Osztrák Császárság
Az Osztrák Császárság (hivatalos neve 1804-1867 között: Osztrák Császárság (németül: Kaiserthum Oesterreich), 1867 és 1918 között: a birodalmi tanácsban képviselt királyságok és országok (Die im Reichsrat vertretenen Königreiche und Länder), köznapi nevén, illetve egyszerűen Ausztria egy 1804-től 1918-ig létező állam volt Közép-Európában, amely állam 1804-től 1867-ig a Habsburg Monarchián belül, 1867-től pedig az Osztrák–Magyar Monarchia néven létrejövő államszövetség részeként, a reálunió két tagállama közül a Lajtán inneni része volt, más néven Ciszlajtánia vagy Lajtáninnen (németül: Cisleithanien vagy Zisleithanien, csehül: Předlitavsko, lengyelül: Przedlitawia, szlovénül: Cislajtanija, ukránul: Цислейтанія), azaz az Ausztriai Császárság nem hivatalos megnevezése volt.
| Osztrák Császárság (1804-1867) A birodalmi tanácsban képviselt országok és királyságok (1867-1918) | |||
Kaisertum Österreich 1804. augusztus 11. – 1918. november 12.Die im Reichsrat vertretenen Königreiche und Länder | |||
| |||
 | |||
| Az Osztrák Császárság 1867-től az Osztrák–Magyar Monarchia alkotó tagállamaként rózsaszínnel (Ciszlajtánia), zölddel a Magyar Királyság, és kékkel a közösen kormányzott Bosznia és Hercegovina | |||
| Mottó: Indivisibiliter ac Inseparabiliter „Feloszthatatlanul és elválaszthatatlanul” Nemzeti himnusz: németül: Gott erhalte, Gott beschütze / Unsern Kaiser, unser Land! Tartsa Isten! Óvja Isten! Császárunk s a közhazát! | |||
| Általános adatok | |||
| Fővárosa | Bécs | ||
| Terület | 1910: 300 005 km² | ||
| Népesség | 28 571 934 (1910) fő | ||
| Hivatalos nyelvek | német | ||
| Vallás |
római katolikus protestáns ortodox kereszténység izraelita szunnita iszlám | ||
| Államvallás | katolicizmus | ||
| Nemzeti ünnep | a császár születésnapja | ||
| Pénznem |
Konvenciós tallér (1804–1857) Egyleti tallér (1857–1867) Osztrák–magyar forint (1867–1892) Osztrák–magyar korona (1892–1918) | ||
| Kormányzat | |||
| Államforma |
abszolút monarchia (1804–1867) alkotmányos monarchia (1867–1918) | ||
| Uralkodó |
I. Ferenc (1804–1835) I. Ferdinánd (1835–1848) I. Ferenc József (1848–1916) I. Károly (1916–1918) | ||
| Dinasztia | Habsburg-ház | ||
| Államfő | császár | ||
| Kormányfő |
államminiszter (1821–1848) miniszterelnök (1867–1918) | ||
| Törvényhozás | kétkamarás parlament (birodalmi tanács) (1861–1918) | ||
 A Wikimédia Commons tartalmaz Osztrák Császárság (1804-1867) A birodalmi tanácsban képviselt országok és királyságok (1867-1918) témájú médiaállományokat. | |||
.svg)
.svg){kind=small}
A Monarchia ciszlajtániai területével szemben ott volt a szintén nem hivatalosan Transzlajtánia névvel illetett Magyar Királyság, hivatalos megnevezése szerint a magyar szent korona országai, amelyet többször próbáltak beolvasztani az Osztrák Császárságba, de a magyar felfogás szerint közjogilag tőle mindig független maradt, mint ahogy az 1806-ban megszűnt elődállam Német-római Birodalomtól is.
