A porosz–francia háború 18701871 között zajlott le a Porosz Királyság által vezetett német szövetségesek és a Francia Császárság között.

Porosz–francia háború
Pierre-Georges Jeanniot Tűzvonal (1886) című, a Mars-La-Tour-i csatáról készült festménye
Pierre-Georges Jeanniot Tűzvonal (1886) című, a Mars-La-Tour-i csatáról készült festménye
Dátum 1870. július 19.
1871. május 10.
Helyszín Franciaország, Saar-vidék
Eredmény Döntő porosz–német győzelem
Frankfurti béke
Terület-
változások
Az Északnémet Szövetség és a többi német állam megalakítja a Német Birodalmat; Németország annektálja Elzászt és Lotaringiát; A Harmadik Francia Köztársaság kikiáltása
Harcoló felek
Franciaország Poroszország
Baden
Bajorország
Württemberg
Parancsnokok
III. Napóleon
Patrice de Mac-Mahon
Otto von Bismarck
id. Helmuth von Moltke
Haderők
500 000 sorkatona
420 000 tartalékos, főleg Garde Mobile
300 000 sorkatona
900 000 tartalékos és Landwehr
Veszteségek
139 000 halott és sebesült
474 000 hadifogoly
117 000 halott és sebesült
A Wikimédia Commons tartalmaz Porosz–francia háború témájú médiaállományokat.

A „kisnémet” egységet megvalósítani kívánó Poroszország rövid idő alatt szembekerült Franciaországgal, mivel III. Napóleon (1852–1870) országa nem nézte jó szemmel a határai mentén kialakulóban lévő erős államszövetséget.

Története szerkesztés

A Habsburg Birodalom katonai vereségét követő prágai béke (1866. augusztus 23.) után III. Napóleon császár minden igyekezete arra irányult, hogy a váratlanul megnövekedett szomszédját elszigetelje, és ha szükséges, katonai csapást mérjen rá. Az ehhez szükséges katonai szövetséget azonban nem sikerült összekovácsolni. Az Olasz Királyság még Dél-Tirolért cserébe sem volt hajlandó Poroszország ellen fordulni, hiszen az 1866-os porosz–osztrák–olasz háborúban a poroszok szövetségeseként szerezhette meg Venetó tartományt. A Monarchia pedig nem merte német népeit a poroszok ellen indítani, bár a reváns végett több nacionalista érzelmű osztrák katonai kör sürgette mindezt, ám Andrássy Gyula közbelépésének is köszönhetően erre nem került sor. A katonai és minőségi helyzet amúgy sem kedvezett volna a Monarchiának, még Franciaország nagyméretű hadereje mellett sem, a Monarchia új hadereje is mindössze az 1870-es években állt rendelkezésre és tesztelés céljából Boszniában vetették be.

Az idő tehát ismét Bismarcknak dolgozott. A vaskancellár nem is szándékozott kihasználatlanul hagyni a külpolitikai helyzetet, és igyekezett olyan helyzetet teremteni, melyben Franciaországnak nincs más választása, mint a háború. A francia követtel, Benedettivel tárgyaló porosz király a híres emsi táviratban „kidobatta” a franciák diplomatáját. Az eset a franciákat rendkívül felháborította és feltüzelte nacionalista érzelmeiket. Bár maga Napóleon óvakodott a háborútól Poroszországgal, ismervén az abban rejlő veszélyeket, de a francia embereknek a francia dicsőségbe és felsőbbrendűségbe vetett szinte már öntelt hite miatt nagy nyomás nehezedett a császárra. A legtöbben a korábbi évek győzelmeitől rendkívül elbizakodottak voltak. 1870 júliusában lázas diplomáciai próbálkozások után Franciaország hadat üzent. Vasúton, német precizitással megalkotott tervek szerint özönlöttek a porosz egységek a francia határhoz. A Patrice de Mac-Mahon tábornagy vezette francia hadsereg sorozatos vereségeket szenvedett. A III. Napóleon vezette sereg felmentésükre indult, de Moltke Sedannál körülzárta a franciákat, így szeptember 2-ára a francia császárnak nem maradt más választása, mint a fegyverletétel. III. Napóleon császár is porosz fogságba esett.

Két nappal később Párizsban kikiáltották a köztársaságot – a bonapartizmus rendszere megbukott. 1870. szeptember közepére a poroszok körülzárták Párizst. A főváros helyőrsége néhány hónapig védekezett, de utánpótlás hiányában januárra megadták magukat. 1871. január 18-án a versailles-i palota tükörtermében a német fejedelmek ünnepélyes keretek közt bejelentették a Német Császárság megszületését.

A végleges békeszerződést Majna-Frankfurtban írták alá 1871. május 10-én. A Német Császárság megszerezte Elzász és Lotaringia vidékét, ezen felül ötmilliárd aranyfrank hadisarchoz jutott.

Következmények szerkesztés

A porosz függetlenségi háborúk végeztével egy új nagyhatalom születhetett és Poroszország vezetésével megvalósult a bismarcki kisnémet egység.

Források szerkesztés