Az egyleti tallér (németül: Vereinstaler, 1901 előtt -thaler, lásd: német helyesírás) egy ezüstalapú pénzláb (szabvány) volt, melyet a legtöbb német állam és az Osztrák Császárság használt a német egység létrejöttéig.

Osztrák egyleti tallér 1866-ból, I. Ferenc József császár és király, valamint az Osztrák Császárság címerének ábrázolásával.
Porosz egyleti tallér 1866-ból, I. Vilmos porosz király, 1871-től német császár és a Porosz Királyság címerének ábrázolásával.

BevezetésSzerkesztés

Az egyleti tallért 1857-ben létrejött bécsi pénzverési egyezmény (Wiener Münzvertrag) értelmében vezették be a korábbi tallérszabvány helyébe, mely utóbbinak a (kissé súlyosabb) porosz tallér szolgált alapjául. Míg a porosz tallér színezüsttartalmát 1/14 kölni márkában (16,704 gramm) határozták meg, addig az új egyleti tallérnak 1/30 fontban állapították meg (a font itt metrikus fontot, tehát 500 grammot jelent, vagyis az egyleti tallér színezüsttartalma 16,667 gramm).

Forgalma az egyes államokbanSzerkesztés

Az egyleti tallér számos különféle pénznem alapjául szolgált. Poroszországban és több más észak-német államban az egyleti tallér volt az elszámolási egység (Talerländer, azaz tallér-országok). A porosz egyleti tallér váltópénze az ezüstgaras (Silbergroschen) és a pfennig (Pfennig) volt (1 porosz egyleti tallér = 30 ezüstgaras; 1 ezüstgaras = 12 pfennig)

A szász egyleti tallérnak az újgaras (Neugroschen) volt a váltópénze, értéke megegyezett a porosz ezüstgaraséval (tehát 1 szász egyleti tallér = 30 újgaras), de nem 12, hanem csak tíz pfennigre oszlott. Néhány más észak-német állam, mint például Hannover pénzrendszerében (lásd: hannoveri egyleti tallér) a garas (Groschen) nevet használták az ezüstgaras helyett a 12 pfennig értékű pénzegység jelölésére. Megint más államok, mint Mecklenburg és Hesse-Kassel az előbbiektől eltérő, sajátos pénzrendszert használtak (lásd: mecklenburgi egyleti tallér, illetve Hessen-Kasseli egyleti tallér.

A dél-német államok, beleértve Bajorországot is, a dél-német forintot használták elszámolási egységként (Guldenländer, azaz forint-országok), melyet 1¾ forint = 1 egyleti tallér árfolyamon számoltak át. Egy forint 60 krajcárral (Kreuzer), egy krajcár 4 pfenniggel, illetve 8 hellerrel (Heller) volt egyenlő.

A Habsburg Birodalomban egy, a fentitől eltérő forint (latinul: florin; németül: Gulden) volt forgalomban; másfél forint ért egy egyleti tallért. Az osztrák forint váltópénze a krajcár volt.

Forgalmának megszűnéseSzerkesztés

A német egység létrejötte után az új államban egységes pénzt, a márkát vezették be 1 egyleti tallér = 3 márka értékben. Az aranymárka váltópénze a pfennig lett (1 márka = 100 pfennig), emiatt a korábbi garasok az új tízpfenniges érmével lettek egyenértékűek, így a garas név máig megmaradt a köznyelvben. Az egyleti tallérok még 1908-ig forgalomban maradtak három márka értékben, amikor kisebb hárommárkásokat vertek helyettük. A tallér nevet az 1930-as évekig használták a hárommárkás megnevezésére.

A Habsburg-birodalomban a kiegyezés után szűnt meg az egyleti tallér kibocsátása, 1867-től az osztrák-magyar forint lett a hivatalos elszámolási egység.

ForrásokSzerkesztés