Brit Birodalomban betiltották a rabszolga-kereskedelmet és a britek sikertelen kísérletet tettek hogy Gambiában véget vessenek a rabszolga-kereskedelemnek. 1816-ban helyőrséget telepítettek Bathurstba (ma Banjul). A következő években Banjul a Sierra Leonéba települt brit főkormányzó igazgatása alatt állt. Gambia 1888-ban lett különálló gyarmat.

1889-ben Franciaországgal kötött egyezmény jelölte ki Gambia jelenlegi határait. Az ország brit koronagyarmat lett, adminisztratív szempontból felosztották a tulajdonképpeni gyarmatra (Banjul város és környéke) és védnökségi területre (az összes többi terület). 1901-ben alakult meg Gambia saját végrehajtó és törvényhozó tanácsa, fokozatosan önkormányzata lett. 1906-ban rendeletben tiltották be a rabszolgatartást.

A II. világháborúban gambiai csapatok a szövetségesek oldalán harcoltak Burmában. Banjul reptere az amerikai légi szállításokat szolgálta, kikötője a szövetséges konvojok megállóhelye volt. Roosevelt amerikai elnök 1943-ban a casablancai konferenciára utaztában oda- és visszaúton is megpihent Banjulban egy éjszakára. Ez volt hivatalban lévő amerikai elnök első látogatása Afrikában.

A II. világháború után fokozatosan alkotmányreformot hajtottak végre. Az 1962-es általános választások után a következő évben az ország megkapta a teljes belső önkormányzatot. 1965. február 18-án Gambia a Nemzetközösségen belül független alkotmányos monarchia lett. Röviddel később a kormány népszavazásra bocsátotta azt a kérdést, hogy közvetlenül választott köztársasági elnökkel cseréljék le Gambia uralkodóját (II. Erzsébetet). A népszavazás sikertelen maradt, mert az alkotmány megváltoztatásához kétharmados többség kellett volna. 1970. április 24-én, egy másik népszavazás után Gambia köztársaság lett a Nemzetközösségen belül, Sir Dawda Kairaba Jawara miniszterelnököt választották államfővé.

Jawara elnököt ötször választottak újra. Az időszak viszonylagos stabilitását először az 1981-es puccskísérlet szakította meg. Egyhetes zavargás után, amelyben több százan életüket vesztették, Jawara, aki Londonba menekült, szenegáli segítséget kért. A szenegáli csapatok szétverték a lázadókat. A puccskísérlet után 1982-ben Gambia és Szenegál államszövetséget kötött. Szenegambia ténylegesen létrejött; átmenetileg egyesítették a fegyveres erőket és a két állam egységesítette gazdaságát és pénzét. 1989-ben Gambia kilépett a szövetségből.

1994 júliusában katonai puccs volt. Eltávolították Jawara kormányát és betiltottak minden ellenzéki politikai tevékenységet. Yahya A. J. J. Jammeh hadnagy lett az államfő. Tervet készítettek a demokratikus polgári kormányzásra való visszatérésre. 2001 végén és 2002 elején Gambiában elnökválasztást, képviselő-választást és helyi választásokat tartottak, amit a tapasztalt hiányosságok ellenére a külföldi megfigyelők szabadnak, tisztességesnek, átláthatónak minősítettek. Yahya Jammeh, aki a puccs óta töltötte be az elnöki posztot, 2001. december 21-én ismét letette a hivatali esküt. Pártja megtartotta nagyarányú többségét a Nemzetgyűlésben.

