Reims

város Franciaországban

Reims (kiejtve: [ʁɛ̃s] „remsz”) város Franciaországban Párizstól 144 km-re, keletre. Franciaország kulturális és történelmi városa címet viseli.

Reims
Reims címere
Reims címere
Reims zászlaja
Reims zászlaja
Közigazgatás
Ország Franciaország
RégióChampagne-Ardenne
Megye Marne
Kanton10 kanton
Településtársulás Communauté d'agglomération de Reims
Kerületei Reims
Polgármester Arnaud Robinet (2014–2020)
INSEE-kód 51454
Irányítószám 51100
Testvérvárosok
Lista
Népesség
Teljes népesség179 380 fő (2021. jan. 1.)[1]
Népsűrűség3 844 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság105 m
Terület46,9 km km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 49° 15′ 55″, k. h. 4° 01′ 43″Koordináták: é. sz. 49° 15′ 55″, k. h. 4° 01′ 43″
Reims weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Reims témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Múltja a Római Birodalom idejéig nyúlik vissza. Reims nagyon fontos szerepet játszott a francia történelemben, itt volt a francia királyok koronázóhelye, a Miasszonyunk Katedrálisban. A székesegyház súlyos sérüléseket szenvedett az első világháború alatt, az előretörő német csapatok bombázása következtében.

A középkortól Champagne történelmi tartomány legnagyobb városa és székhelye volt. Római katolikus érseki székhely.

Fekvése szerkesztés

Északkelet-Franciaországban, Champagne történelmi régióban épült a Vesle folyó jobb partján. Mellette húzódik az Aisne–Marne csatorna. A sík völgy két oldalán emelkedő dombsort főleg szőlőültetvények borítják.

A 2016-ig létezett Champagne-Ardenne régió legnagyobb városa volt, ma Marne megye székhelye. Lakossága a 20. században jelentősen gyarapodott; a 21. század elején viszonylag stabil: 2002-ben (MNL) 185 270 lakosa volt (az agglomerációval együtt 210 000).

Története szerkesztés

A terület már a bronzkorban lakott volt; a települést a gallok alapították. A római uralom idején fejlődött várossá, és Durocortorum néven Gallia Belgica provincia központjává fejlődött.

A kereszténység már a 2. században megjelent a vidéken. Ekkor építették az első templomokat, és hamarosan püspöki székhely lett. A város több évszázadon át volt Európa vallási-szellemi központja. 400 körül Nicasus püspök templomot építtetett, amelyet a vandálok elpusztítottak később. 451-ben a hunok fosztogattak a településen, de végül ők is eltakarodtak. 496-ban püspöke, a későbbi Szent Remigius itt keresztelte meg I. Klodvig frank királyt és számos főurát, ahogy Klodvig felvette a frankokkal a kereszténységet, 497 és 499 között a király maga is ebben a városban élt. Egészen 1825-ig itt volt a francia királyok koronázó helye.

816-ban itt koronázta meg a pápa Jámbor Lajost. Nagy Károly mindhárom fia itt van eltemetve a Szent Remigiusnak szentelt bazilikában.

A középkorban főleg gyapjúipara volt nevezetes. 1138-ban VII. Lajos emelte városi rangra. Fia, II. Fülöp Ágost hercegi címmel ruházta fel az érsekeket.

A százéves háború harmadik szakaszában, 1421-ben elfoglalták, de a franciák már 1429-ben visszafoglalták. Ez volt Jeanne d’Arc első nagy katonai sikere, későbbi tekintélyének megalapozója.

1814. március 13-án a „népek csatája” után védekezni kényszerülő Napóleon itt még legyőzött egy kisebb orosz seregtestet, mielőtt feladta volna a kilátástalan küzdelmet.

1854-ben megindult a vasúti közlekedés a város és Párizs között. 1871-ben Poroszország ide helyezte egyik konzulját.

Az elvesztett porosz–francia háború után (1872-tól) nagy erődrendszerrel vették körül. Az első világháborúban előrenyomuló németek 1914. augusztus/szeptember fordulóján harc nélkül megszállták, de az első marne-i csata kedvezőtlen alakulása miatt már szeptember 9-én kiürítették. Októberben újra körülzárták, és ezután Reims sokáig a frontvonalon feküdt. A németek többször megostromolták; tüzérségük gyakorlatilag szétlőtte. Ezt mutatja, hogy lakóinak száma az 1911-es 115 178 után az 1921-es népszámlálás idején már csak 79 645 volt (Révai). A szinte teljesen elpusztult várost hosszú munkával építették újjá.

A második világháborúban csak kisebb károkat szenvedett. A Dwight D. Eisenhower főparancsnok vezette szövetségesek itt fogadták a németek feltétel nélküli megadását. A németek részéről az erről szóló okmányt Karl Dönitz német elnök képviselőjeként Alfred Jodl tábornok írta alá 1945. május 7-én.

Nevezetességei szerkesztés

  • a Reimsi katedrális (Notre-Dame) 1211–1300 között épült 5. és 9. századi alapokon; a világörökség része;
  • az 1007–1049 között épült Szent Remi-bazilikát később jelentősen bővítették; itt van Szent Remigius sírja, a kapcsolódó 18. századi apátsági épület ma múzeum.
  • (Palais du Tau) érseki palota (alapvetően 17. századi; 13. századi részletekkel, híres szobrokkal).
  • Le Vergeur palota, jelenleg múzeum.
  • A római időkből maradt fenn a Porte de Mars háromkapus diadalíve.
  • Grófi palota.

Múzeumok szerkesztés

  • Szent Denisz Egyházi Múzeum
  • Szépművészeti Múzeum
  • Régészeti Múzeum
  • Történeti Múzeum

Oktatás szerkesztés

  • Egyetemét 1969-ben alapították.
  • Művészeti Főiskola
  • Jelentős intézménye a NEOMA Business School.
  • Konzervatórium.

Közlekedése szerkesztés

Fontos közúti és vasúti csomópont, repülőtérrel.

A városban busz és villamos is közlekedik.

Vasút szerkesztés

A Gare de Reims vasútállomáson négy vasútvonal fut össze: a Soissons–Givet-vasútvonal, az Épernay–Reims-vasútvonal, a Reims–Laon-vasútvonal és a Châlons-en-Champagne–Reims-Cérès-vasútvonal.

Gazdasága szerkesztés

Főleg élelmiszeriparáról híres. További jelentős iparágak:

  • repülőgép- és autóalkatrészgyártás,
  • textilipar (gyapjúfeldolgozás),
  • gépipar.

Borászati kultúrája szerkesztés

A Champagne borvidék szőlőfeldolgozó iparának és borászatának központja; főleg pezsgőgyártásáról híres.

A pincéket a jól faragható kréta kőzetbe vájták (Révai). A legnevesebb pincészetek:

  • Pommery (18 km föld alatti folyosó, egy 75 000 l-es faragott hordó),
  • Taittinger,
  • Ruinart,
  • Veuve Clicquot-Ponasardin,
  • Piper Heidsick,
  • Mumm.

Sport szerkesztés

Labdarúgócsapata: Stade de Reims

Híres lakosai szerkesztés

Közigazgatása szerkesztés

Testvérvárosai szerkesztés

Jegyzetek szerkesztés

  1. Populations légales 2021

Források szerkesztés

További információk szerkesztés