Giorgio Basta

német-római császári hadvezér

Giorgio Basta, Basta György (Rocca, 1550. január 30.Bécs, 1607. augusztus 26.) német-római császári hadvezér.

Giorgio Basta
Giorgio-basta.jpg
Született 1550. január 30.
Roccaforzata
Meghalt

Prága
Állampolgársága Német-római Birodalom
Rendfokozata tábornok
Csatái
A Wikimédia Commons tartalmaz Giorgio Basta témájú médiaállományokat.

ÉletútjaSzerkesztés

Basta albán származású volt, pontosabban egy Dél-Itáliában élő albán eredetű népcsoport, az arberesek népéből került ki. Ezek az albánok a török terjeszkedés miatt menekültek olasz területre, ahol szabadon gyakorolhatták keresztény vallásukat, míg a legtöbb albán muszlim hitre tért át. Zsoldosként harcolt Németalföldön és Franciaországban. Részt vett a németalföldi szabadságharcban a holland felkelők ellen vívott harcban is.

 
Georgius Basta

1590-ben belépett II. Rudolf császár hadseregébe, ahol csakhamar a tábornokságig vitte. 1598-ban a császár megbízottjaként Erdélybe ment a Báthory Zsigmond lemondását követő zavarok lecsillapítására. Miriszlónál szétverte a havasalföldi-kozák sereget és székely szövetségeseiket, mert az erdélyi rendek féltették önállóságukat Vitéz Mihály havasalföldi fejedelemtől, aki 1599-ben a fejedelemségre törekvő fiatal Báthory András bíborost legyőzte.

 
Goroszlói csata emléklapja, 1601

1601. augusztus 3-án Vitéz Mihály havasalföldi vajdával együtt Goroszlónál megverte Báthory Zsigmond seregét, s nem sokkal később, még ez év augusztus 19-én – valószínűleg azért, mert veszélyes ellenfelét látta benne – megölette Vitéz Mihály vajdát is, s a maga kezébe ragadta az hatalmat. Uralma alatt Erdély a legkegyetlenebb zsarnokságnak volt kitéve, aminek az áthelyezése vetett véget(1604. július).[6] Ekkor Esztergomot védte meg sikeresen 10 000 katonával a 80 000 főt felvonultató töröktől. 1604 novemberében a király a Dunántúlról visszahívta és Bocskai ellen küldte,[7] akit 1604. november 14-én Osgyánnál, majd november 24-én Edelénynél megvert. Bocskai csapatai és a tél Bártfára szoritották, a hajdúk elvágták az utánpótlását és 1605. áprilisában kénytelen Pozsony felé vonulni. Itt egyrészt a betegségét kellett kezelnie, másrészt a pénztelen és a békekötésre készülő udvar egyre inkább háttérbe szoritotta. 1606-ban, amikor megkötötték a törökkel a zsitvatoroki békét, Basta visszavonult a magánéletbe, és bár bárói ragot és szép címeket kapott, az udvar tetemes zsolddal tartozott neki.[8]

Basta felismerte Erdély fontosságát a monarchiára nézve, s azt német kolóniává akarta átalakítani. Erre vonatkozó tervét egy emlékiratában dolgozta ki.[8] Basta Erdélyt „oly kegyetlenül dirigálá, vagy inkább rontá, pusztítá az országot, hogy ma még a nevét is irtózással, átkozódással említik az erdélyiek”.[9]

Írt két hadtudományi munkát: „II maestro di campo generale” és „Governo della cavalliera”, melyek közül az első 1606-ban, a második 1612-ben jelent meg. Németre fordította Bryms 1614–1617-ben.[8]

A császárhoz írott egyik emlékiratában állandó magyar hadsereg felállítását szorgalmazza, zsoldoshadseregek helyett.

JegyzetekSzerkesztés

  1. Czech National Authority Database. (Hozzáférés: 2019. november 23.)
  2. BnF források (francia nyelven)
  3. opac.vatlib.it (angol, olasz és japán nyelven)
  4. NUKAT
  5. National Library of Portugal, Giorgio Basta, 1736241
  6. 23. July 1604. Basta levele Mátyás főherceghez az áthelyezéséről. In: Basta György hadvezér levelezése és iratai. II. Kötet . 1602-1607. Szerkesztette: Dr. Veress, Endre. Budapest, 1913. Akadémiai Kiadó (1601. dokumentum )466. p https://archive.org/stream/bastagyrgyhadv02bastuoft#page/466/mode/1up
  7. In: Basta György hadvezér levelezése és iratai. II. Kötet. 1602-1607 Szerkesztette: Dr. Veress, Endre. Budapest, 1913. Akadémiai Kiadó 974. p [több levelet közöl például 1604 júliusában Erdélyből áthelyezik Esztergom sikeres védelmére, majd novemberben Bocskai ellen küldték, decembertől 1605 áprilisáig pedig Bártfán telelt és kérte az udvart, hogy küldje az utánpótlást]. https://archive.org/stream/bastagyrgyhadv02bastuoft#page/xxv/mode/1up
  8. a b c Básta György, A Pallas nagy lexikona
  9. Nagyajtai Cserei Mihály históriája (1661–1711), Pest, 1852

ForrásokSzerkesztés

  • Nagy László Székelyek a hadak útján (1541–1711). Budapest, HM Zrínyi Kht., 2001. ISBN 963 327 344 7

További információkSzerkesztés