I. Ulászló lengyel király

(1260–1333) lengyel uralkodó

I. Ulászló (ismert ragadványnevén Kis Ulászló, lengyelül: Władysław I Łokietek; 1261 körül – Krakkó, Lengyel Királyság, 1333. március 2.), a Piast-ház kujáviai ágából származó lengyel herceg, I. Kázmér kujáviai herceg és Opolei Eufrozina fia, aki Lengyelország fejedelme 1306-tól, majd hosszú idő után a lengyel királyi cím birtokosa 1320-tól 1333-as haláláig. Lengyelország újraegyesítőjeként tarják számon. Mazóviai Konrád lengyel fejedelem unokája.

I. Ulászló
Wladyslaw Lokietek.jpg

Lengyelország királya
I. Ulászló
Uralkodási ideje
1320. január 20. 1333. március 2.
Utódja III. Kázmér
Lengyelország fejedelme
Uralkodási ideje
1306. szeptember 1. 1320. január 20.
Elődje III. Vencel
Életrajzi adatok
Uralkodóház Kujáviai Piast
Született 1261 körül
Elhunyt 1333. március 2.
(72 éves kora körül)
Krakkó
NyughelyeWaweli székesegyház
Édesapja I. Kázmér kujáviai herceg
Édesanyja Opolei Eufrozina
Testvérei
Házastársa Kaliszi Hedvig
Gyermekei Kunigunda świdnicai hercegné
Erzsébet magyar királyné
III. Kázmér lengyel király
Vallás nyugati keresztény
I. Ulászló címere
I. Ulászló címere
A Wikimédia Commons tartalmaz I. Ulászló témájú médiaállományokat.

ÉleteSzerkesztés

Lengyelország egyesítéseSzerkesztés

Brześći Kujáviában és Dobrzyńban fejedelem 12671275 (anyja gyámsága alatt), együtt uralkodott testvéreivel 12751288 között. brześći és sieradzi fejedelem 12881300 között, sandomierzi fejedelem 12891292 között, 12921300 között II. Vencel hűbérese, a dobrzyńi fejedelemségben helytartó 12931295 között, łęczycai fejedelem 12941300 között, nagy-lengyelországi és pomerániai fejedelem 12961300 között, 13001304 között száműzetésben, 1304-től wiślicai fejedelem, 1305-től újra sandomierzi, sieradzi, łęczycai és brześci, 1306-tól Krakkóban és nagyfejedelem az inowrocławi és dobrzyńi fejedelemség felett, 1306–-1308/9 között Pomerániában, 1314-től Nagy-Lengyelországban.

1300-ban vereséget szenvedett II. Vencel cseh királytól, aki ezután elfoglalta Felső-Sziléziát és Krakkót, majd haláláig Nagy-Lengyelország választott királyaként uralkodott. Ulászlót hosszas bolyongás után Aba Amadé látta vendégül gönci várában. Csapatokkal is segítette, kihasználva, hogy 1304-ben Vencel kevés sikert hozó magyarországi hadjárata után Károly Róbert szövetséget kötött a cseh trónra ácsingózó III. Rudolf osztrák herceggel. Egyúttal Csák Máté is Vencel ellen fordult. Az év őszén nemcsak ez a három sereg:

  • Rudolfé
  • Károlyé és
  • Csák Máté híveié

hatolt be II. Vencel országába,[1][2][3] hanem egyúttal Aba Amadé és Ulászló is betört a krakkói hercegségbe, ahol elfoglalták Wiślicát, 1305-ben Sandomierzet, 1306 tavaszán Krakkót. Maga Amadé legkésőbb 1306/1307 telén visszatért Magyarországra, de (felvidéki) magyar csapatok bizonyítottam még legalább 1308 tavaszáig harcoltak Ulászló oldalán.[4]

Lengyel királyságaSzerkesztés

1314-re sikerült egyesítenie Lengyelországot Pomeránia, Mazóvia és Szilézia kivételével és 1320-ban lengyel királlyá koronáztatta magát. Sziléziáért Luxemburgi János cseh királlyal vetélkedett, aki a lengyel királyi címet is felvette, hogy kifejezze egész Lengyelország iránti igényét. Pomerániáért a Német Lovagrenddel folytatott háborút. A németek és a csehek ellen Magyarországhoz, illetve Károly Róberthez igyekezett közeledni, akihez lányát, Erzsébetet 1320-ban feleségül adta. 1327-ben Károly király fel is lépett az érdekében, amikor János király a Károllyal tartott nagyszombati találkozó után rögtön Sziléziába ment, hogy onnan Ulászló fővárosa, Krakkó ellen vonuljon. Károly Róbert fenyegető hangú üzenetére János elállt a támadástól, de szövetséget kötött a Német Lovagrenddel.[5]

1329 és 1332 között Ulászló súlyos harcokat vívott a Lovagrenddel, amiben Károly Róberttől jelentős katonai segítséget kapott. János cseh király is megtámadta ekkor Ulászlót, mire Károly kibékült az osztrák hercegekkel és 1331 őszén nagy erőkkel, állítólag 50 ezer katonával felvonult a cseh határra, mire János király kénytelen volt visszavonulni országába, és 1332-ben békét kötött Károly Róberttel. Károly Róbert ettől kezdve arra törekedett, hogy kibékítse egymással a cseh és a lengyel királyt, ami Ulászló 1333-as halálát követően fia és utóda, Nagy Kázmér idején sikerült is (1335).[5]

1327-től megszerzi Sieradz és Łęczyca helyett Inowrocławot és Dobrzyńt, 1329-ben elveszti Dobrzyńt, 1332-ben Kujáviát.

Házasság és gyermekeiSzerkesztés

Ulászló 1293-ban vette feleségül Kaliszi Hedviget, Jámbor Boleszláv és Árpád-házi Boldog Jolán lányát. Tőle számos gyermek született:

ForrásokSzerkesztés

  1. Forráshivatkozás-hiba: Érvénytelen <ref> címke; nincs megadva szöveg a(z) :1 nevű lábjegyzeteknek
  2. Forráshivatkozás-hiba: Érvénytelen <ref> címke; nincs megadva szöveg a(z) A magyar nemzet története nevű lábjegyzeteknek
  3. Forráshivatkozás-hiba: Érvénytelen <ref> címke; nincs megadva szöveg a(z) :4 nevű lábjegyzeteknek
  4. Kristó Gyula, 1978: A rozgonyi csata. Akadémiai Kiadó, Budapest, Budapest ISBN 963 05 1461 3 p. 33.
  5. a b Kristó Gyula, Makk Ferenc. Előszó., Károly Róbert emlékezete. Európa Könyvkiadó Budapest 1988. ISBN 963-07-4394-9 

Kapcsolódó szócikkekSzerkesztés


Előző uralkodó:
III. Vencel
Lengyel uralkodó
13061333
1320-tól király
 
Következő uralkodó:
III. (Nagy) Kázmér