2013 októberében az ország kilépett a Nemzetközösségből, amelyet Jammeh elnök neokolonialista intézménynek bélyegzett.[4]

 
Yahya Jammeh

2015. december 12-én a gambiai elnök, Yahya Jammeh bejelentette, hogy a Gambiai Köztársaság mostantól Gambiai Iszlám Köztársaság lesz.[5]

2016 decemberében elnökválasztást tartottak az országban, amelyen Jammeh elnök váratlan vereséget szenvedett az ellenzéki Adama Barrow-tól. Ezt követően elismerte Barrow győzelmét, s ígéretet tett a hatalom átadására.[6]

Az ország választási bizottsága az eredményt ellenőrizve elmondta, hogy egy terület eredményeinek megállapításánál szabálytalanságokat tártak fel, de ez nem módosítja a kialakult végeredményt. Ez azonban alapot adott arra, hogy korábbi álláspontját megváltoztatva, Jammeh megtagadja a hatalom átadását.[7]

A környező afrikai államok (Szenegál, Nigéria) emiatt katonai beavatkozást helyeztek kilátásba arra az esetre, ha Jammeh nem távozik önként a hatalomból 2017. január 18-án, szerdán éjfélkor (amikor lejárt az alkotmány által megszabott megbízatási ideje). Mivel ez nem történt meg, ezért a szenegáli hadsereg másnap bevonult Gambiába. Utódját eközben az ország dakari nagykövetségén beiktatták.[8]

A Nyugat-afrikai Államok Gazdasági Közössége (ECOWAS) bizottságának elnöke, Marcel de Souza aznap éjjel bejelentette, hogy a megszálló államok felfüggesztik a katonai hadműveletek végrehajtását, mivel készek a diplomáciai megoldásra. Az ECOWAS leszögezte, hogy amennyiben Jammeh önként távozik a hatalomból, akkor amnesztiában részesülhet, s száműzetésben töltheti élete hátralévő részét abban az államban, amelyet ő választ, de ha péntek délig ez nem történik meg, akkor újraindítják a katonai hadműveleteket. A tárgyalásokat Alpha Condé, Guinea elnöke vezette, s közvetítőként Libéria és Mauritánia vezetője is segítséget nyújtott.[9]

Az ECOWAS államai a későbbiekben meghosszabbították a határidőt és Condé, illetve a mauritániai elnök, Mohamed Ould Abdel Aziz Banjulba érkezett, hogy a helyszínen vegye rá Jammeh-et a távozásra. Közben a Reuters telefonos interjút készített Ousman Badjie-val, a mintegy 800-2500 fős gambiai hadsereg legmagasabb rangú vezetőjével, aki kijelentette, hogy az ország katonái nem fognak fegyveres ellenállásba lépni „sem a nigériai, sem a togói, sem más az országba lépő haderő ellen”. Az ENSZ nyugat-afrikai és száhel-övezeti megbízottja, a tárgyalásokon is részt vevő Mohamed Ibn Chambas elmondta, hogy Jammeh valószínűleg nem fog Szaddám Huszein egykori iraki elnök sorsára jutni. Eközben szemtanúkra hivatkozva a Reuters jelentette, hogy Jammeh a szenegáli határtól 1 km-re lévő, megerősített birtokára vonult vissza.[10] Jammeh később bejelentette, hogy él az amnesztia lehetőségével és távozik a hatalomból.

Államszervezet és közigazgatás szerkesztés

Alkotmány, államforma szerkesztés

Gambia demokratikus többpártrendszerű köztársaság, 2015 decemberétől 2017 januárjáig iszlám köztársaság.

1994-ben Jammeh katonák segítségével került hatalomra. 1998-ig betiltott minden pártot, és diktatórikusan kezdte vezetni az országot. A turizmus az országnak nagy bevételt jelent, ezért kénytelen volt választásokat kiírni, hogy turisták érkezzenek az országba. 1996-ban új alkotmányt vezetett be.

