III. Henrik francia király

az utolsó Valois-házi francia király (1574–1589)

III. Henrik (franciául: Henri III, lengyelül: Henryk; Fontainebleau, Francia Királyság, 1551. szeptember 19. – Saint-Cloud, Francia Királyság, 1589. augusztus 2.), Valois-házból származó francia királyi herceg, előbb Lengyelország királya és Litvánia nagyfejedelme 1573 és 1575 között, majd fivére örökös nélkül való halálát követően Franciaország királya 1574-től 1589-ben való merénylet általi haláláig. A Capeting-ház Valois-házának utolsó uralkodója a francia trónon.

III. Henrik

Franciaország királya
III. Henrik
Uralkodási ideje
1574. május 30. 1589. augusztus 2.
KoronázásaReimsi katedrális
1575. február 13.
Örököse Ferenc Herkules
Elődje IX. Károly
Utódja IV. Henrik
Lengyelország királya
Valois Henrik
Uralkodási ideje
1573. május 16. 1575. május 12.
KoronázásaWaweli székesegyház
1574. február 21.
Elődje II. Zsigmond Ágost
Utódja Anna és Báthory István
Életrajzi adatok
Uralkodóház Valois–Angoulême
Született 1551. szeptember 19.
Fontainebleau
Elhunyt 1589. augusztus 2. (37 évesen)
Saint-Cloud
NyughelyeSaint-Denis-székesegyház
Édesapja II. Henrik francia király
Édesanyja Caterina de’ Medici
Házastársa Lotaringiai Lujza
Vallás római katolikus
III. Henrik aláírása
III. Henrik aláírása
A Wikimédia Commons tartalmaz III. Henrik témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

II. Henrik francia király és Medici Katalin királyné negyedik fiaként nem számoltak azzal, hogy örökli majd apja trónját, így alkalmas jelöltnek számított a Lengyel–Litván Unió megüresedett trónjára, amelyre 1573-ban, huszonegy éves korában meg is választották. Rövid uralkodása alatt elismerte a lengyel nemesség királyválasztó jogát, majd 1574-ben elhagyta az országot, hogy utód nélkül elhunyt fivére, IX. Károly örökébe lépjen.

A Francia Királyságot ekkor vallásháborúk sora sújtotta, Henrik tekintélyét pedig aláásták a külső hatalmak által támogatott radikális politikai csoportok: a Katolikus Liga (Spanyolország és a pápa által), a protestáns hugenották (Anglia és a németalföldi rendek támogatásával) és a Malcontents (saját öccse, Ferenc, Alençon hercege és azon katolikus és protestáns arisztokraták pártja, akik szembe helyezték magukat Henrik abszolutista elképzeléseivel). Fivére, Ferenc herceg halálát követően a vallásháborúk utódlási válságba és „a három Henrik háborújába” csapott át. Henrik örököséül távoli unokatestvérét, a protestáns III. Henrik navarrai királyt jelölte meg, akit a Liga vezetője, Henrik, Guise hercege nem támogatott, helyette a katolikus Charles de Bourbon roueni érseket akarta Henrik örökösének.

1589-ben Jacques Clément radikális katolikus szerzetes egy tőrszúrással megsebesítette a királyt, aki másnap belehalt sérüléseibe. Utódja végül Navarrai Henrik lett, aki miután áttért a katolikus vallásra IV. Henrik néven Franciaország első Bourbon-házi királya lett.

Élete szerkesztés

Ifjúkora szerkesztés

Henrik 1551-ben született II. Henrik francia király és Medici Katalin királyné harmadik fiaként, a fontainebleau-i kastélyban. 9 éves volt édesapja halálakor. Alig 18 évesen bekapcsolódott a hugenották elleni harcokba: Gaspard de Saulx, a későbbi Tavannes marsall mentorálásával 1569-ben Jarnacnál és Moncontournál győzelmet aratott, illetve 1572-ben főszerepe volt a Szent Bertalan-éji vérengzés kirobbanásában. Házasságot tervezett a nála jóval idősebb I. Erzsébet angol királynővel, hogy megszerezze Anglia trónját, de a királynő nem élt a lehetőséggel.[1]

Lengyel királysága szerkesztés

1573-ban – részben édesanyja mesterkedései révén – lengyel királlyá választották, 1574 februárjában pedig Krakkóban királlyá koronázták. Négy hónappal később bátyja, IX. Károly francia király váratlanul elhunyt, ezért június 18-án Henrik titokban elhagyta Lengyelországot, és visszament Franciaországba.