LétrejötteSzerkesztés
Miután Napoleon Bonaparte francia első konzul I. Napóleon néven császárrá kiáltotta ki és megkoronázta saját magát 1804-ben megalapítva a Francia Császárságot, félő volt, hogy Napóleon megszünteti a rivális és már csak formálisan létező Német-római Császárságot, és ezzel a Habsburgok elvesztették volna az 1452 óta viselt császári címüket, amivel Európa első számú uralkodóiból visszacsúsztak volna a francia császár és orosz cár mögé. Ezt megakadályozandó az 1620-tól a Cseh Királyságot (Königreich Böhmen) is magában foglaló Osztrák örökös tartományokból (Habsburgische Erblande), valamint Lengyelországnak a Habsburg-uralom alá került területeiből, a Galíciai és Ladomériai Királyságból (Königreich Galizien und Lodomerien) megalapították az új államot, lényegében a császári címhez rendeltek hozzá területeket. Az osztrák császári cím már örökletes volt a választófejedelmek (Kurfürst) által megválasztott német-római császárral szemben. Államjogilag az osztrák felfogás szerint a Magyar Királyság csak az 1848-1849-es szabadságharc leverését követően, a neoabszolutizmus idején, a kiegyezést megelőzően tartozott az Osztrák Császársághoz, de a magyar közjogi gondolkodás ezt vitatja. 1867-ben a kiegyezéssel az Osztrák Császárság alakult át Osztrák-Magyar Monarchiává. A kiegyezést követően az osztrák birodalomfél neve mesterséges alkotás lett: a birodalmi tanácsban képviselt királyságok és országok,[1] amelyet nem hivatalosan megint csak Osztrák Császárságnak kezdtek címezni a központi Ausztria nevének kiterjesztéseként.[2] Az új császári cím és császárság megalapítását csak két évvel élte túl a német-római császári cím és a Német-római Császárság, amely 1806-ban valóban megszűnt, és ezzel a Habsburgok számára már csak az új császári cím maradt egészen 1918-ig.
Az Osztrák-Császárság kiscímere 1815-1866 között, 1867 és 1915 között pedig az Osztrák-Magyar Monarchia kiscímere.
Az Osztrák-Császárság középcímere 1815-1866 között, 1867 és 1915 között pedig az Osztrák-Magyar Monarchia középcímere.
Ciszlajtánia (birodalmi tanácsban képviselt királyságok és országok) kiscímere 1915-1918 között.
Az osztrák császári korona (Österreichische Kaiserkrone vagy Krone des Kaisertums Österreich), eredetileg II. Rudolf császár számára készült.
I. Ferenc, az első osztrák császár, teljes osztrák császári díszben.
.JPG)
Az állam adataiSzerkesztés
Az Osztrák Császárság (Ciszlajtánia) központja Bécs volt, amely egyben a Monarchia egyik fővárosa is volt, Budapest mellett. 1910-ben a térségben élők száma 28 571 900 fő volt. A nyugati határának Vorarlberg, a keletinek a Galíciai Királyság valamint a Bukovinai Hercegség, az északinak a Cseh Királyság, a délinek pedig a Dalmáciai Királyság számított.[3]
KoronatartományokSzerkesztés
| Állam | Német neve | Központ (németül) | |
|---|---|---|---|
| 1 | Cseh Királyság | Königreich Böhmen | Prága (Prag) |
| 2 | Bukovinai Hercegség | Herzogtum Bukowina | Czernowitz (Chernivtsi) |
| 3 | Karintiai Hercegség | Herzogtum Kärnten | Klagenfurt |
| 4 | Krajnai Hercegség | Herzogtum Krain | Ljubljana (Laibach) |
| 5 | Dalmáciai Királyság | Königreich Dalmatien | Zára (Zara) |
| 6 | Galíciai és Ladomériai Királyság | Königreich Galizien und Lodomerien | Lemberg |
| 7 | Osztrák Tengermellék | Österreichisches Küstenland | Trieszt (Triest) |
| 8 | Alsó-Ausztriai Főhercegség | Erzherzogtum Österreich unter der Enns | Bécs (Wien) |
| 9 | Morvai Őrgrófság | Markgrafschaft Mähren | Brno (Brünn) |
| 10 | Salzburgi Hercegség | Herzogtum Salzburg | Salzburg |
| 11 | Sziléziai Hercegség | Herzogtum Schlesien | Opava (Troppau) |
| 12 | Stájer Hercegség | Herzogtum Steiermark | Graz |
| 13 | Tiroli Hercegesített Grófság | Gefürstete Grafschaft Tirol | Innsbruck |
| 14 | Felső-Ausztriai Főhercegség | Erzherzogtum Österreich ob der Enns | Linz |
| 15 | Vorarlberg | Bregenz |
TranszlajtániaSzerkesztés
A magyar szent korona országai (Transzlajtánia), mely nem volt része az Osztrák Császárságnak:
- Magyarország
- Horvát–Szlavónország
- Fiume (Corpus separatum)
FordításSzerkesztés
- Ez a szócikk részben vagy egészben a Cisleithania című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
JegyzetekSzerkesztés
- ↑ Szerződés a magyar szent korona országai és a birodalmi tanácsban képviselt királyságok és országok között a kölcsönös végrehajtási jogsegély szabályozása tárgyában, 1914 (magyar nyelven). Arcanum. (Hozzáférés: 2019. március 19.)
- ↑ A monarchia alkotó részei és területe (magyar nyelven). Arcanum. (Hozzáférés: 2019. március 19.)
- ↑ Az Osztrák–Magyar Monarchia (Österreich-Ungarn) (magyar nyelven). [2017. február 26-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. október 19.)