Gambia Szenegállal nagyon szoros és belsőséges kapcsolatokat ápol. Mindkét ország a függetlenség elnyerése óta a partnerségre törekszik.[11]

Törvényhozás, végrehajtás, igazságszolgáltatás szerkesztés

Politikai pártok szerkesztés

  • Alliance for Patriotic Reorientation and Construction (APRC) – kormánypárt
  • National Alliance for Democracy and Development (NADD) – koalíció
    • National Democratic Action Movement (NDAM)
    • National Reconciliation Party (NRP)
    • People's Democratic Organisation for Independence and Socialism (PDOIS)
    • People's Progressive Party (Gambia) / People's Progressive Party (PPP)
    • United Democratic Party (UDP)
  • Gambia Party for Democracy and Progress (GPDP)
  • National Convention Party (NCP)

Elnökök szerkesztés

  • Dawda Jawara (1924 – 2019): 1970. április 24. – 1994. július 22.
  • Yahya Jammeh (1965 – ): 1994. július 22. – 2017. január 19. (de jure)
  • Adama Barrow (1965 – ): 2017. január 19. (de jure) – hivatalban

Közigazgatási beosztás szerkesztés

 
Gambia térképe
  • Banjul
  • Upper River
  • Western
  • Central River
  • Lower River
  • North Bank

Védelmi rendszer szerkesztés

Népesség szerkesztés

Képek
 
Banjul, a főváros egy utcaképe
 
 
 
Egy mecset képe
 
Templom, Bakau

Népességének változása szerkesztés

A népesség alakulása 1960 és 2021 között
Lakosok száma
367 929
408 182
489 860
585 155
732 092
979 666
1 159 271
1 391 934
1 734 966
2 639 916
1960196619731979198519921998200420112021
Adatok: Wikidata

Legnépesebb települések szerkesztés

Etnikai, nyelvi, vallási megoszlás szerkesztés

39,5% – mandinka, 18,8% – fulbe, 14,6% – volof, 10,6% – diola, 8,9% szerahuli, 2,8% – szerer, 1,8% – aku, 0,8% – mandzsago, 0,7% – bambara, 1,5% – egyéb.

Az angol nyelv a hivatalos az országban.

Az országban több különböző népcsoport is él. Ők különböző nyelven beszélnek. Az országban 9 főnyelvet beszélnek, ezenkívül 20 különböző nyelvváltozatot.

A 9 fő nyelv: mandinka (453 500), fulfulde (262  550), volof (165 000), szoninke (66 175), diola (59 650), szerer (28 360), mandzsak (19 250), malinke (12 600).

A mandinka nép aránya 42%. Hívják őket még malinkéknek, mandingóknak is. Több nyugat-afrikai országban elterjedt szudáni népről van szó. A következő nagyobb etnikai csoport a fulbe, régi nevén fulani, szinte egész Nyugat-Afrikában elterjedt szudáni néger népcsoport, arányuk 18%. A volofok 16%-nyian vannak, ők Szenegál legnagyobb népcsoportja. Egyébiránt ugyanazon népek élnek itt, mint az országot teljesen körbeölelő Szenegál területén, bár más arányban. A diolák 10%, míg a szoninkék 9%-os arányt érnek el. Kisebb szudáni néger népcsoportok is vannak, összesen 5%. A szudáni négerek magas termetű, igen sötét bőrű afrikai feketék.

Az ország lakosságának a 90%-a szunnita muszlim, 9%-a római katolikus, a maradék 1% törzsi vallású.

Szociális rendszer szerkesztés

Gazdaság szerkesztés

 
Piackép, Banjul
 
Halpiac, Bakau

Általános adatok szerkesztés

Gambia kis területű, elmaradott agrárország, mely nagyon kevés természeti kinccsel rendelkezik.

Mezőgazdaság szerkesztés

A lakosság 80%-a a mezőgazdaságban dolgozik, a gazdaság a földimogyoró-termesztésén és annak exportján alapul. Emellett rizst és kölest termesztenek, valamint kecskét, juhot és marhát tenyésztenek. Gambia kormánya a gyapot és citrusfélék termesztésével próbálja a gazdaságot színessé tenni.

