Giorgio Basta

német-római császári hadvezér

Giorgio Basta (Rocca, 1550. január 30.Bécs, 1607. augusztus 26.) német-római császári hadvezér.

Giorgio Basta
Giorgio-basta.jpg
Született 1550. január 30.
Roccaforzata
Meghalt

Prága
Állampolgársága Német-római Birodalom
Rendfokozata tábornok
Csatái
A Wikimédia Commons tartalmaz Giorgio Basta témájú médiaállományokat.

ÉletútjaSzerkesztés

Basta albán származású volt, pontosabban egy Dél-Itáliában élő albán eredetű népcsoport, az arberesek népéből került ki. Ezek az albánok a török terjeszkedés miatt menekültek olasz területre, ahol szabadon gyakorolhatták keresztény vallásukat, míg a legtöbb albán muszlim hitre tért át. Zsoldosként harcolt Németalföldön és Franciaországban. Részt vett a németalföldi szabadságharcban a holland felkelők ellen vívott harcban is.

 
Georgius Basta

1590-ben belépett II. Rudolf császár hadseregébe, ahol csakhamar a tábornokságig vitte. 1598-ban a császár megbízottjaként Erdélybe ment a Báthory Zsigmond lemondását követő zavarok lecsillapítására. Miriszlónál szétverte a havasalföldi-kozák sereget és székely szövetségeseiket, mert az erdélyi rendek féltették önállóságukat Vitéz Mihály havasalföldi fejedelemtől, aki 1599-ben a fejedelemségre törekvő fiatal Báthory András bíborost legyőzte.

 
Goroszlói csata emléklapja, 1601

1601. augusztus 3-án Vitéz Mihály havasalföldi vajdával együtt Goroszlónál megverte Báthory Zsigmond seregét, s nem sokkal később, még ez év augusztus 19-én - valószínűleg azért, mert veszélyes ellenfelét látta benne - megölette Vitéz Mihály vajdát is, s a maga kezébe ragadta az hatalmat. Uralma alatt Erdély a legkegyetlenebb zsarnokságnak volt kitéve, aminek az áthelyezése vetett véget(1604. július)[6]. Ekkor Esztergomot védte meg sikeresen 10 000 katonával a 80 000 főt felvonultató töröktől. 1604 novemberében a király a Dunántúlról visszahívta és Bocskai ellen küldte,[7] akit 1604. november 14-én Osgyánnál, majd november 24-én Edelénynél megvert. Bocskai csapatai és a tél Bártfára szoritották, a hajdúk elvágták az utánpótlását és 1605. áprilisában kénytelen Pozsony felé vonulni. Itt egyrészt a betegségét kellett kezelnie, másrészt a pénztelen és a békekötésre készülő udvar egyre inkább háttérbe szoritotta. 1606-ban, amikor megkötötték a törökkel a zsitvatoroki békét, Basta visszavonult a magánéletbe, és bár bárói ragot és szép címeket kapott, az udvar tetemes zsolddal tartozott neki.[8]

Basta felismerte Erdély fontosságát a monarchiára nézve, s azt német kolóniává akarta átalakítani. Erre vonatkozó tervét egy emlékiratában dolgozta ki.[8] Basta Erdélyt „oly kegyetlenül dirigálá, vagy inkább rontá, pusztítá az országot, hogy ma még a nevét is irtózással, átkozódással említik az erdélyiek”.[9]

Írt két hadtudományi munkát: „II maestro di campo generale” és „Governo della cavalliera”, melyek közül az első 1606-ban, a második 1612-ben jelent meg. Németre fordította Bryms 1614–1617-ben.[8]

A császárhoz írott egyik emlékiratában állandó magyar hadsereg felállítását szorgalmazza, zsoldoshadseregek helyett.

ForrásokSzerkesztés

  1. Czech National Authority Database. (Hozzáférés: 2019. november 23.)
  2. BnF források (francia nyelven)
  3. opac.vatlib.it (angol, olasz és japán nyelven)
  4. NUKAT
  5. National Library of Portugal, Giorgio Basta, 1736241
  6. [17] 23. July 1604. Basta levele Mátyás főherceghez az áthelyezéséről. In: Basta György hadvezér levelezése és iratai. II. Kötet . 1602-1607. Szerkesztette: Dr. Veress, Endre. Budapest, 1913. Akadémiai Kiadó (1601. dokumentum )466. p https://archive.org/stream/bastagyrgyhadv02bastuoft#page/466/mode/1up
  7. In: Basta György hadvezér levelezése és iratai. II. Kötet. 1602-1607 Szerkesztette: Dr. Veress, Endre. Budapest, 1913. Akadémiai Kiadó 974. p [több levelet közöl például 1604 júliusában Erdélyből áthelyezik Esztergom sikeres védelmére, majd novemberben Bocskai ellen küldték, decembertől 1605 áprilisáig pedig Bártfán telelt és kérte az udvart, hogy küldje az utánpótlást]. https://archive.org/stream/bastagyrgyhadv02bastuoft#page/xxv/mode/1up
  8. a b c Básta György, A Pallas nagy lexikona
  9. Nagyajtai Cserei Mihály históriája (1661–1711), Pest, 1852

További információkSzerkesztés

  • Nagy László Székelyek a hadak útján (1541–1711). Budapest, HM Zrínyi Kht., 2001. ISBN 963 327 344 7

További információkSzerkesztés