Főmenü megnyitása

Hermann Müller (Mannheim, 1876. május 18.Berlin, 1931. március 20.) a Weimari Köztársaság külügyminisztere, majd két alkalommal kancellárja és a Német Szociáldemokrata Párt vezetője volt. Második kancellársága alatt a nagy gazdasági világválság megoldhatatlan feladat elé állította és lemondásra kényszerült.

Hermann Müller
Bundesarchiv Bild 102-06408, Hermann Müller.jpg
A Német Birodalom kancellárja
Weimari köztársaság
Hivatali idő
1920. március 27. 1920. június 21.
Elnök Friedrich Ebert
Előd Gustav Bauer
Utód Konstantin Fehrenbach
Hivatali idő
1928. június 28. 1930. március 27.
Elnök Paul von Hindenburg
Előd Wilhelm Marx
Utód Heinrich Brüning

Született 1876. május 18.[1][2][3]
Mannheim[4]
Elhunyt1931. március 20. (54 évesen)[1][2][3]
Berlin[5]
Sírhely
  • The Socialists' Memorial
  • Zentralfriedhof Friedrichsfelde
Párt NSZP

Foglalkozás
  • újságíró
  • politikus
Vallás irreligion
A Wikimédia Commons tartalmaz Hermann Müller témájú médiaállományokat.

ÉleteSzerkesztés

Hermann Müller 1876. május 18-án született Mannheimban, egy középosztálybeli család gyermekeként. 1889-ben a szocialdemokrata Görlitzer Zeitung szerkesztője lett. 1906-ban a Német Szociáldemokrata Párt végrehajtó bizottságának tagjává választották, ahol a mérsékelt középszárnyat képviselte. 1914 júliusában Franciaországba küldték, hogy a háborút ellenző, ottani szocialista ellenzékkel egyeztessen. Küldetése azonban nem járt sikerrel. 1916-ban Müller a Reichstag alsóházának tagja lett. Az 1918–19-es német forradalom után az új, átmeneti kormány tagja lett. Külügyminiszterként neki kellett aláírnia a versailles-i békeszerződést.[6]

1920 márciusában, a Kapp-puccs sikertelensége után első ízben kancellárrá választották. Megbízatása a júniusi választásokig tartott. 1920 után Müllert választották a Német Szociáldemokrata Párt élére. Az 1928-as választások a szociáldemokraták sikerét hozták el, így Müller ismét kancellár lett és a mérsékelt pártokkal együtt koalíciós kormányt alakított. Hivatali ideje alatt Németország haditengerészeti fejlesztésekbe kezdett és sikerre vitte a Young-tervet, aminek köszönhetően a versailles-i békeszerződés értelmében Németország által fizetendő jóvátétel nagyságát csökkentették. A bekövetkező nagy gazdasági világválság következtében azonban a koalíció felbomlott. Mivel a pártja a munkanélküliek részére több juttatást szeretett volna kieszközölni, ezért 1930. március 27-én lemondásra kényszerült. 1931. március 20-án hunyt el Berlinben.[6]

JegyzetekSzerkesztés

  1. a b Integrált katalógustár. (Hozzáférés: 2014. április 9.)
  2. a b Encyclopædia Britannica (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  3. a b Discogs (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  4. Integrált katalógustár. (Hozzáférés: 2014. december 10.)
  5. Integrált katalógustár. (Hozzáférés: 2014. december 30.)
  6. a b Encyclopedia Britannica:Hermann Müller (angol nyelven). (Hozzáférés: 2009. március 8.)

ForrásokSzerkesztés