Főmenü megnyitása

II. Fülöp burgundi herceg

burgundi herceg

II. (Merész) Fülöp (1342. január 15.1404. április 27.), Burgundia hercege 1363-tól haláláig.

II. Merész Fülöp burgundi herceg
'PHILIPPE de Bourgogne'
16th-century unknown painters - Philip the Bold - WGA23677.jpg

Burgundia hercege
Uralkodási ideje
1363 1404
Elődje I. János
Utódja II. Rettenthetetlen János
Életrajzi adatok
Uralkodóház Valois-ház
Született 1342. január 15.
Pontoise
Elhunyt 1404. április 27. (62 évesen)
Halle, Belgium
NyughelyeChampmoli karthauzi kolostor maradványai
Édesapja II. János francia király
Édesanyja Bonne de Luxembourg
Házastársa III. Margit flamand grófnő
Gyermekei
  • Antonio de Borgoña
  • Juan I de Borgoña
  • Margaret of Burgundy, Duchess of Bavaria
  • Catherine of Burgundy
  • Mary of Burgundy
  • Philip II, Count of Nevers
  • Bonne de Bourgogne
Arms of Philippe le Hardi.svg
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz II. Merész Fülöp burgundi herceg témájú médiaállományokat.

ÉleteSzerkesztés

II. (Jó) János francia király fiaként született 1342-ben. A Burgundi Hercegséget apja angol fogságba esését (1356-os Poitiers-i csatában fogják el)követően kapta meg, s rövid időn belül gyarapította is újdonsült birtokát a Brabanti Margit hercegnővel kötött házassága révén (a Hercegséghez került Brabant, Holland és Flandria is, tehát a mai Hollandia jelentős része). Testvére, V. Károly halálát követően a kiskorú utód mellett Fülöp kormányzott régensként, ebben segítségére volt másik két testvére: Anjou és Berry hercege. A régensek óriási összegeket költöttek magán célokra, emellett folyamatosan birtokokat adományoztak, ezzel gyarapították támogatóik táborát, ám az államadósság ennek következtében folyamatosan nőtt, ennek megoldására újabb, magasabb adókat vetettek ki. Az elviselhetetlen adóterhek miatt a parasztság lázadni kezdett, haragjuk az ún. kalapácsos felkelésben csúcsosodott ki, amit viszont rövid időn belül vérbe fojtottak a Fülöp herceg által pénzelt nemesek. 1384-re V. Károly fia nagykorúvá vált, s – apja tanácsosai javaslatára magához vette a hatalmat, VI. Károly néven királlyá koronáztatta magát.

1392-ben VI. Károly méltán kiérdemelte az „Őrült” melléknevet, amikor az erdőben lovagolva egy rémalakot pillantott meg, s rémülten zuhant a földre, összefüggéstelenül kiabált, környezete nem bírta megnyugtatni. A végső lökést azonban a „Vadak bálja” adta meg, melynek során négy barátjával együtt ősembernek öltözve, egymáshoz láncolt lábbal táncolt, amikor egyikük lángra kapott, a tűz továbbterjedt. VI. Károlyt nagynénje, Joan de Berry oltotta el a rádobott lepellel, de a király így is súlyos sérüléseket szenvedett. Barátai közül egy szintén megmenekült, sikerült magát eloltania, de a többiek elevenen égtek el. Ez a szörnyű jelenet végleg az őrültségbe taszította a húszas éveiben járó királyt.

Ezt kihasználva a király testvére, az orléans-i herceg és nagybátyja, (Merész) Fülöp kezdték meg a harcot a hatalom megszerzéséért. A burgundi herceg már ekkor az angolok oldalára állt, követve a németalföldi tartományok gazdasági érdekeit. (Flandria posztóipari központ volt, melyhez az alapanyag gyapjút az angolok szállították). Ezzel kezdetét vette a százéves háború második szakasza, melynek során a franciáknak nem csupán a külső ellenséggel, hanem a belső polgárháború szörnyűségeivel is meg kellett küzdeni.

(Merész) Fülöp 1404-ben halt meg, fia (Félelem nélküli) János próbálta lefegyverezni az Orléans-i pártot, 1406-ban meggyilkoltatta a párt vezérét Orléans-i Lajost, ennek ellenére a párt tovább erősödött. Új vezére az orléans-i herceg fia, Károly lett, aki feleségül vette Bertrand d’Armagnac leányát, ezáltal vette kezdetét a Burgund–Armagnac konfliktus néven ismert polgárháború.