Máramaros megye

közigazgatási egység Romániában

Máramaros megye (románul: Județul Maramureș) Románia északi részén helyezkedik el. A Partium részét képezi. Székhelye Nagybánya (139 870 lakos). Szomszédos megyék: keleten Suceava megye, délen Szilágy megye, Kolozs megye és Beszterce-Naszód megye, nyugaton Szatmár megye, északon Ukrajna.

Máramaros megye (Maramureș)
Máramaros megye címere
Máramaros megye címere
Adatok
Ország Románia
RégióMáramaros
MegyeszékhelyNagybánya
Jelzés MM
Terület6304 km²
Körzethívószám (+40) 262
Népesség
Népesség452 475 fő (2021. dec. 1.)[1]
Népsűrűség81,4 fő/km²
Megyei tanács weboldala
Prefektúra weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Máramaros megye témájú médiaállományokat.

Földrajz szerkesztés

 
Hajnali köd az Iza völgyében

A megye területe 6304 km². A terület 43%-át a Máramarosi-havasok, a Radnai-havasok, a Gutin-hegység és a Cibles foglalja el, amelyek a Keleti-Kárpátok részei. A maradék rész dombság, fennsík és völgy.

Legfontosabb folyója a Tisza, melynek főbb helyi mellékfolyói az Iza és a Visó, délen pedig a Szamos, ami mellett Nagybánya is található. A megye eredeti névadó folyója, melynek újkori neve Mára, az Izába folyik.

Legmagasabb pont: Nagy-Pietrosz (2303 m), Radnai-havasok.

Történelem szerkesztés

1919-ben Máramaros vármegye déli része (3568 km²) a megyeszékhellyel Románia birtokába került, és a Romániához csatolt részből szerveződött azonos néven 1920 után, székhelye 1950-ig Máramarossziget, később Nagybánya. A második világháború idején teljes területe visszakerült Magyarországhoz, ekkor Lonka eddig Romániához tartozó részét a Máramarosi közigazgatási kirendeltséghez csatolták, különben a megyét a magyar közigazgatásban is nagyjából a korábban romániai részen szervezték újra 1940-ben. 1945-től ismét Románia birtoka. Története 1952–1968 között Máramaros tartomány néven folytatódott. Mai, 1968-as alakjában Máramaros vármegye, Szatmár vármegye, Szilágy vármegye és Szolnok-Doboka vármegye egyes hajdani részei tartoznak hozzá.

Népesség szerkesztés

2002-ben 510 110 lakosa volt, a népsűrűség 81 fő/km². A lakosság 81%-a román, 9%-a magyar, 7%-a ruszin és 1,5%-a cigány.

Közigazgatás szerkesztés

 
Nagybánya
 
Máramarossziget

A legnagyobb települések a megyében (2002):

Név Rang Lakosság (fő) Magyarok[2]
száma (fő) aránya (%)
1. Nagybánya megyei jogú város 137 976 14,4
2. Máramarossziget megyei jogú város 41 246 17,7
3. Borsa város 27 032 0,3
4. Felsővisó város 16 887 3,3
5. Felsőbánya város 16 626 26,1
6. Magyarlápos város 13 360 12,9
7. Szinérváralja város 10 129 18,6
8. Ruszpolyána község 10 036 0,6
9. Majszin község 9 031 0,0
10. Nagysomkút város 7 715 3,7
11. Sülelmed város 7 169 12,1

Gazdaság szerkesztés

Máramaros mezőgazdaságát nem befolyásolta annyira az iparosítás. Megmenekült a Nicolae Ceaușescu kommunista diktátor alatti kollektivizálástól. Fontos bányászati régió. Nagybánya környékén épültek környezetszennyező ipari komplexumok.

 
Misztótfalusi Kis Miklós
 
Lendvay Márton
 
Németh László

A megye neves szülöttei szerkesztés

Világörökség szerkesztés

Lásd a Máramaros fatemplomai szócikkben.

Kapcsolódó szócikkek szerkesztés

Jegyzetek szerkesztés

  1. 2021-es romániai népszámlálás
  2. Forrás: Varga E. Árpád: Máramaros megye településeinek etnikai (anyanyelvi/nemzetiségi) megoszlása százalék szerint 1850–2002 Archiválva 2008. december 9-i dátummal a Wayback Machine-ben PDF

Források szerkesztés

  • Hajdú-Moharos József: Partium, Nagyvárad 1997

Külső hivatkozások szerkesztés