Drugeth I. Vilmos

(? - 1342) magyar főnemes, ispán, nádor

Drugeth Vilmos (Drugeth I. Vilmos; ? körül – 1342. szeptember) frank származású magyarosodott főnemes, Drugeth I. János legidősebb fia, 1333–42 között Magyarország nádora és ezzel a kunok bírája.

Drugeth I. Vilmos
címere
címere
Magyar Királyság nádora
Hivatali idő
1333 1342
Előd Drugeth I. János
Utód Gilétfi Miklós

Született ?
Nápoly?
Elhunyt1342. szeptember ?[1]
nem ismert

Szülei Drugeth I. János
Házastársa Folyk Mária (magyarosított névalak)
Gyermekei nem voltak
Foglalkozás nádor (1333/1334–1342)
Vallás római katolikus

TevékenységeSzerkesztés

 
Drugeth családi címer

Apja, Drugeth I. János ugyancsak az ország nádora volt. 1333-ban szülőföldjére, Nápolyba utazott, és erre az időre Vilmos helyettesítette. 1334 elején apja meghalt, és Károly Róbert immár formálisan is Vilmost nevezte ki e legfőbb tisztségbe.[2]

Eddigre már jelentős közigazgatási tapasztalatokat szerzett, mint több vármegye ispánja:

Emellett tapasztalt katonának is számított, mivel Károly Róbert megbízására több hadjáratot is vezetett Lengyelországba, I. (Lokietek)Ulászló király támogatására a Német Lovagrend ellen:

  • 1330-ban (amíg a király Havasalföldre vezetett hadat) az északi területek bandériumaival Sziléziába vonult, hogy segítsen a lengyeleknek a Német Lovagrend ellen. Ekkor nem kellett beavatkoznia a harcokba. Hazaútján értesült arról, hogy Beszterce vidékét tatárok dúlják; ekkor Erdélynek fordította a sereget, és szétverte a fosztogatókat.
  • 1332-ben ismét Lengyelországba vezetett csapatokat, és részt vett a radzievoji csatában,amelyben a lengyelek fényes győzelmet arattak a lovagrend csapatai fölött. Ezután a lengyel fősereget kísérve délnek fordult, és több várat visszafoglaltak a Sziléziát megszállva tartó csehektől.[4]

Már nádorként rövidebb időre két további vármegyében is ő lett az ispán:

Korának kiemelkedő személyisége volt.

1335-ben ő szervezte meg a visegrádi hármas királytalálkozót.[5]

Tovább gyarapította a család vagyonát. Szolgálatai jutalmául egyebek közt Szokoly várát kapta a királytól. Nedec (Dunajec) várát ő építtette, és megszerezte Szaláncot is.

1342-bern hivatalairól önként lemondott, és „magányba vonult” (Nagy Iván), majd még azon év második felében elhunyt.

CsaládjaSzerkesztés

Egy ősei szülőföldjéről, Nápolyból származó nemes hölgyet vett feleségül; őt csak a Folyk Mária magyarosított névalakkal ismerjük.

Gyermektelenül halt meg. Hatalmas vagyonának sorsáról előrelátóan már 1330-ban rendelkezett, és végakarata végrehajtójának a királyt jelölte meg. A vagyon nagyobbik részét özvegye örökölte, a kisebbik rész pedig két öccse között osztotta meg:

Rendelkezései ellenére halála után Nagy Lajos az átörökíteni szándékozott vagyon nagyobbik részét elkobozta.[6]

JegyzetekSzerkesztés

  1. Magyar nagylexikon VI. (Csen–Ec). Főszerk. Berényi Gábor. Budapest: Magyar Nagylexikon. 1998. 800. o. ISBN 963-85773-2-0  
  2. Magyar nagylexikon VI. (Csen–Ec). Főszerk. Berényi Gábor. Budapest: Magyar Nagylexikon. 1998. 800. o. ISBN 963-85773-2-0  
  3. Magyar nagylexikon VI. (Csen–Ec). Főszerk. Berényi Gábor. Budapest: Magyar Nagylexikon. 1998. 800. o. ISBN 963-85773-2-0  
  4. Rázsó Gyula: A magyar feudális hadsereg fénykora. 1. Hadseregreform és hódító kísérletek a XIV. században (1301–1382). In: Borus József (szerk.), 1985: Magyarország hadtörténete I. A honfoglalástól a kiegyezésig. Második, javított kiadás, Zrínyi Katonai Kiadó.
  5. Zubánics László, 2017: ISMERETLEN MOZAIKKOCKÁK A HOMONNAI DRUGETH CSALÁD TÖRTÉNELMÉBÕL. –HOMONNAI DRUGETH BÁLINT ÉLETE ÉS POLITIKAI PÁLYÁJA. Együtt, 19. évf.
  6. Magyar nagylexikon VI. (Csen–Ec). Főszerk. Berényi Gábor. Budapest: Magyar Nagylexikon. 1998. 800. o. ISBN 963-85773-2-0  

ForrásokSzerkesztés