Demokrata Párt (Szerbia)
Ez a szócikk nem tünteti fel a független forrásokat, amelyeket felhasználtak a készítése során. Emiatt nem tudjuk közvetlenül ellenőrizni, hogy a szócikkben szereplő állítások helytállóak-e. Segíts megbízható forrásokat találni az állításokhoz! Lásd még: A Wikipédia nem az első közlés helye. |
A Demokrata Párt (szerbül Демократска странка / Demokratska stranka, DS) a legnagyobb balközép (szociáldemokrata) politikai párt Szerbiában.
Demokrata Párt (Демократска странка, Demokratska stranka) | |
Adatok | |
Elnök | Zoran Lutovac |
Alapítva | 1919 |
Székház | Belgrád, Krunska 69. |
Ideológia | szociáldemokrácia |
Politikai elhelyezkedés | balközép |
Nemzetközi szövetségek | Szocialista Internacionálé, Európai Szocialisták Pártja (megfigyelő) |
Hivatalos színei | kék, sárga |
Weboldala | |
A Wikimédia Commons tartalmaz Demokrata Párt (Демократска странка, Demokratska stranka) témájú médiaállományokat. |
Története
szerkesztésA két világháború közötti időszak
szerkesztésA Demokrata Pártot 1919-ben alapították, a Szerb–Horvát–Szlovén Királyság megalakulását követően. Az Önálló Radikális Párt egyesült horvát és szlovén pártokkal, hogy megalapítsák a szociálliberális Demokrata Pártot. A párt megválasztott elnöke Ljubomir Davidovics volt, aki a Nemzetgyűlés elnöke és Belgrád polgármestere is volt. Az 1940-es halálát követően Milan Grol vette át az elnökséget. A Demokrata Párt elnyerte a voksok többségét az első, 1920-ban tartott választásokon, és 1929-ig ellenzékként és kormánypártként is működött (vagy önállóan vagy egy koalíció részeként). 1929-ben Sándor király megszüntette az alkotmányt és diktatúrát vezetett be, az ország nevét pedig Jugoszláv Királyságra változtatta. A Demokrata Párt ellenzékben maradt a második világháborúig.
A második világháború alatt
szerkesztésMiután Németország és szövetségesei megszállták Jugoszláviát, a párt vezetőségének legnagyobb része Angliába menekült. Azok, akik maradtak, a csetnikekkel vagy a partizánokkal együtt harcoltak.
1945-ben a vezetőség visszatért Jugoszláviába, de a Demokrata Párt bojkottálta a kommunisták szervezte szavazást abban az évben. A választások után a Josip Broz Tito vezette Jugoszláv Kommunista Párt betiltotta a Demokrata Pártot. A tagjait üldözték, közülük sokakat pedig – többek között Milan Grolt – letartóztattak és hosszú börtönbüntetésre ítéltek.
Az 1990-es években
szerkesztésA Demokrata Pártot 1990-ben újjászervezte a még néhány élő párttag az 1940-es évekből, az újabb generációkkal kibővülve. Dragoljub Micsunovicsot választották meg első elnöknek. A tagjai abban az évben később részt vettek az első kormányellenes tüntetéseken. A párt 7 képviselői helyet nyert az 1990-es decemberi választásokon.
Zoran Gyingyics lett a párt második elnöke, akit a párt 1994 januári konferenciáján választottak meg. 1997. február 21-én Belgrád polgármesterévé választották meg, amelyet több mint három hónapos békés tüntetés előzött meg, amelyen több százezer polgár tüntetett a Szlobodan Milosevics és társai által elkövetett választási csalás miatt.
Napjainkban
szerkesztésSzlobodan Milosevics hatalma 2000-ben több százezer polgár tüntetését követően dőlt meg. A Demokrata Párt volt a Szerbiai Demokratikus Ellenzék (szerbül Demokratska Opozicija Srbije, DOS) nevű koalíció legnagyobb pártja, amely elnyerte a szavazatok 64,7%-át, megszerezve 176 képviselői helyet a 250-ből.
2003. március 12-én Zoran Gyingyics, Szerbia miniszterelnöke merénylet áldozata lett. Március 15-én temették el Belgrádban. A párt főbizottsága úgy döntött, hogy az új elnök megválasztásáig Zoran Živković vezesse a pártot, aki Szerbia miniszterelnöke is lett egy személyben.
