Évszázadok: 12. század13. század14. század

1241 más naptárakban
Gergely-naptár 1241
Ab urbe condita 1994
Bahái naptár -603 – -602
Berber naptár 2191
Bizánci naptár 6749 – 6750
Buddhista naptár 1785
Burmai naptár 603
Dzsucse-naptár N/A
Etióp naptár 1233 – 1234
Hindu naptárak
Vikram Samvat 1296 – 1297
Shaka Samvat 1163 – 1164
Holocén naptár 11241
Iráni naptár 619 – 620
Japán naptár 1901 (Jimmu-korszak)
Kínai naptár 3937–3938
Kopt naptár 957 – 958
Koreai naptár 3574
Muszlim naptár 638 – 639
Örmény naptár 690
ԹՎ ՈՂ
Thai szoláris naptár 1784
Zsidó naptár 5001 – 5002

Évtizedek: 1190-es évek1200-as évek1210-es évek1220-as évek1230-as évek1240-es évek1250-es évek1260-as évek1270-es évek1280-as évek1290-es évek

Évek: 12361237123812391240124112421243124412451246

Események szerkesztés

  • január – a közeledő tatár veszélyre IV. Béla megerősíti az északkeleti országhatárt és körülhordoztatja az országban a véres kardot. A király Óbudára gyűlést hív össze, melyen a főurak csatlakozását kéri, azok azonban feltételként Kuthen kun fejedelem elfogatását követelik.[1]
  • február 10. – tatár követek érkeznek Óbudára és a kunok kiadását követelik, de a főurak megölik a követeket.[1]
  • március 12. – a Vereckei-szoroson át a Batu kán vezette tatár fősereg benyomul sz országba.[1]
  • március 15. – a tatár előőrsök már csak félnapi járóföldre vannak Pesttől, mire a király II. Frigyes osztrák herceg segítségét kéri, aki meg is érkezik – sereg nélkül. A főurak összegyűjtik seregeiket.[1]
  • március 17. – a tatár sereg beveszi Vácot. Frigyes osztrák herceg megfutamítja a tatárok előőrsét, a főurakat pedig a kunok ellen uszítja, akik meg is gyilkolják Kuthen kun fejedelmet. Erre a kunok is a magyarok ellen fordulnak és megverik Bulcsú csanádi püspök és Barc fia Miklós seregét.[1]
  • március 23.IV. Béla király a magyar fősereggel a tatár fősereg ellen indul, mire Batu serege visszavonul.
  • március 31. – a Kadán vezérletével Moldvából benyomuló tatár sereg megszállja Erdélyt.[1]
  • április 5. – az Orda kán vezette tatár sereg a Legnica melletti csatában legyőzi a lengyel, s sziléziai, a német lovagrendi és cseh seregeket. A csatát követően jelentős tatár erők vonulnak be északról is Magyarországra.[2]
  • április 11. – a tatárok a muhi csatában legyőzik a magyar fősereget, a király elmenekül, a sereg nagy része odavész. Menekülés közben súlyos sebeibe belehal a király öccse, Kálmán herceg.[1]
  • április 15. – a tatárok beveszik Nagyváradot, majd sorra elfoglalják az erdélyi városokat és a Dunától keletre eső területeket. Végül három napos ostrommal beveszik Pest városát is.[1]
  • A király Frigyes osztrák herceghez menekül, aki azonban elfogatja és csak a királyi kincstár átadása fejében, valamint három nyugati vármegye elzálogosításával szabadul ki. Frigyes ezután betör az országba és Győrig pusztít. IV. Béla Dalmácia felé menekül, közben Zágrábból segélykérő levelet ír a pápának és a császárnak, de azok az egymás elleni harccal vannak elfoglalva.[1]
  • szeptember 23.Benedek budai prépost veszi át a kalocsai egyházmegyét, mint választott érsek.[3]
  • október 6.napfogyatkozás Magyarországon.
  • december – a magyarok a Duna-vonal védelmével próbálkoznak, éjjel-nappal törik a jeget a folyón.
  • A muszlimok újra megszállják Jeruzsálemet.

Születések szerkesztés

Halálozások szerkesztés

Jegyzetek szerkesztés

  1. a b c d e f g h i Gerencsér Ferenc: Magyar történelmi kronológia: Ötezer év, a kezdetektől napjainkig. [Budapest]: Tárogató. 1998. 26. o. ISBN 963 9063 45 2  
  2. Több forrás szerint április 9-én volt a legnicai csata; nem Szubotáj vezette a mongol erőket, hanem Orda meg 2 másik kán, mivel Szubotáj ekkor a Magyar Királyság területén volt.
  3. Magyar katolikus lexikon I. (A–Bor). Főszerk. Diós István; szerk. Viczián János. Budapest: Szent István Társulat. 1993. 744. o.  
  4. a b Zsoldos Attila: Magyarország világi archontológiája 1000–1301. Budapest: História-MTA Történettudományi Intézete. 2011. 92–110. o. ISBN 978 963 9627 38 3  
  5. Zsoldos Attila: Magyarország világi archontológiája 1000–1301. Budapest: História-MTA Történettudományi Intézete. 2011. 348. o. ISBN 978 963 9627 38 3  
A Wikimédia Commons tartalmaz 1241 témájú médiaállományokat.