Thai szoláris naptár

Ez a közzétett változat, ellenőrizve: 2024. március 12.

A thai szoláris naptárat (thaiul: ปฏิทินสุริยคติ, (RTGS átírással patithin suriyakhati, "szoláris naptár")) V. Ráma király vezette be a Gergely-naptár sziámi változataként i. sz. 1888-ban. Ezzel a thai holdnaptár után ez lett Thaiföld hivatalos naptárja. Az utóbbit a hagyományos és vallási események időpontjának meghatározásához a mai napig alkalmazzák. Az éveket a buddhista időszámítás thaiul: พุทธศักราช, พ.ศ., RTGS átírással Phutthasakkarat) szerint számozzák, mely 543 évvel előzi meg a Gergely-naptárat.

Egy szokványos naptár egyik panelje, melyen 2004, augusztusa szerepel (2547). A holdnaptár dátumai is szerepelnek rajta.

A sziámiak általában két naptárt használtak, egy vallásit és egy hétköznapit. A hétköznapi vagy minor korszaki (thaiul: จุลศักราช, chula sakarat) az elképzelések szerint akkor alakult ki, mikor először bevezették Gautama imádatát,[1][2] és megegyezik a burmai naptárral, melyet ME vagy BE jelöléssel rövidítenek, s melyek közül az utóbbit nem szabad összekeverni a Buddha szerinti idpvel, mely a vallási naptár alapja.

Rattanakosin korszak

szerkesztés

Chulalongkorn király 1889-ben változtatásokat eszközölt a hétköznapi naptárban, bevezette a Rattanakosin korszakot (thaiul: รัตนโกสินทรศก, Rattanakosin Sok, rövidítve ร.ศ. és R.S.) . A naptár kezdő éve az 1. év 1782-re, I. Ráma trónra kerülése a Csakri-dinasztia megalakítása és Bangkok fővárossá tétele volt. A két időszámítást úgy lehet egymásba átszámítani, hogy a thai naptár évszámaihoz április 6-tól decemberig hozzá kell adni 1781-et, januártól április 5-ig pedig 1782-t.

Buddhista korszak

szerkesztés

Thaiföldön az egyház által használt buddhista időszámítás szerint a 0. év kezdete i. e. 543. március 11-én volt, amiről úgy gondolják, hogy Sákjamuni Buddha halálának a napja. Vadzsiravut (VI. Ráma) megváltoztatta ennek a BE-vel rövidített Buddha korszaknak a számozását, és ottani időszámítás szerint 2455-ben, nyugati időszámítás szerint 1912-ben visszaállította az év első napját március 1-re.

Újév, a naptári év kezdete, mikor megnövekszik eggyel a naptári év sorszáma, eredetileg egybeesett a Songkran számított idejével, mikor a Nap átlép a kos csillagképbe. Így 1822-ben az év április 11-én kezdődött.[1] Ahogy korábban már szerepelt, VI. Ráma 1912-ben (ottani időszámítás szerint 2455-ben) áttette az év kezdetét április 1-re. Így 130 RS csak 354 napig tartott, 1911. április 11-től 1912. március 31-ig.

1940. szeptember 6-án Phibunsongkhram miniszterelnök olyan határozatot hozott,[3] mely szerint 2484 január 1-én kezdődik, így 2483 csak 1940. április 1-től december 31-ig tartott. Azelőtt a január 1. és március 31. közötti időszakban 542-vel, egyéb esetben 543-mal kellett kiigazítani az évszámot. Például

Hónap 1–3 4–6 7–9 10–12 1–3 4–6 7–9 10–12 1–3 4–6 7–9 10–12 1–3 4–6 7–9 10–12
CE 1939 1940 1941 1942
BE 2481 2482 2483 2484 2485
Thai hónap 10–12 1–3 4–6 7–9 10–12 1–3 4–6 7–9 1–3 4–6 7–9 10–12 1–3 4–6 7–9 10–12

Ma a nyugati újév (január 1.) és a hagyományos, április 13–15 között ünnepelt thai újév (thaiul: สงกรานต์, Songkran) is nemzeti ünnep Thaiföldön. A hagyományos thai naptárban a következő állatövi jegyre a mostanra április 13-ra lefixált thai újévkor állnak át.[4] Ennek ellenére a Thaiföldön élő kínai közösség a kínai naptár szerint határozza meg az újév első napját, és innentől váltanak át a 12-éves állati ciklusra is.

A hónapok nevét a hindu asztrológiában használt nevekből származtatják, az állatövi nevek alapján. A harmincnapos hónapok neve ajonra (thaiul: -ายน végződik a szanszkrit āyana gyökér alapján. A 31 napos hónapok nevének a vége -akhom (thaiul: -าคม), aminek a szanszkrit āgama a gyökere.

  1. a b Crawfurd, John. Chapter I, Journal of an Embassy from the Governor-general of India to the Courts of Siam and Cochin China, 2nd, London: H. Colburn and R. Bentley, 32. o. [1830] (2006. augusztus 21.). OCLC 3452414 „The Siamese year does not commence with the first month, but corresponds with that of the Chinese. In the year 1822, the new year fell on 11 April, being the 5th day of the dark half of the moon.... The Siamese have two epochs, or, as they describe them, Sa-ka-rat. The sacred one dates from the death of Gautama, and the year which commenced on 11 April 1822, was the year 2365, according to this reckoning.” 
  2. Roberts, Edmund. Chapter XX―Division of Time, Embassy to the Eastern courts of Cochin-China, Siam, and Muscat : in the U. S. sloop-of-war Peacock ... during the years 1832-3-4, Digital, Harper & brothers, 310. o. [1837] (2007. október 15.) „The Siamese have two epochs, sacred and popular. The sacred era dates from the death of Gautama, and the year 1833 corresponded to the 2376 year. The vulgar era was instituted when the worship of Gautama was first introduced; and the year 1833 corresponded with the year 1194, and was the fifth, or Dragon year.” 
  3. (1940. szeptember 17.) „Archivált másolat” (thai nyelven). Royal Gazette 57 (0 ก), 419. o. [2011. szeptember 27-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2020. július 7.)  
  4. J.C. Eade. The calendrical systems of mainland southeast asia. E.J. Brill, Leiden, 22. o.. ISBN 90-04-10437-2  According to some scholars including George Coedes the change occurred at the beginning of the 5th lunar month originally a few days before Songkhran.
  • Eade, John Christopher. 1995. The Calendrical Systems of Mainland South-East Asia. Handbuch der Orientalistik: Dritte Abteilung, Südostasien 9. Leiden and New York: E. J. Brill. ISBN 90-04-10437-2
  • na Nakorn, Bleung (comp.). [1971]. นายเปลื้อง ณ นคร ผู้รวบรวม ปทานุกรมนักเรียน ไทยวัฒนาพานิช กทม. Student's Handbook. Bangkok: Thai Wattana Panit, 2514.
  • Sethaputra, So. 1999. New Model English – Thai Dictionary. [Krung Thep Maha Nakhon?: Thai Watthana Phanit?]. ISBN 974-08-3253-9
  • Thai calendar for August 2004.
  • Web dictionary Thai-English English-Thai

Külső linkek

szerkesztés