Az SZDE koalíció 2003 őszén széthullott, és ekkor a kormány is elveszítette parlamenti többségét. Rendkívüli parlamenti választásokat írtak ki december 28-ára. A Demokrata Párt önállóan indult, és 37 képviselői helyet szerzett meg. Az új kormányba nem lépett be, amelyet a Szerbiai Demokrata Párt, a G17 Plusz, valamint a Szerb Megújhodási Mozgalom – Új Szerbia koalíciója alkotott, a Szerbiai Szocialista Párt külső támogatásával.
2004-ben Borisz Tadicsot választották meg a Demokrata Párt elnökévé. Ugyanabban az évben őt jelölték elnöknek, és nyert is, míg a Demokrata Párt a parlamentben ellenzéki szerepet töltött be.
A 2007-es szerbiai parlamenti választások alkalmával a Demokrata Párt 915 854 szavazatot, a szavazatok 22,71%-át nyerte el, és így 64 képviselői helyet kapott a 250-ből. Ebből 3-at a Szandzsáki Demokrata Párt kapott, amellyel együtt közös frakciót alkotnak Dusan Petrovics frakcióvezető és Milan Markovics frakcióvezető-helyettes vezetésével. A Szerb Köztársaság Nemzetgyűlése első ülésén a párt leginkább Martti Ahtisaari Koszovó-javaslata ellen szavazott.
Politikája
szerkesztésA Demokrata Párt programja az alábbiakat tartalmazza:
- Támogatják a parlamentáris demokráciát.
- A közigazgatásnak és a közszolgáltatásoknak professzionálisoknak és depolitizáltaknak kell lenniük. A közszolgáltatásoknak hatékonyaknak kell lenniük, valamint tiszteletteljesnek a használóikkal szemben.
- A kormányzati intézményeket olcsón kell fenntartani.
- A kormányt a független bíróság és a független médiának kell ellenőriznie.
- Támogatják a kormány decentralizálását, úgy területileg mint funkcionálisan. Az önkormányzatoknak megfelelő hatalmat kell biztosítani ott, ahol az lehetséges. Vajdaságnak valódi autonómiát kell élveznie.
- A kormány tetteinek átláthatóaknak és a közvélemény számára nyitottnak kell lenniük.
- Az emberek részvétele lényeges. A kormányzati intézményeknek hozzáférhetőeknek kell lenniük.
- Támogatják az európai integrációt.
- A kormánynak biztosítania kell azokat a feltételeket, amelyek között a gazdaság szabadon működhet.
- Támogatják a kis- és középvállalkozásokat, a családi vállalkozásokat és az önálló földműveseket.
- Tilos a diszkrimináció nemi, fizikai megjelenési, meggyőződési, vallási és lakóhely alapon.
- Támogatják a középosztályt.
- A kormánynak be kell fektetnie az oktatásba, a közlekedésbe, az energiaiparba és a telekommunikációs infrastruktúrába.
- Támogatják a társadalmi szolidaritást.
- A kormánynak jóléti programokat kell fenntartania.
- Ösztönzik a civil szervezetek létrehozását.
Választási eredmények
szerkesztésVálasztás | Szavazatok száma | Szavazatok aránya | Mandátumok száma | Mandátumok aránya | Parlamenti szerepe |
---|---|---|---|---|---|
1990-es | 374 887 | 7,45% | 7 | 2,8% | ellenzék |
1992-es | 196 347 | 4,16% | 6 | 2,4% | ellenzék |
1993-as | 497 582 | 11,57% | 29 | 11,6% | ellenzék |
1997-es | - | - | 0 | 0% | nem indult |
2000-es1 | 2 402 387 | 64,09% | 45 | 18% | kormánypárt |
2003-as | 481 249 | 12,58% | 32 | 12,8% | ellenzék |
2007-es | 915 854 | 22,71% | 60 | 24% | kormánypárt |
2008-as2 | 1 590 200 | 38,42% | 64 | 25,6% | kormánypárt |
2012-es3 | 863 924 | 22,07% | 49 | 19,6% | ellenzék |
2014-es | 216 634 | 6,03% | 17 | 6,8% | ellenzék |
2016-os | 227 589 | 6,02% | 12 | 4,8% | ellenzék |
2020-as | - | - | 0 | 0% | nem indult |
2022-es4 | 520 469 | 14,09% | 9 | 3,6% | ellenzék |
1 a Szerbiai Demokratikus Ellenzék eredménye, melynek fő ereje a Demokrata Párt
2 az Európai Szerbiáért koalíció eredménye, melynek fő ereje a Demokrata Párt
3 a Szövetség Egy Jobb Életért eredménye, a koalíció vezető ereje a Demokrata Párt
4 az Egyesült Szerbia koalíció eredménye, melynek fő ereje a Demokrata Párt