Az in effigie (latin képmásában, alakjában) kifejezés olyan cselekményt fejez ki (általában kivégzést), amelyet nem konkrétan a cselekmény tárgya szenved el, hanem annak képmása, jelképes ábrázolása.

1794, Varsó

Ezt a kifejezést a jogtörténelem folyamán a középkor végétől a 19. század második feléig a következőképpen használták: amikor a halálraítélt szökésben volt, vagy már haldoklott, jelképesen a képmásán hajtották végre a halálos ítéletet. In effigie felakasztani, vagy megégetni egy olyan végrehajtása volt az ítéletnek, amikor a távollévő elítélt képét akasztották fel, égették meg máglyán, vagy fejezték le a nyilvánosság előtt, a 18. században az elítélt táblára írt nevét a hóhér felszegezte a bitófára. Szokásban volt a temetés is magas rangú személyiségek esetében, hogy időt nyerjenek a temetés előkészítésével és végrehajtásával kapcsolatos előkészületekre. Gyakran előfordult ilyen esetben, hogy ábrázoláshoz olyan bábut használtak, amely az illető személy halotti maszkját viselte.

Néhány példája

szerkesztés

Franciaország

szerkesztés

Így végezték ki 1566-ban a párizsi bíróság által elítélt Henri Etienne, tudóst,[1] akit elítélése után in effigie égették meg könyveivel együtt a place de Grève-n, aki még idejében elmenekült az Auvergne-i hegyekbe, ahol akkor hűvös, havas téli idő volt. Később Henri Etienne nem egyszer emlegette kivégzését ezekkel a szavakkal:

Még soha nem fáztam annyira, mint párizsi kivégzésemkor.

Magyarország

szerkesztés
  • Teleki Sándor grófot, ezredest, kormánybiztost, Kővárvidék főkapitányát, ez erdélyi hadsereg felügyelőjét 1849-ben (in effigie) felakasztották, ekkor ő már Konstantinápolyba szökött.
  • Id. Andrássy Gyula grófot, a kiegyezés utáni első magyar kormányfőt 1851-ben távollétében halálra ítélték, és jelképesen (in effigie) felakasztották a szabadságharcban való részvételéért. (A gróf ekkoriban kisebb megszakításokkal Párizsban élt, élénken részt vett a társasági életben. (Mivel kora egyik legszebb férfijának tartották, a párizsi hölgyek a „szép akasztott” (le beau pendu) néven emlegették.)
  • Ilyen módon - in effigie - végezték ki Kossuth Lajost is 1851. szeptember 22-én, Pesten. A dolog érdekessége, hogy a Német Életrajzi Archívumban (Deutsches Biographisches Archiv) Kossuth halálának dátumaként 1851 szerepel, pedig tudvalevő, hogy száműzetésben halt meg 1894-ben.
  • Báró Jósika Miklóst 1850. január 5-én megidézte a rendkívüli hadi törvényszék és mint felségsértőre és lázadóra kimondta a halálos ítéletet; Pesten 1851-ben az Újépület mögötti téren ezt rajta s 35 társán in effigie végre is hajtották.
  • Hans Belting: Bild und Kult. Eine Geschichte des Bildes vor dem Zeitalter der Kunst, München 2004, ISBN 3406377688 S. 515
  • Таганцев Н. С.: Уголовное право (Общая часть). Часть 2., 1902
  1. Ráth-Végh István: A könyv komédiája

2. Kivégzések in effigie: a szimbolikus halál