Szanok
A szanok vagy busmanok Dél-Afrika régiójának egy népcsoportja. Legnagyobb számban Botswana területén élnek, kisebb csoportjaik megtalálhatók a szomszédos országokban is, elsősorban Namíbiában. A „szan” szó – ahogy magukat nevezik és a környező népek is hívják őket – annyit jelent, mint „a föld tulajdonosa”, „a föld birtokosa”. A busman elnevezést a holland telepesektől kapták (bosjeman) – angolul „bushman”,azaz „a bozót embere” –, mivel éjszakánként a bozótosba húzódtak vissza.
| szanok | |
 | |
| szan törzsi emberek Namíbiában | |
| Teljes lélekszám | |
| 90 000 | |
| Régiók | |
| Botswana (55,000), Namíbia (27,000), Dél-afrikai Köztársaság (10,000), Angola (<5,000) | |
| Rokon népcsoportok | |
| sosza (xhosza), koikoi, basztard | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz szanok témájú médiaállományokat. |
JellemzőikSzerkesztés
A szanok sok alcsoportra feloszthatók. Egyes csoportjaiknál a férfiak átlagos termete 140–145 cm, a nők hasonló termetűek, vagy akár magasabbak is. Az északi területeken általában magasabb termetű szanok élnek. Angolában a többségük eléri a 152–160 cm-t, a kung-szanoknál pedig az átlagos férfitermet 171 cm, viszont ezeknek a férfiaknak az átlagos testtömege csak 40,5 kg. Sok szan csoport a környező népekkel keveredett.
Már a legkorábbi megfigyelőknek is feltűnt a szanok egészen kicsi keze és lába. Végtagjaik a törzshöz viszonyítva rövidek. Bőrszínük sárgásbarna, egyeseké kifejezett fakósárga. Hajuk fekete, csigás, vékony szálú. A fejen csomókban áll, az egyes csomók között a fejbőr kilátszik. A férfiak arcszőrzete és a nemi szerv körüli szőrzete gyengén fejlett.
A szanok békés emberek, akik az összeütközést, a harcot kerülik. Nomád-félnomád életmódot élnek, gyűjtögetéssel, vadászattal. Gyökerekkel, bogyókkal, apróbb állatokkal táplálkoznak. Nyelvük a koiszan nyelvcsaládba tartozik, amely igen ősi eredetű és semmilyen ma élő nyelvvel nincsen rokonságban.[1]
A szanok más környező népekkel ellentétben nem törzsi közösségeket alkotnak, hanem különálló családokat. Néha egy-egy rokonságban álló család egymás mellett él és közösen tartják el magukat.
TörténetükSzerkesztés
Ősi területük a trópusi Kelet-Afrika, illetve Közép-Kelet-Afrika, valószínűleg a Viktória-tótól keletre eső terület. Ugandából, Kenyából, Tanzániából jellegzetes busman szerszámok kerültek elő. Tanzánia és Etiópia területén kezdetleges sziklavéséseket ismerünk, amelyeket a kutatók nekik tulajdonítanak. Származási helyük ellenére nem állnak olyan közel az őserdők pigmeusaihoz, mint azt korábban gondolták.
Dél-Afrika régiójába viszonylag későn, a 14-15. században érkeztek. Főként Afrika délnyugati és délkeleti partjai közelében telepedtek meg. A megjelenő európaiak a szanokat fokozatosan űzték el a termékeny földekről és ők egyre inkább a kontinens belsejébe kényszerültek, míg elérték a Kalahári- és a Namib-sivatagot. A 18. században a szanokat délről és keletről a hollandok és a britek, északról a bantu népek támadták meg; részben kiirtották, részben továbbűzték őket. Az európaiak úgy irtották a szanokat, mint a vadállatokat, a búrok a vasárnapi istentiszteletek után szafarikat rendeztek, ahol szanokat öltek meg.[forrás?] A gyarmatosítók megérkezésekor a létszámuk még sok százezer volt. Mai szállásterületük az ősinek csak töredéke, ahol általában egymástól távoli, kicsi csoportokban élnek. Mai szállásterületük Angola déli része, a Kalahári-sivatag középső és déli területei, valamint Namíbia északi részei.
JegyzetekSzerkesztés
FordításSzerkesztés
Ez a szócikk részben vagy egészben a San people című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
ForrásokSzerkesztés
- Sebes Tibor: Afrika, 1973.
- Kiszely István: A Föld népei, 1986.