Szanok
A szanok vagy busmanok népcsoportja a dél-afrikai régió különböző államainak (Botswana, Namíbia, Angola, Zambia, Zimbabwe, Lesotho és a Dél-afrikai Köztársaság)[1] sivatagos körzeteiben él. Hagyományos társadalmuk ősközösségi jellegű, gazdálkodásuk a vadászat és gyűjtögetés. Afrika és a régió legrégebbi fennmaradt kultúráját képviselik. Nyelvük a csettintő hangokat is alkalmazó koiszan nyelvek csoportjába tartozik.
| Szanok | |
 | |
| Szan csoport Namíbiában | |
| Teljes lélekszám | |
| kb. 105–110 ezer | |
| Régiók | |
| Botswana (63,000), Namíbia (27,000), Dél-afrikai Köztársaság (10,000), Angola (<5,000) | |
| Vallások | |
| Rokon népcsoportok | |
| sosza (xhosza), koikoi | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Szanok témájú médiaállományokat. |
,_North_Kalahari_Desert.jpg)
A 21. század fordulóján a szanok száma körülbelül 100 ezer fő volt, többségük Botswana területén élt.[2] 2017-ben, Botswanában közel 63 500 szan élt, ezzel ebben az országban alkották a lakosság legmagasabb arányát 2,8%-kal.[3]
Társadalmi együttélési formájuk a horda, azaz nem alkotnak törzseket, csupán néhány család él együtt szoros közösségben.
Elnevezésük
szerkesztésA „szan”, eredetileg lekicsinylő „gyűjtögető” értelmű nevet is (állattenyésztő) hottentotta környezetük adta nekik. Saját, az egész népcsoportra vonatkozó önelnevezésük nem volt, csak a különböző csoportjaiknak adtak nevet. A busman elnevezést a holland telepesektől kapták (bosjeman) – angolul „bushman”, azaz „bozóti ember” –, mivel a „vadvilágban” éltek. A pejoratívnak tartott „busman” elnevezést az 1990-es évek végére általában felváltotta a „szan”; azonban később számos szaktudós is visszatért a busman névhez, mivel a szan sem a saját nevük, és az is tekinthető pejoratívnak. Botswanában a bantu nyelvek közé tartozó helyi cvana nyelven a nevük Basarwa (egyes számban Mosarwa) aminek jelentése: „akik nem tenyésztenek marhát”.[4][5][6] [7]
Történetük
szerkesztésA szanok társadalma a Föld legrégebbi fennmaradt kultúrái közé tartozik.[8] A tudomány mai állása szerint az emberré válás óta mindig is e széles területen éltek.
A dél-afrikai KwaZulu-Natal Border Cave nevű barlangjában 2012-ben régészek olyan 44 000 éves szerszámokat találtak, amelyek csaknem azonosak a modern szanok által hagyományosan használt eszközökkel.[9]
A becsuánaföldi Tsodilo régészeti lelőhelyen sokezer, 24 000 évre visszamenő sziklarajzot és más leleteket találtak, amiket a szanoknak és a bantuknak tulajdonítanak.
A szanok hagyományosan félnomád életmódot folytattak, mozgásukat a víznyerési, vadászati és az ehető növények gyűjtési lehetőségei határozták meg.[10] A szanokhoz etnikailag hasonló vagy velük azonos népek voltak a hordozói az őskőkori kultúrát követő szangoan kultúrának (130 000-től 10 000 évvel ezelőttig, nagyjából az európai moustéri kultúra idején) Kelet-Afrika bozótos területein a Vörös-tengertől a kontinens déli csücskéig.[11]
A 18. század végétől, a holland telepesek megérkeztével szanok ezreit gyilkolták le illetve kényszerítették rabszolgamunkára. A brit gyarmatosítók megpróbálták mezőgazdasági munkára szoktatva „civilizálni” a szanokat, de nem jártak sikerrel. Az 1870-es évekre az utolsó fokföldi szanokat is kiirtották. A dél-afrikai kormányzat egészen az 1930-as évekig vadászati engedélyeket adott ki a szanokra, az utolsó ilyet 1936-ban a mai Namíbia területén bocsátották ki.[12]
A bantuk, a holland telepesek és gyarmatosok beáramlásával a szanok egyre szűkebb és sivatagosabb területre szorultak vissza.[13]
Társadalom
szerkesztésA szanok hagyományos társadalma egyenlősítő volt.[14] Bár előfordultak örökletes vezetőik, az ő hatalmuk korlátozott maradt. Fontos döntéseiket konszenzussal hozták, a nőket viszonylagosan egyenrangúként kezelték.[15] A szan gazdaság a rendszeres kölcsönös ajándékozáson alapult, a kereskedelmet nem ismerték.[16] Modern kutatások azonban kimutatták, hogy az ékszerként ma is készített úgynevezett „busman gyöngysorokat” már legalább 7000 évvel ezelőtt is ismerték és a népcsoportokközötti cseregazdaságban egyfajta pénzként alkalmazták.[17] Ezek úgy készültek, hogy a strucctojás 2-3 milliméter vastag héját apróra törték, a kis darabokat lekerekítették, megfúrták és felfűzték.
