Történettudomány

emberi történelem rendszerbefoglalásával foglalkozó tudomány

A történettudomány az emberi történelem rendszerbefoglalásával foglalkozó tudomány. A történelem a megvalósult emberi történet leírása. A történetírók művelik. A modern történettudomány a 19. században született.

Történettudomány
Historia
Kleió, a történetírás múzsája (Pierre Mignard olajfestménye, 1689 körül)
Kleió, a történetírás múzsája
(Pierre Mignard olajfestménye, 1689 körül)

Tárgya az emberiség múltja
Ágai
Jelentős művelői Hérodotosz, Livius, Tacitus, Beda Venerabilis, Ibn Khaldún, Jules Michelet, Leopold von Ranke, Vere Gordon Childe
Jelentős kézikönyvei Kávássy Sándor: Bevezetés a történettudományba (Tankönyvkiadó Vállalat, Budapest, 1986)
– Társadalomtudományok –

A történettudomány kialakulásaSzerkesztés

Az régebbi korokban is népszerű tevékenység volt a történelmi tárgyú művek készítése, amit történetírásnak nevezünk. A történetírás elsősorban a közeli vagy távolabbi múlt eseményeinek időrendi sorrendben való feljegyzését jelentette. A legelterjedtebb műfaja a krónika volt. Az események elbeszélése nem volt feltétlenül objektív, függött attól, hogy ki írja le azokat, továbbá attól, hogy az író mit vett be a „múlt” fogalmába, és hogyan magyarázta az emberi társadalom működését. A történetírás történetét, a történészi munkák alakulását és fejlődését, kapcsolatukat az aktuális történelmi időszakkal a historiográfia tudománya vizsgálja.

A történettudomány forrásaiSzerkesztés

A történelem tanulmányozását a történettudomány művelői, a történészek elsősorban az írott források, de a kutatás kiterjed az élet melléktermékeként keletkező tárgyi emlékekre is. A forrásokat sokféleképpen csoportosíthatjuk. Az egyik legfontosabb felosztás szerint egyrészt léteznek olyan forrásanyagok, amelyek a társadalmi élet melléktermékeként a különböző intézmények működése vagy bármilyen egyéni tevékenység során keletkeznek (pl. a levéltárakban őrzött hivatalos, jogi, közigazgatási dokumentumok), másrészt léteznek narratív (elbeszélő jellegű) források, amelyek keletkezésének célja az, hogy beszámoljanak valamilyen eseményről. Ezek lehetnek pl. naplók, személyes levelek, de lehetnek maguk a régebbi korok történetírói művei, krónikái is.

A történettudomány pártatlanságaSzerkesztés

Az írott források nem mindig állják ki az objektivitás próbáját, tekintve, hogy igen fontos történelmi következménnyel járó események maradhatnak lejegyezetlenül, a feljegyzések elveszhetnek vagy megsemmisíthetik őket, ami által sokszor lényeges összefüggésekre nem derül fény.

Ahhoz hogy objektív képet kaphassunk a különböző történelmi események lefolyásáról, azt kell megállapítanunk, hogy a forrásaink valóban eredetiek-e vagy pedig hamisítványok. A narratív forrásoknál azt is meg kell állapítani, hogy azok szerzője, az események elbeszélője valóban az igazságot akarta-e közölni, vagy egyáltalán volt-e lehetősége arra, hogy valós információkhoz jusson az adott eseményről. Természetesen sokszor megtörténik, hogy a történelmi események feljegyzése nem objektív módon történik. A legtöbb esetben a narratív források csupán kísérletek a leírt események igazolására, magyarázatára, esetleg elferdítésére, a szerzőjük vagy a megbízója személyes érdekeitől függően.

Ezen kívül pedig a mai napig érvényes Napóleon azon állítása, miszerint a „történelmet mindig a győztesek írják”. Ez azt jelenti, hogy a történelemírásnak a legtöbb esetben célja van. Ezen célok közül pedig az egyik legfontosabb a propaganda.

A mai történészek fontos feladata, hogy egy bizonyos történelmi távlatból figyelve az eseményeket (legalább 50 év, habár ez is rendkívül csekély idő) igyekezzenek a különböző források alapján objektíven rekonstruálni a múlt eseményeit.

Fontosabb történelemtudományi folyóiratokSzerkesztés


Kapcsolódó irodalomSzerkesztés

Kapcsolódó szócikkekSzerkesztés