Főmenü megnyitása
1794, Varsó

In effigie (latin képmásában, alakjában) — a kifejezés egy cselekményt fejez ki (általában, kivégzést), amelyet nem konkrétan a cselekmény tárgya szenved el, hanem annak képmása, jelképes ábrázolása.

Ezt a kifejezést a jogtörténelem folyamán a középkor végétől a XIX. század második feléig a következőképpen használták: amikor a halálraítélt szökésben volt, vagy már haldoklott, jelképesen a képmásán hajtották végre a halálos ítéletet. In effigie felakasztani, vagy megégetni egy olyan végrehajtása volt az ítéletnek, amikor a távollévő elítélt képét akasztották fel, égették meg máglyán, vagy fejezték le a nyilvánosság előtt, a XVIII. században az elítélt táblára írt nevét a hóhér felszegezte a bitófára. Szokásban volt a temetés is magas rangú személyiségek esetében, hogy időt nyerjenek a temetés előkészítésével és végrehajtásával kapcsolatos előkészületekre. Gyakran előfordult ilyen esetben, hogy ábrázoláshoz olyan bábut használtak, amely az illető személy halotti maszkját viselte.

Tartalomjegyzék

Néhány példájaSzerkesztés

FranciaországSzerkesztés

Így végezték ki 1566-ban a párizsi bíróság által elítélt Henri Etienne, tudóst,[1] akit elítélése után in effigie égették meg könyveivel együtt a place de Grève-n, aki még idejében elmenekült az Auvergne-i hegyekbe, ahol akkor hűvös, havas téli idő volt. Később Henri Etienne nem egyszer emlegette kivégzését ezekkel a szavakkal:

Még soha nem fáztam annyira, mint párizsi kivégzésemkor.

MagyarországSzerkesztés

  • Id. Andrássy Gyula grófot, a kiegyezés utáni első magyar kormányfőt 1851-ben távollétében halálra ítélték, és jelképesen (in effigie) felakasztották a szabadságharcban való részvételéért. (A gróf ekkoriban kisebb megszakításokkal Párizsban élt, élénken részt vett a társasági életben. (Mivel kora egyik legszebb férfijának tartották, a párizsi hölgyek a „szép akasztott” (le beau pendu) néven emlegették.)
  • Ilyen módon - in effigie - végezték ki Kossuth Lajost is 1851. szeptember 22-én, Pesten. A dolog érdekessége, hogy a Német Életrajzi Archívumban (Deutsches Biographisches Archiv) Kossuth halálának dátumaként 1851 szerepel, pedig tudvalevő, hogy száműzetésben halt meg 1894-ben.
  • Báró Jósika Miklóst 1850. január 5-én megidézte a rendkívüli hadi törvényszék és mint felségsértőre és lázadóra kimondta a halálos ítéletet; Pesten 1851-ben az Újépület mögötti téren ezt rajta s 35 társán in effigie végre is hajtották.

IrodalomSzerkesztés

  • Hans Belting: Bild und Kult. Eine Geschichte des Bildes vor dem Zeitalter der Kunst, München 2004, ISBN 3406377688 S. 515
  • Таганцев Н. С.: Уголовное право (Общая часть). Часть 2., 1902

ForrásokSzerkesztés

  1. Ráth-Végh István: A könyv komédiája

További információkSzerkesztés