A szanok rokonsági rendszere a hagyományosan kis mozgó táplálékkereső hordáknak megfelelő. Hasonló például az eszkimók rokonsági rendszeréhez.
Személyneveik állománya viszonylag kicsi, (körülbelül 35 nevet használnak nemenként), minden gyermeket nagyszülőről vagy más rokonról neveznek el, de a szüleiről soha.
Genetikai tulajdonságaik
szerkesztésKülönböző Y-kromoszóma tanulmányok azt mutatják, hogy a szanok a legeltérőbb (legrégebbi) emberi Y-kromoszóma haplocsoportokat hordozzák.[18][19][20]
A mitokondriális DNS vizsgálatok is bizonyítják, hogy a szanok a legkorábbi emberi haplocsoport ágainak magas frekvenciáját hordozzák. A legeltérőbb (legrégebbi) mitokondriális haplocsoportot legnagyobb gyakorisággal a dél-afrikai szan csoportokban azonosították.[18][21][22]
Egy 2011 márciusában közzétett tanulmányban Brenna Henn és munkatársai megállapították, hogy a ǂKhomani San, valamint a szandave és a tanzániai hadza csoportok genetikailag a legváltozatosabbak minden vizsgált élő ember közül. Ez a nagyfokú genetikai sokféleség az anatómiailag modern ember itteni eredetére utal.[23]
Egy 2016 szeptemberében publikált, a szanok teljes genomját vizsgáló tanulmány szerint a szanok ősei körülbelül 200 000 évvel ezelőtt kezdtek elválni a többi afrikai populációtól és 100 000 ezelőttre már teljesen izolálódtak.[24]
Hitvilág
szerkesztés
Természetközeli életük a hiedelmeikben is tükröződik. Kudarcos vadászatok után a varázslóik segítségével igyekeztek befolyásolni a sorsot.[25]
A kultúrájuk és vallásuk központi eleme a tánc, különösen figyelemreméltó az egész éjszakán át tartó transztánc.[26]
A Kalahári északnyugati részén élő kung-busmanok Gauát, a Nagy Szellemet tisztelték a 20. század derekán,[27] ugyanakkor a kisebb istenek és szellemek jelenlétében is hittek. A szanokról általánosságban elmondható, hogy egy isten tisztelete túlsúlyban van az alacsonyabb rangú istenek és szellemek jelenléte mellett.[26]
Alkatuk
szerkesztésA szanok sok alcsoportra oszlanak. Egyes csoportjaiknál a férfiak átlagos termete mindössze 140–145 cm; a nők hasonló termetűek, vagy akár magasabbak is. Az északabbra fekvő területeken általában magasabb termetű szanok élnek. Angolában a többségük eléri a 152–160 cm-t, a kung-szanoknál pedig az átlagos férfitermet 171 cm, viszont ezeknek a férfiaknak az átlagos testtömege csak 40,5 kg. Sok szan csoport a környező népekkel keveredett.
Már a legkorábbi megfigyelőknek is feltűnt a szanok egészen kicsi keze és lába. Végtagjaik a törzshöz viszonyítva rövidek. Bőrszínük sárgásbarna, egyeseké kifejezett fakósárga. Hajuk fekete, csigás, vékony szálú. A fejen csomókban áll, az egyes csomók között a fejbőr kilátszik. A férfiak arcszőrzete és a nemi szerv körüli szőrzete gyengén fejlett.
