Nádor
A nádor vagy nádorispán (latinul palatinus, comes palatinus, comes palatii) a király után a legnagyobb országos méltóság volt Magyarországon a Szent Istvántól 1848-ig terjedő időszakban. Más néven a király helyettese. Szent István nyugati mintára hozta létre a tisztséget a német-frank palotagróf (pfalzgraf) mintájára. Eleinte tisztsége egybeesett az udvarispánéval (comes curialis), aki általában a udvarház gazdasági és jogi ügyeinek felelőse volt. A 12. századtól vált el tisztsége az udvarispánétól – ahogy később az országbíróé is – és vált önálló, országos hatáskörűvé. Ekkor kialakult bírói szervezete és ekkor lett a király helyettese. A 13. századtól udvari helyett rendi méltósággá vált, a rendek hatalmi törekvéseit szolgálta a királlyal szemben is.[3][4]
| A Magyar Királyság nádora | |
.svg) | |
 | |
István nádor 1847. november 12. – 1848. szeptember 25. | |
| Adatok | |
| Megszólítás | Ő fensége Ő királyi fensége Ő császári és királyi fensége[1] |
| Első | Aba Sámuel |
| Utolsó | Habsburg–Lotaringiai István |
| Rezidencia | Budavári Palota (1784–1848) |
| Hivatal kezdete | A 11. század eleje |
| Hivatal vége | 1848 (de facto) 1918 (de jure) |
| Utód | Miniszterelnök |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
A szó eredete
szerkesztésA szó eredete tisztázatlan. Egy elmélet szerint a szláv „nádvorný župan” (udvari ispán – nádorispán) kifejezésből ered. Azaz az udvarispán szóból, akinek tisztségéből kivált, ahogy később az országbíró is.[4]
Az „udvar” szó is a szláv u dvora azaz „udvarnál”, tulajdonképpen az „ajtónál” kifejezés átvétele. Az udvar szó (latinul curia, aula, palatium), mint királyi udvar a középkorban a fejedelem és kíséretének tartózkodási helyét jelentette, ami nem volt állandó, hanem a királyi udvarházakat, valamint az azokhoz csatolt szolgáltató falvak hálózatát jelentette. Ezek népeinek felügyelője, bírája volt különböző korokban az udvarispán, a nádor és az országbíró.[4]
Az intézmény története
szerkesztés.jpg)
Szent István udvarában valószínűleg a nyugati „Pfalzgraf” mintájára keletkezett a tisztség. Kezdetben a királyi udvarházak udvarnokainak felügyelőjeként (majd bírájaként) a kezdetleges udvar (azaz a kíséret) szükségleteinek biztosítása volt, majd bírói működése az udvari hivatalt lassan országos hatáskörűvé alakította. Az első név szerint ismert nádor Aba Sámuel, későbbi magyar király volt. A nádor ellátási funkcióinak megsokasodásával tehermentesítették a nádor és az udvarispán (curialis comes) vagy régebben másképpen udvarbíró tisztség szétválasztásával, amiből utóbb az országbíró tisztsége nőtt ki.
A királyné és gyakran az ifjabb király is rendelkezett saját nádorral. A királyné udvarispánját először 1198-ban említik. Az Árpád-kor végén több esetben előfordult, hogy a nádori hivatalt kettéosztották, „dunáninneni” és „dunántúli” nádorságra.
Az Árpád-ház kihalása utáni évtized anarchiával terhelt időszakában egyazon időben többen is viselték a nádori címet, nehezen meghatározható területi hatáskörrel. A tartományurak többnyire akkor is nádornak hívatták, illetve tekintették magukat, amikor a (kérdéses legitimitású) király már mást nevezett ki helyükbe. Ezért a hivatal tekintélye lehanyatlott, és Károly Róbert udvarában átmenetileg a tárnokmester lett az ország legfőbb méltósága (Kristó 1995).
A rendek először 1447-ben, Hunyadi János kormányzósága alatt választottak nádort.[3]
Az 1485-ben, nádorválasztás céljából tartott országgyűlésen részletesen szabályozták a nádor hatáskörét is. A következő évszázadokban ezek a nádori cikkelyeknek (Articuli pronunciati de officio palatinatus) nevezett törvénycikke jelentették a nádor hatáskörének alapvető szabályozását. A későbbi törvényekkel ezen csak apróbb változtatást végeztek.[3]
A mohácsi csata után Magyarországon hatalomra kerülő Habsburg uralkodók uralkodói székhelye nem Magyarországon volt, ezért az országot királyi helytartón keresztül kívánták kormányozni. A magyar rendek azonban követelték a nádori hivatal betöltését és 1542. november 26-án nádorrá választották Révay Ferenc túróci főispánt. Ettől kezdve a nádori hivatalt – kis kihagyásokkal – mindig betöltötték, de a nádor személye nem volt azonos a királyi helytartó személyével.