Ipar szerkesztés

Ásványkincsei szinte nincsenek, a szerény ipar a mezőgazdaság termékeit dolgozza fel.[3]

Kereskedelem szerkesztés

Az országra jellemző egyéb ágazatok szerkesztés

Közlekedés szerkesztés

 
A transzgambiai főút (N. Bank Road) Farafenni közelében

Az országban a közúti közlekedés a bal oldalon zajlott 1965-ig. Azóta áttértek a jobb oldali közlekedésre. Az úthálózat 3742 km, ebből 723 km aszfaltozott. A legfontosabb út északon fut Banjul-Brikama-Basse Santa Su vonalon.

A személyszállítás javát a Gambia Public Transport Corporation (GPTC) végzi. Az országban fontos közlekedési eszköz a busztaxi.

Az országban nincs vasútvonal. Az 1930-as években még Brikamában volt 12 km, ezt később felszámolták.

Az országban Banjulban van nemzetközi repülőtér.

1996 és 2000 között felépült a banjuli repülőtér, modernizálták az utakat.

Banjulban van az ország egyetlen kikötője.

Minibuszok közlekednek Banjul, Serrekunda és a többi tengerparti város között, míg a közösen használt taxik Serrekunda, Fajara és Bakau között közlekednek. A taxisokkal érdemes az utazás előtt megalkudni a vételárban.

Kommunikáció szerkesztés

A mobil lefedettség jónak mondható.

Kultúra szerkesztés

 
Iskolaépület diáklányokkal
 
Iskolaterem

A „meleg” szexuális kapcsolatok kulturális tabut jelentenek. A legjobb elkerülni az érzelmek nyilvános kimutatását (amit a férfi-nő kapcsolatban is rosszallnak).

Oktatási rendszer szerkesztés

Az országban 50% az analfabéták aránya (2015). Az írástudók aránya a 15 év fölötti lakosságot tekintve:

  • Férfiak: 61,8%
  • Nők: 41,6% (2015)

A két nem közti különbség nagyrészt az adott család anyagi körülményeitől függ. Ha a ház körüli munkáknál vagy a háztáji gazdaságban szükség van munkaerőre, akkor elsősorban a lányokat veszik ki az iskolából, hogy otthon tudjanak dolgozni. Középiskolában vagy a felsőfokú oktatásban a lányok a házasság miatt hagyják ott a képzést.

Az iskolarendszer a brit oktatási rendszerhez hasonlít. 7 éves kortól iskolaköteles a gyermek. 1998-ban alakult az első egyetem az országban.

Kulturális intézmények szerkesztés

Kulturális világörökség szerkesztés

Múzeumok szerkesztés

Név Település Ismertetés
Arch 22 Banjul a diadalívben vannak a kiállítási darabok
Darwin Field Station Abuko Nature Reserve kis természeti kiállítás
Juffure Museum Juffure a múzeum témái a kitalált Kunta Kinte és a rabszolgaság
Kachikally Museum Bakau a gambiai történelmet és kultúrát mutatja be
Kerr Batch Museum Kerr Batch
National Museum Banjul néprajzi múzeum
Tanji Village Museum Tanji magánmúzeum, a gambiai kultúrát mutatja be
Wassu Museum Wassu a Szenegambiai Államszövetség a fő témája
 
Dobosok egy sporteseményen

Juffure (angol írásmóddal: Jufureh) az 1970-es évek után került a turisták célpontjai közé, amikor Alex Haley publikálta a Gyökerek című könyvét, ami Kunta Kinte nevű őse rabszolgasorba való taszításáról és Észak-Amerikába való hurcolásáról szól. A kis település semmiféle látnivalót nem kínál.

Tudomány szerkesztés

Művészetek szerkesztés

Hagyományok, néprajz szerkesztés

A hagyományos gambiai hangszer a balafon, kora és a dzsembé. Az egész országban a férfiak, ha idejük van dzsembén játszanak.

Az ország elismert zenésze Foday Musa Suso. Ő afrikai hiphop, afro-karibi és popzenében járatos.

