IV. Lipót osztrák herceg

osztrák herceg
Ez a közzétett változat, ellenőrizve: 2024. január 12.

IV. Lipót (Bécs, 1371Bécs, 1411. június 3.) Ausztria hercege az osztrák Habsburgok Lipóti ágának uralkodója volt.

IV. Lipót

Osztrák herceg
Uralkodási ideje
1386   1411
ElődjeIII. Lipót
UtódjaIV. Frigyes
Életrajzi adatok
UralkodóházHabsburg-ház
Született1371
Bécs
Elhunyt1411. június 3. (40 évesen)
Bécs
NyughelyeSzent István-székesegyház
ÉdesapjaIII. Lipót osztrák herceg
ÉdesanyjaViridis Visconti
Testvére(i)
HázastársaCatherine of Burgundy
A Wikimédia Commons tartalmaz IV. Lipót témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

III. Lipót második fiaként látta meg a napvilágot 1371-ben. Bátyja, Vilmos trónra lépésekor megtette őt érvényes társuralkodójává. Így ő lett az ősi svájci Habsburg birtokok és Belső-Ausztria egyes részeinek ura. Lipót lett a svájci ellenzék arca az osztrák közigazgatás ellen. 1391-től egész Belső-Ausztria a kezébe került, 1396-tól 1406-ig pedig már Tirolt is ő kormányozta.

1393-ban feleségül vette Valois Katalint, II. Fülöp burgundi herceg lányát. Katalin hercegné 1425-ben elhunyt. Nem születtek gyermekeik.

1411-es halálakor trónját öccseire Ernőre és Frigyesre hagyta, akiket 1406-ban, a gyermek nélkül elhunyt Vilmos halála után társuralkodóvá koronáztatott. Ekkor lett Lipót a Habsburg család rangidős tagja. Mivel Lipót is utód nélkül halt meg, Ernő és Frigyes megállapodást kötöttek a területek felosztásáról. Ernő kapta Belső-Ausztriát, Frigyes pedig Hátsó-Ausztriát és Tirolt. Ernő ezenfelűl megszerezte Stájerország és a környező területek irányítását is. Frigyes alig töltötte be a húszat amikor Tirol egyeduralkodója lett. Lipót a család rangidős tagjaként megmaradt Belső-Ausztria ura.

1406-ban Lipót véget vetett fiatal unokatestvére V. Albert fölötti gyámságának, ezzel súlyos konfliktusba került öccsével, Ernővel.

Lipótot a bécsi Szent István-dóm hercegi kriptájába temették el.


Előző uralkodó:
III. Lipót
Ausztria hercege
13861411
Belső-Ausztriában
Következő uralkodó:
II. (Vas) Ernő és IV. Frigyes