Wikipédia

Thurzó család

magyar főúri család

Bethlenfalvi Thurzó család jól ismert történelmi főúri család, amelynek tagjai nemcsak a Magyar Királyság arisztokratái voltak, hanem Lengyelországban, a Cseh királyságban és a Német-Római birodalomban is előjogokkal rendelkeztek. A család számos tagját más közép-európai nemzetek is magukénak vallják.

A Thurzó címer
Mátyás király kiváltságlevele a Thurzó család számára 1475-ből

A család származása szerkesztés

A család eredetére vonatkozóan nincs egységes kutatói álláspont, többen több irányból eredeztetik a családot. Az tény, hogy sokkal többen vannak azok, akik ausztriai eredetűnek tartják a családot. A 12. században Ausztriában több Thurzó család is élt. A magyarországi Thurzó család, amely fontos történelmi szerepet játszott, Zsigmond király alatt emelkedett főúri rangba.

A család azért is nevezetes, mert nemcsak a magyarországi arisztokraták sorába emelkedett főúri famíliáról van szó, hanem később egy városi polgári és nagyvállalkozói család[1] is lett egyúttal. Felemelkedésükben a gazdasági tevékenységnek-szolgálatnak is kiemelkedő szerep jut. A 15. század végére az egyik leggazdagabb magyarországi család lett.

A Thurzó család kapcsot jelentett a lengyel, az osztrák és a magyar főrangúak között, illetve rokonságban álltak a kora újkor egyik legbefolyásosabb bankár dinasztiájával a Fuggerekkel. Széles, egész Közép Európára kiterjedő nemzetközi kapcsolatrendszerrel rendelkeztek. A család egyes tagjai a protestáns (evangélikus) hit fő támogatói voltak.

A Thurzó család a Magyar Királyság mellett a közép-európai Habsburg Birodalom nemzetek feletti arisztokráciájának is meghatározó tagja volt. Levéltári anyaguk egy részét Budapesten őrzik, nagyobbrészt azonban Biccsén található.

A család nevezetes tagjai szerkesztés

A Thurzó család első neves tagja (I.) Elek[2] aki saját magyarországi gazdasági tevékenysége révén került be az udvari elitbe, először mint körmöci kamaragróf, majd mint királyi kincstartó. 1521-ben királyi kamaramester lett, majd tárnokmesterként jelentősen előrelépett a főméltóságok rangsorában. Az 1526-i mohácsi csata után I. Ferdinánd magyar király híveként (1526-1564) országbíróvá emelkedett. Majd egy évtized alatt a kamaragrófságból eljutott az ország egyik legbefolyásosabb főnemesi címébe. Korában szokatlanul gyors volt karrierje, amivel utódai sem tudtak versenyezni. A korabeli magyar nagybirtokosok sorában benne volt az első ötben.[3] Ilyen gyors felemelkedést a Magyar Királyság elitjébe, csak a család egy másik tagja Thurzó György tudott elérni.

A magyar elit is befogadta, hiszen Anna leányát Báthori András tárnokmester és későbbi országbíró vette el.

1622-ben az evangélikus Thurzó III. Szaniszló-nak szoros küzdelemben sikerült legyőznie a nádorválasztáson a nagy befolyású és gyorsan emelkedő Esterházy Miklóst.[4] Ezzel jelentősen megerősítette a Thurzó család az országos befolyását. Fiai (Szaniszló, Ádám és Mihály) korai halálával a politikai és anyagi örökség későbbi élvezője az Esterházy család lett. Esterházy Miklós a nádor fiatalon elhunyt fiának, Imrének az özvegyét Nyáry Krisztinát vezette az oltár elé.

A Thurzó család neves tagjai:

akinek fia:

  • Thurzó (II.) János (1437-1508) körmöci kamaragróf, Krakkóba költözve irányította a vállalkozását. Ott épített rézolvasztót és ott dolgozta fel a magyarországi nyersanyagot.

Öt nevezetes gyermeke (számos mások között):

A fenti két püspök a közép-európai történetbe építkezéseikkel és nemes adományaikkal írták be a nevüket.

  • Thurzó (III.) György (Jerzy) (Krakkó 1467 – Augsburg 1521) krakkói udvarnagy és körmöci kamaragróf. Ő volt az első Thurzó aki a neve Fugger családba házasodott, Fugger Annát vette feleségül. E házasság hatására az elkövetkező közel 30 évben a Fugger család kezében volt , a magyarországi réz- és ezüstbányászat.[5]
  • Thurzó Elek (1490-1543) országbíró
  • Thurzó Katalin (? – 1535) férje Fugger Raymund volt.

