Aranygyapjas rend
Az Aranygyapjas rend (el tusan, el toison de Oro, Ordre de la toison d’or) lovagrend, amelyet Jó Fülöp burgundi herceg 1429. január 10-én Brugge-ben alapított harmadik nejével, Izabella portugál hercegnővel történt egybekelése alkalmával a Megváltó, Mária és Szent András tiszteletére, a keresztény hit és a katolikus szentegyház védelmére, az erény és jó erkölcsök növelésére.
Aranygyapjas rend | |
Megalakulás dátuma | 1430 |
Típus | lovagrend |
Alapító | III. Fülöp burgundi herceg |
A rend az alapítását követően először a burgundi hercegek legfontosabb rendjele lett, majd a Habsburgok spanyol ágáé, a spanyol örökösödési háború után pedig mind a spanyol uralkodók, mind a Habsburgok osztrák ágáé.[1]
Története
szerkesztésA rend alapítója Jó Fülöp burgundi herceg; először (1433-ban) IV. Jenő pápa, majd (1517-ben) X. Leó pápa is megerősítette. A rendbe való felvételnél a kezdetektől fogva az előkelő nemesség és kiváló szolgálatok voltak fő kellékek. Az első két században ezt az egyosztályú rendet csak fejedelmi személyeknek s a legmagasabb arisztokráciának adományozták. A rendkáptalan, mely az összes rendlovagból áll, eleinte évenként, később minden harmadik évben összeült, utóbb csak a rend nagymesterének összehívására, amikor új tagjait általános szavazattöbbséggel választották. A nagymesterek a burgundi hercegek, utánuk a spanyol királyok voltak. 1559-ben tartották az utolsó káptalant. II. Fülöp spanyol király engedélyt nyert XIII. Gergely pápától, hogy a rend lovagjait maga nevezhesse ki; ez időtől a lovagok száma (amely az alapítás idejében 25, három év múlva 31, 1516-ban, V. Károly német-római császár alatt 51 volt) nem volt meghatározva.[2]
Burgundi Máriának Miksa osztrák főherceggel kötött házassága folytán (1477) a rend nagymesteri méltósága a Habsburg-házra szállt. Amikor a Habsburg-ház spanyolországi ága kihalt, mind VI. Károly császár, mind V. Fülöp spanyol király magának követelte a rendtagok kinevezésének kizárólagos jogát. Az 1725-ös bécsi békében kötött egyezség szerint aztán mindkét uralkodó gyakorolhatta a kinevezés jogát, de az osztrák rendház sohasem ismerte el a rend spanyolországi ágát, sem az ott történt kinevezéseket. Ausztriában fejedelmi személyek, főnemesek és katolikusok képezik a rend tagjait.[2]
Leírása
szerkesztésA rend jelvénye: kékzománcos, lángokat szóró tűzkövön függő arany kosbőr (kosirha), mely felett Ausztriában arany szalagon sárkányölő férfi van, a szalag kanyargó végein, kékzománcos alapon pedig e jelmondat áll: Pretium laborum non vile („A munka becse nem csekély”). E jelvényt ünnepnapokon tüzet szóró tűzkövekből és acélokból összeállított aranyláncon, rendesen piros szalagon viselik.
A rend öltözéke Ausztriában skarlát bársony, fehér tafotával bélelt hosszú öltöny, felette bíborszín, fehér selyemmel bélelt köpeny, melynek szegélyzete a tűzkő és acél motívumát mutatja, szélein fehér selyem szalagon pedig többször ismételve a je l'ay empris jelmondat van kivarrva, továbbá bíborvörös, arannyal hímzett bársony föveg, vörös cipők és harisnyák. A spanyol rendtagok öltözéke hasonló, de köpenyük nincs.[2][3]
Galéria
szerkesztés-
Izabella portugál hercegnő
Magyar Aranygyapjas lovagok
szerkesztés-
Gróf Zrínyi Miklós horvát bán
-
II. Rákóczi Ferenc magyar főnemes, erdélyi fejedelem
-
Herceg galántai Esterházy Pál nádor
-
Gróf erdődi Pálffy Miklós császári tábornagy, Magyarország nádora
-
Gróf galántai Esterházy Ferenc főkancellár
-
Gróf nagykárolyi Károlyi Antal táborszernagy, főispán
-
Gróf nagykárolyi Károlyi Gyula, országgyűlési képviselő, kamarás, főispán, valóságos belső titkos tanácsos
-
Gróf zicsi és vázsonykői Zichy Károly országbíró, miniszter, Békés vármegye főispánja
-
Herceg csábrági és szitnyai Koháry Ferenc József kamarás, titkos tanácsos, főpohárnok, főkancellár, Hont vármegye örökös főispánja
-
Gróf sárvár-felsővidéki Széchényi Ferenc államférfi, könyvtár- és múzeumalapító, Somogy vármegye főispánja, királyi főkamarásmester
-
Gróf székhelyi Mailáth Antal udvari főkancellár, valóságos belső titkos tanácsos, államminiszter, főrendiházi tag
-
Báró nagyapponyi Apponyi Albert politikus, miniszter, belső titkos tanácsos, nagybirtokos, a Magyar Tudományos Akadémia tagja
-
Gróf krasznahorkai Andrássy Gyula magyar államférfi, a Magyar Királyság miniszterelnöke, az Osztrák–Magyar Monarchia külügyminisztere
-
Gróf zicsi és vázsonykői Zichy Nándor politikus, országgyűlési képviselő
-
Báró kissennyei Sennyey Pál valóságos belső titkos tanácsos, országbíró, a Magyar országgyűlés főrendiház elnöke, az MTA igazgató tagja
-
Gróf szapári, muraszombati és szécsiszigeti Szapáry Gyula politikus, Heves és Külső-Szolnok vármegye főispánja, miniszter, Magyarország miniszterelnöke
-
Dr. gróf hédervári Khuen-Héderváry Károly, politikus, miniszterelnök, horvát bán
-
Gróf körösszegi és adorjáni Csáky Albin vallás- és közoktatásügyi miniszter, valóságos belső titkos tanácsos, főasztalnokmester, tárnokmester, a főrendiház elnöke
-
Gróf zicsi és vázsonykői Zichy János jogász, politikus, kamarás, valódi belső titkos tanácsos, kultuszminiszter
-
boldog németújvári herceg Batthyány-Strattmann László a „szegények orvosa”, császári és királyi kamarás, Vas vármegye örökös főispánja
-
Batthyány Lajos Ernő Vas vármegye főispánja, Zala vármegye főispán-helyettese, főpohárnokmester, a Hétszemélyes Tábla elnöke, a Magyar Kancellária vezetője, s mint ilyen az első nem papi személy ebben a pozícióban, [4]Magyarország utolsó, nemzeti nádora.
Lásd még
szerkesztésJegyzetek
szerkesztés- ↑ Makkai Ágnes - Héri Vera. Kitüntetések (magyar nyelven). Zrínyi Kiadó, 212. o. (1990). ISBN 963 326 5991
- ↑ a b c Cite web-hiba: a title paramétert mindenképpen meg kell adni! (angol nyelven). antiquesatoz.com. (Hozzáférés: 2011. március 27.)
- ↑ Der Orden vom Goldenen Vlies auf Münzen und Medaillen (német nyelven). coingallery.de. (Hozzáférés: 2011. március 27.)
- ↑ Ábel, Takács: 250 éve történt (magyar nyelven). Magyar Nemzeti Levéltár, 2015. október 26. (Hozzáférés: 2020. augusztus 24.)