Francisco Serrano
Francisco Serrano (teljes nevén: Francisco Serrano y Dominguez), de la Torre hercege, (Anjonilla (Andalúzia), 1810. szeptember 18. – Madrid, 1885. november 26.) spanyol katonai vezető, politikus.
Francisco Serrano | |
A Spanyol Királyság miniszterelnöke | |
Hivatali idő 1868. október 8. – 1869. június 18. | |
Előd | José Gutiérrez de la Concha |
Utód | Juan Prim |
Hivatali idő 1871. január 4. – 1871. július 24. | |
Előd | Juan Bautista Topete |
Utód | Manuel Ruiz Zorrilla |
A Spanyol Királyság régense | |
Hivatali idő 1868. október 3. – 1871. január 3. | |
Előd | II. Izabella királynő |
Utód | I. Amadé király |
Spanyolország elnöke. | |
Hivatali idő 1874. január 3. – 1874. december 30. | |
Előd | Emilio Castelar |
Utód | XII. Alfonz király |
Katonai pályafutása | |
Csatái |
|
Született | 1810. december 17.[1][2] Isla de León |
Elhunyt |
Madrid[9][7][10] |
Párt |
|
Házastársa | Antonia Domínguez y Borrell (1850. szeptember 29. – 1885. november 25., női elsőfokú unokatestvér) |
Élettárs | Antonia Domínguez y Borrell |
Gyermekei |
|
Foglalkozás | |
Iskolái | Seminary of Bergara |
Díjak |
|
Francisco Serrano aláírása | |
A Wikimédia Commons tartalmaz Francisco Serrano témájú médiaállományokat. |
Életpályája
szerkesztésCádiz környékén született. Apja tábornok volt és maga is katonai pályára lépett. Már 30 éves korában tábornoki rangra emelkedett. A spanyol politikai élet küzdelmeiben az 1840-es években tevékeny részt vett; eleinte a progresszistákhoz csatlakozott, 1843-tól hadügyminiszter, majd 1845-ben szenátor lett, és mint II. Izabella királyné egyik kedvese, nagy befolyásra emelkedett. Ellenfelei 1847-ben eltávolították Madridból; egy ideig granadai főkapitány, majd a tüzérség főfelügyelője volt.
1854-ben részt vett a zaragozai felkelésben, ezért száműzték. Visszatérte után Leopoldo O’Donnell miniszterelnökhez csatlakozott, és fontos állásokat töltött be: 1856-ban párizsi követ, 1858-ban kubai főkapitány és miután San Domingót Spanyolország számára megszerezte, de la Torre herceggé és külügyminiszterré nevezték ki. 1865-ben a szenátus elnöke lett, de mivel a Narvaez-kormány ellen az ellenzék élén a királynőnek óvást nyújtott be, a Baleárokra száműzték. Szabadságát mind a mellett néhány hét múlva visszanyerte.
1868-ban részt vett abban az összeesküvésben, amelynek a célja Montpensier herceg trónra emelése volt, ezért a Kanári-szigetekre száműzték. Innen még ugyanezen évben visszatérve, vezére lett a szeptemberi felkelésnek, az alcolei hídnál leverte a királynőhöz hű csapatokat. Mivel II. Izabella királynő elűzetése után a pártok az új király személyében nem tudtak megegyezni, a hatalom egy időre az ő kezébe ment át. 1869. június 16-án régenssé választották; e méltóságot Savoyai Amadé király trónra lépéséig (1870) megtartotta. 1871 januárja és júliusa között miniszterelnök volt. A karlista felkelés ellen fővezérré nevezték ki, a felkelést 1872 májusában az amorevietai egyezséggel látszólag elnyomta. Az Amadé király lemondása után beállott fejetlenségnek 1874 január 4-én a cortes szétugrasztásával véget vetett. Miután a végrehajtó hatalmat a kezébe vette és a karlista döntő eredményt vívhatott volna ki, 1874 decemberében XII. Alfonz trónra lépése Serrano hatalmának véget vetett. Ezután visszavonultan élt, csak 1883-1884-ben szerepelt rövid ideig a Possada-Herrera-kormány alatt mint párizsi követ.
Jegyzetek
szerkesztés- ↑ http://www.buscabiografias.com/biografia/verDetalle/5889/Francisco%20Serrano%20y%20Dominguez
- ↑ Encyclopædia Britannica (angol nyelven). (Hozzáférés: 2024. június 2.)
- ↑ Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. május 2.)
- ↑ Encyclopædia Britannica (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ Brockhaus (német nyelven)
- ↑ Diccionario biográfico español (spanyol nyelven). Royal Academy of History, 2011. (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ a b BnF-források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2024. június 2.)
- ↑ SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2024. június 2.)
- ↑ Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. december 31.)
- ↑ Diccionario biográfico español (spanyol nyelven). Royal Academy of History, 2011. (Hozzáférés: 2024. június 2.)
Források
szerkesztés- Bokor József (szerk.). A Pallas nagy lexikona. Arcanum: FolioNET (1893–1897, 1998.). ISBN 963 85923 2 X
- Magyar nagylexikon I–XIX. Főszerk. Bárány Lászlóné et al. Budapest: Akadémiai; (hely nélkül): Magyar Nagylexikon. 1993–2004. ISBN 963-05-6611-7