A család a 16. században két ágra bomlott. Az árvai ág György nádor fiával, míg a szepesi ág Szaniszló nádor fiaival halt ki.

Árvai ág

Szepesi ág

A család temetkezési helye a szepeshelyi Szent Márton templom volt.

Emlékezetük szerkesztés

  • A szlovák és a magyar történetírás közösen értékelte szerepüket.[forrás?]

Hivatkozások szerkesztés

 
A Wikimédia Commons tartalmaz Thurzó család témájú médiaállományokat.
  1. ↑ Rézbányászattal és –kereskedelemmel foglalkoztak
  2. ↑ A továbbiakban a Thurzó családnál használt családfa (genealógiai) kutatásnál elfogadott római számjelölést használjuk.
  3. ↑ Pálffy Géza történész kutatásai alapján.
  4. ↑ Az evangélikus Thurzó 80 voksot, míg a katolikus Esterházy 75-öt kapott. Forrás: ÖSta HHSta Hofarchive, Obersthofmeisterampt, Ältere Zeremonial-akten Kart. 2. No. 3. fol 12.
  5. ↑ A genealógiai szakirodalomban sok bizonytalanság van.


Források szerkesztés

  • Nagy Iván: Magyarország családai czímerekkel és nemzékrendi táblákkal. Pest: Ráth Mór. 1857–1868.  
  • Ila Bálint: A Thurzó család levéltára. Levéltári Közlemények 10. 1932.  
  • Berlász Jenő 1936: A Thurzó-birtokok a XVII. sz. első harmadában különös tekintettel a jobbágyság gazdasági helyzetére. Budapest.
  • Marián Skladaný 1977: K počiatkom levočských Thurzovcov In: Nové Obzory 19/1977. Košice.
  • Dományházi Edit - Herner János 1989: A Thurzó család és a Wittenbergi egyetem - dokumentumok és a rektor Thurzó Imre írásai 1602-1624.
  • Tünde Lengyelová 1996: Rodinné sviatky Thurzovcov. In: Zborník Oravského múzea XIII.
  • Romuald Kubiciel 1998: Turzonowie w Polsce i na Slasku. In: Vlastivedný zborník Horná Nitra XV. Dolný Kubín.
  • Marián Mrva 1998: Hrad Lietava – rodisko Juraja Thurzu. In: Vlastivedný zborník Horná Nitra XV. Dolný Kubín.
  • Milan Šoka 1998: Thurzovci a Banská Bystrica. In: Vlastivedný zborník Horná Nitra XV. Dolný Kubín.
  • Magyar Nagylexikon Szp-Ung. Magyar Nagylexikon Kiadó. Budapest: (kiadó nélkül). 2003.  
  • Monok István 2005 (szerk.): Kék vér, fekete tinta.
  • Jozef Kočiš 2006: Bytčiansko-oravská vetva Thurzovcov. Z minulosti Spiša 14, 255-266.
  • Lengyel Tünde 2006: Konflikty v rodine palatína Juraja Thurzu. ZbOM 23, 5-18.
  • Janka Petőczová 2006: Testament Alexeja Thurzu a mecenášska tradícia v hudobnej kultúre Levoče 16. a 17. storočia. Z minulosti Spiša 14, 229-242.
  • Helena Saktorová 2007: Príspevok ku genealógii rodiny Turzo. BiografŠt 32, 175-186.
  • Helena Saktorová 2009: Turzovské knižnice. Martin.
  • Pálffy Géza: A Thurzó család a Magyar Királyság arisztokráciájában. Történelmi Szemle. Budapest: (kiadó nélkül). 2011.  
  • Csepregi Zoltán 2012: Thurzovci a počiatky reformácie. In: Thurzovci a ich historický význam. Bratislava, 77-90.
  • Lengyel Tünde et al. 2012: Thurzovci a ich historický význam. Bratislava.
  • 2012 Turzovci - Zborník konferencie. ISBN 978-80-971035-7-6.
  • Rastislav Stanček: Uloženie pozostatkov rodiny Turzo na Oravskom hrade.
  • Martin Lauček: Centuria diplomatum et epistolarum - Sto Turzovských listín a listov.
  • Chmelinová, K. a kol. 2016: Thurzo - Sprievodca po pamiatkach rodu.
  • Tózsa-Rigó Attila 2019: A Fugger–Thurzó együttműködés első szakasza az 1490-es években. In: Hunyadi Mátyás és kora. Debrecen.
  • Monok István: A Thurzó család semptei és augsburgi könyvtárai.
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Thurzó_család&oldid=24627014”