Fiziológíai szempontból is alkalmazkodtak a körülményeikhez. Ha jóllaktak, hasuk kitágult, szűkős időkben pedig összehúzódott, bőrük redőkben hullott alá. A vízhiányhoz szervezetük a folyadék óvásával is alkalmazkodott, nyálképzésük például igen gyenge.[28]
Kis testmagasságuk miatt régebben a pigmeusok rokonainak tartották őket, de a modern kutatások kimutatták, hogy nem állnak velük rokonságban.
Életmódjuk
szerkesztésA szanok békés emberek, akik az összeütközést, a harcot kerülik. Nomád–félnomád életmódot élnek, gyűjtögetéssel, vadászattal. A félsivatagban élő állatokra, antilopfélékre vadásznak, valamint gyökerekkel, bogyókkal, apróbb állatokkal táplálkoznak.
Művészetek
szerkesztésSziklarajzok
szerkesztésSzerte Dél-Afrikában számos sziklarajzot találtak, amiknek elkészítését a szakemberek a mai busmanok elődeinek tulajdonítják csakúgy, mint a 2011-ben egy szikladarabon felfedezett, a világon a legrégebbi, 73 000 évvel ezelőttre datált sziklarajzot.[29]
-
Szan sziklafestmény a Drakensberg hegységben -
-
-
Ének, zene, tánc
szerkesztésA hagyományos busman közösségek napi rendszerességgel énekeltek, táncoltak, és gyakran rendeztek nagyobb táncos mulatságokat. Zenei kultúrájuk is hosszú múltra tekinthet vissza: a legdélibb afrikai tengerparton, a fokföldi Knysna városa közelében feltárt 11 600, illetve 5600 éves úgynevezett proto-busman rétegekben is találtak ősi hangszereket, csontfurulyákat.[30]
Jegyzetek
szerkesztés- ↑ Walsham How, Marion. The Mountain Bushmen of Basutoland. Pretoria: J. L. Van Schaik Ltd. (1962)
- ↑ San | Indigenous Hunter-Gatherers of Southern Africa | Britannica (angol nyelven). www.britannica.com, 2023. szeptember 12. (Hozzáférés: 2023. november 10.)
- ↑ The economic wellbeing of the San of the western, central and eastern Kalahari regions of Botswana, Routledge Handbook of Indigenous Wellbeing, 1st, Routledge, 170–183. o. (2019. május 8.). ISBN 9781138909175
- ↑ Suzman, James. Regional Assessment of the Status of the San in Southern Africa. Windhoek: Legal Assistance Centre, 3–4. o. (2001). ISBN 99916-765-3-8
- ↑ Marshall, Leon. „Bushmen Driven From Ancestral Lands in Botswana”, National Geographic News , 2003. április 16.
- ↑ Basarwa Relocation – Introduction. Government of Botswana. [2006. április 9-i dátummal az eredetiből archiválva].
- ↑ Ethnic Minorities and Indigenous Peoples. Ditshwanelo. The Botswana Centre for Human Rights. [2014. március 6-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. január 12.)
- ↑ Environmental Protection and Human Rights. Cambridge University Press, 640. o. (2011. november 4.). ISBN 978-0-521-76638-8
- ↑ Earliest' evidence of modern human culture found, Nick Crumpton, BBC News, 31 July 2012
- ↑ Anaya, James (2010. június 2.). „Addendum – The situation of indigenous peoples in Botswana”, Kiadó: United Nations Human Rights Council. A/HRC/15/37/Add.2.
- ↑ Smith, Malvern van Wyk. The First Ethiopians: The image of Africa and Africans in the early Mediterranean world (angol nyelven). NYU Press (2009. július 1.). ISBN 978-1-86814-834-9
- ↑ Godwin, Peter. „Southern Africa’s hunter-gatherers seek a foothold.”. National Geographic Magazine. [2016. március 14-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2023. október 27.)
- ↑ "The modern day Bushmen / San" Archiválva 2011. június 18-i dátummal a Wayback Machine-ben.. Art of Africa. Retrieved 2012-01-29.