Első évei Franciaország királyaként szerkesztés

1575. február 15-én koronázták királlyá Reimsben, a következő nap pedig összeházasodott Vaudémont Lujzával, a nagy hatalmú Guise család rokonával.[1]

A katolikus Guise-ek rossz szemmel nézték, hogy Henrik 1576. május 5-én a beaulieui békében szabad vallásgyakorlatot biztosított a hugenották számára. Válaszul a hercegi család nem sokkal később megalapította a Katolikus Ligát, amely hivatalosan a katolikus vallás védelmét, rejtetten a Valois-ház megbuktatását, és a Guise-ek hatalmának megszilárdítását tűzte ki célul. Amikor Henrik rájött a Liga valódi céljára – ellenfeleit kijátszandó – maga lett annak a feje.[1]

A három Henrik háborúja szerkesztés

A gyermektelen királynak 1584. június 10-én elhunyt az öccse, a trónörökös Ferenc alençoni herceg, ezzel viszont a Valois-ház kihalása vált valószínűvé. A megbuktatásától tartó király Navarrai Henrikkel, a hugenották vezérével bocsátkozott alkudozásokba: megígérte, hogy a katolizálásért cserébe trónörökösnek ismeri el Navarrai Henriket. A Guise-ek, amikor értesültek az eseményekről, háborút robbantottak ki („három Henrik háborúja”). A megrémült, és átokkal fenyegetett király 1585. július 7-én Nemours-ban visszatért a Ligához, és a Liga parancsára a hugenottákat ismét számkivetésre és birtokvesztésre ítélte. 1588 januárjában a Liga vezetői ultimátumot terjesztettek Henrik elé, melyben követelték az inkvizíció behozatalát Franciaországba az eretnekség kiirtására; illetve a Ligának való feltétetlen engedelmeskedést. A király tőle szokatlan határozottsággal visszautasította a követeléseket, és a saját védelmére 4000 svájci zsoldost csoportosított Párizsban. Ekkor következett be az úgynevezett torlaszok napja (május 12.): a Liga és a fellázított tömeg a Louvre-ban ostrom alá fogta a királyt, aki csak nagy nehezen tudott Chartres-ba menekülni. A diadalittas Liga ezt követően Bourbon bíborost jelölte ki királlyá, Guise Henrik pedig a kormányzói méltóságot öltötte magára. Henrik királyt a határozatok aláírására kényszerítették, majd esküt kellett tennie Blois-ban vállalásai megtartásáról. A király mindenbe belement, ráadásul engedélyt adott a Ligának az eretnekek elleni irtó háborúra.[1]

Guise Henrik és III. Henrik meggyilkolása szerkesztés

A király nem tudta elviselni a megaláztatását, és december 23-án testőrei által a királyi lak előszobájában meggyilkoltatta Guise Henriket, másnap pedig Guise Lajos bíborost ölette meg börtönében. Ekkor a Liga élére a harmadik Guise herceg, Charles de Mayenne állt, valamint az ország több városa (Párizzsal az élén) fellázadt az esküszegő uralkodó ellen. Henrik először Tours-ba menekült, majd 1589. április 3-án Navarrai Henrik védelme alá helyezte magát: tettéért a pápa átokkal sújtotta. A két Henrik ekkor a lázongó Párizshoz ment, ahol a fanatizált lakosság heves harcra készült. Mialatt folyt Párizs ostroma, augusztus 1-jén egy Jacques Clément nevű domonkos-rendi szerzetes egy tőrszúrással megsebesítette a királyt.[1] Bár az őrök szinte azonnal lerohanták Clémentet, Henrik életét már nem lehetett megmenteni: a következő nap belehalt a sérüléseibe – de előtte még utódjának jelölte ki Navarrai Henriket. A szerzetest büntetésképpen felnégyelték és utána elégették.[2]

Családfa szerkesztés

I. Ferenc
sz. 1494. IX. 12.
† 1547. III. 31.
Valois Klaudia
sz. 1499. X. 13.
† 1524. VII. 20.
II. Lorenzo de’ Medici
sz. 1492. IX. 9.
† 1519. V. 4.
Madeleine de la Tour d’Auvergne
         
     
  II. Henrik
sz. 1519. III. 31.
† 1559. VII. 10.
Medici Katalin
sz. 1519. IV. 13.
† 1589. I. 5.
     
   
Lotaringiai Lujza
sz. 1553. IV. 30.
† 1601. I. 29.
OO   1576. II. 15.
III. Henrik
sz. 1551. IX. 19.
† 1589. VIII. 2.

Jegyzetek szerkesztés

  1. a b c d e Pallas, i. h.
  2. https://ng.hu/kultura/2006/08/02/iii_henrik_gyilkossag_aldozatava_valt/

Források szerkesztés

Kapcsolódó szócikkek szerkesztés


Előző uralkodó:
II. Zsigmond Ágost
Lengyel uralkodó
15731574
 
Következő uralkodó:
Báthory István
Előző uralkodó:
IX. Károly
Franciaország királya
15741589
 
Következő uralkodó:
IV. Henrik