Ezt az ellentmondásos állapotot a II. Mátyás koronázása előtt (1608. november 18-án) kiadott 3. törvénycikkben szüntették meg, ahol újra szabályozták a nádorság intézményét. A király 2 katolikus és 2 protestáns jelöltet állíthatott, a rendek ezek közül választották meg a nádort, aki ekkortól a nádor a rendi országgyűlés elnöke, különösen a felsőtábla elnöke is volt.[3]
1723-ban létrehozták a helytartótanácsot és a Hétszemélyes Táblát, amelyek elnöke a nádor lett. 1790 után Habsburg főhercegek töltötték be a nádori tisztséget, 1848 után a tisztség betöltetlen maradt. A legnevezetesebb késői nádor József nádor Habsburg főherceg (1776 – 1847), Magyarország utolsó nádora István nádor volt. Az ő lemondatásával (1848. szeptember 25.) a gyakorlatban megszűnt a nádori hivatal, de ennek törvényi kifejezése csak később történt meg. Még ezen a napon a bécsi udvar Magyarország katonai parancsnokává és ideiglenes nádorává nevezte ki gr. Lamberg Ferencet, de a pesti tömeg meggyilkolta, mielőtt gr. Batthyány Lajos miniszterelnöktől átvehette volna megbízatását. 1867-től megmaradt szerepköreit a miniszterelnökre ruházták,[3] I. Ferenc József király koronázásán gróf Andrássy Gyula és IV. Károly koronázásán gróf Tisza István mint az országgyűlés által megválasztott nádorhelyettesek segédkeztek.
Korabeli törvények a nádor méltóságáról
szerkesztésSzent László törvényei
szerkesztésA nádor bírói működését szabályozta a Szent László III. dekrétumának nevezett törvény harmadik cikkelye:
|
Aranybulla
szerkesztés
A nádor országos köztisztviselői jogállásáról tanúskodik az Aranybulla (II. András, 1222):
|
Nádori cikkelyek
szerkesztésAz 1485-ben, nádorválasztás céljából tartott országgyűlésen részletesen szabályozták a nádor hatáskörét is. A nádori cikkelyeknek (Articuli pronunciati de officio palatinatus) nevezett törvénycikkek a következők:
| Nádori cikkek |
|---|
|
Magyarország nádorai időrendben
szerkesztésÁrpád-kor
szerkesztésAnjou-kor
szerkesztésAz Árpád-ház kihalását követő trónharcok ideje alatt a nagybirtokos tartományurak sokszor önhatalmúlag is viselték a nádori címet.
Vegyesházi királyok korától
szerkesztés| Név | Hivatal kezdete | Hivatal vége | Uralkodó | Megjegyzés | ||
|---|---|---|---|---|---|---|
(1340–1397) |
||||||
(?–1400) |
||||||
(1350 körül –1404 körül) |
||||||
(1367–1433) |
||||||
(1390–1437) |
||||||
(?–1447) |
||||||
(1410–1459) |
||||||
(1410 körül –1484) |
||||||
(? –1487) |
||||||
(? –1499) |
||||||
(? –1503) |
||||||
(?–1519) |
||||||
(1485 körül –1530) |
||||||
(1458–1541) |
||||||
(1485 körül –1530) |
||||||
(?–1534) |
||||||
(1498–1562) |
||||||
(1541–1609) |
||||||
(1567–1616) |
||||||
(1565–1621) |
||||||
(1576–1625) |
||||||
(1582–1645) |
||||||
(1603–1648) |
||||||
(1580–1653) |
||||||
(1605–1667) |
||||||
(1635–1713) |
||||||
(1657–1732) |
||||||
(1664–1751) |
||||||
(1696–1765) |
||||||
(1772–1795) |
||||||
(1776–1847) |
||||||
(1817–1867) |
||||||
Kapcsolódó szócikkek
szerkesztés- Árpád-ház
- Erdélyi vajda 1526 előtt
- Erdélyi fejedelmek listája 1526 – 1711 között
- Országbíró
- Tárnokmester
- Horvát bánok listája
- Magyarország államfőinek listája (Itt található a kormányzók listája is.)
- Magyarország kormányfőinek listája
Jegyzetek
szerkesztés- ↑ Kiszely, István: A nádori kripta-István, az utolsó nádor (magyar nyelven). Babits Kiadó, 1990
- ↑ Drugeth János, homonnai (1288 k. – 1333. jún. 15. után): nádor, arcanum.hu
- ↑ a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w Markó, László. A magyar állam főméltóságai Szent Istvántól napjainkig. Magyar Könyvklub. isbn 963 547 085 1 (2000)
- ↑ a b c Györffy, György. István király és műve, 2. kiadás, Gondolat (1983). ISBN 963-281-221-2
- ↑ a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z aa ab ac ad ae KMTL
- ↑ Dénes Bódvaszilasi-medence 46. o.
Források
szerkesztés- ↑ KMTL: Korai magyar történeti lexikon : 9–14. század. Főszerk. Kristó Gyula. Budapest: Akadémiai Kiadó. 1994. 474–475. o. ISBN 963 05 6722 9
- ↑ Dénes Bódvaszilasi-medence: Dénes György. A Bódvaszilasi-medence 700 éves története. Herman Ottó Múzeum, Miskolc (1983)
- Révai nagy lexikona
- Klaus Jürgen Matz. Ki mikor uralkodott, kormányzott?. ISBN 963-547849-6
- Fügedi Erik. Ispánok, bárók, kiskirályok. Magvető Könyvkiadó (1986). ISBN 963-14-0582-6
- Kristó, 1995: Kristó Gyula: I. Károly király főúri elitje (1301–1309), Századok, Budapest, 133/1. 41–62.
További információk
szerkesztés- Ezer év törvényei. (Hozzáférés: 2009. augusztus 7.)
- Szőcs Tibor: A nádori intézmény korai története, 1000–1342; MTA Támogatott Kutatócsoportok Irodája, Bp., 2014 (Subsidia ad historiam medii aevi Hungariae inquirendam)
- C. Tóth Norbert: A Magyar Királyság nádora. A nádori és helytartói intézmény története, 1342–1562; Magyar Történelmi Társulat–BTK TTI, Bp., 2020 (Századok könyvek)
- Németh István: A nádori méltóság a középkori Magyarországon; Romanika, Bp., 2021 (A Szent Korona öröksége)