- ↑ Shostak 10.o.
- ↑ Shostak 13.o.
- ↑ Shostak 9., 25. o.
- ↑ Namibia/Botswana, Straussenei mit Kette aus Strausseneischeibchen (Buschmannperlen). www.moneymuseum.com. (németül) Money Museum (Hozzáférés: 2020. június 7.)
- ↑ a b (2003) „African Y Chromosome and mtDNA Divergence Provides Insight into the History of Click Languages”. Current Biology 13 (6), 464–73. o. DOI:10.1016/S0960-9822(03)00130-1. PMID 12646128.
- ↑ (2000) „MtDNA Variation in the South African Kung and Khwe—and Their Genetic Relationships to Other African Populations”. The American Journal of Human Genetics 66 (4), 1362–83. o. DOI:10.1086/302848. PMID 10739760. PMC 1288201.
- ↑ (2009) „SNaPshot minisequencing to resolve mitochondrial macro-haplogroups found in Africa”. Electrophoresis 30 (21), 3657–64. o. DOI:10.1002/elps.200900197. PMID 19810027.
- ↑ „Afrika kattintásos populációinak története Az mtDNS és az Y kromoszóma genetikai variációjából következtetve”. Molecular Biology and Evolution 24, 2180–95. o. DOI:10.1093/molbev/msm155. PMID 17656633.
- ↑ (2009) „SNaPshot miniszekvenálás az Afrikában talált mitokondriális makro-haplocsoportok feloldására”. DOI:10.1002/elps.200900197. PMID 19810027.
- ↑ „44431/1/1017511108.full.pdf A vadászó-gyűjtögető genomi sokféleség a modern ember dél-afrikai eredetére utal”. DOI:10.1073/pnas.1017511108. PMID 21383195. PMC 3069156.[halott link]
- ↑ „A Single Migration From Africa Populated the World, Studies Find'”, New York Times, by Zimmer, Karl, 2016. szeptember 21.
- ↑ Bjerre 112. o.
- ↑ a b The San people of Africa (angol nyelven). Natucate, 2022. december 1. (Hozzáférés: 2023. november 10.)
- ↑ Bjerre 138. o.
- ↑ Bjerre 128. o.
- ↑ „'Oldest known drawing' found on tiny rock”, BBC News, 2018. szeptember 12. (Hozzáférés: 2020. április 26.) (brit angol nyelvű)
- ↑ Bjerre 131. o.
Fordítás
szerkesztésEz a szócikk részben vagy egészben a San people című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
Források
szerkesztés- ↑ Bjerre: Jens Bjerre: Kalahári: Kőkori emberek az atomkorban. Budapest: Gondolat. 1964. = Világjárók, 35.
- ↑ Shostak: Shostak, Marjorie. Nisa: The Life and Words of a ǃKung Woman. New York: Vintage Books (1983). ISBN 0-7139-1486-6
- Kiszely István: A Föld népei, 1986
- Sebes Tibor: Afrika, 1973
További információk
szerkesztés- Barnard, Alan. Hunters and Herders of Southern Africa: A Comparative Ethnography of the Khoisan Peoples. Cambridge University Press, 1992.
- Gordon, Robert J. The Bushman Myth: The Making of a Namibian Underclass. Westview Press, 1992.
- Katz, Richard. Boiling Energy: Community Healing among the Kalahari Kung. Harvard University Press, 1982.
- Skotnes, Pippa. Miscast: Negotiating the Presence of the Bushmen. University of Cape Town Press, 1996.
- Smith, Andy, and others. The Bushmen of Southern Africa: A Foraging Society in Transition. Ohio University Press, 2000.
- Hodgson, Bryan. “Namibia: Nearly a Nation?” National Geographic (June 1982) 755-797.
- The Kalahari Desert People. National Geographic Videos, 1975.
- Bushmen of the Kalahari. National Geographic Videos, 1973.
- Friendly, Alfred. “Africa’s Bushman Art Treasures,” National Geographic (June 1963) 848-865.
- Thomas, Elizabeth Marshall. “Bushmen of the Kalahari,” National Geographic (June 1963) 866-888.