A magánéletben fontos szerepet tölt be a nagyobb család. A poligám házasság ma is fontos szerepet játszik Gambiában. Még viszonylag „szegény” férfiak is néha több feleséget tartanak, így egy átlagos család létszáma könnyen 10 fölé emelkedik. Válás után a volt feleség rendszerint visszaköltözik a szüleihez. Az egy feleséggel vagy egyedülálló anyával rendelkező háztartások ritkák, kivéve abban az esetben, ha a férj átmenetileg például Európában dolgozik, és onnan küld haza pénzt a családja és a szülei számára.

Szokásos és nem számít sértésnek, hogy ha az evésre felkínált tálban a vendég maradékot hagy, jelezve, hogy „eleget evett”. Ilyenkor a további evésre való biztatás elutasítása nem számít udvariatlanságnak.

Az evéshez kizárólag a jobb kéz használható, a bal kéz „tisztátalan”, hiszen az szolgál például a fenék kitörlésére.

Gasztronómia szerkesztés

A gambiai konyha a nyugat-afrikai konyhának a része, erős arab befolyással. Az országnak nincs hagyományos, speciális étele. Ezek az ételek a szomszédos Szenegálban is megtalálhatók.

A gambiaiak hagyományosan halat, rizst, krumplit, maniókát, okrát és zöldséget esznek.

Az alkoholfogyasztás nem jellemző az országra, a nagy számú muzulmán népesség miatt. Azonban az aku és a diola népcsoport szívesen iszik pálmabort.

Az étkezéseket közösségben egy nagy tál körül ülve fogyasztják, amiből kanállal vagy kézzel vesznek. Az étel alapja többnyire rizs és valamilyen öntet.

Média szerkesztés

Az országban nagy az analfabéták száma, ezért kevés az újság. A legfontosabb heti újság a The Daily Observer. A legfontosabb politikai napilap a The Point.

Az Organisation Reporter határok nélküli szabad újság.

Az állami rádiótelevízió neve: Gambia Radio & Television Services (GRTS).

Egyéb telekommunikációs adatok szerkesztés

Hívójel prefix C5
ITU zóna 46
CQ zóna 35

Turizmus szerkesztés

 
A Kerr Batch-i egyike a számtalan prehisztorikus kőkörnek

Az idegenforgalom nem jelentős, az utóbbi években csökkent az ebből származó bevétel.

Vízum: nem szükséges a Nemzetközösség (Commonwealth), Belgium, Németország, Olaszország, Luxemburg, Hollandia, az Ecowas vagy a skandináv országok állampolgárai számára. Mindenki másnak kötelező. Érdemes a beutazás előtt beszerezni, mert a határon ez nehézségekbe ütközik. A vízum 30 napig érvényes.

A turisták számára legnépszerűbb idő Gambia meglátogatására a november és február közötti időszak, amikor az időjárás száraz és viszonylag hűvös, az átlagos nappali hőmérsékleti maximum 24°C körüli. Ez az időszak a legmegfelelőbb a madárvilág megfigyelésére is. A nedves évszak június köról kezdődik és szeptemberig tart. Ilyenkor az átlaghőmérséklet 30°C körül alakul. Ez az az idő, amelyet a legtöbb turista elkerül. Az esők elmossák az utak egy részét, lehetetlenné téve bizonyos utazások megtételét, főleg a vidéki területeken. A malária széles körben terjed ilyenkor, a fojtogató és párás meleg pedig kényelmetlenné válhat. De ennek is van pozitív oldala. Minden zöldebb, a független, egyéni utazók élvezni tudják a nagy turistacsoportok hiányát, és sok helyen akár 50%-kal is csökkentik az árakat.

Október és november meglehetősen száraz, bár nagyon meleg – aki el tudja viselni a magas hőmérsékletet, annak ez egy remek alkalom, hogy eljöjjön ide. Lehet élvezni a buja zöldek látványát, a duzzadó folyókat és a nagy vízeséseket, és közben szárazon maradni. A strandok nem zsúfoltak, és biztosan lehet találni megfelelő hotelszobát.

