Nikolsburgi béke

A nikolsburgi béke II. Ferdinánd magyar király és Bethlen Gábor erdélyi fejedelem között hivatalosan 1621. december 31-én elfogadottnak nyilvánított békeszerződés.

II. Ferdinánd
Bethlen Gábor

ElőzményeiSzerkesztés

Bethlen már 1621 júliusában, amikor a vármegyék harci kedve csökkenni látszott és a törököktől remélt segély sem érkezett, Thurzó Imre és Erdődy Kristóf követei, majd pedig Káldi György jezsuita tudós által tárgyalásokat folytattatott Ferdinánddal, amelyek azonban a felek rideg magatartása miatt nem vezettek célhoz. Ez év augusztusában Thurzó is, aki összeköttetésbe lépett Franz Seraph von Dietrichstein olmützi bíbornokkal, Ferdinánd bizalmi emberével, valamint Erdődy is, aki Bécsben fáradozott: annyira egyengette az utat, hogy szeptember elején mind Ferdinánd, mind Bethlen megnevezte biztosait, akik a tárgyalások befejezésére október 11-én Nikolsburgban összegyűltek.

A béketárgyalásokSzerkesztés

A király követeinek élén Dietrichstein bíbornok állt, a fejedelmi biztosoknál Thurzó Imre, október 19-én bekövetkezett halála után pedig Thurzó Szaniszló elnökölt. Hosszas viták után Ferdinándnak eleinte makacskodó emberei – a külpolitikai viszonyok rosszra fordultának aggasztó hatása alatt – engedékenyebbek lettek, így december 31-én létrejöhetett a végleges megállapodás. A békeokmányok kölcsönös kicserélése 1622. január 7-én történt.

A békefeltételekSzerkesztés

Bethlen kötelezettségeiSzerkesztés

A nikolsburgi béke értelmében Bethlen Gábor visszaadta magyarországi foglalásai jelentős részét, lemondott a királyi címről, visszaadta a Szent Koronát, az elfoglalt vármegyéket s várakat és szabadon bocsátotta a foglyokat. Birtokadományait a következő országgyűlés vizsgálta felül.

II. Ferdinánd kötelezettségeiSzerkesztés

II. Ferdinánd király Bethlen Gábornak német birodalmi hercegi címet adományozott. Személyes kielégítésképpen Bethlen megkapta a sziléziai Oppelnt és Ratibort, amelyeket unokaöccse örökölhetett. II. Ferdinánd király továbbá átengedett Bethlennek, mint Erdély fejedelmének hét magyarországi vármegyét (Szabolcsot, Szatmárt, Ugocsát, Bereget, Zemplént, Borsodot és Abaúj vármegyét), valamint Tokaj, Munkács és Ecsed várait. E területek azonban a nádor és az országbírák hatósága alatt maradtak és a magyar országgyűlésbe küldtek követeket. Ferdinánd megerősítette továbbá az 1606-os bécsi békét, az 1608. évi koronázás előtti és utáni törvénycikkeket, Bethlen híveinek közbocsánatot hirdetett, a többi sérelem orvoslására pedig Sopronba országgyűlést hívott össze. II. Ferdinánd a béke értelmében a végvárak fenntartására a birodalmi segélyből 50 000 forintot adott Bethlennek.

A békeszerződés végrehajtásaSzerkesztés

A Ferdinánd és Bethlen részéről a békefeltételek végrehajtására, a korona és az elfoglalt vármegyék átadására, illetőleg átvételére kiküldött bizottságok számos vita mellett 1622. március 24-én befejezték működésüket.[1]

JegyzetekSzerkesztés

  1. Bethlen Gábor és a nikolsburgi béke Archiválva 2016. március 5-i dátummal a Wayback Machine-ben, bethleniskola.hu

ForrásokSzerkesztés