A vegetáriánus étkezés igényét furcsának tartják, amikor valaki megengedheti magának a húsevést, mivel a zöldségek kizárólagos fogyasztása a szegényebb néprétegekre jellemző. Éttermekben nehezen hozzáférhető lehetőség.

Egyedülálló nőknek tanácsos elkerülniük éjszaka a strandok környezetét, mivel itt fiatal férfiak erőszakos módon ajánlják fel szexuális szolgálataikat. A felajánlott szolgáltatást udvariasan, de határozottan el kell utasítani, ha nem tartanak rá igényt.

Néhány strand nem biztonságos az erős víz alatti áramlások miatt.

A fali elektromos csatlakozók 220 Voltos elektromos energiát szolgáltatnak, és vagy két pólusúak (mint Európában szokásos), vagy három szögletes pólussal rendelkeznek, mint Nagy-Britanniában.

A rendőrségi ellenőrző pontok idegesítőek lehetnek, de érdemes ilyenkor is nyugodtnak és barátságosnak maradni, mivel a dühös viselkedés a rendőrökből is másfajta reakciót vált ki.

Az utcán való pénzváltás kockázatokkal jár. A turistát megkérik egy 100 dolláros bankjegy 10 vagy 20 dolláros bankjegyekre való váltására, azonban a 100 dolláros bankjegy többnyire hamis.

Látnivalók szerkesztés

  • Az Atlanti-óceán partján lévő üdülők
  • Janjanbureh / Georgetown
  • Abuko nemzeti rezervátum: madarak, majmok, krokodilok
  • Banjul: Gambia fővárosa – piac és kikötő
  • Gunjur & Kartong: kicsi, csendes, halászattal foglalkozó közösség

Javasolt oltások szerkesztés

Javasolt oltások Gambiába utazóknak:

Malária ellen tabletta van. (Nagy a fertőzésveszély).

Javasolt oltás bizonyos területekre utazóknak:

Kötelező oltás, ha fertőzött országból érkezik/országon át utazik valaki:

Sport szerkesztés

A 2004-es olimpián 2 sportoló vett részt Gambiából: Jaysuma Saidy Ndure könnyűatléta és Adama Njie 800 méteren futott. Érmet eddig az ország még nem szerzett soha.

Ünnepnapok szerkesztés

Dátum angol név magyar név
január 1. New Year's day újév
február 18. Independence Day a függetlenség napja
május 1. Labour day a munka ünnepe
július 22. Republic Day a köztársaság napja
augusztus 15. Holy Maria day Mária mennybemenetele
december 25. Christmas Day karácsony

Jegyzetek szerkesztés

  1. https://data.worldbank.org/indicator/SP.POP.TOTL?locations=GM
  2. Világbank-adatbázis
  3. a b Magyar Nagylexikon: Országok lexikona, 2007.
  4. UK regrets The Gambia's withdrawal from Commonwealth BBC
  5. Gambia mostantól iszlám köztársaság. Index. (Hozzáférés: 2015. december 12.)
  6. Origo: Megbukott 22 év után a gambiai elnök (magyar nyelven). http://www.origo.hu/. (Hozzáférés: 2017. január 20.)
  7. Sándor, Czinkóczi: Gambia elnöke úgy döntött, hogy mégsem vesztette el a múlt heti választást. 444, 2016. december 10. (Hozzáférés: 2017. január 20.)
  8. kasnyikm: A szenegáli hadsereg bevonult Gambiába. 444, 2017. január 19. (Hozzáférés: 2017. január 20.)
  9. Archivált másolat. [2017. január 20-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2017. január 20.)
  10. http://www.reuters.com/article/us-gambia-politics-idUSKBN1540SK
  11. The Gambia's relations with Senegal: The search for partnership (Taylor&Francis Online)

Források szerkesztés

További információk szerkesztés

Újságok szerkesztés